„Rigord” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
kis kieg.
kis kieg.
19. sor: 19. sor:
Rigord családjáról és rangbeli származásáról nincsen információ.{{refhely | Wolf 2009 | 246. oldal |azonos=Wolf246 }} Önmagát így mutatja be: ''„magister Rigordus, natione Gothus, professione phisicus, regis Francorum cronographus, beati Dyonisii Ariopagite clericorum minimus […]”'', azaz „Rigordus magister, a gót nemzetből, foglalkozás szerint orvos, a francia királyok kronográfusa, a saint-denis-i monostor szerzetesei között a legjelentéktelenebb.”{{azonos|Wolf246}} Az alapján, hogy magát ''natione Gothus''nak mondja, [[Languedoc]] tartományból származott: a középkorban e megnevezés [[Alès]], [[Arles]], [[Montpellier]], Franquevaux apátsága és [[Nîmes]] környékére használtatott.{{refhely | Wolf 2009 | 247. oldal |azonos=Wolf247 }} Eredeti foglalkozását tekintve orvos volt; bár az [[egyházjog]] szerint az orvoslás és a szerzetesség nem fért meg egymással,{{jegyzet | {{CitPer |szerző= Baldwin, John W. |cím= Histoire de Philippe Auguste. Rigord, Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin |periodika= Speculum |év= 2007 |hónap= 07 |évfolyam= 82 |szám= 3 |oldal= 757–758 |doi= 10.1017/S0038713400010782 }} |azonos=BaldwinReview }} elképzelhető, hogy szerzetesi fogadalmának letétele után is praktizált.{{refhely | Wolf 2009 | 248. oldal |azonos=Wolf248 }} Egyes életrajzírói szerint Rigord a király orvosa volt;{{jegyzet | Ld. például {{VIL|11|728}} }} e feltételezést azonban nem szólnak döntő érvek: egyetlen fennmaradt dokumentumban sem hivatkoznak rá királyi orvosként.{{azonos|Wolf248}}{{refhely | Touati 2003 | 245. oldal }} Rigord gyógyászati tevékenységét mindenesetre kortársa, [[Gilles de Corbeil]] francia királyi orvos éles kritikával illette; François-Olivier Touati francia történész pedig rámutatott arra, hogy gestájában Rigord nem tanúsított különösebb érdeklődést a kórságok iránt, és orvosi szakszavakat sem használt például a király betegségének leírásakor.{{refhely | Touati 2003 | 256–257. és 260. oldal }}
Rigord családjáról és rangbeli származásáról nincsen információ.{{refhely | Wolf 2009 | 246. oldal |azonos=Wolf246 }} Önmagát így mutatja be: ''„magister Rigordus, natione Gothus, professione phisicus, regis Francorum cronographus, beati Dyonisii Ariopagite clericorum minimus […]”'', azaz „Rigordus magister, a gót nemzetből, foglalkozás szerint orvos, a francia királyok kronográfusa, a saint-denis-i monostor szerzetesei között a legjelentéktelenebb.”{{azonos|Wolf246}} Az alapján, hogy magát ''natione Gothus''nak mondja, [[Languedoc]] tartományból származott: a középkorban e megnevezés [[Alès]], [[Arles]], [[Montpellier]], Franquevaux apátsága és [[Nîmes]] környékére használtatott.{{refhely | Wolf 2009 | 247. oldal |azonos=Wolf247 }} Eredeti foglalkozását tekintve orvos volt; bár az [[egyházjog]] szerint az orvoslás és a szerzetesség nem fért meg egymással,{{jegyzet | {{CitPer |szerző= Baldwin, John W. |cím= Histoire de Philippe Auguste. Rigord, Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin |periodika= Speculum |év= 2007 |hónap= 07 |évfolyam= 82 |szám= 3 |oldal= 757–758 |doi= 10.1017/S0038713400010782 }} |azonos=BaldwinReview }} elképzelhető, hogy szerzetesi fogadalmának letétele után is praktizált.{{refhely | Wolf 2009 | 248. oldal |azonos=Wolf248 }} Egyes életrajzírói szerint Rigord a király orvosa volt;{{jegyzet | Ld. például {{VIL|11|728}} }} e feltételezést azonban nem szólnak döntő érvek: egyetlen fennmaradt dokumentumban sem hivatkoznak rá királyi orvosként.{{azonos|Wolf248}}{{refhely | Touati 2003 | 245. oldal }} Rigord gyógyászati tevékenységét mindenesetre kortársa, [[Gilles de Corbeil]] francia királyi orvos éles kritikával illette; François-Olivier Touati francia történész pedig rámutatott arra, hogy gestájában Rigord nem tanúsított különösebb érdeklődést a kórságok iránt, és orvosi szakszavakat sem használt például a király betegségének leírásakor.{{refhely | Touati 2003 | 256–257. és 260. oldal }}


Rigord [[1189]] előtt lett szerzetes: ismeretes, hogy [[1189]] februárjában az [[argenteuil]]-i perjelségben tartózkodott,{{refhely | Baldwin 1986 | 396. oldal |azonos=Baldwin396 }} de feltehetően csak ideiglenesen ottlétről volt szó, és már korábban, [[1183]]–[[1186]] körül csatlakozott a [[Saint-Denis|saint-denis-i]] monostor szerzetesközösségéhez.{{azonos|Wolf247}}
Rigord [[1189]] előtt lett szerzetes: ismeretes, hogy [[1189]]. [[február 10.|február 10]]-én{{refhely | Delaborde 1884 | 590. oldal }} az [[argenteuil]]-i perjelségben tartózkodott,{{refhely | Baldwin 1986 | 396. oldal |azonos=Baldwin396 }} de feltehetően csak ideiglenesen ottlétről volt szó, és már korábban, [[1183]]–[[1186]] körül csatlakozott a [[Saint-Denis|saint-denis-i]] monostor szerzetesközösségéhez.{{azonos|Wolf247}}


[[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp francia király]] uralkodásának első feléről szóló, [[latin nyelv]]ű ''Gesta Philippi Augusti'' című könyvét legkésőbb [[1186]] előtt kezdte el írni.{{refhely | Nicholson 2006 | 1038. oldal |azonos=Nicholson }} Bár Rigord a „francia királyok krónikásának” nevezi magát, állítása szerint a mű megírásába nem a király vagy egyházi elöljáróra óhajára, utasítására kezdett bele, hanem saját kezdeményezésre. A királyi és kormányzati oklevelek, dokumentumok pontos ismeretéből arra lehet következtetni, hogy Rigord hozzáfért a királyi levéltár anyagához.{{azonos|Baldwin396}} A ''Gesta'' megírása három nagyobb szakaszra osztható: az első változat dicsőítő hangnemű, [[1196]]-os keletű előszava a királynak ajánlja a művet; a második, körülbelül [[1200]]-ban keletkezett szakasz visszafogottabb hangvételű és [[VIII. Lajos francia király|Lajos királyfinak]] dedikált; végül az utolsó rész, mely [[1206]] decemberéig beszéli el az eseményeket.{{azonos|Baldwin396}} A könyv két kéziratban maradt fent, az egyiket a [[Francia Nemzeti Könyvtár]]ban, a másikat a [[Vatikáni Apostoli Könyvtár]]ban őrzik.{{azonos|BaldwinReview}}
[[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp francia király]] uralkodásának első feléről szóló, [[latin nyelv]]ű ''Gesta Philippi Augusti'' című könyvét már szerzetessé válását megelőzően, legkésőbb [[1186]]–[[1187|87]] előtt kezdte el írni.{{refhely | Nicholson 2006 | 1038. oldal |azonos=Nicholson }}{{refhely | Delaborde 1884 | 588. és 590. oldal }} Bár Rigord a „francia királyok krónikásának” nevezi magát, állítása szerint a mű megírásába nem a király vagy egyházi elöljáróra óhajára, utasítására kezdett bele, hanem saját kezdeményezésre. A királyi és kormányzati oklevelek, dokumentumok pontos ismeretéből arra lehet következtetni, hogy Rigord hozzáfért a királyi levéltár anyagához.{{azonos|Baldwin396}} A ''Gesta'' megírása három nagyobb szakaszra osztható: az első változat dicsőítő hangnemű, legkésőbb [[1196]]-os keletű előszava a királynak ajánlja a művet; a második, körülbelül [[1200]]-ban keletkezett szakasz visszafogottabb hangvételű és [[VIII. Lajos francia király|Lajos királyfinak]] dedikált; végül az utolsó rész, mely [[1206]] decemberéig beszéli el az eseményeket.{{azonos|Baldwin396}} A könyv két kéziratban maradt fent, az egyiket a [[Francia Nemzeti Könyvtár]]ban, a másikat a [[Vatikáni Apostoli Könyvtár]]ban őrzik.{{azonos|BaldwinReview}}


Rigord volt az első, aki a római császárokra utaló ''augustus'' jelzővel illette II. Fülöp királyt; [[gesta|gestájának]] első fele ennek megfelelően dicsőítően szól az uralkodóról, az [[1190]] utáni eseményeket elbeszélő második felében azonban kritikusabb hangnemet üt meg a királlyal szemben annak egyházellenesnek tekintett intézkedései és [[Dániai Ingeborg francia királyné|Ingeborg királynéval]] való bánásmódja miatt.{{azonos|Baldwin396}} Amellett, hogy a francia történelem egyik fontos forrásműve, a ''Gesta Philippi Augusti'' az egyetlen korabeli krónika, mely francia szemszögből mutatja be a [[keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat (1189–1192)|harmadik keresztes hadjáratot]] (1189–1192).{{jegyzet | {{CitLib|szerző= Runciman, Steven |cím= A keresztes hadjáratok története |közreműködők= [[Veszprémy László]] (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.) |hely= Budapest |kiadó= Osiris Kiadó |év= 1999 |isbn= 963-379-448-X |oldal= 996 }} }} A hadjárat kapcsán röviden szól 1187. esztendő eseményeiről, az előkészületekről, a francia sereg útjáról és [[szentföld]]i tartózkodásáról [[Akko (település)|Akkon]] bevételéig. Bemutatja II. Fülöp király hazatérését is, melyet a Rigord az uralkodó súlyos betegségével és az [[I. Richárd angol király|Oroszlánszívű Richárd angol királlyal]] való nem túl szívélyes viszonyával magyarázott.{{azonos|Nicholson}} Rigord halálát követően a ''Gesta Philippi Augusti''t Guillaume le Breton jelentősen átszerkesztette, illetve folytatta.{{refhely | Baldwin 1986 | 377. oldal; | Touati 2003 | 261. oldal }}
Rigord volt az első, aki a római császárokra utaló ''augustus'' jelzővel illette II. Fülöp királyt; [[gesta|gestájának]] első fele ennek megfelelően dicsőítően szól az uralkodóról, az [[1190]] utáni eseményeket elbeszélő második felében azonban kritikusabb hangnemet üt meg a királlyal szemben annak egyházellenesnek tekintett intézkedései és [[Dániai Ingeborg francia királyné|Ingeborg királynéval]] való bánásmódja miatt.{{azonos|Baldwin396}} Amellett, hogy a francia történelem egyik fontos forrásműve, a ''Gesta Philippi Augusti'' az egyetlen korabeli krónika, mely francia szemszögből mutatja be a [[keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat (1189–1192)|harmadik keresztes hadjáratot]] (1189–1192).{{jegyzet | {{CitLib|szerző= Runciman, Steven |cím= A keresztes hadjáratok története |közreműködők= [[Veszprémy László]] (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.) |hely= Budapest |kiadó= Osiris Kiadó |év= 1999 |isbn= 963-379-448-X |oldal= 996 }} }} A hadjárat kapcsán röviden szól 1187. esztendő eseményeiről, az előkészületekről, a francia sereg útjáról és [[szentföld]]i tartózkodásáról [[Akko (település)|Akkon]] bevételéig. Bemutatja II. Fülöp király hazatérését is, melyet a Rigord az uralkodó súlyos betegségével és az [[I. Richárd angol király|Oroszlánszívű Richárd angol királlyal]] való nem túl szívélyes viszonyával magyarázott.{{azonos|Nicholson}} Rigord halálát követően a ''Gesta Philippi Augusti''t Guillaume le Breton jelentősen átszerkesztette, illetve folytatta.{{refhely | Baldwin 1986 | 377. oldal; | Touati 2003 | 261. oldal }}

A lap 2019. október 22., 19:01-kori változata

 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2019. október 22.

Rigord
Élete
Született1145–1150 között
Languedoc tartomány
Elhunyt1207–1209. november között
Nemzetiségfrancia
Valláskatolikus
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)gesta, krónika
Alkotói éveikb. 1186–1206
Fontosabb műveiGesta Philippi Augusti
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigord témájú médiaállományokat.

Rigord, latin nevén Rigordus (Languedoc tartomány, 1145 és 1150 között[1] – 1207 és 1209. november között) középkori francia bencés szerzetes és történetíró.

Élete és munkássága

Rigord családjáról és rangbeli származásáról nincsen információ.[2] Önmagát így mutatja be: „magister Rigordus, natione Gothus, professione phisicus, regis Francorum cronographus, beati Dyonisii Ariopagite clericorum minimus […]”, azaz „Rigordus magister, a gót nemzetből, foglalkozás szerint orvos, a francia királyok kronográfusa, a saint-denis-i monostor szerzetesei között a legjelentéktelenebb.”[2] Az alapján, hogy magát natione Gothusnak mondja, Languedoc tartományból származott: a középkorban e megnevezés Alès, Arles, Montpellier, Franquevaux apátsága és Nîmes környékére használtatott.[3] Eredeti foglalkozását tekintve orvos volt; bár az egyházjog szerint az orvoslás és a szerzetesség nem fért meg egymással,[4] elképzelhető, hogy szerzetesi fogadalmának letétele után is praktizált.[5] Egyes életrajzírói szerint Rigord a király orvosa volt;[6] e feltételezést azonban nem szólnak döntő érvek: egyetlen fennmaradt dokumentumban sem hivatkoznak rá királyi orvosként.[5][7] Rigord gyógyászati tevékenységét mindenesetre kortársa, Gilles de Corbeil francia királyi orvos éles kritikával illette; François-Olivier Touati francia történész pedig rámutatott arra, hogy gestájában Rigord nem tanúsított különösebb érdeklődést a kórságok iránt, és orvosi szakszavakat sem használt például a király betegségének leírásakor.[8]

Rigord 1189 előtt lett szerzetes: ismeretes, hogy 1189. február 10-én[9] az argenteuil-i perjelségben tartózkodott,[10] de feltehetően csak ideiglenesen ottlétről volt szó, és már korábban, 1183–1186 körül csatlakozott a saint-denis-i monostor szerzetesközösségéhez.[3]

II. Fülöp francia király uralkodásának első feléről szóló, latin nyelvű Gesta Philippi Augusti című könyvét már szerzetessé válását megelőzően, legkésőbb 1186–87 előtt kezdte el írni.[11][12] Bár Rigord a „francia királyok krónikásának” nevezi magát, állítása szerint a mű megírásába nem a király vagy egyházi elöljáróra óhajára, utasítására kezdett bele, hanem saját kezdeményezésre. A királyi és kormányzati oklevelek, dokumentumok pontos ismeretéből arra lehet következtetni, hogy Rigord hozzáfért a királyi levéltár anyagához.[10] A Gesta megírása három nagyobb szakaszra osztható: az első változat dicsőítő hangnemű, legkésőbb 1196-os keletű előszava a királynak ajánlja a művet; a második, körülbelül 1200-ban keletkezett szakasz visszafogottabb hangvételű és Lajos királyfinak dedikált; végül az utolsó rész, mely 1206 decemberéig beszéli el az eseményeket.[10] A könyv két kéziratban maradt fent, az egyiket a Francia Nemzeti Könyvtárban, a másikat a Vatikáni Apostoli Könyvtárban őrzik.[4]

Rigord volt az első, aki a római császárokra utaló augustus jelzővel illette II. Fülöp királyt; gestájának első fele ennek megfelelően dicsőítően szól az uralkodóról, az 1190 utáni eseményeket elbeszélő második felében azonban kritikusabb hangnemet üt meg a királlyal szemben annak egyházellenesnek tekintett intézkedései és Ingeborg királynéval való bánásmódja miatt.[10] Amellett, hogy a francia történelem egyik fontos forrásműve, a Gesta Philippi Augusti az egyetlen korabeli krónika, mely francia szemszögből mutatja be a harmadik keresztes hadjáratot (1189–1192).[13] A hadjárat kapcsán röviden szól 1187. esztendő eseményeiről, az előkészületekről, a francia sereg útjáról és szentföldi tartózkodásáról Akkon bevételéig. Bemutatja II. Fülöp király hazatérését is, melyet a Rigord az uralkodó súlyos betegségével és az Oroszlánszívű Richárd angol királlyal való nem túl szívélyes viszonyával magyarázott.[11] Rigord halálát követően a Gesta Philippi Augustit Guillaume le Breton jelentősen átszerkesztette, illetve folytatta.[14]

Rigord másik munkája, a Franciaország történelméről szóló Breve Chronicon Regum Francorum csak töredékesen maradt fent.[15]

Jegyzetek

  1. ↑ Wickersheimer, Ernest: Dictionnaire biographique des médecins en France au Moyen Âge, 1. kötet. Genf: Libraire Droz S.A. 1979. 704–705. o. ISBN 978-2-600-03383-1  
  2. ↑ a b Wolf 2009  246. oldal
  3. ↑ a b Wolf 2009  247. oldal
  4. ↑ a b Baldwin, John W: Histoire de Philippe Auguste. Rigord, Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin. Speculum, LXXXII. évf. 3. sz. (2007. július) 757–758. o. doi
  5. ↑ a b Wolf 2009  248. oldal
  6. ↑ Ld. például Világirodalmi lexikon XI. (Pragm–Rizz). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1989. 728. o. ISBN 963-05-5225-6  
  7. ↑ Touati 2003  245. oldal
  8. ↑ Touati 2003  256–257. és 260. oldal
  9. ↑ Delaborde 1884  590. oldal
  10. ↑ a b c d Baldwin 1986  396. oldal
  11. ↑ a b Nicholson 2006  1038. oldal
  12. ↑ Delaborde 1884  588. és 590. oldal
  13. ↑ Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Veszprémy László (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.). Budapest: Osiris Kiadó. 1999. 996. o. ISBN 963-379-448-X  
  14. ↑ Baldwin 1986  377. oldal; Touati 2003  261. oldal
  15. ↑ Wolf 2009  245. oldal

Források

  • ↑ Baldwin 1986: Baldwin, John W: The Government of Philip Augustus: Foundations of French Royal Power in the Middle Ages. Berkeley és Los Angeles: University of California Press. 1986. ISBN 0-520-07391-6  
  • ↑ Delaborde 1884: Delaborde, Henri-François: Notice sur les ouvrages et sur la vie de Rigord, moine de Saint-Denis. Bibliothèque de l’École des chartes, 45. sz. (1884) 585–614. o. doi
  • ↑ Nicholson 2006: Nicholson, Helen: Rigord. In The Crusades: An Encyclopedia. Alan V. Murray (szerk.). (hely nélkül): ABC-CLIO, Inc. 2006. 1038–1039. o. ISBN 1-57607-862-0  
  • ↑ Touati 2003: Touati, François-Olivier: Faut-il en rire ? Le médecin Rigord, historien de Philippe Auguste. Revue Historique, 626. sz. (2003. április) 243–265. o. doi
  • ↑ Wolf 2009: Wolf, Kordula: Troja – Metamorphosen eines Mythos: Französische, englische und italienische Überlieferungen des 12. Jahrhunderts im Vergleich. Berlin: Akademie Verlag. 2009. ISBN 978-3-05-004580-1  
  • Rigord. In The Encyclopaedia Britannica Vol. 23. Chisholm, Hugh (szerk.). 11. kiadás. Cambridge: Cambridge University Press. 1910. 343. o.  
  • Világirodalmi lexikon XI. (Pragm–Rizz). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1989. 728. o. ISBN 963-05-5225-6  

További információk

  • Lewis, P.S: Some Provisional Remarks upon the Chronicles of Saint-Denis and upon the [Grandes] Chroniques de France in the Fifteenth Century. Nottingham Medieval Studies, 39. sz. (1995) 151–153. o. doi
  • Marvin L. Colker: Walter of Châtillon, Rigord of Saint Denis, and an alleged quotation from Juvenal. Classical folia, 24. sz. (1970) 89–95. o.
  • Rigord: Histoire de Philippe Auguste. Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin (ford. és szerk.). Párizs: CNRS éditions. 2006. = Sources d’histoire médiévale, 33. ISBN 9782271063830  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rigord&oldid=21841828”