„Francium” változatai közötti eltérés

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
1. sor: 1. sor:
A '''francium''' kémiai elem. Vegyjele Fr, rendszáma 87. Erősen [[radioaktív]] ''[[alkálifém]]'', [[asztácium]]ra, [[rádium]]ra és [[radon]]ra bomlik. A természetben második legritkábban előforduló elem az asztácium<ref>{{Cite web |title=Fidesz.hu {{!}} Fidesz frakció |url=https://fidesz.hu/ |work=fidesz.hu |accessdate=2019-07-27}}</ref> után. Mint alkálifém, egy vegyértékelektronja van.
A '''francium''' kémiai elem. Vegyjele Fr, rendszáma 87. Erősen [[radioaktív]] ''[[alkálifém]]'', [[asztácium]]ra, [[rádium]]ra és [[radon]]ra bomlik. A természetben második legritkábban előforduló elem az asztácium<ref>{{Cite web |title=Fidesz.hu {{!}} Fidesz frakció |url=https://fidesz.hu/ |work=fidesz.hu |accessdate=2019-07-27}}</ref> után. Mint alkálifém, egy [[Fidesz – Magyar Polgári Szövetség|vegyértékelektronja]] van.


== Felfedezése ==
== Felfedezése ==

A lap 2019. július 27., 21:02-kori változata

A francium kémiai elem. Vegyjele Fr, rendszáma 87. Erősen radioaktív alkálifém, asztáciumra, rádiumra és radonra bomlik. A természetben második legritkábban előforduló elem az asztácium[1] után. Mint alkálifém, egy vegyértékelektronja van.

Felfedezése

1939-ben fedezte fel Marguerite Perey Párizsban, így a nevét az országról, Franciaországról kapta. A laboratóriumon kívül hihetetlen ritka, nagyon csekély mennyiségben megtalálható az urán és a tórium érceiben, melyekben folyamatosan keletkezik és tovább bomlik a 223Fr izotóp. Mindössze 30 g létezik a Föld kérgében, a többi izotópja teljesen mesterséges. A legnagyobb mennyiség, amit valaha összegyűjtöttek bármely izotópjából, 10000 atom volt. Érdekesség, hogy egy brit vegyészcsapat is dolgozott azon, hogy felfedezzék a franciumot. Britiumnak szerették volna elnevezni, ám mivel a franciák sikeresebbek voltak, övék lett a lehetőség.[forrás?]

Jellemzői

A francium az utolsó elem, amit a természetben fedeztek fel. Eredeti neve aktínium K volt, mivel az aktínium (Ac) alfa-bomlásának eredménye. Jelenleg ez a legnehezebb alkálifém.

Izotópjai

Bővebben: A francium izotópjai

Jelenleg 34 izotópját (199 és 232 közötti tömegszámmal),[2] és hét metastabil magizomerjét ismerjük.[3] A természetben csak a francium-223 és a francium-221 fordul elő, bár utóbbi jóval ritkább.[4]

Legstabilabb izotópja a francium-223, felezési ideje 21,8 perc,[3] nem valószínű, hogy valaha is ennél hosszabb életű izotópot fedeznek fel vagy állítanak elő.[5] A francium-223 az aktínium bomlási sorának ötödik tagja, az aktínium-227 leányizotópja.[6] A francium-223 béta-bomlással rádium-223-má alakul (bomlási energiája 1149 keV), de nagyon kis részben (0,006%-ban) alfa-bomlást szenvedve asztácium-219-cé alakul (bomlási energia 5,4 MeV).[7]

A francium-221 a neptúnium sor kilencedik tagja, az aktínium-225 leányizotópja,[6] felezési ideje 4,8 perc,[3] alfa-bomlással asztácium-217-té alakul (bomlási energiája 6,457 MeV).[3]

A legbomlékonyabb alapállapotú izotóp a francium-215, ennek felezési ideje 0,12 μs, 9,54 MeV energiájú alfa-részecske kibocsátásával asztácium-211-re bomlik.[3] Metastabil izomerje, a francium-215m még ennél is instabilabb, felezési ideje mindössze 3,5 ns.[8]

Felhasználása

Instabilitása és ritkasága következtében kereskedelmi jelentőséggel nem rendelkezik.[9][10][11][6] Biológiai kutatásokban kimutatták segítségével, hogy az alkálifémek főként a patkányok veséjében, májában és a nyálmirigyében halmozódnak föl.[12] Kémiai[13] és atomszerkezeti kutatásokban használják. Vizsgálták alkalmazhatóságát különböző ráktípusok kimutatására,[12] de a gyakorlatban ez nem bizonyult hasznosíthatónak.[10]

Viszonylag egyszerű atomszerkezete miatt speciális spektroszkópiai kísérletek végzéséhez is felhasználják, kihasználva előállítási, csapdázási és hűtési módszereit. Ezen kísérletek eredményeként pontosabb információkat nyertek a szubatomi részecskék közötti energiaszintekről és csatolási állandókról.[14] A lézerrel csapdába ejtett francium-210 ionok által kibocsátott fény tanulmányozásával pontos adatokat nyertek az atomi energiaszintek közötti átmenetekről, melyek nagyon hasonlóak a kvantummechanika által jósolt értékekhez.[15]

Jegyzetek

  1. ↑ Fidesz.hu | Fidesz frakció. fidesz.hu. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
  2. ↑ CRC Handbook of Chemistry and Physics. CRC, 180–181. o. (2006. április 24.). ISBN 0-8493-0487-3 
  3. ↑ a b c d e CRC Handbook of Chemistry and Physics. CRC, 12. o. (2006. április 24.). ISBN 0-8493-0474-1 
  4. ↑ Francium, in Van Nostrand's Encyclopedia of Chemistry. New York: Wiley-Interscience, 679. o. (2005. április 24.). ISBN 0-471-61525-0 
  5. ↑ McGraw-Hill Encyclopedia of Science & Technology. McGraw-Hill Professional, 493–494. o. (2002. április 24.). ISBN 0-07-913665-6 
  6. ↑ a b c Chemical Elements, in Van Nostrand's Encyclopedia of Chemistry. New York: Wiley-Interscience, 332. o. (2005. április 24.). ISBN 0-471-61525-0 
  7. ↑ National Nuclear Data Center: Table of Isotopes decay data. Brookhaven National Laboratory, 1990 [2006. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 4.)
  8. ↑ National Nuclear Data Center: Fr Isotopes. Brookhaven National Laboratory, 2003 [2007. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 4.)
  9. ↑ Winter, Mark: Uses. Francium. The University of Sheffield. (Hozzáférés: 2007. március 25.)
  10. ↑ a b Emsley, John. Nature's Building Blocks. Oxford: Oxford University Press, 151–153. o. (2001. április 24.). ISBN 0-19-850341-5 
  11. ↑ Gagnon, Steve: Francium. Jefferson Science Associates, LLC. (Hozzáférés: 2007. április 1.)
  12. ↑ a b Price, Andy: Francium, 2004. december 20. (Hozzáférés: 2018. március 25.)
  13. ↑ Haverlock, T. J. (2003. április 24.). „Selectivity of calix[4]arene-bis(benzocrown-6) in the complexation and transport of francium ion”. J Am Chem Soc 125 (5), 1126–7. o. DOI:10.1021/ja0255251. PMID 12553788.  
  14. ↑ Gomez, E. (2005. november 7.). „Spectroscopy with trapped francium: advances and perspectives for weak interaction studies”. Rep. Prog. Phys. 69 (1), 79–118. o. DOI:10.1088/0034-4885/69/1/R02.  
  15. ↑ Peterson, I. (1996. május 11.). „Creating, cooling, trapping francium atoms”. Science News 149 (19), 294. o. DOI:10.2307/3979560. (Hozzáférés: 2009. szeptember 11.)  

Források

  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 145. o.  
  • Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 93. o. ISBN 963-9471-35-6  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 211. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 1 kötet., 93–94 és 102. o. ISBN 963-19-5255-X  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Francium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Francium&oldid=21558436”