„Rakovszky István (politikus)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor: 6. sor:


==Élete==
==Élete==
Rakovszky István császári és királyi kamarás, író és kesselőkeői báró Majthényi Ilona fia. Pozsonyban végezte a középiskolát, majd a jogakadémiát. Katonának állt, ám betegség miatt le kellett szerelnie, s [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] ment gyógyíttatni magát. Miután hazaérkezett, gazdálkodással foglalkozott nagyselmeci (Liptó vármegye) birtokán, egyúttal a vármegyei ellenzékhez is csatlakozott. Az egyházpolitikai küzdelmek idején megalapította a [[Katolikus Néppárt]]ot, ennek programjával 1896-ban országgyűlési képviselő, valamint a delegáció néppárti tagja lett. 1899. február 26-án aláírta pártja nevében a megegyezést, melyet [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]] miniszterelnökkel kötött. 1901-től 1918-ig a csornai kerület országgyűlési képviselője volt, 1903-tól pedig a Néppárt alelnöki tisztjét töltötte be, és a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának is tagja volt. 1905-től 1909 szeptemberében bekövetkezett lemondásáig a képviselőház alelnöke volt. Rakovszky volt az elnök az 1906. február 19-iki ülésen, amely indítványára felbontatlanul küldte vissza a föloszlató királyi kéziratot [[Nyíri Sándor]] királyi biztos részére. 1907-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki, 1909 szeptemberének végén alelnöki tisztségéről lemondott. 1916-ban a király előtt szerepelt mint az ellenzéki pártok egyik bizalmija, a hősök választójogának megadását indítványozta. 1918-ban a magyar kormánynak volt megbízottja a D-i hadsereg főparancsnokságán. Szeptemberben, az összeomlást követően hangot adott királyhűségének, majd visszavonult a politikától. 1919-ben a [[tanácsköztársaság|kommün]] ideje alatt elfogták és megsemmisítették az iratait. 1920-ban [[Veszprém]]ben a Ker. Nemzeti Egyesülés programjával lett nemzgyűlési képviselő, majd a nemzetgyűlés elnöke, mely posztról 1921 júliusában lemondott a kisgazdapárt bizalmatlansága okán. Elnöksége utolsó napján sértő levelet írt számára [[Prónay Pál]] alezredes, ezért Prónayt 10 napi szobafogságra ítélte a felettese. [[1921]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] ellenzékiségén felháborodott [[Kövér Ibrahim György]] v. főhadnagy, és többször is rálőtt a Ház egyik karzatáról, ám nem sebesítette meg. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király október 10-én repülővel érkezett [[Magyarország]]ra, Rakovszky ekkor csatlakozott hozzá, s a király miniszterelnökké nevezte ki. Október 25-én, Tatán a puccsot leverő csapatok elfogták IV. Károllyal együtt, s felségsértés vádjával [[1922]]. január 4-éig őrizték a pestvidéki törvényszék fogházában. Miután kiszabadult, szembefordult a kormánnyal, elsősorban [[Tomcsányi Vilmos Pál]] igazságügy-miniszter, [[Vass József (politikus)|Vass József]] kultuszminiszter és [[Nagyatádi Szabó István]] ellen intézett támadást. Tomcsányival párbajozott is. [[1922]]. [[január 15.|január 15-én]] belépett a legitimista [[Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt]]ba, ennek programjával lett 1922-től 1927-ig a [[szécsény]]i kerületi nemzetgyűlés képviselője.
[[Rakovszky István (író)|Rakovszky István]] császári és királyi kamarás, író és kesselőkeői báró Majthényi Ilona fia. Pozsonyban végezte a középiskolát, majd a jogakadémiát. Katonának állt, ám betegség miatt le kellett szerelnie, s [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] ment gyógyíttatni magát. Miután hazaérkezett, gazdálkodással foglalkozott nagyselmeci (Liptó vármegye) birtokán, egyúttal a vármegyei ellenzékhez is csatlakozott. Az egyházpolitikai küzdelmek idején megalapította a [[Katolikus Néppárt]]ot, ennek programjával 1896-ban országgyűlési képviselő, valamint a delegáció néppárti tagja lett. 1899. február 26-án aláírta pártja nevében a megegyezést, melyet [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]] miniszterelnökkel kötött. 1901-től 1918-ig a csornai kerület országgyűlési képviselője volt, 1903-tól pedig a Néppárt alelnöki tisztjét töltötte be, és a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának is tagja volt. 1905-től 1909 szeptemberében bekövetkezett lemondásáig a képviselőház alelnöke volt. Rakovszky volt az elnök az 1906. február 19-iki ülésen, amely indítványára felbontatlanul küldte vissza a föloszlató királyi kéziratot [[Nyíri Sándor]] királyi biztos részére. 1907-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki, 1909 szeptemberének végén alelnöki tisztségéről lemondott. 1916-ban a király előtt szerepelt mint az ellenzéki pártok egyik bizalmija, a hősök választójogának megadását indítványozta. 1918-ban a magyar kormánynak volt megbízottja a D-i hadsereg főparancsnokságán. Szeptemberben, az összeomlást követően hangot adott királyhűségének, majd visszavonult a politikától. 1919-ben a [[tanácsköztársaság|kommün]] ideje alatt elfogták és megsemmisítették az iratait. 1920-ban [[Veszprém]]ben a Ker. Nemzeti Egyesülés programjával lett nemzgyűlési képviselő, majd a nemzetgyűlés elnöke, mely posztról 1921 júliusában lemondott a kisgazdapárt bizalmatlansága okán. Elnöksége utolsó napján sértő levelet írt számára [[Prónay Pál]] alezredes, ezért Prónayt 10 napi szobafogságra ítélte a felettese. [[1921]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] ellenzékiségén felháborodott [[Kövér Ibrahim György]] v. főhadnagy, és többször is rálőtt a Ház egyik karzatáról, ám nem sebesítette meg. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király október 10-én repülővel érkezett [[Magyarország]]ra, Rakovszky ekkor csatlakozott hozzá, s a király miniszterelnökké nevezte ki. Október 25-én, Tatán a puccsot leverő csapatok elfogták IV. Károllyal együtt, s felségsértés vádjával [[1922]]. január 4-éig őrizték a pestvidéki törvényszék fogházában. Miután kiszabadult, szembefordult a kormánnyal, elsősorban [[Tomcsányi Vilmos Pál]] igazságügy-miniszter, [[Vass József (politikus)|Vass József]] kultuszminiszter és [[Nagyatádi Szabó István]] ellen intézett támadást. Tomcsányival párbajozott is. [[1922]]. [[január 15.|január 15-én]] belépett a legitimista [[Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt]]ba, ennek programjával lett 1922-től 1927-ig a [[szécsény]]i kerületi nemzetgyűlés képviselője.


Cikkei: Alkotmány (1896:63. sz. A néppárt és a nemzetiségek; 86. sz. Vissza a praktikus kereszténységhez; 107. sz. A liberalizmus bukása Bécsben; 89. sz. Van e szükség ezentúl is néppártra? 1901:12. sz. Szekularizáció; 250. sz. Erzsébet főhercegnő eljegyzése jogi szempontból), Zichy Nándor emlékkönyv. 1829-1929. (Bp., 1929: A Néppárt pol-ja).
Cikkei: Alkotmány (1896:63. sz. A néppárt és a nemzetiségek; 86. sz. Vissza a praktikus kereszténységhez; 107. sz. A liberalizmus bukása Bécsben; 89. sz. Van e szükség ezentúl is néppártra? 1901:12. sz. Szekularizáció; 250. sz. Erzsébet főhercegnő eljegyzése jogi szempontból), Zichy Nándor emlékkönyv. 1829-1929. (Bp., 1929: A Néppárt pol-ja).

A lap 2019. augusztus 22., 19:33-kori változata

Rakovszky István
Született1858. június 18.
Bécs
Elhunyt1931. augusztus 12. (73 évesen)
Nagyselmec
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896–1918)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1920–1921)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakovszky István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Idősb nagyrákói és nagyselmeci Rakovszky István (Bécs, 1858. június 16.Nagyselmec, 1931. augusztus 12.) földbirtokos, politikus. 1920. február 18. és 1921. július 30. között a Nemzetgyűlés elnöke, a Katolikus Néppárt országgyűlési képviselője.[1]

Élete

Rakovszky István császári és királyi kamarás, író és kesselőkeői báró Majthényi Ilona fia. Pozsonyban végezte a középiskolát, majd a jogakadémiát. Katonának állt, ám betegség miatt le kellett szerelnie, s Velencébe ment gyógyíttatni magát. Miután hazaérkezett, gazdálkodással foglalkozott nagyselmeci (Liptó vármegye) birtokán, egyúttal a vármegyei ellenzékhez is csatlakozott. Az egyházpolitikai küzdelmek idején megalapította a Katolikus Néppártot, ennek programjával 1896-ban országgyűlési képviselő, valamint a delegáció néppárti tagja lett. 1899. február 26-án aláírta pártja nevében a megegyezést, melyet Széll Kálmán miniszterelnökkel kötött. 1901-től 1918-ig a csornai kerület országgyűlési képviselője volt, 1903-tól pedig a Néppárt alelnöki tisztjét töltötte be, és a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának is tagja volt. 1905-től 1909 szeptemberében bekövetkezett lemondásáig a képviselőház alelnöke volt. Rakovszky volt az elnök az 1906. február 19-iki ülésen, amely indítványára felbontatlanul küldte vissza a föloszlató királyi kéziratot Nyíri Sándor királyi biztos részére. 1907-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki, 1909 szeptemberének végén alelnöki tisztségéről lemondott. 1916-ban a király előtt szerepelt mint az ellenzéki pártok egyik bizalmija, a hősök választójogának megadását indítványozta. 1918-ban a magyar kormánynak volt megbízottja a D-i hadsereg főparancsnokságán. Szeptemberben, az összeomlást követően hangot adott királyhűségének, majd visszavonult a politikától. 1919-ben a kommün ideje alatt elfogták és megsemmisítették az iratait. 1920-ban Veszprémben a Ker. Nemzeti Egyesülés programjával lett nemzgyűlési képviselő, majd a nemzetgyűlés elnöke, mely posztról 1921 júliusában lemondott a kisgazdapárt bizalmatlansága okán. Elnöksége utolsó napján sértő levelet írt számára Prónay Pál alezredes, ezért Prónayt 10 napi szobafogságra ítélte a felettese. 1921. szeptember 25-én ellenzékiségén felháborodott Kövér Ibrahim György v. főhadnagy, és többször is rálőtt a Ház egyik karzatáról, ám nem sebesítette meg. IV. Károly király október 10-én repülővel érkezett Magyarországra, Rakovszky ekkor csatlakozott hozzá, s a király miniszterelnökké nevezte ki. Október 25-én, Tatán a puccsot leverő csapatok elfogták IV. Károllyal együtt, s felségsértés vádjával 1922. január 4-éig őrizték a pestvidéki törvényszék fogházában. Miután kiszabadult, szembefordult a kormánnyal, elsősorban Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy-miniszter, Vass József kultuszminiszter és Nagyatádi Szabó István ellen intézett támadást. Tomcsányival párbajozott is. 1922. január 15-én belépett a legitimista Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Pártba, ennek programjával lett 1922-től 1927-ig a szécsényi kerületi nemzetgyűlés képviselője.

Cikkei: Alkotmány (1896:63. sz. A néppárt és a nemzetiségek; 86. sz. Vissza a praktikus kereszténységhez; 107. sz. A liberalizmus bukása Bécsben; 89. sz. Van e szükség ezentúl is néppártra? 1901:12. sz. Szekularizáció; 250. sz. Erzsébet főhercegnő eljegyzése jogi szempontból), Zichy Nándor emlékkönyv. 1829-1929. (Bp., 1929: A Néppárt pol-ja).

1899. október 1-jétől 1901. december 6-ig a Néppárt c. képes hetilap felelős szerkesztője volt, 1904-ig szerkesztője is, 1905–1906-ben pedig ugyanott főszerkesztő; 1910. január 1-jétől 1911. december 30-ig a Népújság vasárnapi képeslap főszerkesztőjeként dolgozott.

Munkái

  • A Rába-szabályozásra vonatkozó törv-javaslat ált. tárgyalásánál tartott beszéde. Bp., 1904
  • Nyílt levél a csornai választóker. t. választóihoz. Uo., 1906
  • Geschichtliches über Pressburg. Pozsony, é. n.
  • A szt margitszigeti prem. tp. Bp., 1932 (németül is)

Jegyzetek

  1. Rakovszky István életrajza. Parlament.hu. (Hozzáférés: 2012. április 5.)[halott link]

Források