„SETI” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. október 6., 22:02-kori változata

A SETI (angolul „Search for Extra-Terrestrial Intelligence”, azaz a „földön kívüli intelligencia keresése”) interdiszciplináris tudományág, melynek célja a földön kívüli, intelligens élet felfedezése. Elsősorban a csillagászat, az asztrobiológia, az informatika határtudománya.

A tudományág művelése egyelőre semmilyen egyértelmű, megismételhető eredménnyel nem járt (az UFO-észleléseket leszámítva - melyek, ha igazak is, nem feltétlenül utalnak idegen civilizációra - a legismertebb, vitatott eset talán a Hűha! jel), viszont ha sikerülne a földönkívülieket felfedezni és velük kommunikálni (CETI, „Communication with Extra-Terrestrial Intelligence”, azaz Kommunikáció Földön Kívüli Intelligenciával), az az emberiség történetének kétségkívül legnagyobb tudományos felfedezése lenne.

A földönkívüliek létének lehetősége és a SETI^[1] gondolata a Kopernikuszi világképpel jelent meg, ekkor még nyilvánvalónak gondolták, hogy a Naprendszer minden bolygója a Földhöz hasonlóan lakott, később, mikor kiderült, hogy ez lehetetlen, a földönkívüliek lehetséges élőhelyei egyre távolabb kerültek. A 20. századra, a csillagászati műszerek fejlődésével, és a földön kívüli élet felfedezésének elmaradásával általános pesszimizmus uralkodott el, ezt legjobban a Fermi-paradoxon fejezi ki, amely szerint a Világegyetemben máshol is meg kell jelenjen az élet és a fejlett technológiájú civilizációk, azonban mi, emberek ebből semmit sem látunk, tehát ilyenek nem is léteznek. Jelenleg csak kisebb, magán- és egyetemi finanszírozású SETI-programok folynak. A közeljövőben, az exobolygók felfedezésének tömegessé válásával, sokkal alaposabb ismeretanyag fog rendelkezésünkre állni a földön kívüli élet lehetőségeiről.

A SETI története

Már az ókori görögök is felvetették, hogy ha az égitestek léteznek, akkor a felszínükön élet is keletkezhet. A Kopernikuszi forradalom után Giordano Bruno volt az első, aki felvetette, hogy a csillagok lehetnek távoli napok is, melyek körül lakott bolygók keringhetnek, őt ezért 1600-ban az inkvizíció keretében eretneknek nyilvánították és megégették. A Földön kívüli élet lehetősége sokáig a filozófiát is jelentősen magába foglalta határtudományként, mindaddig, amíg a természettudományos és műszaki eszközökkel kezdetét nem vette a keresés.

A 19. századra a csillagászati távcsövek minősége elérte azt a szintet, hogy a Naprendszer bolygóinak felszínét megfigyelhessék velük, így felmerült a gondolat, hogy a földönkívüliek is figyelhetik esetleg a Földet. A bolygók megfigyelése mellett ezért többen (többek között Carl Friedrich Gauss is) felvetették, hogy a földi intelligens életnek valamilyen nyilvánvaló jelét kellene adni. Elsősorban hatalmas, más bolygókról is megfigyelhető geometriai alakzatok létrehozását, majd fényjelek küldését javasolták.^[2]^[3] A 19. század végén a marsi élet melletti bizonyítékként kezelték a Giovanni Schiaparelli által a bolygón felfedezni vélt marsi csatornák létét, melyekkel egy kihalóban lévő civilizáció vezette volna a vizet a sarki jégsapkák felől a száraz egyenlítői vidékekre. Később kiderült, hogy a „csatornák” optikai érzékcsalódások voltak, melyeket az akkoriban kezdődő fényképezéssel még nem tudtak megerősíteni.

A SETI a második világháború után

A rádiózás elterjedésével a kommunikáció feltételezett médiumai a rádióhullámok lettek. Mind a mai napig elsősorban ezek figyelése jelenti a SETI fősodrát. A SETI, mint komolyan felvetett tudományos kérdés, Giuseppe Cocconi és Philip Morrison 1959-es, Nature-ben megjelent cikkétől létezik, melyben a mellett érveltek, hogy az idegen civilizációkkal a hidrogén 21 centiméter hullámhosszú rádiósugárzásán (körülbelül 1420 MHz) a legcélszerűbb felvenni a kapcsolatot.^[4]

Az első komolyabb kísérletet 1960-ban folytatták, ekkor az Ozma-terv keretében két közeli, a Naphoz viszonylag hasonló csillag, a τ Ceti és az ε Eridani megfigyelése folyt a green banki rádiótávcsővel. 1963-ban épült meg a kifejezetten a SETI-kutatásokra tervezett Big Ear rádiótávcső, mellyel 1977-ben a Hűha! jelet rögzítették. Ezt a rádiótávcsövet 1998-ban lebontották, helyén golfpálya épült.

1974. november 16-án sugározták ki az Arecibói üzenetet, mely az első, idegeneknek szánt rádióüzenet volt, innen számítható az aktív SETI történelme. A Carl Sagan és Frank Drake által összeállított, 1679 másodperces adást a Messier 13 gömbhalmaz felé adták, mert így az sokkal több csillaghoz jut el kb. 25 000 év múlva. Ez a próbálkozás elsősorban szimbolikus jelentőségű volt.^[5]

1979-ben a University of California útjára indította a SERENDIP-programot, melynek keretében a csillagászati megfigyeléseket végző rádiótávcsövekre szerelnek egy rádióspektrométert, és ennek jeleit rögzítik, majd feldolgozzák. A sorozat hosszú ideje folyamatosan működik (jelenleg a SERENDIP IV program zajlik), és ennek világszerte ismertté vált mellékterméke a SETI@Home jelfeldolgozó program, melyet bárki letölthet, és így az adatok feldolgozásában bárki részt vehet, aki rendelkezik személyi számítógéppel, és hajlandó a processzoridő egy részét (a képernyővédő funkció ideje alatt) a SETI-kutatás rendelkezésére bocsátani.^[6]

1992-ben indult a NASA tíz évesre tervezett HRMS-programja (High Resolution Microwave Survey, „nagy felbontású mikrohullámú felmérés”), de 1993-ban a nevadai Richard Bryan szenátor sikeresen nyújtott be egy javaslatot, amely minden támogatást megvont a programtól. A program költsége kisebb volt, mint a NASA évi költségvetésének 0,1%-a, ez adófizetőnként egy ötcentest jelentett. A szenátor kijelentése szerint a programot a költségvetés szűkössége miatt kellett megszüntetni.

Az egykori Szovjetunióban is jelentős SETI-kutatómunka folyt az 1960-as és 1970-es években, a megfigyelések mellett jelentős elméleti munkát végzett a Kardasev-skálát kidolgozó Nyikolaj Kardasev és egykori professzora a Carl Sagannel a SETI-témában közös könyvet megjelentető Joszif Sklovszkij. A Szovjetunió széthullásával ezek a kutatások, pénz híján, nem folytatódtak.

A jelenlegi SETI-kutatásokat elsősorban magánadományokból finanszírozzák.

A SETI napjainkban

A közeljövő

A SETI jövőjével kapcsolatos egyik érdekes kérdés, hogy mennyi idő múlva vehetjük fel a kapcsolatot az első földön kívüli civilizációval, az optimista várakozások szerint 20-200 éven belül, a pesszimisták szerint pedig már a kérdés is tudománytalan.^[7]

A földönkívüliek kutatására felhasználható módszerek

Rádióhullámok

Az optikai SETI

A SETI megfigyelések kezdetekor nyilvánvalónak gondolták, hogy a földön kívüli civilizációk csakis rádióhullámok formájában érintkezhetnek egymással. A helyzet az 1960-as években, a lézer felfedezésekor változott meg, ezzel ugyanis erősen irányított sugarak hozhatók létre, így gazdaságosan lehet segítségükkel kommunikálni, majd informatikai megfontolásokból rájöttek, hogy a rövidebb hullámhosszon időegység alatt több információ vihető át.

Az első optikai SETI (OSETI) programot a Szovjetunió (illetve akkor a világ) legnagyobb távcsövével, a zelencsuk-hegyi BTA–6 teleszkóppal végezték 1978-tól, Svarcman vezetésével. (A rádiótartományban akkor már sok amerikai program futott, részben ezért választottak egy kevésbé ismert területet.) A MANIA (Multichannel Analysis of Nanoseconds Intensity Alterations, azaz nanoszekundumos intenzitásváltozások többsávos analízise) programban különféle égitestek (nem csak csillagok) felől érkező, igen rövid fényimpulzusokat, illetve nagyon keskeny színképvonalakat kerestek. A program 13 évig tartott, a déli égboltra is kiterjedt a 2 méteres, argentin Leonsito obszervatórium bevonásával.

A látható fény tartományán kívül a csillagászati műholdak adatait elemezték, illetve ezekkel hajtottak végre észlelési programot. Az infravörös tartományban az IRAS és az ISO, az ultraibolyában a Copernicus holdakhoz kapcsolódtak programok.

Napjainkban a Planetary Society 1,5 méteres távcsövével végeznek SETI-megfigyeléseket.^[8]

Űrszondák

Lásd még

Források

Almár Iván: A SETI szépsége, Vince kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-9192-23-6 (online változat)
Almár, Iván; Götz Attila: De mi van, ha megtaláljuk őket?. Index.hu, 2008. szeptember 13. (Hozzáférés: 2008. szeptember 14.)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz SETI témájú médiaállományokat.

Magyarul

Idegen civilizációk? – Az Űrvilág.hu rovata
SETI.lap.hu - linkgyűjtemény

Angolul

Lábjegyzetek

↑ Almár Iván - Galántai Zoltán: Ha jövő, akkor világűr. 169-200. old. Typotex Kiadó, 2007. ISBN 978-963-9664-52-4
↑ Schirber, Michael: Early Attempts to Contact Aliens (angol nyelven). Astrobiology Magazine, 2009. január 29. (Hozzáférés: 2009. január 29.)
↑ Dr. Galántai, Zoltán: Próbálkozásaink története. Űrvilág.hu, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2009. február 1.)
↑ Dr. Galántai, Zoltán: 50 éve SETI. Űrvilág.hu, 2009. szeptember 19. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
↑ Dr. Galántai, Zoltán: Az első, idegeneknek szóló rádióüzenet évfordulója. Űrvilág.hu, 2007. november 16. (Hozzáférés: 2009. február 2.)
↑ SETI@Home projekt
↑ Galántai, Zoltán: http://www.urvilag.hu/article.php?id=3242. Űrvilág.hu, 2009. május 17. (Hozzáférés: 2009. május 17.)
↑ Galántai, Zoltán: Optikai SETI élőben. Űrvilág.hu, 2007. november 5. (Hozzáférés: 2009. február 3.)

Csillagászatportál
Sci-fi portál

[1] Almár Iván - Galántai Zoltán: Ha jövő, akkor világűr. 169-200. old. Typotex Kiadó, 2007. ISBN 978-963-9664-52-4

[2] Schirber, Michael: Early Attempts to Contact Aliens (angol nyelven). Astrobiology Magazine, 2009. január 29. (Hozzáférés: 2009. január 29.)

[3] Dr. Galántai, Zoltán: Próbálkozásaink története. Űrvilág.hu, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2009. február 1.)

[4] Dr. Galántai, Zoltán: 50 éve SETI. Űrvilág.hu, 2009. szeptember 19. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)

[5] Dr. Galántai, Zoltán: Az első, idegeneknek szóló rádióüzenet évfordulója. Űrvilág.hu, 2007. november 16. (Hozzáférés: 2009. február 2.)

[6] SETI@Home projekt

[7] Galántai, Zoltán: http://www.urvilag.hu/article.php?id=3242. Űrvilág.hu, 2009. május 17. (Hozzáférés: 2009. május 17.)

[8] Galántai, Zoltán: Optikai SETI élőben. Űrvilág.hu, 2007. november 5. (Hozzáférés: 2009. február 3.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 [[Fájl:Flag_of_Earth.svg|thumb|jobbra|Caddle Föld zászlója]]
-[[Fájl:Wow signal.jpg|bélyegkép|300px|''[[Hűha! jel]]et rögzítő papír'']]
+[[Fájl:Wow signal.jpg|bélyegkép|300px|A [[Hűha! jel]]et rögzítő papír]]
 [[Fájl:Arecibo Observatory Aerial.jpg|bélyegkép|300px|Az [[Arecibo Obszervatórium]] antennája]]
-[[Fájl:SETI@home Multi-Beam screensaver.png|thumb|300px|''A [[SETI@Home]] program [[képernyőfotó]]ja, mellyel a rádióteleszkópok által rögzített adatokban otthon folyik a kutatás idegen rádiójelek után'']]
+[[Fájl:SETI@home Multi-Beam screensaver.png|thumb|300px|A [[SETI@Home]] program [[képernyőfotó]]ja, mellyel a rádióteleszkópok által rögzített adatokban otthon folyik a kutatás idegen rádiójelek után]]
 A '''SETI''' ([[angol nyelv|angolul]] ''„Search for Extra-Terrestrial Intelligence”'', azaz a „[[Földön kívüli élet|földön kívüli intelligencia]] keresése”) [[interdiszciplináris]] tudományág, melynek célja a földön kívüli, intelligens élet felfedezése. Elsősorban a [[csillagászat]], az [[asztrobiológia]], az [[informatika]] határtudománya.
@@ 11. sor: / 11. sor: @@
 == A SETI története ==
-[[Fájl:Lowell Mars channels.jpg|thumb|300px|''[[Percival Lowell]] rajzai a valóságban nem létező [[marsi csatorna|marsi csatornákról]]'']]
+[[Fájl:Lowell Mars channels.jpg|thumb|300px|[[Percival Lowell]] rajzai a valóságban nem létező [[marsi csatorna|marsi csatornákról]]]]
 Már az ókori görögök is felvetették, hogy ha az [[égitest]]ek léteznek, akkor a felszínükön élet is keletkezhet. A Kopernikuszi forradalom után [[Giordano Bruno]] volt az első, aki felvetette, hogy a [[csillag]]ok lehetnek távoli napok is, melyek körül lakott bolygók keringhetnek, őt ezért [[1600]]-ban az [[inkvizíció]] keretében [[eretnek]]nek nyilvánították és megégették. A Földön kívüli élet lehetősége sokáig a [[filozófia|filozófiát]] is jelentősen magába foglalta határtudományként, mindaddig, amíg a természettudományos és műszaki eszközökkel kezdetét nem vette a keresés.
@@ 21. sor: / 21. sor: @@
 === A SETI a második világháború után ===
 A [[rádió]]zás elterjedésével a kommunikáció feltételezett médiumai a [[rádióhullám]]ok lettek. Mind a mai napig elsősorban ezek figyelése jelenti a SETI fősodrát. A SETI, mint komolyan felvetett tudományos kérdés, [[Giuseppe Cocconi]] és [[Philip Morrison]] [[1959]]-es, [[Nature]]-ben megjelent cikkétől létezik, melyben a mellett érveltek, hogy az idegen civilizációkkal a [[hidrogén]] 21 centiméter [[hullámhossz]]ú [[rádiósugárzás]]án (körülbelül 1420 [[MHz]]) a legcélszerűbb felvenni a kapcsolatot.<ref>
 {{cite web|url=http://www.urvilag.hu/article.php?id=3472|title=50 éve SETI |last= Dr. Galántai|first=Zoltán |date=2009-09-19|publisher=[http://urvilag.hu/ Űrvilág.hu]|accessdate=2009-09-20}}</ref>
@@ 35. sor: / 34. sor: @@
 -ben indult a NASA tíz évesre tervezett HRMS-programja ([[High Resolution Microwave Survey]], „nagy felbontású [[mikrohullám]]ú felmérés”), de [[1993]]-ban a [[nevada]]i [[Richard Bryan]] szenátor sikeresen nyújtott be egy javaslatot, amely minden támogatást megvont a programtól. A program költsége kisebb volt, mint a NASA évi költségvetésének 0,1%-a, ez adófizetőnként egy ötcentest jelentett. A szenátor kijelentése szerint a programot a költségvetés szűkössége miatt kellett megszüntetni.
-Az egykori [[Szovjetunió]]ban is jelentős SETI-kutatómunka folyt az [[1960-as évek|1960-as]] és [[1970-es évek]]ben, a megfigyelések mellett jelentős elméleti munkát végzett a [[Kardasev-skála|Kardasev-skálát]] kidolgozó [[Nyikoláj Kardasev]] és egykori professzora a [[Carl Sagan]]nal a SETI-témában közös könyvet megjelentető [[Joszif Sklovszkij]]. A Szovjetunió széthullásával ezek a kutatások, pénz híján, nem folytatódtak.
+Az egykori [[Szovjetunió]]ban is jelentős SETI-kutatómunka folyt az [[1960-as évek|1960-as]] és [[1970-es évek]]ben, a megfigyelések mellett jelentős elméleti munkát végzett a [[Kardasev-skála|Kardasev-skálát]] kidolgozó [[Nyikolaj Kardasev]] és egykori professzora a [[Carl Sagan]]nel a SETI-témában közös könyvet megjelentető [[Joszif Sklovszkij]]. A Szovjetunió széthullásával ezek a kutatások, pénz híján, nem folytatódtak.
 A jelenlegi SETI-kutatásokat elsősorban magánadományokból finanszírozzák.