„Szputnyik–2” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
korr, link, átfogalmaz |
korr, link |
||
| 32. sor: | 32. sor: | ||
== A küldetés menete == |
== A küldetés menete == |
||
A Szputnyik–2-t [[1957]]. [[November 3.|november 3-án]] indították a [[Bajkonuri űrrepülőtér|Bajkonuri űrrepülőtérről]] egy [[Szputnyik (hordozórakéta)|Szputnyik]] hordozórakétával. A műhold pályája 7306×211 km-es elnyújtott elliptikus pálya volt, a pályasík hajlásszöge 65,33°. A műhold keringési ideje 103,7 perc volt. A pálya elérése után az orrkúp sikeresen levált, |
A Szputnyik–2-t [[1957]]. [[November 3.|november 3-án]] indították a [[Bajkonuri űrrepülőtér|Bajkonuri űrrepülőtérről]] egy [[Szputnyik (hordozórakéta)|Szputnyik]] hordozórakétával. A műhold pályája 7306×211 km-es elnyújtott elliptikus pálya volt, a pályasík hajlásszöge 65,33°. A műhold keringési ideje 103,7 perc volt. A pálya elérése után az orrkúp sikeresen levált, de az „A” blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint a műhold utasa, [[Lajka (kutya)|Lajka]] kutya csak 4–5 órát élhetett. A műhold 162 nappal a start után, 1958. április 14-én [[belépés a légkörbe|belépett a Föld légkörébe]] és elégett. |
||
== Jellemzői == |
== Jellemzői == |
||
Az 508,3 kg induló tömegű Szputnyik–2 műhold 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Egy különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti [[Kutya|kutyát]] |
Az 508,3 kg induló tömegű Szputnyik–2 műhold 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Egy különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti [[Kutya|kutyát]] vitt magával. Így [[Lajka (kutya)|Lajka kutya]] lett a világűrbe felemelkedett első [[Föld]]lakó. |
||
A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a [[Szputnyik–5]] fedélzetén, sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videokamera. |
|||
| ⚫ | Az első élőlény Föld körüli pályán [[Lajka (kutya)|Lajka kutya]] – eredeti nevén ''Kudrjavka'' –, egy 6 kg-os [[Nőnem (biológia)|nőstény]] [[Terrierek|terrier]] volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára [[Gél|zselés]] formában. Lajka egy hámot viselt az [[anyagcsere]]-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az utas biztonságos visszajuttatására a [[Föld]]re |
||
| ⚫ | Az első élőlény Föld körüli pályán [[Lajka (kutya)|Lajka kutya]] – eredeti nevén ''Kudrjavka'' –, egy 6 kg-os [[Nőnem (biológia)|nőstény]] [[Terrierek|terrier]] volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára [[Gél|zselés]] formában. Lajka egy hámot viselt az [[anyagcsere]]-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az utas biztonságos visszajuttatására a [[Föld]]re nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de a kutya néhány órán belül túlmelegedésben elpusztult. Ezt azonban csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. Ez a kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő [[szervezet (biológia)|szervezet]] a [[világűr]]ben. |
||
== A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv == |
== A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv == |
||
Szputnyik–2 – amíg eléggé [[észak]]on volt ahhoz, hogy a [[Szovjetunió|szovjetek]] a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a [[Van Allen sugárzási öv]]et. Később [[Harry Messel]] ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a |
Szputnyik–2 – amíg eléggé [[észak]]on volt ahhoz, hogy a [[Szovjetunió|szovjetek]] a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a [[Van Allen sugárzási öv]]et. Később [[Harry Messel]] ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az [[Ausztrália (ország)|ausztrálok]] sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve megerősítették az [[Explorer–1]], [[Explorer–3|3]] és [[Explorer–4|4]] kutatási eredményeit. |
||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
A lap 2019. november 12., 15:15-kori változata
| Szputnyik–2 | |
| Fájl:Sputnik2 vsm.jpg | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | RKK Enyergija |
| Gyártó | OKB–1 |
| Típus | technológiai, kutató |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1957. november 3. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Hordozórakéta | Szputnyik |
| Visszatérés dátuma | 1958. április 14. |
| Élettartam | 162 nap |
| Tömeg | 508,3 kg |
| Pályaelemek | |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| Pályamagasság | 212 / 1660 km |
| Excentricitás | 0,098921 |
| Inklináció | 65,33° |
| Periódus | 403,2 perc |
| COSPAR azonosító | 1957-002A |
| SCN | 00003 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szputnyik–2 (oroszul: Спутник–2) vagy PSZ–2 szovjet műhold melyet 1957. november 3-án indítottak. Ez volt a Föld körüli pályára állított második űreszköz, és az első olyan űrjármű, amely élőlényt szállított a fedélzetén. A világűrbeli súlytalanság állapotába került első élőlény egy Lajka nevű kutya volt.[1]
A küldetés menete
A Szputnyik–2-t 1957. november 3-án indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szputnyik hordozórakétával. A műhold pályája 7306×211 km-es elnyújtott elliptikus pálya volt, a pályasík hajlásszöge 65,33°. A műhold keringési ideje 103,7 perc volt. A pálya elérése után az orrkúp sikeresen levált, de az „A” blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint a műhold utasa, Lajka kutya csak 4–5 órát élhetett. A műhold 162 nappal a start után, 1958. április 14-én belépett a Föld légkörébe és elégett.
Jellemzői
Az 508,3 kg induló tömegű Szputnyik–2 műhold 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Egy különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti kutyát vitt magával. Így Lajka kutya lett a világűrbe felemelkedett első Földlakó.
A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a Szputnyik–5 fedélzetén, sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videokamera.
Az első élőlény Föld körüli pályán Lajka kutya – eredeti nevén Kudrjavka –, egy 6 kg-os nőstény terrier volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára zselés formában. Lajka egy hámot viselt az anyagcsere-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az utas biztonságos visszajuttatására a Földre nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de a kutya néhány órán belül túlmelegedésben elpusztult. Ezt azonban csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. Ez a kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.
A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv
Szputnyik–2 – amíg eléggé északon volt ahhoz, hogy a szovjetek a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a Van Allen sugárzási övet. Később Harry Messel ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az ausztrálok sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve megerősítették az Explorer–1, 3 és 4 kutatási eredményeit.
Lásd még
Jegyzetek
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
- A Szputnyik–2 a NASA oldalán Szputnyik–2 (angol nyelven). nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
|
Elődje: |
Szputnyik–2 |
Utódja: |
