Izrael

Izrael
מדינת ישראל Medinat Jiszráél (héberül) دولة اسرائيل Daulat Iszráíl (arabul)
Izrael zászlaja Izrael címere
Nemzeti himnusz: Hatikva
Fővárosa	Jeruzsálem
é. sz. 31° 47′, k. h. 35° 13′31.783333333333, 35.216666666667
Legnagyobb város	Jeruzsálem
Államforma	köztársaság
Vezetők
Államfő	Reuvén Rivlin
Miniszterelnök	Benjámín Netanjáhú
Hivatalos nyelv	héber, arab
Beszélt nyelvek	angol
függetlenség	Az angol Népszövetségtől
kikiáltása	1948. május 14.
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Kereskedelmi Világszervezet Mediterrán Unió Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja CERN Interpol Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Eurocontrol Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet atomhatalom World Customs Organization Task Force for International Cooperation on Holocaust Education, Remembrance, and Research
Népesség
Népszámlálás szerint	872 700 fő (1948) 7 412 200 fő (2008) 8 463 400 fő (2015) 8 654 900 fő (2017) 8 796 200 fő (2017) 8 891 800 fő (2018) 9 093 000 fő (2019) 9 840 000 fő (2023)
Rangsorban	96
Becsült	9,026,000 fő (2019)
Rangsorban	96
Népsűrűség	403 fő/km²
GDP	2018 (forrás: IMF)
Összes	390.656 millió USD (43)
Egy főre jutó	37.262 USD (29)
Földrajzi adatok
Terület	20 770 km²
Rangsorban	153
Víz	2%
Időzóna	ISD (UTC+2) IDT (UTC+3)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Izraeli új sékel (NIS)
Nemzetközi gépkocsijel	IL
Hívószám	972
Segélyhívó telefonszám	100 101 102
Internet TLD	.il
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Type H BS 546
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Izrael témájú médiaállományokat.

Izrael (héberül: ישראל Jiszráél arabul: إسرائيل Iszráíl), hivatalos nevén Izrael Állam (héberül: מדינת ישראל Medinat Jiszráél arabul: دولة اسرائيل Daulat Iszráíl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik a szétszóratás 1850 éve után többnyire a második világháború és az európai holokauszt után vándoroltak vissza a térségbe. A lakosság további jelentős részét arabok alkotják, akik elődei az ókori zsidó államiság megszűnése után települtek be a századok során. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések.

Földrajz

• 
  Domborzati térkép
• 
  Műholdkép (Izrael)
• 
  Műholdkép a térségről
• 
  A Jordán folyó
• 
  A Holt-tenger, Maszadáról nézve
• 
  A Kineret-tó és Tiberias látképe
• 
  A Negev-sivatag

Libanon Szíria Egyiptom Jordánia Akkó Arad Asdód Askelón Afula Beér-Seva Betlehem Bét-Seán Bét Semes Eilat Gáza Hadera Haifa Hebron Jerikó Jeruzsálem Lod Náblusz Naharija Názáret Netánja Petah Tik. Risón Lec. Tel-Aviv F ö l d k ö z i – t e n g e r Holt- tenger J o r d á n Kineret tó Akabai- öböl Cézárea Megiddó Kumrán Hácór Masszáda Szamária Negev-sivatag Ciszjordánia Golán Gázai övezet Har Meron Tábor-hegy Kármel

Domborzata

Izrael a Földközi-tenger keleti partján fekszik. Északon Libanonnal, keleten Jordániával, Szíriával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Eilat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez.

Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből – mészkőből és márgából – felépült, törésekkel feldarabolt 800-1000 méter magas röghegység.

Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamária rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.

Az ország déli részét a Negev-sivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidék foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triász kori gipsz, és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.

A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.

Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdűnékkel szegélyezett 10–25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Kármel-hegy sasbérce. Itt él a lakosság zöme.

Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.

A Jordán-árok részei: Hula-völgy, Gór, a Holt-tenger vidéke, az Akaba-völgy.

A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt.

Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll.

Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.

Legmagasabb pont: Har Meron, 1208 méter, az ország északi végében, Naharijától kb. 35–40 km-re keletre.

Vízrajz

Izrael fő folyója a Jordán, amely 251 km hosszú, átfolyik a Kineret-tavon (másként: Genezáreti-tó) és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Kineret-tavat. A belső felföldről a tenger, illetve a Jordán felé tartó rövid patakok zöme időszakos.

Az ipar és a lakosság növekvő vízigényét a szennyvizek tisztításával, újrafelhasználásával, mesterséges csapadékkeltéssel, tengervíz-sótalanító üzemekkel (Asdód, Eilat) elégítik ki.

Éghajlata

Éghajlata északi és nyugati részén mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart. Az ország további részein szubtrópusi sztyepp, illetve szubtrópusi-trópusi sivatagi éghajlat uralkodik.

Az évi csapadékmennyiség északon – Galileában – 600–800 mm, dél felé ez fokozatosan csökken. A Negevben, a Jordán-árok déli felén és a Holt-tenger környékén (Júdeai-sivatag) viszont a 200 mm-t sem éri el. A nyári hónapok az egész országban szárazak.

Élővilága, természetvédelem

Tengerparti területeinek természetes növénytakarója a keménylombú erdő. Állományai azonban mára nagyon megfogyatkoztak, helyükön főként citrusfélék, olajfaültetvények, száraz, szúrós cserjések (macchia) találhatók. A Jordán folyó mentén is mezőgazdasági területek váltották fel a természetes növénytakarót. A szárazföld belsejében – főleg az ország déli részén – pázsitfűfélék, szárazságtűrő libatopfélék alkotta félsivatagi, sivatagi növényzet uralkodik.

Emlősök közül a keleti sün, a vadmacska, a nyest, a vidra, a méhészborz, a dorkászgazella, madarak közül a vörös vércse, a tőkés réce, a macskabagoly, a csuszka és a széncinke jellegzetes. Hüllők közül előfordul pl. a mór teknős, az anatóliai gyík és a négycsíkos sikló.

Természeti világörökségei

Az UNESCO nem tart számon izraeli tájat a természeti világörökségek között.

Története

A történelmi Izrael

Merenptah-sztélé, a legkorábbi említési forrás Izraelről

A zsidók őseinek megjelenése Izrael területén a Biblia elbeszélése alapján az i. e. 2. évezred első felére tehető. A történet szerint Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
Ezek a nomád vándorok azonban nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot, bár a bibliai elbeszélés szerint jelentős települést hoztak létre a Kánaán hegyeiben, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között.

A korábbi Kánaán földjére az i. e. 13. században áramlottak be a zsidó törzsek.

A 12 törzs összevonásával az i. e. 11. században alakult ki az egységes zsidó állam. Salamon halála után a fia, Roboám király vezetésével elégedetlen északi törzsek I. Jeroboám vezetésével elszakadtak, s így két állam jött létre:

• északon az Izraeli Királyság (fővárosa: Szamária),
• délen a Júdai Királyság (fővárosa: Jeruzsálem).

Az Izraeli Királyságot i. e. 722-ben megsemmisítették az asszírok, lakóit deportálták, Júda pedig az adófizetőjükké vált. i. e. 587-ben a babiloniak foglalták el Júdát, s lakói nagy részét elhurcolták (lásd babiloni fogság). Miután a perzsák legyőzték Babilóniát, visszatelepítették a zsidókat hazájukba, akik főpapjuk vezetésével korlátozott önkormányzatot élveztek. Nagy Sándor birodalmából először a Ptolemaioszok, majd a Szeleukidák szír-görög birodalmához kerültek.

Kezdetben a Szeleukida Birodalmon belül autonóm társadalmat alkottak, szabad vallásgyakorlással. Később a hellenizmus terjesztésével párhuzamosan egyre inkább üldözték a zsidó vallást. A Szeleukidák ellen Júdás Makkabeus vezetésével felkelés indult (i. e. 167-142), és a maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett. (Innen ered a Chánuká, a fények ünnepe). A Makkabeusok uralma alatt a zsidók független királyságban éltek.

Palesztina

Az újszövetségi Szentföld: Szamária, Júdea, Galilea, Nabatea, Idumea…

A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. A terület római klienskirályság lett, i. sz. 6-ban pedig római provincia. A római fennhatóság első száz éve alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe, de a függetlenségi törekvések és a 66-ban kitört zsidó felkelés miatt Nero háborút indított Titus Flavius Vespasianus vezetésével. Bár Nerót közben eltávolították a trónról, a birodalom végül a felkelést leverte és egész Izraelt leromboltatta (70. Áb hó 9-én, innen származik a zsidó böjtnap, a tisó-beáv), a tartományt pedig végleg beolvasztották a Római Birodalomba. 135-140 között Bar Kohba vezetésével egy újabb szabadságharcra került sor. Ezt Hadrianus császár leverte. A zsidó népet száműzték a birodalom távoli részeibe, legnagyobb részük Európába és Ázsiába menekült (ez a zsidó diaszpóra). A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kultúrákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldöztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében. A rómaiak bosszúból a terület nevét is megváltoztatták: a Júdea nevet eltörölték, helyette Palesztinának nevezték a tartományt (a filiszteusokról). (Izrael állam 1948-as megalapítása előtt palesztinnak nevezték az összes, ezen a területen élő népet, beleértve az arabokat, zsidókat, egyéb helyi népeket.)

Azon a területen, amit különböző nézőpontból, de ugyanarra a vidékre vonatkoztatva Izraelnek, Palesztinának, Szentföldnek nevezünk, folyamatos a zsidóság jelenléte. Legkisebb arányban a lakosság között valószínűleg akkortájt voltak, amikor a muszlimok elfoglalták a vidéket. Ez 636-ban történt. A terület ezután különböző muszlim dinasztiák birtokában volt, illetve egy részén a keresztesek Jeruzsálemi Királysága állt fenn 1099 után több mint egy évszázadig. A törökök 1516-ban foglalták el, az Oszmán Birodalom (a későbbi Törökország) része volt az első világháború végéig. A török uralom végén a vidéki népesség túlnyomórészt muszlim arab, viszont a legnagyobb város, Jeruzsálem lakossága többségében zsidó volt.

Cionista mozgalom

Az egykori Izrael földjén is elenyésző kisebbségben maradt a zsidóság. 1690-ben a mai Izrael területén nagyjából 2% volt a zsidó lakosság aránya. A zsidó közösségekben kezdett megfogalmazódni az a törekvés hogy tenniük kell valamit a több száz éve tartó változó intenzitású üldöztetések ellen. Ezekben az időkben még az asszimilálódásban látták a megkülönböztetések elkerülésének leghatékonyabb módját, de a szegregálódás (társadalmi elkülönülés) egyre szimpatikusabb megoldásnak látszott a szemükben. A 19. században főként Palesztinában, Európában és Oroszországban újraéledő - a modern nyugati álláspontok szerint „túltengő” - nacionalizmus és az egymást érő pogromok hatására – a század közepétől – kialakult a cionizmus eszméje. A mozgalom célja a történelmi, ókori zsidó állam helyén újból létrejövő, zsidók által vezetett önálló állam megalapítása, valamint a diaszpórában élő zsidóság érdekeinek egységes képviselete. Értelmezése ma is sokrétű, de egyik ismertté váló (nem első) hirdetője Herzl Tivadar lett. 1895-ben a budapesti, német ajkú zsidó családból származó Herzl megfogalmazta a Judenstaat (magyar fordításban A Zsidó-Állam) című tanulmány első vázlatát. A tanulmány eljutott a szétszórtan élő összes zsidó közösséghez, ahol széles körű vitákat indukált. Ezek megvitatására – Herzl szervezése révén – 1897-ben összehívták az Első Cionista Világkongresszust, melynek helyszíne a svájci Bázel lett. „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk.”

Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor az akkor még hadban álló Brit Birodalom Külügyminisztériuma egy nem hivatalos nyilatkozatban (az 1917-es Balfour-nyilatkozat) támogatását fejezte ki egy „nemzeti haza” létrehozásáról Palesztinában.

Alija

Palesztin brit-mandátum terület az 1920. április 19–26. között lezajlott sanremói konferencián

Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról

A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta Palesztina területére. Az alija más néven hazatérési program. A zsidó szervezők (később hatóság) által előre megtervezett letelepedési utasításokat betartva (kibuc-mozgalom) alakult ki a későbbi Izrael mai település-rendszere (a terület addig kb. 10%-ban volt csak lakott). A török hatóságoktól és az arab birtokosoktól megváltott, addig javarészt megművelhetetlen területeket azonban egyre gyakrabban érték arab fegyveres rajtaütések. Az újabb és újabb arab támadások miatt 1921-ben megalakult a Hagana (magyarul Védelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek legfőbb feladata a telepek védelme lett. A Hagana defenzív berendezkedése számos tagjának nem tetszett, így a belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben a kilépett tagok megalakították a milicista Irgunt (Hagana Bet, vagyis Hagana B). Mind az Irgunt, mind az Irgunból kivált még radikálisabb Lehit (későbbi nevén: Stern-csoport) a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik miatt mind a britek, mind a mérsékeltebb izraeli szervezetek (köztük a Hagana is) terroristaszervezetnek tekintették.

A többségi arab lakosság nyomására 1939-ben a brit kormány nyilatkozatban korlátozta a bevándorlási lehetőségeket, a következő öt évre összesen 75 000 ember kaphatott csak letelepedési engedélyt, korlátozták a földvásárlási lehetőségeket, és kilátásba helyezték egy izraeli–arab közös kormányzású független állam létrehozását Brit–Palesztinában 10 éven belül. Ez az intézkedés tovább mélyítette az arab–izraeli konfliktust. A két nép közötti és a britekkel szembeni feszültség csúcspontja az 1946. július 22-én a palesztinai brit főhadiszállás, a King David Hotel ellen elkövetett 91 halálos áldozatot követelő robbantás volt, nagyban hozzájárult az ENSZ 1947-es közgyűlésére kidolgozott és beterjesztett Palesztin rendezési terv elfogadásához. Ez alapján egy arab és egy izraeli állam jött volna létre, míg Jeruzsálem a konfliktusok elkerülése végett ENSZ igazgatás alá került volna. Bár a közgyűlés 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta (köztük a későbbi miniszterelnök Dávid Ben-Gúrión is Izrael nevében), azóta sem valósult meg, mivel a nemmel szavazó Arab Liga államai az eredmény ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a döntést. Az 1946 közepétől szinte folyamatos utcai zavargások és erőszakos cselekmények ezután fegyveres összecsapásokba torkolltak. A britek igyekeztek kordában tartani az eszkalálódó eseményeket (mindkét felet próbálták lefegyverezni), de csak részleges sikereket értek el. Az 1947 őszére kidolgozott kiürítési tervekhez tartották magukat, amely szerint 1948. május 15-én kell az utolsó katonának elhagynia az akkor már hivatalos Izrael állam földjét. Még az ezt megelőző nap, a brit katonák többségének hajóra szállásával, május 14-én Dávid Ben-Gúrión kikiáltotta a szabad és független Ciont, azaz Izrael államát, amelyet azonnal megtámadtak az őt körülvevő arab államok, kitört az első arab–izraeli háború. A konfliktus így kiszélesedett, pedig korábban csak a Palesztinában élő zsidók és arabok vitája volt.

Izrael állam

A harcok után egy évvel tűzszünetet hirdettek, és megállapodtak egy ideiglenes határban, az úgynevezett zöld vonalban. Jordánia elfoglalta Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet, a gázai övezet pedig egyiptomi ellenőrzés alá került. Izrael 1949. május 11-én lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja. A háború alatt az ENSZ becslése szerint 711 000 arab, a korábbi arab lakosság 80%-a hagyta el Izraelt. A palesztin menekültek sorsa manapság az egyik fő ütközőpont az izraeli-palesztin konfliktusban.

Az új állam első éveiben a Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök vezette Munkáspárt volt az izraeli politika fő ereje. Ezekben az években tömegesen vándoroltak be a holokauszt túlélői és az arab országokból kiüldözött zsidók. 1948 és 1958 között Izrael lakossága 800 000-ről 2 000 000-ra nőtt. Az érkezők többségének nem volt vagyona és átmeneti táborokban laktak. 1952-ben több mint 200 000-en éltek ilyen táborban. A válság megoldására Ben-Gurion jóvátételi egyezményt írt alá Nyugat-Németországgal, ami a zsidók körében tömeges tiltakozást váltott ki, Izrael eszméjét összeférhetetlennek tartották azzal, hogy üzleteljen Németországgal.

Az 1950-es években Izrael gyakori palesztin támadásoknak volt kitéve, különösen az Egyiptom megszállta gázai övezet felől. 1956-ban Izrael titkos szövetséget kötött az Egyesült Királysággal és Franciaországgal az Egyiptom által államosított Szuezi-csatorna visszafoglalására. Bár az izraeli erők elfoglalták a Sínai-félszigetet, meghátrálásra kényszerültek az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomására. Ugyanakkor ezek az államok garantálták a szabad izraeli hajózást a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán.

1961-ben az izraeli titkosszolgálat, a Moszad fogságba ejtette Adolf Eichmannt, a "végső megoldás" végrehajtóját, hozzávetőlegesen 6 000 000 zsidó kiirtásának egyik fő irányítóját , aki Argentínában rejtőzött, és Izrael állam bíróság elé állította őt. Kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet 1962. május 31-én végre is hajtották, majd Eichmann hamvait a Földközi-tengerbe szórták. Azóta izraeli bíróság senkit sem ítélt halálra.

Azok szerint az arabok szerint, akik elvetették a Palesztina megosztására vonatkozó 1947. évi ENSZ tervet, az izraeli állam törvénytelen, az egyiptomi és a szír hadsereg kísérletet tett Palesztina felszabadítására, bosszút állt Izrael megalapítása miatt. 1967-ben Egyiptom, Szíria és Jordánia sok katonával lezárta az izraeli határt, kiutasította az ENSZ békefenntartókat és Izraelt blokád alá vette a Vörös-tengeren. Izrael ezeket az akciókat casus bellinek (háborút indokló eseménynek) tekintette és megelőző támadást indított. Ez a hatnapos háború. Izrael döntő győzelmet aratott, megszállta Ciszjordániát, Gázát, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot (amit azóta is megszállás alatt tart, főként a zsidók által lakott területekre Szíriából esetlegesen intézett rakéta- és tüzérségi- csapások elkerülése végett). Az 1949-es zöld vonal közigazgatási határ maradt Izrael és a megszállt területek között. Jeruzsálem határait viszont kibővítették, betagolták a városba Kelet-Jeruzsálemet. Az 1980-as Jeruzsálem-törvény ismét átszabta a városhatárt és felélesztette a nemzetközi vitát Jeruzsálem státusáról.

Az arab államok kudarca 1967-ben magával hozta nem állami arab szereplők belépését a konfliktusba. Közülük a legfontosabb a Palesztin Felszabadítási Szervezet volt, amely szerint "a fegyveres harc az egyetlen út a haza felszabadítására." A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején palesztin csoportok izraeli célpontokat támadtak szerte a világban. Ezek közé tartozott az izraeli sportolók lemészárlása az 1972-es nyári olimpián. Az izraeli válasz az Isten haragja művelet volt, amelynek keretében felkutatták és megölték a müncheni mészárlás tetteseit. 1973. október 6-án, a zsidó naptár legszentebb ünnepén, jom kippur napján az egyiptomi és a szír hadsereg általános támadást indított Izrael ellen. A háború október 26-án ért véget. Izrael sikeresen visszaverte az ellenségeit, de maga is nagy veszteséget szenvedett. A belső vizsgálat kizárta a kormányzat felelősségét a háborúban, de a közharag mégis lemondásra kényszerítette Golda Meir miniszterelnököt.

Az 1977-es Knesszet-választás jelentős fordulópont Izrael politikai történetében. Menáhém Begín Likud pártja legyőzte a munkáspártot. Egy évvel később Anvar Szadat egyiptomi elnök Izraelbe látogatott, beszédet mondott a Knesszetben. Ez volt az első eset, hogy Izrael létét egy arab ország államfője elismerte. Két évvel később Szadat és Menachem Begin aláírta a Camp David-i nyilatkozatot és az izraeli-egyiptomi békeszerződést. Izrael kivonult a Sinai-félszigetről és hozzájárult, hogy megbeszélések kezdődjenek a zöld-vonalon túl élő palesztinok autonómiájáról. Az utóbbira sohasem került sor. Begin kormánya bátorította az izraelieket, hogy telepedjenek le Ciszjordániában. Sok település létesült, amelyek a palesztinok közé ékelődtek ebben a térségben.

1982-ben Izrael beavatkozott a libanoni polgárháborúba, hogy elpusztítsa a Palesztinai Felszabadítási Szervezet bázisait, ahonnan az rakétákkal lőtte Észak-Izraelt. Ebből a lépésből lett az első libanoni háború. 1986-ban Izrael kivonult Libanonból, de 2000-ig fenntartott határai mentén egy ütköző övezetet. A palesztinok izraeli uralom elleni lázadása, az első intifáda 1987-ben robbant ki, az erőszak hullámát hozta a megszállt területeken. A következő hat év során több mint ezer embert gyilkoltak meg. Közülük sokan a palesztinok belső leszámolásainak áldozatai. Az 1991-es öbölháború idején a PFSZ és sok palesztin Szaddám Huszein támogatója volt, örült Irak Izrael elleni rakétatámadásainak.

1992-ben Jichák Rabin lett Izrael miniszterelnöke. Választási kampányában Izrael szomszédaival kötött kompromisszumokat ígért. A következő évben izraeli részről Simón Peresz, palesztin részről Jasszer Arafat aláírta az oslói jegyzőkönyvet, amely előirányozta Ciszjordánia és a Gázai övezet részére egy önkormányzó Palesztin Hatóság felállítását. A nyilatkozat tartalmazta Izrael elismerését és a terrorizmus végét. 1994-ben írták alá az izraeli-jordániai békeszerződést, ezzel Jordánia lett a második arab állam, amely felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel.

Az arab közvéleményre hatott a Pátriárkák barlangjában történt mészárlás, újabb települések létesítése, útzárak felállítása és a romló gazdasági helyzet. Az oslói nyilatkozat izraeli közvélemény általi támogatását elolvasztották a folytatódó palesztin öngyilkos merényletek. 1995 novemberében Jichak Rabint megölte egy szélsőjobboldali zsidó, mert károsnak tartotta a békefolyamatot. Ez a merénylet sokkolta az országot.

Az 1990-es évek végén Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök kivonult Hebronból és aláírt egy memorandumot, amely nagyobb jogkört biztosított a Palesztin Hatóságnak.

Fal az államhatáron Ciszjordánia és Izrael között

Ehúd Bárák 1999-ben megválasztott miniszterelnök visszavonta az izraeli csapatokat Dél-Libanonból, és megbeszéléseket folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével és Bill Clinton amerikai elnökkel 2000 júliusában, Camp Davidben. A tárgyalások során Barak ismertette a palesztin állam megteremtésére vonatkozó tervét, de Jasszer Arafat elvetette azt. A tárgyalások összeomlása után a palesztinok megindították a második intifádát.

A 2001. évi rendkívüli választásokon Aríél Sárón lett az új miniszterelnök. Hivatali idejében kivonult a Gázai-övezetből és kerítést építtetett Ciszjordánia körül. 2006-ban beteg lett, kómába esett. Hivatalát Ehud Olmert vette át.

2006. július 12-én a Hezbollah rakéta- és aknavető támadásokat indított az izraeli katonai állások és határmenti telepek ellen. Harcosai egy csoportja behatolt izraeli területre és fogságba ejtett két katonát. Válaszként az izraeli légierő csapást mért libanoni célpontokra (utakra és hidakra, valamint Bejrút repülőterére). 40 polgári áldozata volt ennek a légitámadásnak. Erre a Hezbollah lőni kezdte Izrael északi határa mentén a lakott településeket. Végül öthetes háború tört ki, Izraelben második libanoni háború néven emlegetik. A háború után lemondott az izraeli vezérkari főnök, Dan Halutz. 2007. november 27-én Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.

Lásd még: Izrael állam történelmének vitatott kérdései

Államszervezete és közigazgatása

A Knesszet (parlament) Nyugat-Jeruzsálemben

A parlament ülésterme

A legfelsőbb bíróság épülete, Jeruzsálem

A védelmi minisztérium épülete, Tel Aviv

Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke 2019-ben

Alkotmány, államforma

Izrael államformája demokratikus parlamentáris köztársaság általános választójoggal. A parlamenti többség által támogatott képviselő személye lesz - ez általában a legnagyobb párt elnöke szokott lenni. A miniszterelnök kormányfőként és kabinetfőnökként funkcionál. Izraelt egy 120 fős parlament kormányozza, amit Knesszetként ismernek. A parlamenti bejutási küszöb 3,25% egy frakciónak. Az alacsony küszöb miatt Izraelben sok kis párt jut be a parlamentbe, és ez koalíciós kormányokat szokott eredményezni.

Választásokat 4 évente tartanak, de a koalíciók felbomlása és a bizalmatlansági indítványok kormányváltásokat eredményezhetnek. Az alkotmány kodifikálatlan, de lépések történnek az összefoglalására. Az államfő Izrael elnöke akinek hatásköre limitált és főbb feladatai ceremoniálisak.

Közigazgatási beosztás

Izrael állam hat körzete és tizenhat alkörzete: 1 – Északi körzet Szafed, Kineret-tó, Jiszrael-völgy, Akko, Golán-fennsík 2 – Haifai körzet Haifa, Hadera 3 – Központi körzet Risón Lecijón, Saron-síkság, Petah Tikva, Ramla, Rehóvót 4 – Tel-Avivi körzet Tel-avivi alkörzet 5 – Jeruzsálemi körzet Jeruzsálemi alkörzet 6 – Déli körzet Askelón, Beér-Seva Júdea és Szamária terület (Ciszjordániában) Egyéb területek: A – Golán-fennsík, szír terület 1967 óta izraeli megszállás alatt B – Ciszjordánia, palesztin terület, részben Izrael által megszállva C – Gázai övezet, palesztin terület, 1967–2005 között izraeli megszállás alatt

Népesség

Képek Haredi (ultraortodox) zsidók Haszid zsidó A Nagy Zsinagóga Jeruzsálemben A Hurva-zsinagóga belseje, Jeruzsálem Zsinagógabelső A Belz Nagy Zsinagóga belseje Vallásos zsidók imádkoznak a siratófalnál Jeruzsálemben Jeruzsálem Tel-Aviv Haifa Netanya Izraeli fiatalok

Népsűrűségi térkép (fő/km²)

Izrael népességének növekedése 1950 és 2017 között :

Izrael népességének növekedése
Év	Népesség (millió fő)	Népsűrűség (fő/km²)
1950	1,3	58
1960	2,1	96
1970	2,8	132
1980	3,7	173
1990	4,5	208
2000	6,0	278
2010	7,4	343
2017 (júl.)	8,3	385
2018	8,9	403

Etnikai megoszlás

• Izrael: 75,3% zsidó, 20,5% arab, 4,2% egyéb
• Gázai övezet: ~100% arab
• Ciszjordánia: ~80% arab, ~20% zsidó

Nyelvi megoszlás

hivatalos nyelvek:

• héber (elsődleges államnyelv)
• arab

további gyakran használt nyelvek:

• angol
• orosz
• francia
• amhara

Vallási megoszlás

• zsidó: ~75%
• muszlim: 16-17%
• keresztény: 2%
• drúz: 1,5%
• más kb. 4%

A legősibb keresztény egyházak: az örmény és az úgynevezett keleti – szíriai, káldeus, kopt, etióp – egyházak időben és térben a leghívebben őrzik szellemiségükben, hangulatukban, rítusaikban Jézusnak és tanítványainak korát. Továbblépve az időben és térben a görögkeleti ortodox egyház is sajátos archaikus karaktert alakított ki.

Gazdasága

Izrael által exportált anyagi javak értékének megoszlása színezett kategóriákban. A terület az eladott áru összes értékének a megfelelője

Általános adatok

Izraelt az egyik legfejlettebb országnak tartják a Közel-keleten gazdasági és ipari tekintetben. Izrael felsőoktatási rendszerének minősége és a bevándorló emberek képzettsége miatt a technológia és gazdasági fejlődés komoly ütemben halad. 2010-től OECD-taggá vált. A világon a második az ún. startup cégek létszámában, az USA után. Izrael nemzeti bankja 78 milliárd USD értékű valutatartalékkal rendelkezik.

Bár Izrael geológiai adottságai sem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak nem teremtenek jó körülményeket, a belterjes fejlesztése mindkét szektornak az országot nagyjából mezőgazdaságilag önellátóvá tette, ez alól két komoly kivételt képez a marhahús és a gabonafélék. 2012-ben Izraelbe 77,59 milliárd dollár értékben importáltak, főként nyersanyagokat, hadi felszerelést, termelőeszközöket, nyers gyémántokat, üzemanyagokat, gabonát és egyéb fogyasztói javakat. Fő exportcikkek voltak az azonos évben elektronikai áruk, szoftverek, számítástechnikai rendszerek, kommunikációs eszközök, gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek, gyümölcsök, vegyi anyagok, haditechnikai eszközök és csiszolt gyémántok. 2012-ben az export értéke 64,74 milliárd dollárt ért.

Az Azrieli Center Tel-Avivban a dinamikus izraeli gazdaság jelképe

Izrael gazdasági mutatói 2010-2017 ː

Év	GDP (Bil. US$ PPP)	GDP per fő (in US$ PPP)	GDP növekedés (real)	Infláció	Munkanélküliség	Államadósság (GDP %-ban)
2010	221.0	28,997	5.5 %	2.7 %	8.3 %	70.7 %
2011	237.3	30,569	5.2 %	3.5 %	7.1 %	68.8 %
2012	247.0	31,236	2.2 %	1.7 %	6.9 %	68.4 %
2013	261.5	32,463	4.2 %	1.5 %	6.3 %	67.1 %
2014	275.5	33,546	3.5 %	0.5 %	5.9 %	66.1 %
2015	285.8	34,117	2.6 %	−0.6 %	5.3 %	64.2 %
2016	300.9	35,220	4.0 %	−0.5 %	4.8 %	62.3 %
2017	316.5	36,340	3.3 %	0.2 %	4.2 %	61.0 %

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet.

A mezőgazdaságban egyre jobban visszaszorulnak a kibucok, noha az állam alapításakor még nagy szerepük volt. Az olivabogyó termelése is nagytételben folyik.

Ipar

A tel-avivi Diamond Exchange District Izrael gyémántiparának a központja

Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul.

Legfontosabb iparágai:

• csúcstechnológiai termékek gyártása (beleértve a repülőgépek, a kommunikáció, a számítógéppel segített tervezés és gyártás, orvosi elektronika, száloptika)
• fémfeldolgozás
• katonai felszerelések gyártása
• textilipar
• élelmiszeripar
• építőipar

Világhírű a gyémántcsiszolás.

Kereskedelem

Haifa kikötőjének egy része

• Exporttermékek: műszaki felszerelések és alkatrészek, szoftverek, csiszolt gyémánt, mezőgazdasági termék, vegyipari termékek, textil és ruha
• Importtermékek: nyersanyagok, katonai felszerelések, nyers gyémánt, üzemanyag és energia, közszükségleti cikkek
• Főbb kereskedelmi partnerek 2013-ban:
  • Export: USA 26,5%, Hongkong 8,1%, Egyesült Királyság 5,9%, Belgium 4,7%, Kína 4,3%
  • Import: USA 11,3%, Kína 7,8%, Németország 6,5%, Svájc 6,1%, Belgium 5,3%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Fontos bevételi forrás még a turizmus.

Közlekedés

Háromnyelvű útjelző tábla (héber, arab, angol)

Közút

A közutak hossza 2010-ben: 18 096 km.

Víz közlekedés

A legfőbb kikötők:

• Földközi-tenger: Asdód, Haifa
• Vörös-tenger: Eilat

Légi közlekedés

A legfőbb reptere Tel-Aviv közelében a Ben-Gurion nemzetközi repülőtér.

Kultúra

Ha a mai Izrael kulturális életéről akarunk beszélni, szem előtt kell tartanunk, hogy az állam csak a 20. század közepén alakult és lakosai a világ minden részéről érkeztek.

Vallásos zsidók imádkoznak a siratófalnál jom kippur idején

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

A Szentföld, különösképpen Jeruzsálem városa a keresztények számára mindenképp a világ kulturális örökségének része. De a zsidó vallás és az iszlám hívei számára is igen jelentős hely. Nem Izrael, hanem Jordánia javaslatára vették fel az UNESCO által vezetett kulturális világörökségek listájára Jeruzsálem óvárosát és falait 1981-ben.

Izrael kezdeményezésére lett a világörökség része:

• Acre (Akkón) óvárosa (a keresztes háborúk idében volt jelentős város);
• Maszada régészeti lelőhelye (a zsidók felkelése a rómaiak ellen);
• Tel-Aviv (Fehér Város, a modern stílus);
• Bibliai lelőhelyek - Megiddó, Hazor, Beér-Seva;
• A tömjénút városai a Negev-sivatagban;
• Bahá'i szent helyek - Haifa és Nyugat-Galilea.

Művészetek

Építészet

Az új állam megalakulása előtti időszakban szinte nem is volt Izraelben egységes és megnevezhető építészeti stílus. Az arab falvakban összetákolt kunyhók és kisebb kőépületek semmiféle építészeti tervezetet nem igényeltek. Az angol mandátum idején épített középületeket a stíluskeresés jellemezte. Az 1930-as évekig, amikor a Németországból menekült szakemberek első hulláma megérkezett a régióba, egységes stílusról nem lehetett beszélni. A német építészek keze nyomán ekkor megjelentek a Bauhaus-stílusban épített házak. A középületek és a katonai erődök - amelyeket az angolok az ország számos pontján felépítettek - a koloniális stílust követték. Minden bevándorló náció azt a stílust igyekezett követni, amelyet a szülőföldjén megismert, s közben a klimatikus viszonyok és a kedvezőtlen adottságok majdnem megoldhatatlan problémáival is meg kellett küzdeniük.

Képzőművészet

Meglehetősen szokatlan, hogy egy modern világban élő nemzet képzőművészeti életét olyan szabályok, rendelkezések irányítsák és alakítsák, amelyeket a Sinai hegynél véstek kőbe több mint 3000 évvel ezelőtt. A kép akkor teljes, ha figyelembe vesszük, hogy a hívők szerint ezeket a "rendeleteket" nem választott törvényhozók és elöljárók, hanem maga Isten írta elő a zsidó nép számára. Izrael képzőművészetét mind a mai napig a Mózes második könyvében található Tízparancsolat jellemzi és korlátozza: Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi ahhoz hasonlót...

Akár a jeruzsálemi templomok építészeti szépségében gyönyörködünk, akár a Bibliát lapozgatjuk – sem itt, sem ott nem találunk szobrokat, szoborábrázolásokat vagy festményeket, ábrákat. A ne csinálj magadnak faragott képet törvény még ma is élni látszik az izraeli utcák és terek kopár házain, a középületek csupasz falán.

Színház

A színházi életnek, a színművészetnek is vannak hagyományai, azok a szokásostól eltérőek, amelyek egyedül Izraelre jellemzők. Az ország első színháza, a Habima (héber: תיאטרון הבימה Teatron HaBima), Moszkvában alakult 1918-ban és a társulat 1928-ban telepedett le Palesztinában. Az idők folyamán Nemzeti Színházzá lépett elő, előadásait elsősorban a Tel-Avivban levő épületében tartja. Tel-Aviv városi társulata a Kameri (héber: התיאטרון הקאמרי, HaTeatron HaKameri) egyike az ország vezető színház-társulatainak. A haifai és a Be'er Sheva-i városi színházak mellett Jeruzsálemben és Tel-Avivban vannak amatőr, vagy félig műkedvelő társulatok is. Az egyik legkedveltebb fesztivál-színhely a cézáreai római amfiteátrum.

Zene és tánc

A világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát, az Izraeli Filharmonikusok együttesét Broniszlav Huberman hozta létre 1936-ban. A zenekar alapító tagjai a fasiszta Németországból elmenekült zenészek voltak. Ma a világ legismertebb művészei és karmesterei jönnek Izraelbe, hogy a filharmonikusokkal fellépjenek.

Jeruzsálem egyik lakónegyede, a Jemin Mose az idők folyamán a világ egyik legrangosabb zeneközpontjává fejlődött.

Az izraeli tánckultúra a népi táncegyüttesek megalakulásával kezdődött. Néptánccsoport szinte minden kibucban, minden főiskolán és minden iskolában van.

A professzionális táncegyüttesek és táncszínházak közül az Inbal (תאטרון מחול ענבל, Teatron Makhol Inbal) - Izrael legrégibb modern táncegyesülete - a jemenita és keleti zsidóság művészetét volt hivatva megmenteni. Ma már az egész világon elismert képviselője az izraeli tánckultúrának.

A Haifán megrendezett fesztiválokon a világ minden részéről jött táncegyüttesek mutatják be művészetüket és országuk táncait.

Nemzetközileg elismert izraeli énekesek (nyitható szakasz) >>>>>>
Etti Ankri Keren Ann Mike Brant David Serero David D'Or Ofra Haza Dana International Ishtar Yael Naïm Achinoam Nini Gene Simmons

Irodalom

A zsidó írók száma világszerte viszonylag magasabb volt, mint a zsidóság száma az adott országokban, ahol ezek az írók éltek. Bárhol éltek és alkottak is, Izrael az ő munkásságuk örökösének tekinti magát. Az Izraelben íródott művek alkotói kezdetben az I. világháború, majd az orosz Nagy Októberi Forradalom után a Palesztinába érkező kelet-európai írók, újságírók voltak. Az irodalmi életben is az új állam létrejötte jelentette a döntő változást. Az élvonalat azok az írók és költők alkotják, akik már Izrael szülöttei, vagyis "szabre" írók. Szabre (צבר) néven illetik mindazokat, akik Izraelben születtek.

Hagyományok

Képek Zsidó vallási tárgyak Filharmonikus zenekar Bahai Teraszok Haifánál. Kármel-hegyi szentély A Habima Színház Tel-Avivban Izraeli néptáncosok Jad Vasem holokauszt-múzeum Izrael Múzeum Jeruzsálemi filmfesztivál Zsidó menyasszony Tipikus izraeli reggeli

Nemzeti szimbólumok

• A nemzeti zászló: lásd Izrael zászlaja
• Nemzeti embléma: a menóra és két olajág (lásd még Izrael címere)
• A nemzeti madár: a Búbos banka
• A nemzeti virág: Anemone coronaria (szellőrózsa)
• A nemzeti fa: olajfa
• A nemzeti állat: Kánaán kutya

Szokások

Számtalan szokás és sokféle kivétel van ebben a sokszínű és vegyes lakosságú országban, ahol mindent befogadnak. Izraelbe a világ minden tájáról érkeztek bevándorlók és minden csoportnak megvan a maga saját stílusa és szokásvilága.

Általánosan jellemző szokások:

• Az izraeliek a "Selom" (Shalom , שָׁלוֹם) köszöntést üdvözlésre és búcsúzásra egyaránt használják. Szokásos üdvözlési forma még a meleg kézfogás, melyet jó barátok barátságos hát- és vállveregetéssel kísérnek.
• Az emberek általában meglehetősen közel állnak egymáshoz beszélgetés közben és gyakran megérintik egymás karját is.
• Az időseket a társadalmi életben betöltött helyüktől függetlenül tisztelettel kezelik.
• Péntek napnyugtától a szombat esti napnyugtáig, sabbath idején gyakorlatilag minden bezár. Ilyenkor ne próbálkozzunk üzleti tevékenységgel. A munkahét vasárnap reggel kezdődik és péntek napszálltáig tart.
• Az izraeliek hajszálra úgy bánnak az ügyféllel, ahogy az bánik velük. Ha az ügyfél durva, ők is azok, ha az ügyfél udvarias és kedves, ők is így viselkednek.
• A helyiek gyorsan felhergelik magukat, ha sorba kell állniuk vagy ha az üzleti tárgyalások nem haladnak megfelelően vagy akár minden ok nélkül. Többnyire csak cirkusz az egész.
• Az üzleti élet sietős, feszült, viszont nincsenek rossz szokások és titkos egyezségek, amelyekkel a külföldinek számolnia kellene. Üzleti tárgyalásokban gyakran előfordul hisztérikus jelenet, ordítozás, asztalcsapkodás, fenyegetőzés. Ez mind a feszültség levezetésének tartozéka náluk. Amint a "vihar" elmúlik, a tárgyalások úgy folytatódnak, mintha mi sem történt volna.

Gasztronómia

Izraelben az otthonokban, az utcán, az autóbuszon utazás közben, de a koncertteremben is, mindenhol esznek. Az utcán egymást érik a falafelárusok, a sztékiák (lacikonyhák), legfeljebb az üzlet színvonala vagy a tálalás határozza meg, hogy mennyit fizetünk.

Izraeli konyháról nemigen beszélhetünk, ilyen nem létezik. A számtalan helyről bevándorolt lakosság érthető módon ragaszkodik otthoni gasztronómiai szokásaihoz, saját konyhaművészetét szeretné meghonosítani. Van itt keleti étterem, van görög, bolgár, kínai, hindu, libanoni, tuniszi, francia, orosz és magyar konyha is, és mindegyik az otthonról ismert eredeti népi ételeket főzi.

A legtöbb étterem és szálloda konyhája kóser, ami a magyar embernek sok korlátozást jelent.

Turizmus

Képek Jeruzsálem Gecsemáné kert Arab bazár Jeruzsálemben Tower of David, Jerusalem Akko (Acre) Hamat Gader Cézárea Ókori zsinagóga romjai a Bar'am Nemzeti Parkban Bét-Seán Masszáda Vízesés Ein-Gedinél Avshalom-barlang, Soreq Eilat tengerpartjának északi része A Vörös-tenger élővilága

Oltások

Javasolt oltások Izraelbe utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (nagy a megbetegedés kockázata)
• Hepatitis B (nagy a megbetegedés kockázata)
• Veszettség

Fő látnivalók

• Jeruzsálem: az óváros, arab bazár, Via Dolorosa, Templom-hegy, Szent Sír-templom, Gecsemáné kert, Jad Vasem Múzeum, Izrael Múzeum...
• Tel-Aviv és Jaffa
• Mini Israel (makettpark) Latrun mellett, Tel-Aviv és Jeruzsálem között
• Cézárea és Megiddó romjai
• Haifa: Bahai Világközpont, teraszok
• Genezáreti-tó környéke, a Boldogságok hegye
• Názáret és a Tábor-hegy
• Akkó
• Bét-Seán
• Askelón, Asdód romjai
• Holt-tenger
• Masszáda
• A Vörös-tenger élővilága Eilatnál stb.

Ciszjordániában

• Jézus szülőhelye (Betlehem)
• Jerikó és környéke
• Hebron
• Náblusz és Szamária (Szebaszté)

Sport

Ramat Gan stadion, Tel-Aviv

Olimpia

Az országnak eddig egy aranyérme van a játékokról. A legeredményesebb sportág a vitorlázás.

Labdarúgás

Az Izraeli labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye az 1964-es Ázsia kupán elért aranyérem.

Naptár

A világszerte ismert és használatos naptártól eltérően, Izraelben a hold járása alapján szerkesztett vallási naptárt is használnak, melynek kezdete a világ megteremtésének időpontja.

Ünnepek és munkaszüneti napok

Miután a zsidó naptárban az év holdév - ami valamivel rövidebb, mint a nap-év, az ünnepek zsidó dátumai sem egyeznek a hagyományos naptár dátumaival. Így például az Újév két napja szeptember és október bármelyik napján is lehet, ahogy a purim, az örömünnep is vándorolhat február és március között.

A heti általános munkaszüneti nap a szombat, de az arabok pénteken, a keresztények pedig vasárnap tartják zárva az üzleteiket. A Tóra alapján a napokat naplementétől naplementéig számolják, ezért az izraeli szombati munkaszüneti nap már pénteken naplementétől kezdődik. Szombaton (vagyis péntek estétől szombat estig) nem közlekednek az autóbuszok (kivéve egyes városokat, ahol Sherut buszok mennek), sem a vonatok.

• Rós hásáná - a zsidó újév, Tisri hónap 1-2. (szeptember vagy október)
• Jom kippur - az egyik legnagyobb ünnep, az egész ország - még a nem vallásosak is - a teljes napot a templomban töltik, ünnepi hangulatban.
• Szukkót - 7 napos sátoros ünnep a 40 éves pusztai vándorlás emlékére
• Purim - az egyik leglátványosabb ünnep Ádár hónapban 14-én (február-március)
• Pészach - 8 napos ünnep az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére. Niszán hónap 14-től tartják (március-április)
• Nemzeti ünnep - függetlenség napja 1948 a zsidó naptár szerint ünneplik, minden év Ijjár hó 5-én. A függetlenség kikiáltása 1948. május 14-én (Gergely naptár) 5708. év Ijjár hó 5-én (zsidó naptár) történt. Így az ünnep napja évente mozgó dátum a Gergely naptárhoz képest.

Izrael az ünnepeivel nyújtja a legnagyobb szenzációt. Igyekezzünk úgy kiválasztani utazásunk időpontját, hogy tartamába feltétlen essen bele minél több ünnep, illetve az az ünnep, amely hitünkhöz és lelkünkhöz legközelebb áll.

Quamram

Kapcsolódó szócikkek

• Héber írás
• Izrael-lobbi az Egyesült Államokban
• Izraeli űrprogram

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Izrael témájú médiaállományokat.

Bibliográfia

• A világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
• A világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
• John Bright: Izráel története (Kálvin János Kiadó, 1993) ISBN 963-300-519-1
• Giovanna Magi: Izrael (Bonechi & Steimatzky, 1993) ISBN 88-8029-017-7
• * Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

További információk

• Startlap linkgyűjtemény
• 65 éve alakult a zsidó állam – Index fotóalbum
• Izrael domborzati térképe (linkgyűjtemény)
• Jeruzsálem története – 3000 év (táblázat)
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Online elérés
• Herzl Tivadar: A zsidó-állam. Fordította: dr. Schönfeld József (1919).