„Hadiadó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam 2A00:1110:205:4CC8:3CE7:11D7:C0E3:FD8 (vita) szerkesztését (oldid: 21792864) Címke: Visszavonás |
Már Károly Róbert idejében is volt hadiadó |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
==Hadiadó Magyarországon== |
==Hadiadó Magyarországon== |
||
[[Fájl:Burg Rechnitz 17. Jahrhundert.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Császári zsoldosok porciót szednek]] |
[[Fájl:Burg Rechnitz 17. Jahrhundert.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Császári zsoldosok porciót szednek]] |
||
[[Magyarország]]on |
[[Magyarország]]on Károly Róbert (uralkodott: 1308 - 342) kezdte el a rendkívüli hadiadó szedését. Ez az állami adónem portánként egy forint befizetésével sújtotta a lakosságot. Az adót évente kétszer is beszedhették. Mivel az éves többszöri fizetés nagyon érzékenyen érintette a már amúgy is túlterhelt jobbágyokat, ezért [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] halála után nem szedték rendszeresen a rendkívüli hadiadót. |
||
A [[16. század|16]]-[[17. század]]ban a [[Oszmán Birodalom|törökök]] elleni hadjáratok és a végvárak fenntartásának költségeire szedték a hadiadót. |
A [[16. század|16]]-[[17. század]]ban a [[Oszmán Birodalom|törökök]] elleni hadjáratok és a végvárak fenntartásának költségeire szedték a hadiadót. |
A lap 2019. november 21., 18:24-kori változata
A hadiadó (latinul: subsidium) háborús kiadások fedezetére, az állampolgárokra, esetleg a megszállott területek lakóira kirótt adó.
Hadiadó Magyarországon
Magyarországon Károly Róbert (uralkodott: 1308 - 342) kezdte el a rendkívüli hadiadó szedését. Ez az állami adónem portánként egy forint befizetésével sújtotta a lakosságot. Az adót évente kétszer is beszedhették. Mivel az éves többszöri fizetés nagyon érzékenyen érintette a már amúgy is túlterhelt jobbágyokat, ezért Mátyás halála után nem szedték rendszeresen a rendkívüli hadiadót.
A 16-17. században a törökök elleni hadjáratok és a végvárak fenntartásának költségeire szedték a hadiadót.
Miután a törököt véglegesen kiűzték a Temesközből, 1715-től, tehát az állandó hadsereg létrehozásától egészen 1848-ig rendszeres adónemmé vált. Eleinte élelemmel vagy takarmánnyal is leróhatták adójukat a jobbágyok. Ez volt az úgynevezett porció, amit pénzben és természetben is fizettek. Az adó mértékét előre meghatározták, majd a beszedendő mennyiséget megyénként és helységenként felosztották. A lakosság vagyonát számba vevő összeírásoknak köszönhetően az adó hozzávetőlegesen egyenlő mértékben sújtott minden jobbágyot. A természetben fizetett porció legsúlyosabb terhekkel járó formája katonatartás volt. Ez tulajdonképpen a jobbágynál lakó katona (oralis porció) és lova (equilis porció) ellátását jelentette.
A 20. században is megjelent ez a fajta adónem, ekkor már hadikölcsön néven. Ilyen hadikölcsön volt a tervkölcsön békekölcsön is.