„Nagyőr” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Története: link |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kép:Nagyőri kastély.jpg|bélyegkép|280px|A nagyőri kastély, [[Myskovszky Viktor]] rajza, Hazánk s a külföld 3. évf. 22. sz. (1867. május 30.)]] |
|||
'''Nagyőr''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Strážky,'' [[német nyelv|németül]] ''Nehrer'') [[Szepesbéla]] településrésze [[Szlovákia|Szlovákiában]] az [[Eperjesi kerület]] [[Késmárki járás]]ában. [[Szepesbéla]] délkeleti városrészeként a [[Poprád (folyó)|Poprád-folyó]] bal partján fekszik. |
'''Nagyőr''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Strážky,'' [[német nyelv|németül]] ''Nehrer'') [[Szepesbéla]] településrésze [[Szlovákia|Szlovákiában]] az [[Eperjesi kerület]] [[Késmárki járás]]ában. [[Szepesbéla]] délkeleti városrészeként a [[Poprád (folyó)|Poprád-folyó]] bal partján fekszik. |
||
A lap 2019. szeptember 26., 11:21-kori változata
Nagyőr (szlovákul Strážky, németül Nehrer) Szepesbéla településrésze Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Szepesbéla délkeleti városrészeként a Poprád-folyó bal partján fekszik.
Története
A települést már az Árpád-korban határőrök lakták és erődítménye volt, mely a hagyomány szerint a 12. században a templomosok kolostora lett. A falu első ismert birtokosa a Berzeviczy család volt, akik a 14. század elején kapták a birtokot Károly Róbert királytól. A kolostor romjaira a 15. században a sziléziai Warkoktsch család építtetett gótikus várat. 1556-ban új birtokosa a Horváth-Stancsics család lett. A vár helyére 1570 és 1580 között épült a ma is látható pompás reneszánsz várkastély. Építtetője Horváth-Stancsics Gergely a kor egyik neves humanistája volt, aki főiskolát létesített benne, amely 1711-ig üzemelt. Később a Thökölyek átalakították. 1708-ban tűzvész pusztította, ezután a kastélyt négyszárnyúra bővítették. 1801-ben a település a Szirmay család birtoka lett, majd a század második felében a Mednyánszky, majd a Czóbel családé.
Vályi András szerint "STRASZKA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Horvát 285Stansics Uraság, lakosai katolikusok, ’s másfélék, fekszik Poprád vize mellett, Bélának szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, piatza Kézsmárkon."[1]
Fényes Elek szerint "Sztráska, Nehrer, tót falu, Szepes vmegyében a Poprád mellett, Késmárkhoz északra 1 órányira, gyönyörű s termékeny vidéken: 172 kath., 196 evang. lak. Az urasági várkastély igen régi épület. A kert ritka növényeire nézve ezelőtt hires volt. Volt itt továbbá hajdan egy apácza zárda, és nevezetes gymnasium, mellyet Horváth Stansith György alapitott, ki Wittenbergában tanult, s fia vala azon Gradeczi Horváth Stansith Márkusnak ki 1557-ben, Szigethvárát Ali basa ellen derekasan megvédelmezvén, jutalmul Sztráska falu kapta. Kihalván férfi ágban a Horváth nemzetség, praefectio által minden jószágok a Szirmay nemzetségre estek."[2]
1910-ben 491, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott. A kastély utolsó birtokosa Czóbel Margit volt.
Nevezetességei
- Várkastélya berendezése a második világháborúban elpusztult, ma múzeum.
- A Szent Anna templom a 15. században épült gótikus stílusban, harangtornya reneszánsz, 1629-ben épült. Három értékes szárnyasoltára van.
Híres emberek
- A kastélyban töltötte gyermekkora nagy részét Mednyánszky László, aki édesanyja halála után, 1883-ban a nagyőri kastélyba vonult vissza. A festőművész képeinek egy része itt látható.
Külső hivatkozások
Források
- Jankovics Marcell – Méry Gábor 2016: Nagyőr Szent Anna-temploma
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.