„Alakor” változatai közötti eltérés

Alakor
	Alakor
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Egyszikűek (Liliopsida);
Csoport:	Commelinidae;
Rend:	Perjevirágúak (Poales);
Család:	Perjefélék (Poaceae);
Alcsalád:	Perjeformák (Pooideae);
Nemzetség:	Búza (Triticum);
Faj:	T. monococcum;
Tudományos név
	Triticum monococcum; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alakor témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alakor témájú médiaállományokat és Alakor témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. augusztus 6., 18:30-kori változata

Az alakor vagy egyszemű búza (Triticum monococcum) egy diploid faj, az egyik legkorábbi, emberek által termesztett búza. Magyar nevének eredete a múlt homályába vész, vagy a germán "Einkorn" (egymagvú) szó kiejtésében módosult változata,^[1] vagy az óromán alacu átvétele (többes számban: alacuri, ejtsd: "alakur"), mely a tönkölybúzát jelentő latin alica rokona.^[2] Vad alakjától (Triticum boeoticum) nem sokban különbözik, csupán nagyobbak a szemei. Nem is tekintjük őket külön fajnak. Belőle fejlődött ki az összes ma termesztett búzafaj. Őshazája Kis-Ázsia.

Az egyik legrégebb óta termesztett növény, dél-törökországi leletek szerint 10 600-9900 éve háziasították.^[3] Ötzi, a jégember is fogyasztotta. A szalagos kerámia kultúrájának fő terménye volt; más gabonákat csak a kultúra késői szakaszában vettek termesztésbe.

Ez az ősi gabonaféle képezte az emberiség alapvető élelmiszerellátásának alapját. Előnyei a hagyományos búzával szemben, hogy sokkal igénytelenebb, mind talajra, mind éghajlatra. Hegyvidékeken mintegy 900 méteres tengerszint feletti magasságig sikerrel vethető, és a decemberi vetést is eltűri. Betegség nem, vagy csak ritkán támadja meg; többek között ellenáll az anyarozsnak, a gyökérrothadásnak és a pelyvabarnulásnak. A gyomnövényekkel szemben is jobban bírja a versenyt. Emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra is jól felhasználható. Hátránya az alacsonyabb terméshozam.Ma már csak kisegítő szerep jut neki.

Története

Az alakor kis-ázsiai őshazájából indult „hódító útjára”, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt. Termesztése szinte az európai termelőgazdálkodás kialakulásával egyidős: nyoma a neolitikum óta Európában és Magyarországon is kimutatható. Itthon a 19. századig termesztették, véglegesen csak a nagyüzemi birtokok kialakulásával szorult ki a termelésből. Szerencsére az ország egyes sporadikus területein, ha nagyon kis tételekben is, még az utóbbi időben is termesztettek valamennyi alakort. Ez a háttér biztosította a nemesítők számára, hogy sikeres kutatási programokat alakíthassanak ki és kísérletezzenek új fajták kitenyésztésével. Napjainkban az ökológiai- és biogazdálkodás terjedése miatt újra egyre több helyen vetik, valamint új fajtákat nemesítenek.

Felhasználása

Az alakorból kiváló minőségű liszt készíthető, mely sárgás színezetű. Az alakor lizin-, mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma igen magas, szénhidrát-tartalma alacsony. Több növényi zsírt, foszfort, nátriumot, béta-karotint és piridoxint tartalmaz, mint a modern búzák.^[4] Ideális gabona a modern „reformkonyhához”. A belőle készített étel könnyen emészthető. Erdélyben ősi lepényféléket, pogácsát és kenyeret sütnek belőle; az így sütött kenyér íze a Svájcban divatos „dióskenyérre” hasonlít. Sok helyen azonban inkább rizshez hasonlóan főzik, vagy kását készítenek belőle, mivel kenyérkészítésre kevéssé alkalmas.^[5]

Állati takarmányként főleg sertést és lovat etetnek vele. Az alakorral etetett sertések jól gyarapodnak és nem válnak zsírossá. Néhányan úgy tartják, hogy a lovaknak ettől „sajátos tulajdonságaik vannak”.

Szalmája igen szívós, tartós, így nemcsak házfedésre, almozásra és kötözésre felel meg kiválóan, hanem még kalapkészítésre is.

Egy kutatás^[6]^[7] igazolta az alakor jelentős allelopatikus hatását, amit a kísérletben részt vevő alábbi gyomnövényekkel szemben fejtett ki: ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), tarackbúza (Agropyron repens), komlós lucerna (Medicago lupulina), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei aszat (Cirsium arvense). A kutatás azt is igazolta, hogy megfelelő vetéssűrűség esetén az alakor a bevetett területen alkalmas a parlagfű visszaszorítására.

Az alakor malátázva (vagy malátázás nélkül enzimek hozzáadásával) sörfőzés alapanyaga is lehet. A mérések alapján^[8] a belőle készült sör magasabb nyomelem- és antioxidáns-tartalommal bír, mint más sörök.

A fedett gabonák közé tartozik, ami azt jelenti, hogy érés közben a mag nem válik el a külső héjától, így nehéz hántani.^[4]

Fajták

Alacsony termésátlaga miatt termesztése visszaszorult. Egészséges ételként azonban van piaca. Egyes helyeken változatlanul népszerű, így például Franciaország, Olaszország, a volt Jugoszlávia, Marokkó, India, és Törökország egyes vidékein.^[4] Spanyolországban juhok takarmányozására is felhasználják. Akár 150 cm magasra is megnő. A reális termésátlag homokos talajon 1,2-2,1 tonna/hektár.^[9]

Magyarországon az utóbbi időben nemesítési munkálatok folynak. Alakor fajtajelöltek:^[10]

Néhány magyar nemesítésű fajtajelölt, és tulajdonságaik:
Alakor fajtajelöltek	Termés (t/ha)	Fehérje tartalom (%)	Nedves sikér	Kenyértérfogat	Lutein tartalom (μg/g)	Összes karotin-tartalom (μg/g)	Tokol-tartalom (μg/g)	Tokotriol/Tokol arány
MvGB 140	4,6	15,3	40,1	676	6,9	7,9	72,2	3,3
Mv Alkor	5,0	17,1	50,1	755	8,5	9,6	78,8	3,6
MvGB 794	4,3	14,1	-	-	6,6	7,6	73,9	3,8
MvGB 347	3,4	22,5	-	-	7,8	8,7	82,5	4,4
Mv Regiment (őszi búza) hasonlításként	6,7	13,2	32,8	731	1,7	1,8	60,6	1,5

Az Mv Alkor (előzőleg MvGB 4 fajtajelölt) fajta minősítést kapott 2008-ban.

A fajtajelöltek lényegesen magasabb mennyiségben tartalmaznak pro-A vitamint (lutein) és az E vitaminokat (tokolok), mint a kontroll őszi búza, és az élettani vizsgálatokban igen fontos tokotriol/tokol arány is lényegesen kedvezőbb, mint a szokványos búzafajtában.

Nagyüzemi gazdálkodásban is realizálhatóak ezek az értékek, így a biogazdálkodásban az alakor kiemelt helyet kaphat a funkcionális élelmiszer alapanyag előállításban.

Az alakor sótolerancia génjét sikerült a durumbúzába is átvinni.^[11]

Glutén toxicitás

Az alakor búza más búzafajokhoz hasonlóan olyan glutént tartalmaz, amely az autoimmun gluténérzékeny (lisztérzékeny) emberek szervezetében létrehoz egy olyan autoimmun folyamatot, aminek következtében súlyos egészségkárosodást szenvedhetnek. A nem autoimmun gluténérzékeny és a búzaallergiás embereknél is rosszullétet okozhat valamennyi búzafajtából készült termékekkel, így az alakorral történő kontaktus.

Jegyzetek

↑ Mikó Péter – Megyeri Mária – Kovács Géza: Alakorfajták az ökológiai gazdálkodásban. Biokultúra, XXIII. évf. 3–4. sz. (2012) 20–23. o. (php) Hozzáférés: 2014. április 2
↑ "Előzetes jegyzetek román eredetű kölcsönszavaink középmagyarkori rétegéhez" in: Szabó T Attila: Anyanyelvünk életéből – válogatott tanulmányok és cikkek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1970. Interneten: első- és második részlet.
↑ Weiss, Ehud and Zohary, Daniel (October 2011), "The Neolithic Southwest Asian Founder Crops: Their Biology and Archaeobotany", Current Anthropology, Vol 52, No. S4, pp. S239-S240. Downloaded from JSTOR
↑ ^a ^b ^c Stallknecht, G. F., Gilbertson, K. M., and Ranney, J.E. (1996), "Alternative Wheat Cereals as Food Grains: Einkorn, Emmer, Spelt, Kamut, and Triticale" in J. Janick (ed, Progress in New Crops, Alexandria, VA: ASHA Press, pp. 156-170
↑ Hopf, M.; Zohary, D.. Domestication of Plants in the Old World: The Origin and Spread of Cultivated Plants in West Asia, Europe, and the Nile Valley, 3rd, Oxford, Oxfordshire: Oxford University Press, 33-43. o. (2000). ISBN 0-19-850356-3
↑ Bartl Katalin – Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatása szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfűre (Ambrosia artemisiifolia L.). Témavezető: Szabó T. Attila binet-biotar.vein.hu (BioTár Electronic) (2005) (Hozzáférés: 2014. április 2.) (htm)
↑ XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia – Biológia szekció – 2005: Bartl Katalin, Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatásának vizsgálata szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfûre (Ambrosia artemisiifolia L.). biol-otdk2005.pte.hu. Pécs (2005. március 21.) (Hozzáférés: 2014. április 2.) arch
↑ Alakor sör. alkobeerprojekt.hu (Alkobeer Projekt Konzorcium 2009-2014) (Hozzáférés: 2014. április 2.)
↑ Anbauhinweise zum Einkorn. www.darzau.de. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
↑ Alakor fajtajelöltek
↑ „World Breakthrough On Salt-Tolerant Wheat”, ScienceDaily , 2012. március 11.

Források

Magyar néprajzi lexikon
Bartl Katalin – Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatása szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfűre (Ambrosia artemisiifolia L.). Témavezető: Szabó T. Attila binet-biotar.vein.hu (BioTár Electronic) (2005) (Hozzáférés: 2014. április 2.) (htm)

További információk

Mi az az ősbúza, és miért lett hirtelen olyan menő?
http://www.egeszsegtipp.hu/buza-a-magok-kiralya-triticum-genus--cikk
Dr. Kiszely István honlapja
https://archive.org/details/experimentswithe1197mart (Experiments with emmer, spelt, and einkorn, 1924)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Mikó Péter – Megyeri Mária – Kovács Géza: Alakorfajták az ökológiai gazdálkodásban. Biokultúra, XXIII. évf. 3–4. sz. (2012) 20–23. o. (php) Hozzáférés: 2014. április 2

[2] "Előzetes jegyzetek román eredetű kölcsönszavaink középmagyarkori rétegéhez" in: Szabó T Attila: Anyanyelvünk életéből – válogatott tanulmányok és cikkek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1970. Interneten: első- és második részlet.

[3] Weiss, Ehud and Zohary, Daniel (October 2011), "The Neolithic Southwest Asian Founder Crops: Their Biology and Archaeobotany", Current Anthropology, Vol 52, No. S4, pp. S239-S240. Downloaded from JSTOR

[Stallknecht-4] Stallknecht, G. F., Gilbertson, K. M., and Ranney, J.E. (1996), "Alternative Wheat Cereals as Food Grains: Einkorn, Emmer, Spelt, Kamut, and Triticale" in J. Janick (ed, Progress in New Crops, Alexandria, VA: ASHA Press, pp. 156-170

[ZoharyHopf3343-5] Hopf, M.; Zohary, D.. Domestication of Plants in the Old World: The Origin and Spread of Cultivated Plants in West Asia, Europe, and the Nile Valley, 3rd, Oxford, Oxfordshire: Oxford University Press, 33-43. o. (2000). ISBN 0-19-850356-3

[6] Bartl Katalin – Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatása szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfűre (Ambrosia artemisiifolia L.). Témavezető: Szabó T. Attila binet-biotar.vein.hu (BioTár Electronic) (2005) (Hozzáférés: 2014. április 2.) (htm)

[7] XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia – Biológia szekció – 2005: Bartl Katalin, Üveges Viktória: Alakor (Triticum monococcum L. ssp. monococcum) gyomelnyomó hatásának vizsgálata szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, különös tekintettel a parlagfûre (Ambrosia artemisiifolia L.). biol-otdk2005.pte.hu. Pécs (2005. március 21.) (Hozzáférés: 2014. április 2.) arch

[8] Alakor sör. alkobeerprojekt.hu (Alkobeer Projekt Konzorcium 2009-2014) (Hozzáférés: 2014. április 2.)

[9] Anbauhinweise zum Einkorn. www.darzau.de. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)

[10] Alakor fajtajelöltek

[11] „World Breakthrough On Salt-Tolerant Wheat”, ScienceDaily , 2012. március 11.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 [[Fájl:Wildeinkorn.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Vad alakor]]
 [[Fájl:Einkorn(Blüte).JPG|bélyegkép|200px|jobbra|Alakor]]
+[[File:Triticum monococcum MHNT.BOT.2015.2.37.jpg|thumb|200px|''Triticum monococcum'']]
 Az '''alakor''' vagy '''egyszemű búza''' ''(Triticum monococcum)'' egy [[Ploidia|diploid]] faj, az egyik legkorábbi, emberek által termesztett [[búza]]. Magyar nevének eredete a múlt homályába vész, vagy a germán "Einkorn" (egymagvú) szó kiejtésében módosult változata,<ref>{{CitPer |aut=Mikó Péter |aut2=Megyeri Mária |aut3=Kovács Géza |tit=Alakorfajták az ökológiai gazdálkodásban |subtit= |per=Biokultúra |ann=2012 |tom=23 |fasc=3–4 |pag=20–23 |misc=(php) Hozzáférés: 2014. április 2. |url=http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=1490:alakorfajtak-az-oekologiai-gazdalkodasban&catid=112:novenytermesztes&Itemid=43}}</ref> vagy az óromán ''alacu'' átvétele (többes számban: ''alacuri'', ejtsd: "alakur"), mely a [[tönkölybúza|tönkölybúzát]] jelentő latin ''alica'' rokona.<ref>"Előzetes jegyzetek román eredetű kölcsönszavaink középmagyarkori rétegéhez" in: Szabó T Attila: ''Anyanyelvünk életéből – válogatott tanulmányok és cikkek'', Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1970. Interneten: [http://mek.oszk.hu/09400/09447/pdf/anyanyelvunk1.pdf első-] és [http://mek.oszk.hu/09400/09447/pdf/anyanyelvunk2.pdf második részlet].</ref> Vad alakjától ''(Triticum boeoticum)'' nem sokban különbözik, csupán nagyobbak a szemei. Nem is tekintjük őket külön [[faj]]nak. Belőle fejlődött ki az összes ma termesztett búzafaj.
 Őshazája [[Anatólia|Kis-Ázsia]].