„Kawanishi H8K” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Llz78 (vitalap | szerkesztései)
+wikilinkek, portálok
Llz78 (vitalap | szerkesztései)
+wikilink
86. sor: 86. sor:
==Változatok==
==Változatok==
[[Kép:Kawanishi H8K Flying Boat Emily h8k-1.jpg|thumb|right|260px|A Kawanishi H8K repülőcsónak szárazon]]
[[Kép:Kawanishi H8K Flying Boat Emily h8k-1.jpg|thumb|right|260px|A Kawanishi H8K repülőcsónak szárazon]]
[[Kép:Kawanishi H8K in flight July 1944.jpeg|thumb|260px|Egy H8K repülés közben, mielőtt egy amerikai Consolidated PB4Y Privateer lelőtte 1944. július 2-án]]
[[Kép:Kawanishi H8K in flight July 1944.jpeg|thumb|260px|Egy H8K repülés közben, mielőtt egy amerikai Consolidated [[PB4Y–2 Privateer]] lelőtte 1944. július 2-án]]
; H8K1 prototípus
; H8K1 prototípus
:Egy kísérleti és két vizsgálati gép.
:Egy kísérleti és két vizsgálati gép.

A lap 2019. november 21., 23:06-kori változata

Kawanishi H8K
Kawanishi H8K2 (Emily) repülőcsónak
Kawanishi H8K2 (Emily) repülőcsónak

Egyéb elnevezésEmily
Funkcióhaditengerészeti járőrgép
GyártóKawanishi
TervezőKikuhara Sizuo
Gyártási darabszám167

Személyzet10 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kawanishi H8K témájú médiaállományokat.

A Kawanishi H8K a császári japán flotta egy nagy repülőcsónakja volt a második világháború idején. A haditengerészetnél járőrszolgálatot teljesített. A szövetségeseknél kódneve Emily volt.

Tervezés és fejlesztés

1938-ban, amikor a típus elődjét, a Kawanishi H6K-t hadrendbe állították, a japán haditengerészet rendelést adott egy nehezebb és nagyobb hatótávolságú járőr repülőgépre, a haditengerészet kísérleti 13-Shi típusjel alatti repülőcsónakra.[1][2] Az eredmény egy nagy vállszárnyas konstrukció lett, melyet széles körben a háború legjobb repülőcsónakjának tartottak.[3][4][5] Ezzel szemben a fejlesztés nehézkesen indult, mivel a prototípus rettenetesen viselkedett a vízen. A hajótest mélyítése, az alsó siklófelület áttervezése és további áramlásterelő uszonyok alkalmazása a gép orrán helyrehozta a gép viselkedését.[6] 1941-ben további két prototípust építettek a vizsgálatok elvégzése céljából.

A császári japán flotta légi szolgálata a H8K1 gépből 14 példány gyártását rendelte meg, ami a haditengerészetnél „2. repülőcsónak, 11. modell” kódnév alatt szerepelt.

Hamarosan elkészült a továbbfejlesztett H8K2 változat, melynek különösen erős fegyverzetét komolyan respektálták a szövetséges repülők.[7] A H8K2 elődjénél erősebb motorokkal lett felszerelve, kissé erősebb fegyverzettel és megnövelt üzemanyag kapacitással rendelkezett. Ebből a legelterjedtebb változatból 112 épült meg. H8K2–L jelöléssel 36 darab 62 fős légideszantot szállító variánst is legyártottak. Ezt a gépet Seiku néven is ismerték. Erről a gépről a védőfegyverzetet eltávolították. A férőhelyek növelése céljából a törzs belső benzintartályait eltávolították, így hatótávolsága csökkent.

Szolgálatban

Kawanishi H8K (Emily) felszállás közben

A H8K gyártása 1941-ben kezdődött, első bevetésére 1942. március 4-én került sor, amikor két gép a Marshall-szigetekről felszállva felderítő repülést és bombatámadást végzett Hawaii felett. A gépek 3100 km megtétele után leszálltak a Hawaiitól 880 km-re fekvő French Frigate atollnál, ahol egy tengeralattjárótól üzemanyagot vettek fel, majd tovább repültek. Az küldetés végül a felhős idő miatti rossz látási viszonyok következtében sikertelenül végződött, ahogy az amerikai vadászgépek akciója is, akik a földi radarállomás jelzése alapján keresték az ellenséget.[8] A két gép találomra ledobta bombáit és sértetlenül tért vissza támaszpontjára. Ez az akció volt a két gép által végrehajtott leghosszabb bevetés és a legnagyobb távolságra tervezett bombatámadás kísérő vadászgépek nélkül.[9]

A sokoldalú H8K2 gépeket járőrözésre, felderítésre, bombázásra és katonai szállításra használták a csendes-óceáni hadműveleteknél.

Változatok

A Kawanishi H8K repülőcsónak szárazon
Egy H8K repülés közben, mielőtt egy amerikai Consolidated PB4Y–2 Privateer lelőtte 1944. július 2-án
H8K1 prototípus
Egy kísérleti és két vizsgálati gép.
H8K1 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 11. modell)
a típus első hadrendbe állított változata, 14 készült el.[10]
H8K1-L
az első prototípus átnevezése, azután szállító géppé alakították át.
H8K2 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 12. modell)
Erősebb motorral és fegyverzettel, radarral felszerelve. 112 készült belőle.[11]
H8K2-L Seiku ("Tiszta ég") (a haditengerészet 2. szállító repülőcsónakja, 32. modell)
A H8K1 szállító változata. A felfegyverzett példányokon két 20 mm-es 99. típusú géppuska, 29-64 utas volt. 36 példányt gyártottak.[11]
H8K3 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 22. modell)
Kísérleti változat, módosított H8K2. Behúzható szárnyvégi úszókkal, kitolható oldalsó géppuskák a buborék alakú lőállások helyett, behúzható hátsó géppuska torony, mindez a sebesség növelése céljából. 2 prototípus épült.
H8K4 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 23. modell)
H8K3 új 1825 LE teljesítményű Mitsubishi Kasei 25b motorral, 2 példány korábbi típusból átalakítva.

Műszaki adatok (Kawanishi H8K2)[12]

Kawanishi H8K3
  • Személyzet: 10 fő

Méretek

  • Hossz: 28,15 m
  • Fesztáv: 38,00 m
  • Magasság: 9,15 m
  • Szárnyfelület: 160 m²

Tömeg

  • Üres tömeg: 18 380 kg
  • Terheléssel: 24 500 kg
  • Legnagyobb tömeg felszálláskor: 32 500 kg

Hajtómű

  • Típusa: 4 x Mitsubishi Kasei 22 csillagmotor négyágú légcsavarral
  • Teljesítmény: 1380 kW, (1850 LE)

Repülési teljesítmények

  • Legnagyobb sebesség: 465 km/h
  • Hatótáv: 7150 km
  • Csúcsmagasság: 8760 m
  • Emelkedési sebesség: 8,1 m/s
  • Felületi terhelés: 153 kg/m²
  • Teljesítmény/tömeg: 0,22 kW/kg
A faroklövész kabinja (géppuska nélkül)

Fegyverzet

  • 5 × 20 mm 99 típusú gépágyú
  • 5 × 7,7 mm 97 típusú géppuska
  • 2 × 800 kg torpedó vagy 1000 kg bomba, mélységi bomba

Külső hivatkozások

Források

  1. Francillon 1979, pp. 307, 547.
  2. Richards 1972, p. 242.
  3. Green 1972, p. 131.
  4. Van der Klaauw, p. 86.
  5. Francillon 1979, p. 312.
  6. Richards 1972, p. 244.
  7. Francillon 1979, p. 310.
  8. Raymer 1996, pp. 96–98.
  9. Richards 1972, pp. 250–251.
  10. Francillon 1979, p. 313.
  11. a b Richards 1972, p. 262.
  12. Bridgeman 1946, pp. 185–186.

Irodalom

  • Bridgeman, Leonard. "The Kawanishi H8K2 “Emily”" Jane’s Fighting Aircraft of World War II. London: Studio, 1946. ISBN 1-85170-493-0.
  • Francillon, Ph.D., René J. Japanese Aircraft of the Pacific War. London: Putnam & Company, 1970 (2nd edition 1979). ISBN 0-370-30251-6.
  • Green, William. Warplanes of the Second World War, Volume Five: Flying Boats. London: Macdonald & Co.(Publishers) Ltd., 1962. ISBN 0-356-01449-5.
  • Raymer, E.C. Descent Into Darkness. Presidio Press, 1996. ISBN 0-89141-589-0.
  • Richards, M.C. "Kawanishi 4-Motor Flying-Boats (H6K 'Mavis' and H8K 'Emily')". Aircraft in Profile Volume 11. Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications Ltd., 1972.
  • Van der Klaauw, Bart. Water- en Transportviegtuigen Wereldoorlog II (in Dutch). Alkmaar, the Netherlands: Uitgeverij de Alk. ISBN 90-6013-6772.