„Észt irodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
marhaság, ilyen soha nem volt Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
| név = Észt irodalom |
| név = Észt irodalom |
||
| kor = ''észt nyelven:'' [[13. század]] – napjaink |
| kor = ''észt nyelven:'' [[13. század]] – napjaink |
||
| elterjedése = |
| elterjedése = [[Észtország]] |
||
| világtörténelmi korszak = [[középkor]], [[újkor]], [[legújabb kor]] |
| világtörténelmi korszak = [[középkor]], [[újkor]], [[legújabb kor]] |
||
| eredete = [[középkori irodalom]] |
| eredete = [[középkori irodalom]] |
||
A lap 2019. október 4., 18:59-kori változata
| Észt irodalom | |
| észt nyelven: 13. század – napjaink | |
| Elterjedése | Észtország |
| Világtörténelmi korszak | középkor, újkor, legújabb kor |
| Eredete | középkori irodalom |
| Jellemzői | |
| Híres alakjai | Friedrich Reinhold Kreutzwald Johann Voldemar Jannsen Gustav Suits Villem Grünthal-Ridala August Annist Jaan Kross |
| Híres művei | Kalevipogi Lapse sünd Mu isamaa, mu õnn ja rõõm Toomas ja Mai Mu isamaa on minu arm |
| Írástípus | latin írás |
Észt irodalomnak mindazon irodalmi művek összességét tekintjük, melyeket észt nyelven (eesti keel) írnak. Az észt nyelvet mintegy 1 100 000 fő beszéli.[1] Mindebbe a körbe beletartoznak az észtül írt szakirodalmi, szépirodalmi művek éppúgy, ahogyan a műfordítások, az észt népköltészet, a filmes és zenés műfajokhoz kapcsolódó észt nyelvű irodalmi tevékenységek, továbbá mindazon irodalmi művekis, melyeket más nyelven írtak ugyan, azonban szerzőjük miatt, vagy témaválasztásuk szerint kapcsolódnak Észtországhoz, illetve esetenként a korai észt irodalom nyelvi emlékeit, nyelvtöredékeit tartalmazzák. Észtország idegen hatalmak által történő elfoglalása miatt, amely az északi keresztes háborúk után a 13. századtól kezdve, egészen 1918-ig tartott, a német, svéd, illetve orosz uralom alatti időszak során igen kevés észt nyelven íródott irodalmi mű létrejöttét tette lehetővé. A legrégebbi észt irodalmi nyelvtörténeti emlék a 13. századból való. A Lettországi Henrik pap által 1229 körül íródott Henrik livóniai krónikája című mű észt földrajzi neveket, észt szavakat és mondattöredékeket tartalmaz. Az 1241-ben íródott Liber Census Daniae, azaz magyarul a Dán Népszámlálási Könyv szintén tartalmaz észt helyneveket és családneveket.[2] A legkorábbi összefüggő, észt nyelven íródott irodalmi szöveggyűjtemény az úgy nevezett: Kullamaa-imádságok, amelyeket 1524 és 1528 közt írtak.[3] A legkorábbi észt nyelvet is tartalmazó nyomtatott könyv a kétnyelvű, észt-német Luteránus katekizmus, melyet 1535-ben S.Wanradt és J. Koell adtak ki. Az Újszövetséget võro nyelvre 1686-ban fordították le, míg az úgy nevezett "észak-észt" nyelvre csak 1715-ben fordították le. A két dialektust Anton Thor Helle egyesítette az északi változat alapjaira felépítve. Az észt nyelven történő írás felvirágzása a 19. században kezdődött az úgy nevezett esztofília elterjedése idején, ami egyben az észt felvilágosodás kora is volt 1750 és 1840 között.
Az észt nyelv kulturális rétege eredetileg nagy mértékben az észt népköltészet verses változataira épült, mely javarészt a szótagok mennyiségén alapult. Néhány meghatározó kivételtől eltekintve az észt nyelv régies alakja kikopott a szóhasználatból a későbbi idők során. A legkiemelkedőbb eredmények ezen a téren az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg (magyarul: Kalev fia), című irodalmi műben lelhetők fel, melyet Friedrich Reinhold Kreutzwald (1803-1882) írt. Továbbá kiemelkednek még ebből a korból Gustav Suits balladája a Lapse sünd (magyarul: Egy gyermek születése), Villem Grünthal-Ridala Toomas ja Mai (magyarul: Toomas és Mai) című verse, illetve August Annist három verse is. Szakmailag a 20. század második felére tehető az észt népdalok legújabb virágkora, melyet elsődlegesen Veljo Tormis zeneszerző munkásságának köszönhetünk.
A modern kor legismertebb és legtöbbet fordított észt írói Jaan Kross, illetve Jaan Kaplinski.[4][5]
Az észt irodalom fordítását elsősorban Bereczki Gábor és Fehérvári Győző munkássága tárja elénk.
A 16. század
1525-ben a reformáció keretein belül Németországban észt nyelvű lutheránus könyveket nyomtattak a hittérítés jegyében. Ezeket a kiadványokat azonban a katolikusok elégették. 1535-ben jelent meg Luther Márton katekizmusa észt nyelven, majd a későbbiek során a Biblia különböző részleteit is kinyomtatták. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király alapította a tartui jezsuita szemináriumot. A jezsuiták az oktatási tevékenységük mellett észt nyelven íródott kiadványokat is nyomtattak, melyek közül azonban csak nagyon kevés maradt fenn.
A 17. század
A Tartui Egyetemet II. Gusztáv Adolf svéd király alapította 1632-ben. Ezzel párhuzamosan az észt oktatás is elindult. Az észt népiskolai könyvek korabeli szerzője egy pedagógus, Forselius volt, akinek tankönyvei 1686-ban jelentek meg először. Szintén 1686-ban jelent meg az Újszövetség észt nyelven.
A 18. század
Az első teljes tartalommal bíró észt nyelvű Biblia 1739-ben jelent meg északi-észt nyelvjárásban. Ez később nagyban befolyásolta ennek a nyelvjárásnak az elterjedését országszerte, mivel dél-észt nyelvjárásban nem jelent meg a Szentírás. Az első nagyobb terjedelmű észt nyelven íródott vers Käsu Hans Siralmas ének című verse volt.
Az első észt nyelvű hetilap 1766-1767-ben jelent meg.
A 19. század, az észt ébredés kora
A 19. század első éveiben indult útjának az úgy nevezett esztofil mozgalom, amely az észt nyelv és kultúra népszerűsítését és a hazafias érzelmek előtérbe helyezését tűzte zászlajára. A század első felének jelentősebb észt költője Kristian Jaak Peterson volt. Az észt népköltészet gyűjtésének egyik legfontosabb szervezője Friedrich Robert Faehlmann volt. Az ő kezdeményezésére alapították meg az Észt Tudós Társaságot (észtül: Őpetatud Eesti Selts), valamint az ő indíttatására kezdték el kidolgozni az összegyűjtött hősi énekekből felépülő nemzeti eposzt is. Friedrich Reinhold Kreutzwald a nemzeti eposzt, a Kalevipoeget prózai mondák alapján építette fel, melyeket az észt népköltészet hagyományos versformáiba öntötte. Korának másik ismert költőnője volt Lydia Koidula, aki elsősorban hazafias verseket írt. Koidula édesapja volt Voldemar Jannsen, aki az akkori kor legfontosabb napilapját adta ki, az: Eesti Postimees-t. Ennek az újságnak utódja napjainkban is az ország egyik legolvasottabb lapja.
A jobbágyságot Észak-Észtországban 1816-ban, Dél-Észtországban 1819-ben törölték el. Ezt követően a vagyoni helyzet elkülönülése miatt egyre többeknek nyílt lehetőségük a Tartui Egyetemen tanulni. Ez a folyamat alapozta meg az észt ébredés, avagy más elnevezéssel az észt felvilágosodás korát. A század második felében indult el az észt néprajzkutatás, illetve az észt nyelv kutatása. Ezekre különböző tudományos társaságokat alapítottak. Az észt színjátszás is ekkor kezdődött, a fővárosban, Tallinnban. August von Kotzebue német író és drámaíró darabjait észtül és németül is játszották a tallinni német színház falai közt. A század derekán jelent meg az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg is, melyet Friedrich Reinhold Kreutzwald írt 1857 és 1861 között.[6]
1872-ben alapították meg az Észt Írók Társaságát (észtül: Eesti Kirjameeste Selts). Az 1800-as évek végén az észt irodalomra a későromantikus stílus volt a jellemző. Később, a huszadik század elejére inkább a realizmus válik meghatározóvá az észt irodalmi alkotások terén.
A huszadik század első fele
Az észt nyelvújítás a század húszas éveitől kezdődően indult el. Ekkor alakították ki a törvényhozás, illetve a hivatali ügyek intézése során felmerülő kifejezéseket. Ebben az időszakban lendült fel a nemzeti nyelven történő közoktatás kiépítése is. Az országban kiépítették a könyvtárak hálózatát. Fontosabb alakjai közül Anton Hansen Tammsaare emelkedik ki, aki a kritikai realizmus megteremtője Észtországban. Műveit egész Európában ismerik.[7]
Az 1940-es években kezdődött el az észt népdalok gyűjtése. Az epikus énekeket főleg nők örökítették tovább. Az észt népdalok jellemző formája a regivers. Ez trochaikus formán alapuló, gondolatpárhuzamokban gazdag, alliterációt és asszonáncot gyakran tartalmazó versforma. A legtöbb észt népdal 4-6 szomszédos hangra épülő skálából épül fel. Mesevilágukat átszövik a szomszédos népek mesei elemeinek keveredései. Főleg a finn mesékre hasonlítanak az észt gyermektörténetek. Ezen kívül az orosz, illetve a német mesék is hatással voltak az észt mesevilágra. Az ördögről és az állatokról szóló mesék is elterjedtek. A híres észt mesemondók főleg férfiak voltak.
1940-ben a szovjet megszállás idején kezdték el elégetni az észt nyelvű kiadványok, újságok és könyvek példányait.
A szovjet elnyomás időszaka
Az 1950-es évektől kezdve a szovjet megszállás ismételten az észt kulturális és vallási javak megsemmisítését, illetve száműzését tűzte ki célul. A hetvenes években a hivatali ügyintézés nyelve az orosz lett.
Az észt rendszerváltás észt irodalma
A hetvenes-, nyolcvanas-, illetve a kilencvenes egyik legfontosabb észt írója volt a 2007-ben, 87 éves korában elhunyt Jaan Kross. Több alkalommal jelölték Irodalmi Nobel-díjra is.
Napjaink észt irodalma
Számos kiemelkedő észt irodalmi személyiség alakítja a 2010-es évek végének észt irodalmát. Legjelentősebbek közülük Andrus Kivirähk, Indrek Hargla, Jaan Rannap, Kersti Kivirüüt, Kristiina Ehin, Mari Saat, Meelis Friedenthal, Sass Henno.[8][9]
A modern észt költők egyik laza kohéziójú költői csoportosulása az Erakkond, magyarul: Remeteség nevű költői csoport. Ennek tagjai: Aare Pilv, Andreas Kalkun, Berk Vaher, Kadri Tüür, Kalju Kruusa, Kristiina Ehin, Lauri Sommer, Marko Kompus, Margus Lattik, Mehis Heinsaar illetve Timo Maran.
Az észt-magyar irodalom kapcsolatai
A két nép irodalmának kapcsolatainak gerincét elsősorban a két nyelven történt fordítások jelentik.
A magyar költők, írók műveinek, mint például Esterházy Péter, Nádas Péter, Tandori Dezső, fordítója az észt Lauri Eesmaa. A jelenkori észt költők műveit például: Csüllög Edina (Triin Soomets, Vahur Afanasajev), Lengyel Tóth Krisztina (Aare Pilv, Kalju Kruusa, Maarja Pärtna, Veronika Kivisilla), Kis Orsolya (Igor Kotjuh, P. I. Filimonov) Simon Bettina (Eda Ahi), Márkus virág (Jüri Kolk, Maarja Kangro), illetve Áfra János (Kaur Riisma) ültette át magyar nyelvre. Eda Ahi és Kaur Riisma műveinek nyersfordítását Reet Klettenberg végezte el.[10] Maari Saat: A lasnamäe-i megváltó, Kristiina Ehin: Szívemen a dalok, akár a kövek című művét Jávorszky Béla fordította. Meelis Friedenthal: Méhek című művének magyarra fordítását Patat Bence végezte el.[11] Aimée Beekman 1971-es regényét, a Keeluala, azaz magyar címén: Napéjegyenlőség című művét Simándi Klára fordította.[12] Jelentős munkássággal rendelkezik az észt irodalmi művek fordítása terén: Bereczky Gábor. A Kalevipoeget Bereczky Rab Zsuzsával közösen fordította magyarra.[13]
Észt irodalmi díjak
Észtországban számos saját irodalmi díjat alapítottak, elsősorban a huszadik század során. 1971-ben alapították meg a Friedebert Tuglasról elnevezett Friedbert Tuglas Elbeszélés-díjat.[14] A Virumaa Irodalmi-díjat 1989 óta ítélik oda.[15] Az Asta Rosin-díj a legjobb gyerekkönyvek íróit illeti meg. A díjat 2004 óta ítélik oda minden évben.[16] A Jaan Kross Irodalmi-díjat 2010 óta ítélik oda. A díj rangos elismerést és jelentős összegű pénzjutalmat is jelent. 2011-ben 1500 euró volt a pénzjutalom összege.[17]
További lapok
Források
- ↑ Estonian literature at Encyclopædia Britannica
- ↑ The Development of Written Estonian by George Kurman ISBN 0-7007-0380-2
- ↑ Aspects of Altaic Civilization by Denis Sinor ISBN 0-7007-0380-2
- ↑ Jaan Kross at google.books
- ↑ Jaan Kaplinski at google.books
- ↑ Észtország. fu.nytud.hu. (Hozzáférés: 2019. október 3.)
- ↑ Az észt irodalom kistükre. moly.hu. (Hozzáférés: 2019. október 3.)
- ↑ Friss észt irodalom magyarul. (Hozzáférés: 2019. október 3.)
- ↑ Észt irodalom magyarul lista (rendezés olvasottság szerint). (Hozzáférés: 2019. október 3.)
- ↑ 12 észt költő. esztorszag.hu. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ Friss észt irodalom magyarul. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ Aimée Beekman:Napéjegyenlőség. moly.hu. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ Hogyan és miért lettem az észt irodalom fordítója?. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ "Remembrance". Estonian Academy of Sciences Year Book, 12(39), 2006, ISSN 1406-1503, p. 164.
- ↑ http://www.virol.ee/liit/koostoo/aid-4105/Virumaa-Kirjandusauhind (vaadatud 01.12.2013)
- ↑ http://www.elk.ee/?page_id=1236 (vaadatud 12.06.2017)
- ↑ Jaan Krossi kirjandusauhinna pälvis kirjanik Arvo Valton. Err.ee. (Hozzáférés: 2018. március 25.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Estonian literature című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
