„Verejtékmirigy” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a [061] <ref> hibás központozással AWB |
z-> k |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
===Ekkrin verejtékmirigyek=== |
===Ekkrin verejtékmirigyek=== |
||
Az ember esetében szinte az egész testfelületen megtalálhatóak, az ajkak és a külső nemi szervek egyes részei kivételével. Az embrionális fejlődés során az [[epidermisz]] lenövéseiből jönnek létre, [[szőrtüsző]]khöz nem csatlakoznak. Szerkezetük egyszerű: hosszú, csomóba (glomerulumba) csavarodó, egyik végén vakon végződő csövek. Két részre oszthatóak, a verejtéket termelő szekrétoros rész a [[dermisz]] mélyén és a hipodermisz felső részében található, amely fokozatosan megy át a többé-kevésbé egyenes kivezetőcsőbe, amely a bőr felszínére vezeti ki az izzadtságot. |
Az ember esetében szinte az egész testfelületen megtalálhatóak, az ajkak és a külső nemi szervek egyes részei kivételével. Az embrionális fejlődés során az [[epidermisz]] lenövéseiből jönnek létre, [[szőrtüsző]]khöz nem csatlakoznak. Szerkezetük egyszerű: hosszú, csomóba (glomerulumba) csavarodó, egyik végén vakon végződő csövek. Két részre oszthatóak, a verejtéket termelő szekrétoros rész a [[dermisz]] mélyén és a hipodermisz felső részében található, amely fokozatosan megy át a többé-kevésbé egyenes kivezetőcsőbe, amely a bőr felszínére vezeti ki az izzadtságot. |
||
Az ekkrin verejtékmirigyek szerepe a szervezet működésében, hogy az általuk termelt verejték elpárologva segít a testhőmérséklet szabályozásában. A képződő verejték összetételében kezdetben hasonlít a vér ultrafiltrátumára, de a kivezetőcsőben a víz és a nátrium egy része abszorbeálódik, így a végső szekrétum hipotóniás; igen kis mennyiségű [[Fehérje|fehérjét]], [[nátrium-klorid]]ot, [[Karbamid|ureát]], [[uronsav]]at és [[Ammónia|ammóniát]] is tartalmaz, így a mirigyek kis mértékben kiválasztószervként is működnek. Magas külső hőmérséklet esetén az izzadás a homlokon és a fejtetőn kezdődik, majd kiterjed az arcra és a test többi részére; legutoljára a tenyéren és talpon jelenik meg. Ezzel szemben érzelmi stressz esetén a verejtékezés a tenyéren, a talpon és a hónaljakban kezdődik. A testhőt szabályozó izzadás idegi szabályozása [[Acetilkolin|kolinerg]], míg az érzelmit a [[vegetatív idegrendszer]] [[Adrenalin|adrenerg]] ingerlése váltja ki. |
Az ekkrin verejtékmirigyek szerepe a szervezet működésében, hogy az általuk termelt verejték elpárologva segít a testhőmérséklet szabályozásában. A képződő verejték összetételében kezdetben hasonlít a vér ultrafiltrátumára, de a kivezetőcsőben a víz és a nátrium egy része abszorbeálódik, így a végső szekrétum hipotóniás; igen kis mennyiségű [[Fehérje|fehérjét]], [[nátrium-klorid]]ot, [[Karbamid|ureát]], [[uronsav]]at és [[Ammónia|ammóniát]] is tartalmaz, így a mirigyek kis mértékben kiválasztószervként is működnek. Magas külső hőmérséklet esetén az izzadás a homlokon és a fejtetőn kezdődik, majd kiterjed az arcra és a test többi részére; legutoljára a tenyéren és talpon jelenik meg. Ezzel szemben érzelmi stressz esetén a verejtékezés a tenyéren, a talpon és a hónaljakban kezdődik. A testhőt szabályozó izzadás idegi szabályozása [[Acetilkolin|kolinerg]], míg az érzelmit a [[vegetatív idegrendszer]] [[Adrenalin|adrenerg]] ingerlése váltja ki. |
||
14. sor: | 14. sor: | ||
Szövettanilag a verejtékmirigy szekretoros része három sejttípusból áll: a mirigyhámsejt jellegű világos és a sötét sejtekből, valamint a összehúzódásra képes mioepiteliális sejtekből. Mindegyik bazális membránon ül és elrendeződésük több magsoros [[hámszövet]]re emlékeztet. |
Szövettanilag a verejtékmirigy szekretoros része három sejttípusból áll: a mirigyhámsejt jellegű világos és a sötét sejtekből, valamint a összehúzódásra képes mioepiteliális sejtekből. Mindegyik bazális membránon ül és elrendeződésük több magsoros [[hámszövet]]re emlékeztet. |
||
*A világos sejtek nagy mennyiségű [[glikogén]]t tartalmaznak. Jellemzőik közé tartozik még a sok [[mitokondrium]], sima felszínű [[endoplazmatikus retikulum]] és a kis [[Golgi-készülék|Golgi-apparátus]]. Sejtmembránjának felszínét megnöveli oldalirányú és felső részének redőzete (az alapi részen is vannak egyszerűbb betüremkedések). Feltehetően a világos sejtek termelik a verejték vizes alkotóelemeit. |
*A világos sejtek nagy mennyiségű [[glikogén]]t tartalmaznak. Jellemzőik közé tartozik még a sok [[mitokondrium]], sima felszínű [[endoplazmatikus retikulum]] és a kis [[Golgi-készülék|Golgi-apparátus]]. Sejtmembránjának felszínét megnöveli oldalirányú és felső részének redőzete (az alapi részen is vannak egyszerűbb betüremkedések). Feltehetően a világos sejtek termelik a verejték vizes alkotóelemeit. |
||
*a sötét sejtek gazdagok durva felszínű endoplazmatikus retikulumban, vezikulákban és Golgi-apparátusuk nagy. Inkább [[glikoprotein]]eket szekretálnak, az azokat tartalmazó vezikulák összegyűlnek a sejt felső régiójában. A sötét sejtek a mirigy belső terére (lumenjébe) nyílnak, míg a világosak lejjebb helyezkednek el és oldalirányban, sejtek közti kis csatornákba választják ki a verejték vizes komponensét. |
*a sötét sejtek gazdagok durva felszínű endoplazmatikus retikulumban, vezikulákban és Golgi-apparátusuk nagy. Inkább [[glikoprotein]]eket szekretálnak, az azokat tartalmazó vezikulák összegyűlnek a sejt felső régiójában. A sötét sejtek a mirigy belső terére (lumenjébe) nyílnak, míg a világosak lejjebb helyezkednek el és oldalirányban, sejtek közti kis csatornákba választják ki a verejték vizes komponensét. |
||
*a mioepiteliális sejtek a bazális membránhoz közel helyezkednek el a szekretoros sejtek között. Citoplazmájuk nagy mennyiségű [[aktin]]filamentumot tartalmaz és összehúzódásukkal segítik a mirigy tartalmának gyors kiürülését. |
*a mioepiteliális sejtek a bazális membránhoz közel helyezkednek el a szekretoros sejtek között. Citoplazmájuk nagy mennyiségű [[aktin]]filamentumot tartalmaz és összehúzódásukkal segítik a mirigy tartalmának gyors kiürülését. |
||
A kivezető csövek enyhén spirálisan tekeredve vezetik ki a szekretoros rész által termelt verejtéket a bőr felszínére. Amíg a dermisz rétegében halad, falát kétrétegű köbhám alkotja; mioepiteliális sejtek itt már nincsenek. A köbös sejtek kisebbek, metszeteken sötétebbek, mint a szekretoros sejtek. Az epidermiszbe érve a köbös sejtek rétege véget ér és az epidermisz sejtjei alkotják a cső falát. |
A kivezető csövek enyhén spirálisan tekeredve vezetik ki a szekretoros rész által termelt verejtéket a bőr felszínére. Amíg a dermisz rétegében halad, falát kétrétegű köbhám alkotja; mioepiteliális sejtek itt már nincsenek. A köbös sejtek kisebbek, metszeteken sötétebbek, mint a szekretoros sejtek. Az epidermiszbe érve a köbös sejtek rétege véget ér és az epidermisz sejtjei alkotják a cső falát. |
||
===Apokrin verejtékmirigyek=== |
===Apokrin verejtékmirigyek=== |
||
Az apokrin verejtékmirigyek hónaljban, a mellbimbóban és udvarában, a külső nemi szerveken és a végbélnyílás körülötti bőrben találhatóak. Módosult apokrin mirigyek még a külső fül fülzsírt termelő ''glandulae ceruminosae'', valamint a szempillák tövébe nyíló Moll-féle mirigyek is. Ezek a mirigyek a szőrtüszőkhöz kapcsolódnak és az embrionális fejlődés során ugyanabból az epidermiszlenövésből alakulnak ki, mint a szőrtüszők. Váladékuk is a tüszőkbe ömlik, általában közvetlenül a faggyúmirigyek nyílása fölött. Szerkezetileg az ekkrin mirigyekhez hasonlóan felcsavarodott, egyik végükön vakon végződő csövek, de néha elágazóak is lehetnek. A szekretoros rész a dermisz alján vagy gyakrabban a hipodermisz felső rétegeiben található. |
Az apokrin verejtékmirigyek hónaljban, a mellbimbóban és udvarában, a külső nemi szerveken és a végbélnyílás körülötti bőrben találhatóak. Módosult apokrin mirigyek még a külső fül fülzsírt termelő ''glandulae ceruminosae'', valamint a szempillák tövébe nyíló Moll-féle mirigyek is. Ezek a mirigyek a szőrtüszőkhöz kapcsolódnak és az embrionális fejlődés során ugyanabból az epidermiszlenövésből alakulnak ki, mint a szőrtüszők. Váladékuk is a tüszőkbe ömlik, általában közvetlenül a faggyúmirigyek nyílása fölött. Szerkezetileg az ekkrin mirigyekhez hasonlóan felcsavarodott, egyik végükön vakon végződő csövek, de néha elágazóak is lehetnek. A szekretoros rész a dermisz alján vagy gyakrabban a hipodermisz felső rétegeiben található. |
||
⚫ | Az apokrin mirigy szekretoros része több szempontból különbözik az ekkrin mirigyekétől. Belső tere (lumene) jóval nagyobb, mert a kiválasztott verejték itt tárolódik. Falát egyrétegű hám alkotja, amely egyetlen sejttípusból áll. A sejtek citoplazmájának felső részben számos apró szemcse található, ezeket szekretálja exocitózis révén. Ezenkívül számos [[Lizoszóma|lizoszómát]] tartalmaznak és gazdagok mitokondriumokban. A verejték kiürítése után megfigyelhető, hogy az új szekrétum termelése során a Golgi-komplex jelentősen megnagyobbodik. A hámsejtek és a bazális membrán között itt is mioepiteliális sejtek helyezkednek el, amlyek nyúlványaik összehúzódásával ürítik ki a verejtékmirigy tartalmát. A kivezető csatorna itt is viszonylag szűk és nagyjából egyenes lefutással tart a szőrtüsző csatornája felé. Eltérően az ekkrin mirigyektől, víz- vagy ionvisszaszívás itt már nem történik. Falát két- vagy háromrétegű köbhám alkotja. |
||
⚫ | Az apokrin mirigyek által termelt verejték fehérjéket, szénhidrátokat, ammóniát, zsírt, és olyan szerves vegyületeket tartalmaz, amelyek elszínezik. Pontos összetétele függ az anatómiai elhelyezkedéstől. A hónaljban termelt verejték a benne lévő sok szerves anyagtól tejszerű és némileg viszkózus. A folyadéknak alapesetben nincs szaga, de rövid idő után a baktériumok lebontó hatása miatt fanyar szagúvá válik. Az apokrin mirigyek a [[pubertás]] idején aktiválódnak a nemi hormonok hatására. Mivel az emlősöknél az ilyen mirigyek általában [[feromon]]okat választanak ki, általánosan elfogadott, hogy az ember esetében is hasonló a helyzet. A férfiferomonok befolyásolják a női menstruációs ciklust és megfigyelték, hogy a női feromonok a férfiakban hormonális változásokat okoznak. |
||
⚫ | Az apokrin mirigy szekretoros része több szempontból különbözik az ekkrin mirigyekétől. Belső tere (lumene) jóval nagyobb, mert a kiválasztott verejték itt tárolódik. Falát egyrétegű hám alkotja, amely egyetlen sejttípusból áll. A sejtek citoplazmájának felső részben számos apró szemcse található, ezeket szekretálja exocitózis révén. Ezenkívül számos [[Lizoszóma|lizoszómát]] tartalmaznak és gazdagok mitokondriumokban. A verejték kiürítése után megfigyelhető, hogy az új szekrétum termelése során a Golgi-komplex jelentősen megnagyobbodik. A hámsejtek és a bazális membrán között itt is mioepiteliális sejtek helyezkednek el, amlyek nyúlványaik összehúzódásával ürítik ki a verejtékmirigy tartalmát. A kivezető csatorna itt is viszonylag szűk és nagyjából egyenes lefutással tart a szőrtüsző csatornája felé. Eltérően az ekkrin mirigyektől, víz- vagy ionvisszaszívás itt már nem történik. Falát két- vagy háromrétegű köbhám alkotja. |
||
⚫ | Mind az ekkrin, mind az apokrin mirigyeket a szimpatikus vegetatív idegrendszer szabályozza; az előző esetében kolinerg transzmitterek indítják be működését (hő- és stresszhatásra reagálva), míg az utóbbiakat adrenerg transzmitterek serkentik (érzelmi ingerek után, de a hőhatás nem befolyásolja őket). |
||
⚫ | Az apokrin mirigyek által termelt verejték fehérjéket, szénhidrátokat, ammóniát, zsírt, és olyan szerves vegyületeket tartalmaz, amelyek elszínezik. Pontos összetétele függ az anatómiai elhelyezkedéstől. A hónaljban termelt verejték a benne lévő sok szerves anyagtól tejszerű és némileg viszkózus. A folyadéknak alapesetben nincs szaga, de rövid idő után a baktériumok lebontó hatása miatt fanyar szagúvá válik. Az apokrin mirigyek a [[pubertás]] idején aktiválódnak a nemi hormonok hatására. Mivel az emlősöknél az ilyen mirigyek általában [[feromon]]okat választanak ki, általánosan elfogadott, hogy az ember esetében is hasonló a helyzet. A férfiferomonok befolyásolják a női menstruációs ciklust és megfigyelték, hogy a női feromonok a férfiakban hormonális változásokat okoznak. |
||
⚫ | Mind az ekkrin, mind az apokrin mirigyeket a szimpatikus vegetatív idegrendszer szabályozza; az előző esetében kolinerg transzmitterek indítják be működését (hő- és stresszhatásra reagálva), míg az utóbbiakat adrenerg transzmitterek serkentik (érzelmi ingerek után, de a hőhatás nem befolyásolja őket). |
||
==Eloszlásuk== |
==Eloszlásuk== |
||
Az aktív verejtékmirigyek száma nagyban változik az egyének között, de az egyes testrészek közötti arány nagyjából azonos. A tenyéren nagyjából 370 verejtékmirigy található cm<sup>2</sup>-ként, míg a kézfejen 200/cm<sup>2</sup>; a homlokon 175/cm<sup>2</sup>; a mellkason, hason, alkaron 155/cm<sup>2</sup>; a háton és a lábakon pedig |
Az aktív verejtékmirigyek száma nagyban változik az egyének között, de az egyes testrészek közötti arány nagyjából azonos. A tenyéren nagyjából 370 verejtékmirigy található cm<sup>2</sup>-ként, míg a kézfejen 200/cm<sup>2</sup>; a homlokon 175/cm<sup>2</sup>; a mellkason, hason, alkaron 155/cm<sup>2</sup>; a háton és a lábakon pedig 60-80/cm<sup>2</sup>.<ref>Gray, Henry (1918). "The Organs of the Senses and the Common Integument". Anatomy of the Human Body (20th ed.). Philadelphia: Lea & Febiger.</ref> A tenyér és talp vastag, ruganyos szarurétegében a kivezetőcsövek spirális tekeredése erősebb. |
||
===Egyéb állatok=== |
===Egyéb állatok=== |
||
Az emlősök esetében (a majmok kivételével) ekkrin verejtékmirigyek csak a talpakon találhatóak. Apokrin mirigyek az egész testen előfordulnak. A testhőmérséklet szabályozásában nem olyan hatékonyak, mint az embernél (a lovak kivételével).<ref>Kurosumi, Kazumasa; Shibasaki, Susumu; Ito, Toshiho (1984). "Cytology of the Secretion in Mammalian Sweat Glands". In Bourne, Geoffrey H.; Danielli, James F. (eds.). Protein Diffusion in Cell Membranes: Some Biological Implications. Orlando, Florida: Academic Press. pp. 253–330. {{ISBN|9780123644879}}.</ref> A [[félmajmok]]nál kb. minden huszadik szőrtüszőhöz kapcsolódik apokrin verejtékmirigy.,<ref>Folk Jr, G. Edgar; Semken Jr, A. (1 September 1991). "The evolution of sweat glands". International Journal of Biometeorology. 35 (3): 180–186. doi:10.1007/BF01049065. ISSN 0020-7128</ref> míg az ekkrin mirigyek elszórtan találhatóak az egész testen a szőrszálak között. A [[ |
Az emlősök esetében (a majmok kivételével) ekkrin verejtékmirigyek csak a talpakon találhatóak. Apokrin mirigyek az egész testen előfordulnak. A testhőmérséklet szabályozásában nem olyan hatékonyak, mint az embernél (a lovak kivételével).<ref>Kurosumi, Kazumasa; Shibasaki, Susumu; Ito, Toshiho (1984). "Cytology of the Secretion in Mammalian Sweat Glands". In Bourne, Geoffrey H.; Danielli, James F. (eds.). Protein Diffusion in Cell Membranes: Some Biological Implications. Orlando, Florida: Academic Press. pp. 253–330. {{ISBN|9780123644879}}.</ref> A [[félmajmok]]nál kb. minden huszadik szőrtüszőhöz kapcsolódik apokrin verejtékmirigy.,<ref>Folk Jr, G. Edgar; Semken Jr, A. (1 September 1991). "The evolution of sweat glands". International Journal of Biometeorology. 35 (3): 180–186. doi:10.1007/BF01049065. ISSN 0020-7128</ref> míg az ekkrin mirigyek elszórtan találhatóak az egész testen a szőrszálak között. A [[rézuszmajom]] és [[huszármajom]] esetében a verejtékmirigyek inkább a mellkason koncentrálódnak, a mókusmajmoknál a tenyéren és talpon, míg a [[medvemakákó]]k, [[japán makákó]]k és [[pávián]]ok egész testén elszórtan előfordulnak. |
||
A házi emlősállatok szőrszálaik tövében rendelkeznek apokrin mirigyekkel, de szerepük nem a test hűtése, hanem a szőrzet ápolása. A talpakon lévő ekkrin mirigyek a bőrt nedvesítik a járás és a fogás biztosabbá tétele érdekében. |
A házi emlősállatok szőrszálaik tövében rendelkeznek apokrin mirigyekkel, de szerepük nem a test hűtése, hanem a szőrzet ápolása. A talpakon lévő ekkrin mirigyek a bőrt nedvesítik a járás és a fogás biztosabbá tétele érdekében. |
A lap 2019. október 11., 21:38-kori változata
A verejtékmirigyek (latinul glandulae sudoriferae) a bőrben található, feltekeredett csöves szerkezetű képletek, amelyek elsődleges funkciója a verejték termelése. A külső elválasztású mirigyek közé tartoznak, terméküket egy csatornán keresztül ürítik a bőr felszínére. Két nagy csoportra oszthatók, ekkrin verejtékmirigyekre és apokrin verejtékmirigyekre. A tejet termelő emlőmirigyek módosult verejtékmirigyek.
Típusai
A verejtékmirigyeket szövettani szerkezetük és az általuk termelt szekrétum összetétele szerint két csoportba osztjuk:
Ekkrin verejtékmirigyek
Az ember esetében szinte az egész testfelületen megtalálhatóak, az ajkak és a külső nemi szervek egyes részei kivételével. Az embrionális fejlődés során az epidermisz lenövéseiből jönnek létre, szőrtüszőkhöz nem csatlakoznak. Szerkezetük egyszerű: hosszú, csomóba (glomerulumba) csavarodó, egyik végén vakon végződő csövek. Két részre oszthatóak, a verejtéket termelő szekrétoros rész a dermisz mélyén és a hipodermisz felső részében található, amely fokozatosan megy át a többé-kevésbé egyenes kivezetőcsőbe, amely a bőr felszínére vezeti ki az izzadtságot.
Az ekkrin verejtékmirigyek szerepe a szervezet működésében, hogy az általuk termelt verejték elpárologva segít a testhőmérséklet szabályozásában. A képződő verejték összetételében kezdetben hasonlít a vér ultrafiltrátumára, de a kivezetőcsőben a víz és a nátrium egy része abszorbeálódik, így a végső szekrétum hipotóniás; igen kis mennyiségű fehérjét, nátrium-kloridot, ureát, uronsavat és ammóniát is tartalmaz, így a mirigyek kis mértékben kiválasztószervként is működnek. Magas külső hőmérséklet esetén az izzadás a homlokon és a fejtetőn kezdődik, majd kiterjed az arcra és a test többi részére; legutoljára a tenyéren és talpon jelenik meg. Ezzel szemben érzelmi stressz esetén a verejtékezés a tenyéren, a talpon és a hónaljakban kezdődik. A testhőt szabályozó izzadás idegi szabályozása kolinerg, míg az érzelmit a vegetatív idegrendszer adrenerg ingerlése váltja ki.
Szövettanilag a verejtékmirigy szekretoros része három sejttípusból áll: a mirigyhámsejt jellegű világos és a sötét sejtekből, valamint a összehúzódásra képes mioepiteliális sejtekből. Mindegyik bazális membránon ül és elrendeződésük több magsoros hámszövetre emlékeztet.
- A világos sejtek nagy mennyiségű glikogént tartalmaznak. Jellemzőik közé tartozik még a sok mitokondrium, sima felszínű endoplazmatikus retikulum és a kis Golgi-apparátus. Sejtmembránjának felszínét megnöveli oldalirányú és felső részének redőzete (az alapi részen is vannak egyszerűbb betüremkedések). Feltehetően a világos sejtek termelik a verejték vizes alkotóelemeit.
- a sötét sejtek gazdagok durva felszínű endoplazmatikus retikulumban, vezikulákban és Golgi-apparátusuk nagy. Inkább glikoproteineket szekretálnak, az azokat tartalmazó vezikulák összegyűlnek a sejt felső régiójában. A sötét sejtek a mirigy belső terére (lumenjébe) nyílnak, míg a világosak lejjebb helyezkednek el és oldalirányban, sejtek közti kis csatornákba választják ki a verejték vizes komponensét.
- a mioepiteliális sejtek a bazális membránhoz közel helyezkednek el a szekretoros sejtek között. Citoplazmájuk nagy mennyiségű aktinfilamentumot tartalmaz és összehúzódásukkal segítik a mirigy tartalmának gyors kiürülését.
A kivezető csövek enyhén spirálisan tekeredve vezetik ki a szekretoros rész által termelt verejtéket a bőr felszínére. Amíg a dermisz rétegében halad, falát kétrétegű köbhám alkotja; mioepiteliális sejtek itt már nincsenek. A köbös sejtek kisebbek, metszeteken sötétebbek, mint a szekretoros sejtek. Az epidermiszbe érve a köbös sejtek rétege véget ér és az epidermisz sejtjei alkotják a cső falát.
Apokrin verejtékmirigyek
Az apokrin verejtékmirigyek hónaljban, a mellbimbóban és udvarában, a külső nemi szerveken és a végbélnyílás körülötti bőrben találhatóak. Módosult apokrin mirigyek még a külső fül fülzsírt termelő glandulae ceruminosae, valamint a szempillák tövébe nyíló Moll-féle mirigyek is. Ezek a mirigyek a szőrtüszőkhöz kapcsolódnak és az embrionális fejlődés során ugyanabból az epidermiszlenövésből alakulnak ki, mint a szőrtüszők. Váladékuk is a tüszőkbe ömlik, általában közvetlenül a faggyúmirigyek nyílása fölött. Szerkezetileg az ekkrin mirigyekhez hasonlóan felcsavarodott, egyik végükön vakon végződő csövek, de néha elágazóak is lehetnek. A szekretoros rész a dermisz alján vagy gyakrabban a hipodermisz felső rétegeiben található.
Az apokrin mirigy szekretoros része több szempontból különbözik az ekkrin mirigyekétől. Belső tere (lumene) jóval nagyobb, mert a kiválasztott verejték itt tárolódik. Falát egyrétegű hám alkotja, amely egyetlen sejttípusból áll. A sejtek citoplazmájának felső részben számos apró szemcse található, ezeket szekretálja exocitózis révén. Ezenkívül számos lizoszómát tartalmaznak és gazdagok mitokondriumokban. A verejték kiürítése után megfigyelhető, hogy az új szekrétum termelése során a Golgi-komplex jelentősen megnagyobbodik. A hámsejtek és a bazális membrán között itt is mioepiteliális sejtek helyezkednek el, amlyek nyúlványaik összehúzódásával ürítik ki a verejtékmirigy tartalmát. A kivezető csatorna itt is viszonylag szűk és nagyjából egyenes lefutással tart a szőrtüsző csatornája felé. Eltérően az ekkrin mirigyektől, víz- vagy ionvisszaszívás itt már nem történik. Falát két- vagy háromrétegű köbhám alkotja.
Az apokrin mirigyek által termelt verejték fehérjéket, szénhidrátokat, ammóniát, zsírt, és olyan szerves vegyületeket tartalmaz, amelyek elszínezik. Pontos összetétele függ az anatómiai elhelyezkedéstől. A hónaljban termelt verejték a benne lévő sok szerves anyagtól tejszerű és némileg viszkózus. A folyadéknak alapesetben nincs szaga, de rövid idő után a baktériumok lebontó hatása miatt fanyar szagúvá válik. Az apokrin mirigyek a pubertás idején aktiválódnak a nemi hormonok hatására. Mivel az emlősöknél az ilyen mirigyek általában feromonokat választanak ki, általánosan elfogadott, hogy az ember esetében is hasonló a helyzet. A férfiferomonok befolyásolják a női menstruációs ciklust és megfigyelték, hogy a női feromonok a férfiakban hormonális változásokat okoznak.
Mind az ekkrin, mind az apokrin mirigyeket a szimpatikus vegetatív idegrendszer szabályozza; az előző esetében kolinerg transzmitterek indítják be működését (hő- és stresszhatásra reagálva), míg az utóbbiakat adrenerg transzmitterek serkentik (érzelmi ingerek után, de a hőhatás nem befolyásolja őket).
Eloszlásuk
Az aktív verejtékmirigyek száma nagyban változik az egyének között, de az egyes testrészek közötti arány nagyjából azonos. A tenyéren nagyjából 370 verejtékmirigy található cm2-ként, míg a kézfejen 200/cm2; a homlokon 175/cm2; a mellkason, hason, alkaron 155/cm2; a háton és a lábakon pedig 60-80/cm2.[1] A tenyér és talp vastag, ruganyos szarurétegében a kivezetőcsövek spirális tekeredése erősebb.
Egyéb állatok
Az emlősök esetében (a majmok kivételével) ekkrin verejtékmirigyek csak a talpakon találhatóak. Apokrin mirigyek az egész testen előfordulnak. A testhőmérséklet szabályozásában nem olyan hatékonyak, mint az embernél (a lovak kivételével).[2] A félmajmoknál kb. minden huszadik szőrtüszőhöz kapcsolódik apokrin verejtékmirigy.,[3] míg az ekkrin mirigyek elszórtan találhatóak az egész testen a szőrszálak között. A rézuszmajom és huszármajom esetében a verejtékmirigyek inkább a mellkason koncentrálódnak, a mókusmajmoknál a tenyéren és talpon, míg a medvemakákók, japán makákók és páviánok egész testén elszórtan előfordulnak.
A házi emlősállatok szőrszálaik tövében rendelkeznek apokrin mirigyekkel, de szerepük nem a test hűtése, hanem a szőrzet ápolása. A talpakon lévő ekkrin mirigyek a bőrt nedvesítik a járás és a fogás biztosabbá tétele érdekében.
Patológia
A verejtékmirigyeket érintő betegségek többek között a következők:
- Fox-Fordyce-kór
- az apokrin verejtékmirigyek gyulladása állandó, viszkető kiütéseket okoz, általában a hónaljban és az ágyékon.[4]
- Frey-szindróma
- az auriculotemporális ideg sérülése (pl. a fültőmirigy eltávolítása esetén) miatt nyálelválasztással járó ingerek után a fül alatt kipirosodás és izzadás tapasztalható.[5]
- Hőguta
- hosszan tartó, magas hőmérséklet esetén az ekkrin mirigyek kimerülnek és nem bírnak elég verejtéket elválasztani. Hűtés hiányában a testhő felszökik, ami akár halálos is lehet.
- Hiperhidrózis
- (más néven polihidrózis vagy sudorrhea) kóros mértékű, túlzott verejtékezés (lehet általános vagy helyi -tenyér, arc, fejbőr, hónalj-jellegű). Általában érzelmi stressz vagy hőhatás váltja ki, de stimulus nélkül is felléphet. Általában a szimpatikus idegrendszer működési zavara okozza (pl. ideggyulladás).
- Miliaria rubra vagy melegkiütés
- meleg időben a bőséges izzadás miatt a bőr szarurétege megduzzadhat és elzárja a verejtékmirigyek kijáratát. Az ekkrin mirigyek a hőhatás miatt továbbra is működnek és a felgyülemlett szekrétum szétfeszíti a csövek falait és kiszivárog a környező szövetekbe.[6]
- Ozmidrózis vagy bromhidrózis
- az apokrin mirigyek váladékának erős szaga, amit általában nem a baktériumok, hanem a mirigyek szerkezetének megváltozása okoz.[7]
Jegyzetek
- ↑ Gray, Henry (1918). "The Organs of the Senses and the Common Integument". Anatomy of the Human Body (20th ed.). Philadelphia: Lea & Febiger.
- ↑ Kurosumi, Kazumasa; Shibasaki, Susumu; Ito, Toshiho (1984). "Cytology of the Secretion in Mammalian Sweat Glands". In Bourne, Geoffrey H.; Danielli, James F. (eds.). Protein Diffusion in Cell Membranes: Some Biological Implications. Orlando, Florida: Academic Press. pp. 253–330. ISBN 9780123644879.
- ↑ Folk Jr, G. Edgar; Semken Jr, A. (1 September 1991). "The evolution of sweat glands". International Journal of Biometeorology. 35 (3): 180–186. doi:10.1007/BF01049065. ISSN 0020-7128
- ↑ disease, Dorland's Medical Dictionary for Health Consumers. Saunders (2007). Hozzáférés ideje: 2013. január 3.
- ↑ (2006) „Frey's Syndrome”. New England Journal of Medicine 355 (1), 66. o. DOI:10.1056/NEJMicm040462. PMID 16822997.
- ↑ James, William D.; Berger, Timothy G.; Elston, Dirk M. (2011). Andrews' Diseases of the Skin: Clinical Dermatology (11th ed.). London: Elsevier. ISBN 9781437703146.
- ↑ Tsai, Ren-Yu (1 January 2006). "Treatment of Excessive Axillary Sweat Syndrome (Hyperhidrosis, Osmidrosis, Bromhidrosis) with Liposuction". In Shiffman, Melvin A.; Di Giuseppe, Alberto (eds.). Liposuction: Non-Cosmetic Applications. Germany: Springer. pp. 496–497. ISBN 9783540280439.
Források
- Michael H. Ross: Szövettan, kézikönyv és atlasz. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007 ISBN 978 963 226 052 5
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sweat gland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.