„Rendszerváltás Magyarországon” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kapeter77 (vitalap | szerkesztései)
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
Zsosz (vitalap | szerkesztései)
a https://bookline.ro/product/home.action?_v=Romsics_Ignac_Volt_egyszer_egy_rendszer&type=22&id=8267
128. sor: 128. sor:
* Böröcz József: [https://web.archive.org/web/20090307133724/http://www.mtapti.hu/mszt/19923/borocz.htm Kettős függőség és tulajdonvákuum: Társadalmi átalakulás az államszocialista félperiférián] – In: Szociológiai Szemle, 1992,3:3-20.
* Böröcz József: [https://web.archive.org/web/20090307133724/http://www.mtapti.hu/mszt/19923/borocz.htm Kettős függőség és tulajdonvákuum: Társadalmi átalakulás az államszocialista félperiférián] – In: Szociológiai Szemle, 1992,3:3-20.
* [[Körösényi András]] – [[Tóth Csaba (politológus)|Tóth Csaba]] – [[Török Gábor (politológus)|Török Gábor]]: ''A magyar politikai rendszer'' (Osiris, 2007) {{ISBN|9789633899632}}
* [[Körösényi András]] – [[Tóth Csaba (politológus)|Tóth Csaba]] – [[Török Gábor (politológus)|Török Gábor]]: ''A magyar politikai rendszer'' (Osiris, 2007) {{ISBN|9789633899632}}
* [[Romsics Ignác]]: ''Volt egyszer egy rendszerváltás'' (Helikon Kiadó Kft., 2003) {{ISBN|9632123484}}
* [[Romsics Ignác]]: ''Volt egyszer egy rendszerváltás'' (Rubicon-Ház Bt., 2003) {{ISBN|9632123484}}
* [[Róna-Tas Ákos]]: The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism. In: American Journal of Sociology, 1994, 100,1: 40-69.
* [[Róna-Tas Ákos]]: The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism. In: American Journal of Sociology, 1994, 100,1: 40-69.
* Tamasi Mihály: ''A rendszerváltozás társadalmi mérlege'' ([[Bába Kiadó]], Szeged, 2008)
* Tamasi Mihály: ''A rendszerváltozás társadalmi mérlege'' ([[Bába Kiadó]], Szeged, 2008)

A lap 2019. július 27., 22:55-kori változata

1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén több százezer fő részvételével.
A kifejezésről lásd még: Rendszerváltás (egyértelműsítő lap)

A rendszerváltás Magyarországon (avagy rendszerváltozás, vagy rendszerváltoztatás) szűkebb értelemben Magyarország történelmének azon korszakát jelöli, mely során a magyar állam a pártállammal és annak kulturális, ideológiai relációival szakítva demokratikus állammá vált, s felszámolva az államszocialista rendszert, békés úton átalakult egy demokratikus, pluralista, köztársasági berendezkedésű, európai állammá. A rendszerváltást alapvetően az 1989-es évhez kötik, mivel ebben az évben történtek a legjelentősebb, legemblematikusabb események ezzel kapcsolatban (Magyar Köztársaság kikiáltása, Nagy Imre újratemetése, Kádár János halála), de mind az azt megelőző, mind az azt követő években számos lényeges mozzanat játszott szerepet ebben az eseménysorozatban.

A rendszerváltás Magyarországon tágabb értelemben olyan eseményt jelöl, mely során a magyar társadalom szerkezete egy adott formáról egy másikra váltott (avagy változott) vagy békés (pl. őszirózsás forradalom), vagy erőszakos úton (pl. 1848–49-es forradalom és szabadságharc).

Összefoglalás

A magyarországi rendszerváltásra (a térség többi kommunista államához hasonlóan) válsághelyzetben – elsősorban az államszocialista geopolitikai rendszert fenntartó Szovjetunió strukturális (katonai és gazdasági) válságának következtében – kerülhetett sor, a társadalom egy kis részének, elsősorban az értelmiség egyes, politika iránt érdeklődő csoportjainak aktív részvételével.

A rendszerváltást kiváltó alapvető társadalmi erőt az egypártrendszerrel a demokratikus érdekérvényesítésből kizárt többségi társadalom, és az ezt képviselő, az állampárton kívüli, civil értelmiségből szerveződő ellenzéki csoportok (elsősorban az ún. demokratikus ellenzék, az ún. népi-nemzeti irányultságú lakitelki-csoport, a Bibó Szakkollégium egyetemistái) jelentették, akik demokratikus szabadságjogokat akartak, megszüntetve az állampárt privilégiumait. Ezzel egyidőben az uralmon levő állampárton belül is felléptek reformkommunisták (közülük legismertebb Pozsgay Imre csoportja), akik a gorbacsovi peresztrojka folytatásaként „felülről” is politikai reformokat szorgalmaztak. A külső befolyásoló körülmények között figyelembe kell venni egyrészt a szovjet katonai megszállás tényét, másrészt az európai biztonságpolitika adottságait, azaz Magyarország "kettős függőségét".[1] Mindezek következtében az új rendszer kompromisszumok, politikai alkuk eredménye volt, s az átalakulás az új elitek megteremtése mellett az államszocialista politikai és gazdasági elitek (MSZMP-nómenklatúra) társadalmi előnyeinek részleges - bár jobbára átmeneti és korlátozott - átmentését is eredményezte. (E kompromisszumban a főbb mai magyarországi politikai erők mindegyike, illetve ezek közvetlen elődje részt vett, s e 'békés' megoldás élvezte a „rendszerváltó” társadalom nagy többségének hallgatólagos támogatását is.) A magyar rendszerváltás közjogi jellegű volt, az ország intézményeinek átalakulását az Országgyűlés által jóváhagyott törvények szabályozták. Az események az Alkotmánybíróság 1990. januári létrejötte után kizárólag jogállami keretek között zajlottak.

1989. március 15-e Budapesten, a Petőfi szobornál

Ralf Dahrendorf mondása szerint „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.” Ennek értelmében Magyarország legutóbbi rendszerváltása nem szűkíthető le a politikai pluralizmus, a többpártrendszer és a szabad választások bevezetésére. Olyan komplex folyamat, amely teljesen átalakítja a társadalom intézményeit: régiek szűnnek meg, újak jönnek létre, illetve a fennmaradók működése nagyrészt átalakul. A változások kézzelfoghatóak az egyes emberek hétköznapi együttélésében vagy a családokban épp úgy, mint országos szinten vagy a szimbólumok világában. Az intézményi változások különböző időhorizontjaik miatt gyorsíthatják, de akadályozhatják is egymást. Így hanyatló Kádár-kor jelenségeinek többsége már az átmenethez tartozik, és jóval 1989 után is zajlanak átalakulási folyamatok.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar rendszerváltás a világpolitika átalakulásába illeszkedett, így a nemzetközi vonatkozások nélkül nem érthető meg a menete. A hetvenes-nyolcvanas évek világgazdasági-politikai hatásai és azok kommunista országokban kiváltott „erjedése” miatt egyre fenntarthatatlanabbá vált a pazarló, megújulásra képtelen kommunista országok alapvetően hazug ideológiai alapokon történő működése, ez vezetett a Szovjetunió felbomlásához és a magyarországi rendszerváltáshoz is. Elsősorban a Mihail Gorbacsov által kezdeményezett politikai nyitás és gazdasági átépítés, a szovjet-amerikai viszony (a hidegháborús fegyverkezési verseny), a lengyelországi események, valamint a nyugatnémet külpolitikai törekvések, Németország újraegyesítése gyakorolt jelentős hatást Magyarországon.

A rendszerváltás megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a kapitalizmus sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember elveszítette az állását, megjelent a hajléktalanság. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a Kádár-rendszer iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.[2] A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént.

Az IWM felmérésében a volt szocialista országoktól egy 1-5 közötti skálán kértek értékelést arról, hogy az új rendszer rosszabb-e, vagy jobb, mint az előző volt. Az adatok középértéke, ami semlegességet fejezett volna ki, vagyis azt, hogy a két rendszer nagyjából egyforma - 3 volt. E középértéket csak a német és cseh vélemények haladták meg, nem túl sokkal (mindkét esetben 3,4 az osztályzat). Ezt követték a lengyelek 2,9-es, a szlovákok 2,6-es osztályzattal, míg a magyarok átlagértéke a legalacsonyabb, 2,4 volt. Az előző korszakokkal való elégedettséget firtató kérdésekből az derült ki, hogy a nyolcvanas évekhez képest, szinte mindegyik megkérdezett országban rosszabbnak tartják a jelenlegi rendszert. Az új politikai intézmények nagy részének a népszerűsége 20 év alatt erősen lecsökkent, a beléjük vetett társadalmi bizalom 2009-ben minimális. A felmérésben a nyolcvanas éveket hetes fokozatú skálán a magyarok 4,3-es osztályzattal illették, míg a mostani időszakot[mikor?] 3,4-del.

Politikai eseménytörténet

1989 előtt

Kádár János és Grósz Károly kézfogása 1986-ban

1989–90

Budapest, Szabadság tér - 1989. március 15.

A hivatalos tömegtájékoztatás, elsősorban a televízió csak néhány mondatban, hiányosan és torzítva számolt be a tüntetésekről.[3]

Csengey Dénes
A Magyar Televízió épületének jelképes elfoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják. […] Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió föliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes elfoglalását.
– 1989. március 15. részlet az MTI egykorú tudósításából[4]
A megnyitott hegyeshalmi határátkelőnél NDK-menekültek tolják át a Wartburgjukat a határon 1989. szeptember 10-én

1990 után

Az Erzsébet híd az EU-csatlakozás napján

Korábbi rendszerváltások Magyarországon

Noha a rendszerváltás kifejezés Magyarországon a legtágabb értelemben véve az 19871990 között végbement (radikális) politikai és társadalmi változásokat jelöli, hasonlóan gyökeres és gyors politikai és társadalmi berendezkedés-változás több is lezajlott Magyarország történelme során. Az egyik legismertebb és talán legradikálisabb, „rendszerváltásnak” nevezhető esemény Szent István hatalomra jutása volt, mikor is Magyarország a korábbi törzsi berendezkedést rövid idő alatt felváltotta a királyság és a feudalizmus korabeli politikai rendszerével és egyúttal vallást is „váltott”; keresztény állam lett.

Hasonlóan radikális, a magyar politikai rendszert alapjaiban megváltoztató eseménysor ezt követően egészen az áprilisi törvényekig nem volt; az Aranybulla, illetve a Werbőczy István által készített Hármaskönyv az addig is létező, csak le nem jegyzett szokásokat, íratlan törvényeket foglalta össze és írta le, illetve egészítette ki. Utóbbi egészen 1848-ig érvényben volt a törvénykezésben. Az ország három részre szakadása csak a török uralom alá került területeken hozott rendszerváltást; az iszlám törvénykezés, a saría bevezetését és kizárólagos alkalmazását, valamint a török adminisztrációs és politikai rendszer bevezetését. Erdélyben és a Magyar Királyság fennmaradó részében ugyanaz a rendszer működött tovább, mint Buda török kézre kerülése (1541) előtt.

Az áprilisi törvények a Szent István óta létező feudális rendszert egy polgári-parlamentáris berendezkedéssel váltották fel, a hatalom nagy részét az azt addig kizárólagosan gyakorló mindenkori magyar királytól egy felelős kormány kezébe utalva. A békés, ám radikális változást rövid időn belül egy forradalom követte, melynek bukásával Ausztria totális diktatúrát vezetett be Magyarország területén. A Bach-korszak kezdete az áprilisi törvényekhez hasonlóan szintén „békés” és radikális rendszerváltozást jelentett, melyet egy újabb radikális rendszerváltás, a kiegyezés követett. Az így kialakult dualizmust és vele a királyságot az első világháborút követő őszirózsás forradalom győzelméből született (első) Magyar (Nép)köztársaság kikiáltása söpörte el. Ezt hamar váltotta a Magyarországi Tanácsköztársaság, hogy azt ismét, ezúttal egy király nélküli királyság váltsa, a maga sajátos, az általa restaurálni kívánt rendszerhez nem túlzottan hasonlító berendezkedésével. Ezt a politikai rendszert a nyilas hatalomátvételt követő diktatúra számolta fel, mely a második világháborúba bukott bele. A háború után egy rövid, valóban demokratikus átmenet következett, amit második magyar köztársaságként tartanak számon, melynek a kommunisták erőszakos hatalomra jutása és a sztálinista diktatúra bevezetése vetett véget. Ezt az 1956-os forradalom törölte el, melynek bukása újbóli rendszerváltásként is értelmezhető. Ezt a Kádár-korszaknak nevezett politikai berendezkedést váltotta 1989. október 23-án a (harmadik) Magyar Köztársaság kikiáltása és a jelenleg is működő rendszer.

Idézetek

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”Antall József miniszterelnök mondása az 1990-es évek elején radikális MDF-es párttársainak szólt, és arra utalt, hogy a magyar átmenet békés, megegyezéses jellege következtében nem lehet végrehajtani az előző rezsim vezetőinek elszámoltatását. Antall szavai a közbeszédben folyamatosan visszatérő idézetté váltak, miután a korábbi rendszer vezetőinek és ügynökeinek teljes körű elszámoltatása azóta is várat magára.

Érdekesség

A pesti humor a fogalmat mindjárt születése után kiforgatta, módszerváltásként és gengszterváltásként emlegetve a rendszerváltozást – utalva ezzel a nómenklatúra hatalmat és vagyont átörökítő manővereire és a változással kapcsolatos csöndes népi szkepszisre.

Jegyzetek

Források

További információk

Dokumentumfilmek