„Teremin” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
3 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
Nincs szerkesztési összefoglaló
7. sor: 7. sor:
A teremint 1919-ben találta fel [[Léon Theremin]] (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.
A teremint 1919-ben találta fel [[Léon Theremin]] (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.


[[Fájl:Barbara Buchholz playing TVox.jpg|thumb|263px|upright=1.0|[[Barbara Buchholz]] a TVox modellen játszik]]
⚫
[[Fájl:Barbara Buchholz playing TVox.jpg|thumb|right|upright=1.0|[[Barbara Buchholz]] a TVox modellen játszik.]]Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás [[oszcillátor]] és egy [[antenna]] alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170&nbsp;kHz-es [[Frekvencia|frekvencián]], a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170&nbsp;kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel [[Interferencia|interferenciája]], a hallható hang frekvenciatartományába eső [[Lebegés (hangtan)|lebegése]] hozza létre az elektromos jelet, amely [[erősítő]]n keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.<ref>{{Cite web|url=http://www.katicaillenyi.com|title=Illényi Katica|accessdate=2016-04-12|work=www.katicaillenyi.com}}</ref>
⚫
[[Fájl:KATICA ILLÉNYI 2.jpg|bélyegkép|263px|[[Illényi Katica]]]]


⚫
Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás [[oszcillátor]] és egy [[antenna]] alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170&nbsp;kHz-es [[Frekvencia|frekvencián]], a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170&nbsp;kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel [[Interferencia|interferenciája]], a hallható hang frekvenciatartományába eső [[Lebegés (hangtan)|lebegése]] hozza létre az elektromos jelet, amely [[erősítő]]n keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.<ref>{{Cite web|url=http://www.katicaillenyi.com|title=Illényi Katica|accessdate=2016-04-12|work=www.katicaillenyi.com}}</ref>
A tereminen úgy lehet zenélni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitúdóját (a hangerőt) szabályozza.
A tereminen úgy lehet zenélni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitúdóját (a hangerőt) szabályozza.


16. sor: 18. sor:
Más hangszerek, például az [[Ondes-Martenot]] hasonló elven működnek, de annál a hangszer billentyűzetét meg kell érinteni a hang előállításához.
Más hangszerek, például az [[Ondes-Martenot]] hasonló elven működnek, de annál a hangszer billentyűzetét meg kell érinteni a hang előállításához.


== Hivatkozások ==
=== Irodalom ===

⚫
=== Jegyzetek ===
⚫
{{jegyzetek}}

=== További irodalom ===


* {{cite book | first = Carolina | last = Eyck | title = The Art of Playing the Theremin | publisher = SERVI Verlag | location = Berlin | isbn = 3-933757-08-8 | year = 2006
* {{cite book | first = Carolina | last = Eyck | title = The Art of Playing the Theremin | publisher = SERVI Verlag | location = Berlin | isbn = 3-933757-08-8 | year = 2006
43. sor: 40. sor:
| isbn = 963-9655-04-X
| isbn = 963-9655-04-X
}}
}}
⚫
[[Fájl:KATICA ILLÉNYI 2.jpg|bélyegkép|[[Illényi Katica]]]]


⚫
== Jegyzetek ==
⚫
{{jegyzetek}}
=== Külső hivatkozások ===
=== Külső hivatkozások ===


A lap 2019. július 26., 08:24-kori változata

Teremin
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás531.1
FeltalálóLev Szergejevics Tyermen
Hangszerjátékosthereminist
A Wikimédia Commons tartalmaz Teremin témájú médiaállományokat.

A teremin vagy theremin az egyik legelső elektronikus hangszer. Lényegét tekintve egy egyedi módon, rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor.

Jellemzői

A teremint 1919-ben találta fel Léon Theremin (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.

Barbara Buchholz a TVox modellen játszik
Illényi Katica

Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás oszcillátor és egy antenna alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-es frekvencián, a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel interferenciája, a hallható hang frekvenciatartományába eső lebegése hozza létre az elektromos jelet, amely erősítőn keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.[1] A tereminen úgy lehet zenélni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitúdóját (a hangerőt) szabályozza.

A teremin portamento, glissando, tremolo és vibrato effektusokat megvalósító hangzását gyakran a különleges, szürreális, „földönkívüli”, jelzőkkel illetik, főleg azért, mert a Ki vagy, Doki, a Spellbound, The Lost Weekend és a The Day the Earth Stood Still filmek zenéjében is ilyen hangvilágot hoztak létre vele. A teremint használták a 20. századi modern komolyzenében, valamint olyan népszerűbb műfajokban is mint a pop és a rock.

Más hangszerek, például az Ondes-Martenot hasonló elven működnek, de annál a hangszer billentyűzetét meg kell érinteni a hang előállításához.

Irodalom

  • Eyck, Carolina. The Art of Playing the Theremin. Berlin: SERVI Verlag (2006). ISBN 3-933757-08-8 
  • Glinsky, Albert. Theremin: Ether Music and Espionage. Urbana, Illinois: University of Illinois Press (2000). ISBN 0-252-02582-2 
  • Najmányi, László. Theremin. Budapest: Enciklopédia Kiadó (2006). ISBN 963-9655-04-X 

Jegyzetek

  1. ↑ Illényi Katica. www.katicaillenyi.com. (Hozzáférés: 2016. április 12.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Teremin&oldid=21553302”