„Tuzson János (katona)” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
pontosítások
24. sor: 24. sor:
Június 18–19-én [[Leánykahavas|Sibothnál]] próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth. |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref> Augusztus 1-én mintegy {{szám|1000}} fős székely csapatával szembeszállt a {{szám|12000}} főt számláló, [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette cári és az [[Eduard Clam-Gallas]] vezette császári haderővel a [[Hargita (hegység)|Hargita-hegység]]ben fekvő [[Nyerges-tető]]nél, megpróbálván megakadályozni, hogy az ellenség bejusson a [[Kászoni-medence|Kászoni-medencébe]]. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]]hoz csatlakozott. A fegyvert [[Zsibó]]nál tette le augusztus 25-én.{{refhely|azonos=S72}}
Június 18–19-én [[Leánykahavas|Sibothnál]] próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth. |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref> Augusztus 1-én mintegy {{szám|1000}} fős székely csapatával szembeszállt a {{szám|12000}} főt számláló, [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette cári és az [[Eduard Clam-Gallas]] vezette császári haderővel a [[Hargita (hegység)|Hargita-hegység]]ben fekvő [[Nyerges-tető]]nél, megpróbálván megakadályozni, hogy az ellenség bejusson a [[Kászoni-medence|Kászoni-medencébe]]. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]]hoz csatlakozott. A fegyvert [[Zsibó]]nál tette le augusztus 25-én.{{refhely|azonos=S72}}


Egyes legendák szerint Tuzsonnak mindössze 200 katonája volt, és egy román pásztor vezette a hátukba az ellenséges hadakat,<ref>{{cite web |url=https://24.hu/tudomany/2019/08/01/szabadsagharc-szekely-nyerges-teto-tuzson-janos/ |title=Úgy álltak helyt a székelyek, mint a spártai 300 |date=20190801 |accessdate=20190808 |publisher=24.hu}}</ref> azonban ezt sem a történészek, sem Tuzson visszaemlékezései nem erősítik meg.{{refhely|Süli|78. o.}}<ref name=szobor>{{cite web |url=http://www.3szek.ro/load/cikk/27375/tuzson_janos_honvedornagy_szobra_kezdivasarhelyen |title=Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen |date=20100317 |accessdate=20190808 |publisher=Háromszék}}</ref>
Egyes legendák szerint a Nyerges-tetőnél Tuzsonnak mindössze 200 katonája volt, és egy román pásztor vezette a hátukba az ellenséges hadakat,<ref>{{cite web |url=https://24.hu/tudomany/2019/08/01/szabadsagharc-szekely-nyerges-teto-tuzson-janos/ |title=Úgy álltak helyt a székelyek, mint a spártai 300 |date=20190801 |accessdate=20190808 |publisher=24.hu}}</ref> azonban ezt sem a történészek, sem Tuzson visszaemlékezései nem erősítik meg.{{refhely|Süli|78. o.}}<ref name=szobor>{{cite web |url=http://www.3szek.ro/load/cikk/27375/tuzson_janos_honvedornagy_szobra_kezdivasarhelyen |title=Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen |date=20100317 |accessdate=20190808 |publisher=Háromszék}}</ref>


== Emlékezete ==
== Emlékezete ==

A lap 2019. augusztus 8., 20:52-kori változata

Ez a szócikk a honvédtisztől szól. Hasonló címmel lásd még: Tuzson János (egyértelműsítő lap).
Tuzson János
Született1825. október 25.
Bélafalva
Meghalt1904. január 2. (78 évesen)
Sepsiszentgyörgy
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar (székely)
Szolgálati ideje1842–1876
Egysége86. székely zászlóalj
Csatái1848–49-es forradalom és szabadságharc, azon belül ő volt a székely csapatok parancsnoka a Nyerges-tetői csatában
KitüntetéseiIII. osztályú katonai érdemjel

Tuzson János (Bélafalva, 1825. október 25. – Sepsiszentgyörgy, 1904. január 2.) honvédőrnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, a Nyerges-tetői csata alatt a székelyekből álló sereg főparancsnoka.

Élete

Kisbirtokos nemesi családból származott. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben folytatta, 1842-ben pedig a 2. székely határőrezred tagja lett. Harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, több alkalommal kitüntették, őrnagyi rangig jutott. A szabadságharc leverése után osztrák fogságba esett és közlegényként sorozták be a császári hadseregbe. Egy év után leszerelt, a gróf Mikes család alkalmazottjaként dolgozott, majd megnősült és Gidófalván gazdálkodott. A kiegyezés után, 1869-ben visszakapta katonai rangját és a 24. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka lett. 1876-ban alezredesként vonult nyugállományba. 1897-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán.[1][2]

Szerepe a szabadságharcban

1848-ban zászlóaljával az erdélyi megyékbe küldték a román parasztmozgalmak megfékezésére, majd pedig a Délvidékre vezényelték. Októberben hadnagyi rangot kapott; részt vett a schwechati csatában. Részt vett a téli hadjáratban, Nagyszeben ostrománál kitűnt vitézségével és századossá léptették elő. Ezután hazatért Háromszékre, ahol megszervezte a 86. székely zászlóaljat, mely a Kiss Sándor vezette brassói hadosztály alárendeltségébe került. A harcokban tanúsított vitézségéért Tuzson 1849. május 1-én III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd június 15-én őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett.[1]

Június 18–19-én Sibothnál próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.[3] Augusztus 1-én mintegy 1000 fős székely csapatával szembeszállt a 12 000 főt számláló, Alekszandr Nyikolajevics Lüders vezette cári és az Eduard Clam-Gallas vezette császári haderővel a Hargita-hegységben fekvő Nyerges-tetőnél, megpróbálván megakadályozni, hogy az ellenség bejusson a Kászoni-medencébe. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival Gál Sándorhoz csatlakozott. A fegyvert Zsibónál tette le augusztus 25-én.[1]

Egyes legendák szerint a Nyerges-tetőnél Tuzsonnak mindössze 200 katonája volt, és egy román pásztor vezette a hátukba az ellenséges hadakat,[4] azonban ezt sem a történészek, sem Tuzson visszaemlékezései nem erősítik meg.[5][6]

Emlékezete

  • 2010-ben a háromszéki szabadságharcos évfordulófüzér programjában szerepelt Tuzson János honvéd alezredes szobrának leleplezése Kézdivásárhelyen. A szobrot Vetró András készítette, Tuzson Csaba (az alezredes leszármazottja) és felesége, Póka Erzsébet saját költségén állíttatta.[6]
  • Szülőfalujának iskolája az ő nevét viseli.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Süli 72–73. o.
  2. ↑ Tuzson János mellszobrának ünnepélyes átvétele. Csíki Székely Múzeum, 2015. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  3. ↑ Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth., A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  4. ↑ Úgy álltak helyt a székelyek, mint a spártai 300. 24.hu, 2019. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  5. ↑ Süli 78. o.
  6. ↑ a b Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen. Háromszék, 2010. március 17. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  7. ↑ Itt születtem: Bélafalva. Napsugár, 2009. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)

Forrás

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tuzson_János_(katona)&oldid=21590851”