Lósy Imre

Lósy Imre
Nagyvárad, Eger, majd Esztergom püspöke
Született	1580 körül Nagylózs
Elhunyt	1642. november 7. (kb. 60 évesen) Nagyszombat
Felekezet	római katolikus egyház
Püspökségi ideje 1625. október 24. – 1633. október 24. (Nagyvárad)
Püspökségi ideje 1633. október 24. – 1637. május 14. (Eger)
Püspökségi ideje 1637. május 14. – 1642. november 7. (Esztergom)
Előző püspök Következő püspök Pázmány Péter Lippay György
Lósy Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy Imre témájú médiaállományokat.

Vastagh László: Lósy Imre portrészobra

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylózs, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, majd egri püspök, esztergomi érsek.

Élete

Lósy Imre címere a pozsonyi Emericanum bejárata felett

Ágostai evangélikus (lutheránus) vallású szülőktől származott. Lóson, Sopron vármegyében, az ős Osl nemzetség ivadékai, a Viczay-ak birtokán született. Atyja: Máté, anyja: Németszeghy Anna. Testvérei: Mihály, Boldizsár, ifjabb Imre, Margit, valamint Márton. Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba.^[forrás?] 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett és ott még ugyanazon évben zsinatot hívott össze.

1622. január 12-én Lósy Imre, esztergomi kanonok és érseki helynök valamint testvére Márton és neki gyermekei, István és Ferenc címeres nemeslevelet (armálist) kaptak II. Ferdinánd magyar királytól, melyet 1624-ben hirdettek ki Nyitra vármegyében.[1] A Lósy család testvére, Márton és fiai által Nyitra és Tolna vármegyékben tovább élt.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban egyháztartományi zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott, amelynek középpontjában a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása állt. A püspökök a francia gallikán egyházhoz hasonló, önálló nemzeti egyház létrehozásával fenyegették meg Rómát. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A Nagyszombati Egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Érseksége idején 10000 forinttal járult hozzá Érsekújvár erődítési költségeihez a nádor útján. Érsekújvárban telket adományozott az ő közbenjárása által nemesi armálisban részesülő katonáskodó Édes családnak. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

Külső hivatkozások

• Lósy Imre esztergomi érsek sirkövéról készült rajz (Rajzolta:Cserna Károly 1867–1944)
• Tusor Péter: A magyar egyház és Róma a 17. században
• Lósy Imre arcképe

Előde: Herovich Mátyás

Csanádi püspök 1623–1625

Utóda: Dubovszky György

Előde: Pyber János

Nagyváradi katolikus püspök 1625–1633

Utóda: Hosszútóthy László

Előde: Pyber János

Egri püspök 1633–1637

Utóda: Lippay György

Elődje: Pázmány Péter

Esztergomi érsek 1637–1642

Utódja: Lippay György