„Keszonbetegség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
stiláris |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A '''keszonbetegség''' (más néven '''dekompressziós betegség''') a [[légembólia]] egyik típusa, amely akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térből az ember túl hamar ér kisebb nyomású helyre. Következményei halálosak is lehetnek. |
A '''keszonbetegség''' (más néven '''dekompressziós betegség''') a [[légembólia]] egyik típusa, amely akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térből az ember túl hamar ér kisebb nyomású helyre. Következményei halálosak is lehetnek. |
||
== Magyarázata == |
|||
== A keszonbetegség magyarázata == |
|||
Nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és a szövetekben, így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot fognak tartalmazni. Ha az ember ezután hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a [[kapilláris]]okba kerülve a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, de az ízületekben, a bőrben és a tüdő ereiben is. Tünetei: szédülés, eszméletvesztés. Súlyos formában halálhoz vezethet. |
Nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és a szövetekben, így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot fognak tartalmazni. Ha az ember ezután hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a [[kapilláris]]okba kerülve a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, de az ízületekben, a bőrben és a tüdő ereiben is. Tünetei: szédülés, eszméletvesztés. Súlyos formában halálhoz vezethet. |
||
Ha a nyomáscsökkenés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat a szervezetben. |
Ha a nyomáscsökkenés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat a szervezetben. |
||
== Előfordulása == |
|||
== A keszonbetegség előfordulása == |
|||
<!-- Mikor volt ez a Brooklyn Bridge-eset, és miért következett be? --> |
<!-- Mikor volt ez a Brooklyn Bridge-eset, és miért következett be? --> |
||
<!-- 1870-ben történt és tűz ütött ki a keszonkamrában --> |
<!-- 1870-ben történt és tűz ütött ki a keszonkamrában --> |
||
Jelentős méretekben először a [[New York]]-i [[Brooklyn híd]] építkezésénél észlelték, [[1870]]-ben. Miután a híd tervezője és építésének vezetője, John Augustus Roebling, egy baleset nyomán |
Jelentős méretekben először a [[New York]]-i [[Brooklyn híd]] építkezésénél észlelték, [[1870]]-ben. Miután a híd tervezője és építésének vezetője, John Augustus Roebling, egy baleset nyomán fellépett [[vérmérgezés]] következtében életét vesztette, fia, Washington Roebling vette át az építkezés irányítását – őt viszont, sok munkással együtt, a keszonbetegség támadta meg. Mivel még nem ismerték e betegség ellenszerét, a tervezettnél korábban, az alapkőzet elérése előtt abbahagyták a pillérek alapjainak mélyítését. |
||
Magyarországon a metró építésének kezdetén, az [[1950-es évek]] elején jelentkezett, de ekkor már ismertek voltak ellenszerei (alapvetően a nyomás-zsilipelés). |
Magyarországon a budapesti metró építésének kezdetén, az [[1950-es évek]] elején jelentkezett, de ekkor már ismertek voltak ellenszerei (alapvetően a nyomás-zsilipelés). |
||
Ugyanez a betegség jelentkezik a [[mélyvízi búvár]]kodás során, ha a búvár túl gyorsan emelkedik a mélyből a felszín felé. Ezért erősen ajánlott számukra a nyomásmérő és az óra használata. |
Ugyanez a betegség jelentkezik a [[mélyvízi búvár]]kodás során, ha a búvár túl gyorsan emelkedik a mélyből a felszín felé. Ezért erősen ajánlott számukra a nyomásmérő és az óra használata. |
||
A lap 2019. szeptember 19., 22:25-kori változata
A keszonbetegség (más néven dekompressziós betegség) a légembólia egyik típusa, amely akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térből az ember túl hamar ér kisebb nyomású helyre. Következményei halálosak is lehetnek.
Magyarázata
Nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és a szövetekben, így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot fognak tartalmazni. Ha az ember ezután hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a kapillárisokba kerülve a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, de az ízületekben, a bőrben és a tüdő ereiben is. Tünetei: szédülés, eszméletvesztés. Súlyos formában halálhoz vezethet.
Ha a nyomáscsökkenés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat a szervezetben.
Előfordulása
Jelentős méretekben először a New York-i Brooklyn híd építkezésénél észlelték, 1870-ben. Miután a híd tervezője és építésének vezetője, John Augustus Roebling, egy baleset nyomán fellépett vérmérgezés következtében életét vesztette, fia, Washington Roebling vette át az építkezés irányítását – őt viszont, sok munkással együtt, a keszonbetegség támadta meg. Mivel még nem ismerték e betegség ellenszerét, a tervezettnél korábban, az alapkőzet elérése előtt abbahagyták a pillérek alapjainak mélyítését.
Magyarországon a budapesti metró építésének kezdetén, az 1950-es évek elején jelentkezett, de ekkor már ismertek voltak ellenszerei (alapvetően a nyomás-zsilipelés).
Ugyanez a betegség jelentkezik a mélyvízi búvárkodás során, ha a búvár túl gyorsan emelkedik a mélyből a felszín felé. Ezért erősen ajánlott számukra a nyomásmérő és az óra használata.
A betegség akkor is jelentkezhet, ha a nagy magasságban szálló repülőgép megsérül, és emiatt a külső, alacsony légnyomással kiegyenlítődik a járműben mindaddig fennálló magasabb nyomás.
A tudósok sokáig úgy gondolták, a tengeri emlősök immunisak a keszonbetegséggel szemben, azonban ők is ki vannak téve a veszélyének.[1]
Jegyzetek
Források
- Kopper László, Schaff Zsuzsa (szerk.): Patológia, 2. kiadás, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2006 ISBN 963-226-075-9
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
