„Tenocstitlan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Tenocstitlan [[Velence (Olaszország)|Velencéhez]] hasonlóan szigetekből és csatornákból állt; a várost a szárazfölddel magas töltésen épített utak kötötték össze. Amikor [[1519]] novemberében a spanyolok Tenocstitlanba érkeztek, [[Hernán Cortés]] és katonái úgy vélték, a világ egyik legnagyobb városával állnak szemben; szerintük egyedül [[Párizs]], [[Velence (Olaszország)|Velence]] és [[Konstantinápoly]] múlta csak fölül az aztékok fővárosát (bár ők nem tudták, de [[Kairó]], [[Bagdad]], [[Peking]] és még számos keleti város jóval nagyobbak voltak az általuk említetteknél). A lakosságot 200 000 főre becsülték. Ezt a számot az akadémiai felmérések egyike 212 500-ra emelte a 13,5 négyzetkilométernyi területen, bár voltak, akik 350 000 főnyi lakosságról is beszéltek, <ref>Smith (2005), p. 411</ref> ez pedig a korabeli európai szemnel valóban óriási szám. |
Tenocstitlan [[Velence (Olaszország)|Velencéhez]] hasonlóan szigetekből és csatornákból állt; a várost a szárazfölddel magas töltésen épített utak kötötték össze. Amikor [[1519]] novemberében a spanyolok Tenocstitlanba érkeztek, [[Hernán Cortés]] és katonái úgy vélték, a világ egyik legnagyobb városával állnak szemben; szerintük egyedül [[Párizs]], [[Velence (Olaszország)|Velence]] és [[Konstantinápoly]] múlta csak fölül az aztékok fővárosát (bár ők nem tudták, de [[Kairó]], [[Bagdad]], [[Peking]] és még számos keleti város jóval nagyobbak voltak az általuk említetteknél). A lakosságot 200 000 főre becsülték. Ezt a számot az akadémiai felmérések egyike 212 500-ra emelte a 13,5 négyzetkilométernyi területen, bár voltak, akik 350 000 főnyi lakosságról is beszéltek, <ref>Smith (2005), p. 411</ref> ez pedig a korabeli európai szemnel valóban óriási szám. |
||
A spanyolokat lenyűgözte az aztékok gazdagsága és pompája, városuk tisztasága. Az ivóvizet hegyi forrásokból, terrakotta<ref>Cortés, H.</ref> csöveken át vezették a szigetekre; az utakat söpörték, a szemetet uszályokon szállították el. A lakosság legtöbb tagja naponta kétszer fürdött; a legenda szerint [[II. Moctezuma azték uralkodó|II. Moctezuma |
A spanyolokat lenyűgözte az aztékok gazdagsága és pompája, városuk tisztasága. Az ivóvizet hegyi forrásokból, terrakotta<ref>Cortés, H.</ref> csöveken át vezették a szigetekre; az utakat söpörték, a szemetet uszályokon szállították el. A lakosság legtöbb tagja naponta kétszer fürdött; a legenda szerint [[II. Moctezuma azték uralkodó|II. Moctezuma király]] négyszer. |
||
== A Nagy Teocalli == |
== A Nagy Teocalli == |
||
A lap 2019. augusztus 21., 23:31-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Tenocstitlan (navatl nyelven Tenōchtitlan, spanyolul Tenochtitlán) az Azték Birodalom fővárosa volt. A Mexikói-medencébe benyomuló aztékok, illetve mesikák (mexica) 1325 táján alapították a Texcoco-tó egy szigetén, a mai Mexikóváros helyén. Kezdetben csak nádkunyhókat építettek, de 1415-re Tenocstitlan igazi várossá fejlődött: házai, templomai, palotái mind kőből épültek.
Ahogy a város nőtt, kikotorták a sekély vizű tó iszapját, megnövelték az eredeti szigetet, és újabbakat is építettek. Az iszapból termékeny, kisebb úszó szigeteket alkottak (az úgynevezett chinampákat) zöldségtermelés és egzotikus virágok tenyésztése céljából. Ezt a hortikulturális tradíciót a lakosság a mai napig követi a Mexikóváros közelében fekvő Xochimilco nevű városkában.
Tenocstitlan Velencéhez hasonlóan szigetekből és csatornákból állt; a várost a szárazfölddel magas töltésen épített utak kötötték össze. Amikor 1519 novemberében a spanyolok Tenocstitlanba érkeztek, Hernán Cortés és katonái úgy vélték, a világ egyik legnagyobb városával állnak szemben; szerintük egyedül Párizs, Velence és Konstantinápoly múlta csak fölül az aztékok fővárosát (bár ők nem tudták, de Kairó, Bagdad, Peking és még számos keleti város jóval nagyobbak voltak az általuk említetteknél). A lakosságot 200 000 főre becsülték. Ezt a számot az akadémiai felmérések egyike 212 500-ra emelte a 13,5 négyzetkilométernyi területen, bár voltak, akik 350 000 főnyi lakosságról is beszéltek, [1] ez pedig a korabeli európai szemnel valóban óriási szám.
A spanyolokat lenyűgözte az aztékok gazdagsága és pompája, városuk tisztasága. Az ivóvizet hegyi forrásokból, terrakotta[2] csöveken át vezették a szigetekre; az utakat söpörték, a szemetet uszályokon szállították el. A lakosság legtöbb tagja naponta kétszer fürdött; a legenda szerint II. Moctezuma király négyszer.
A Nagy Teocalli
A központi teret fal vette körül. A tér közepén a legmagasabb piramis, a 30 méter magas Teocalli állt, amelyen lépcsők vezettek fel a tetejére épített két szentélyhez. Az egyik oltárt (egy hatalmas jáspistömböt) Vitzilopocstli, a háború és a nap istenének szentelték, a másiknál Tlaloknak, az esőistennek áldoztak; mindkettőt festmények és faragványok díszítették. Mivel minden új azték király a korábbinál nagyobb templomot igyekezett emelni saját maga tiszteletére, a piramist legalább hatszor átépítették.
A feltételezések szerint az aztékok a főtér nyugati részén hamvasztották el királyaik tetemeit. Ezután urnába zárták és sírba helyezték a hamvakat, végül a sírt lekövezték. Az ősi temetőhely bejáratánál Tlaltekutli, a föld egyik istennőjének szobra guggolt. A régészek úgy vélték, egy sír a sok közül Avizotl, az azték birodalom nyolcadik uralkodójának maradványait őrizte.
Cortés látogatása
Tenocstitlanba érkezve Cortés engedélyt kért az aztékoktól az egyik nagy templom megtekintésére. Moctezuma hosszan tanácskozott papjaival, majd megadta az engedélyt. Cortés felment a Nagy Teocalliba, hogy ott felállítsa a keresztet, amiről spanyol társa, aki felkísérte, csak nagy nehézségek árán tudta lebeszélni.
A spanyolok Vitzilopocstli istenének rettenetet ébresztő képmását az ördögével azonosították. A számukra undorító isten testére gyöngyökkel és drágakövekkel díszített hatalmas kígyó tekeredett. A templom falait véges-végig megalvadt embervér borította. Cortés krónikása, Bernal Díaz del Castillo visszaemlékezései szerint az émelyítő szag elviselhetetlenebb volt, mint Kasztília vágóhídján. Az oltárkövön három emberi szív hevert. A Teocalli közelében egy nagy, rekeszekre osztott épületben állítólag 136 ezer emberi koponyát számoltak össze.
Ez után a látogatás után a spanyolok úgy döntöttek, hogy az ördögimádó aztékokkal nem tárgyalni kell, hanem tűzzel-vassal át kell őket téríteni a keresztény hitre.
A hódítás után
Hernán Cortés hadjárata Tenocstitlan leigázásával végződött 1521. augusztus 13-án. Az 1519-es első látogatása során őt és társait még isteneknek gondolták a kardot és vaspáncélt nem látott aztékok. Cortést a tollaskígyó azték istenének, Ketzalkóatlnak vélték, mivel a korabeli azték krónikák 1519-re jósolták az eljövetelét. Cortés élt is ezzel a lehetőséggel, és kihasználta az aztékok hiszékenységét: aranyat és ezüstöt követelt tőlük. Azonban a vendéglátóik és a városi nép kezdte kiismerni a spanyolok valódi szándékát, és fellázadtak ellenük. II. Moctezuma azték uralkodó a kiabáló tömeg elé kiállva próbálta az alattvalóit lecsillapítani, de mindhiába, és egy feléje dobott kővel halálra sújtották. A feldühödött tömeg még aznap elzavarta a városból fejvesztve menekülő spanyolokat. Cortés és katonái az éjjel, szakadó esőben szöktek meg Tenocstitlánból, de az aztékok tettéért bosszút esküdött.
Visszavonult az alig 200 főből álló spanyol had és szövetséget kötöttek az aztékok régi ellenségével a tlaskalaiakkal. Cortés a Mexikó keleti partjánál megfeneklett hajójából az ágyúkat kiszedette, majd egy új hajót építtetett, melynek darabjait Tenocstitlán alá hordatta, és a várost körülvevő Texcoco sóstó partján összeállíttatta. Az új hajóval elkezdte ágyúzni az aztékok fővárosát, mellyel együtt kezdetét vette egy szörnyű mészárlás. Gyakorlatilag a város minden lakóját megölték, és a spanyolok az újonnan elfoglalt várost az 1521-es ostrom után újraalapították. Ez lett az Új-Spanyolország, vagyis a Mexikói alkirályság székvárosa. A város elfoglalása után a spanyolok megszegve ígéretüket, korábbi indián szövetségeseik ellen fordultak, és azokat is leigázták.
Tenocstitlán városából gyakorlatilag alig maradt valami − a hódító spanyolok módszeresen mindent leromboltak, ami az aztékokra emlékeztetett. A város központi terén álló Nagy piramis helyén felépítették a ma is álló, kéttornyú barokk katedrálist. A várost övező Texcoco sóstót a 18. századra gyakorlatilag lecsapolták, majd a későbbiek során feltöltötték. Erre a feltöltött részre a 19. század folyamán már lakóépületek és házak épültek.
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tenochtitlan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások
- Cortés, Hernán. Five Letters of Cortés to the Emperor (Cortés öt levele az uralkodóhoz), Morris J.Baynard (ed. and trans.) (1969)
- Díaz del Castillo, Bernal. Historia verdadera de la conquista de la Nueva España (Az új Spanyolország meghódításának igaz története), J. M. Cohen (trans. The Conquest of New Spain), 6th printing (1973), Penguin Classics, Harmondsworth, England: Penguin Books [1632] (1963). ISBN 0-14-044123-9. OCLC 162351797
- Smith, Michael E. (2005. May). „City Size in Late Post-Classic Mesoamerica” (PDF). Journal of Urban History, Beverley Hills, CA 31 (4), pp.403–434. o, Kiadó: SAGE Publications. DOI:10.1177/0096144204274396. (Hozzáférés: 2008. február 1.)
- Soustelle, Jacques. La vida cotidiana de los aztecas en visperas de la conquista (Az aztékok mindennapi élete a behódolás előestéjén). Mexico City: Fondo de Cultura Economica (1984) (spanyolul)
- Stannard, David E.. American Holocaust: Columbus and the conquest of the New World (Amerikai holokauszt: Kolumbusz és az új világ meghódítása) (1992)
- Walker, Charles. Wonders of the Ancient World (Egy letűnt világ csodái) (1980)