„Magyar ábécé” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobilalkalmazás-szerkesztés Android-alkalmazás-szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobilalkalmazás-szerkesztés Android-alkalmazás-szerkesztés |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''magyar ábécé''' a [[magyar nyelv]] írására használatos [[ábécé]], amely 40 [[latin ábécé|latin]] betűből áll: |
A '''magyar ábécé''' a [[magyar nyelv]] írására használatos [[ábécé]], amely 40 [[latin ábécé|latin]] betűből áll: |
||
<div align="center">'''[[A]], [[Á]], [[B]], [[C]], [[Cs ( |
<div align="center">'''[[A]], [[Á]], [[B]], [[C]], [[Cs (egyértelműsítő lap)#Magyar nyelv|Cs]], [[D]], [[Dz]], [[Dzs]], [[E]], [[É]], [[F]], [[G]], [[Gy]], [[H]], [[I]], [[Í]], [[J]], [[K]], [[L]], [[Ly (digráf)|Ly]], [[M]], [[N]], [[Ny]], [[O]], [[Ó]], [[Ö]], [[Ő]], [[P]], [[R]], [[S]], [[Sz (digráf)|Sz]], [[T]], [[Ty (digráf)|Ty]], [[U]], [[Ú]], [[Ü]], [[Ű]], [[V]], [[Z]], [[Zs]]'''</div> |
||
Ismeretes továbbá az úgynevezett '''kiterjesztett magyar ábécé''' is, ami 44 [[betű]]s, mivel tartalmazza a '''[[Q]]''', '''[[W]]''', '''[[X]]''', '''[[Y]]''' betűket is – melyek a magyar nyelvben |
Ismeretes továbbá az úgynevezett '''kiterjesztett magyar ábécé''' is, ami 44 [[betű]]s, mivel tartalmazza a '''[[Q]]''', '''[[W]]''', '''[[X]]''', '''[[Y]]''' betűket is – melyek a magyar nyelvben [[vezetéknév|családnevek]]től és idegen szavaktól eltekintve nem szerepelnek: |
||
<div align="center">'''[[A]], [[Á]], [[B]], [[C]], [[Cs ( |
<div align="center">'''[[A]], [[Á]], [[B]], [[C]], [[Cs (egyértelműsítő lap)#Magyar nyelv|Cs]], [[D]], [[Dz]], [[Dzs]], [[E]], [[É]], [[F]], [[G]], [[Gy]], [[H]], [[I]], [[Í]], [[J]], [[K]], [[L]], [[Ly (digráf)|Ly]], [[M]], [[N]], [[Ny]], [[O]], [[Ó]], [[Ö]], [[Ő]], [[P]], [[Q]], [[R]], [[S]], [[Sz (digráf)|Sz]], [[T]], [[Ty (digráf)|Ty]], [[U]], [[Ú]], [[Ü]], [[Ű]], [[V]], [[W]], [[X]], [[Y]], [[Z]], [[Zs]]'''</div> |
||
Mondat elején és tulajdonnevekben a két- és háromjegyű betűknek mindig csak az első eleme lesz nagybetűs (végig nagybetűs |
Mondat elején és tulajdonnevekben a két- és háromjegyű betűknek mindig csak az első eleme lesz [[Kis- és nagybetűk|nagybetűs]] (végig nagybetűs [[szöveg]]ben viszont természetesen mindegyik elemük). |
||
A betűk nevei a következők: '''a, á, bé, cé, csé, dé, dzé, dzsé, e, é, ef, gé, gyé, há, i, í, jé, ká, el, elipszilon,<ref>Az ''ly'' megnevezése = Balázs: Miért érdekes? (2006)</ref> em, en, eny, o, ó, ö, ő, pé, kú, er, es, esz, té, tyé, u, ú, ü, ű, vé, dupla vé, iksz, ipszilon, zé, zsé'''. |
A betűk nevei a következők: '''a, á, bé, cé, csé, dé, dzé, dzsé, e, é, ef, gé, gyé, há, i, í, jé, ká, el, elipszilon,<ref>Az ''ly'' megnevezése = Balázs: Miért érdekes? (2006)</ref> em, en, eny, o, ó, ö, ő, pé, kú, er, es, esz, té, tyé, u, ú, ü, ű, vé, dupla vé, iksz, ipszilon, zé, zsé'''. |
A lap 2019. július 14., 15:34-kori változata
A magyar ábécé a magyar nyelv írására használatos ábécé, amely 40 latin betűből áll:
Ismeretes továbbá az úgynevezett kiterjesztett magyar ábécé is, ami 44 betűs, mivel tartalmazza a Q, W, X, Y betűket is – melyek a magyar nyelvben családnevektől és idegen szavaktól eltekintve nem szerepelnek:
Mondat elején és tulajdonnevekben a két- és háromjegyű betűknek mindig csak az első eleme lesz nagybetűs (végig nagybetűs szövegben viszont természetesen mindegyik elemük).
A betűk nevei a következők: a, á, bé, cé, csé, dé, dzé, dzsé, e, é, ef, gé, gyé, há, i, í, jé, ká, el, elipszilon,[1] em, en, eny, o, ó, ö, ő, pé, kú, er, es, esz, té, tyé, u, ú, ü, ű, vé, dupla vé, iksz, ipszilon, zé, zsé.
Sajátosságai más nyelvekhez képest
Alapvető jellegzetessége, hogy a latin ábécében nem létező hangok közül a mássalhangzókat több betű összetételével fejezi ki, míg a magánhangzókat az eredeti betű mellékjeles kiegészítésével. További sajátossága, hogy a legtöbb nyelvben s-sel írt hangot a magyarban sz jelöli, valamint a j sem a sokfelé megszokott [zs]- vagy [dzs]-szerű hangot, hanem a palatális zöngés réshangot jelöli. A külföldiek számára az is gyakran nehézséget okoz, hogy az y nem önálló betű, hanem a g, l, n, t után kettős betűt alkotva kiejtésmódosító (lágyító, palatalizáló) hatású (turistáktól gyakran hallani például [kirali]-t a Király [utca] helyett). Ezek közül is kivételes a gy, amely valójában nem a g, hanem a d lágyított megfelelője. Az s kiejtésmódosító szerepe szintén szokatlan külföldiek számára a cs és zs összetételében, a cs-t a legtöbb külföldi x-nek ejti.
Betűrendbe sorolás
Betűrendbe soroláskor a két- és háromjegyű mássalhangzókat különállóknak kell tekinteni (azaz például a Czentár után következik a Csaba), valamint az ékezetes magánhangzókat ékezet nélküli változatukkal együtt – például az á-t az a-val együtt – soroljuk be. Ez alól kivétel az Ö/Ő és az Ü/Ű, amelyek két külön szakaszba kerülnek az O/Ó-tól, illetve az U/Ú-tól szétválasztva). Idegen szavakban a ch is előfordul, amely kétjegyű betű (kiejtése többféle lehet eredetétől függően), de az ábécében elemei szerint rendezzük (c + h-ként).
Azokban a listákban, amelyekben jelentős részben szerepelnek idegen nevek is (pl. lexikonok, atlaszok névmutatójában), a nemzetközi ábécét alkalmazzuk, így az ó/ö/ő-t az o alá, az ú/ü/ű-t az u alá, valamint a többjegyű mássalhangzókat is kezdőbetűjük szerint soroljuk be (pl. cs a c alá).
Elválasztás és kettőzés
A kettős (cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs) és hármas (dzs) betűk nem választhatóak el (ez leginkább a dz és dzs betűknél lényeges, amelyeket korábban két betűként tartott számon a helyesírás: ezek elválasztása tehát ma-dzag, bü-dzsé). Kettős betűként fogható fel a ch is, amely egyes idegen eredetű magyar szavakban megtalálható (pl. technika). Hosszú (kettőzött) változatuknál írásban csak első jegyüket kettőzzük meg (pl. loccsan, meggy), elválasztáskor pedig sor végén és a következő elején a teljes alak ismétlődik meg (pl. higy- / gyen). Szintén teljes alakjukban ismétlődnek meg szóösszetételekben (pl. fénynyaláb, kulcscsomó). Kettőnél több azonos mássalhangzó vagy mássalhangzójegy nem kerülhet egymás mellé (pl. tollal); azonban a személyneveknél és az összetett szavak határán kötőjellel tagoljuk (pl.Kiss-sel, sakk-kör, plüss-szamár). A magánhangzók terén ugyanakkor nem áll fenn hasonló korlátozás (azonos és eltérő magánhangzókra vonatkozóan sem, pl. Neeeem. vagy fiaiéi).
Történeti vonatkozásai
A magyar latin betűs írás történetét két részre szokták bontani, a régi magyar írásra és a magyar írásra.[2]
A zárt e hangot több más nyelv (angol, francia, román stb.) írásában eltérő betűk, betűkapcsolatok jelölik. A magyar köznyelvből kiveszőben van, de a legtöbb nyelvjárás az e és é hangoktól is jól megkülönböztetve ejti. A zárt e hang ë betűjele nem része a magyar ábécének, azonban A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 89. szabálypontja (illetve az előző, 11. kiadás 90. pontja) kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (régebben ė-t is használtak).[3] Tízből hat nyelvjárási régió különbséget tesz a kétfajta e között, míg egy ö-t ejt a helyén.
Az I. világháború után Atatürk magyar nyelvészeket is meghívott, működjenek közre a török írás megreformálásában, a latin betűs írás létrehozásában.[4]
Kapcsolódó szócikkek
- Magyar írások
- Magyar kiejtés és X-SAMPA magyar nyelvhez
- Székely–magyar rovásírás
- Kárpát-medencei rovásírás
- Magyar helyesírás
- A magyar helyesírás szabályai
Jegyzetek
- ↑ Az ly megnevezése = Balázs: Miért érdekes? (2006)
- ↑ Kniezsa István: A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó. 1959. = Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek,
- ↑ Helyësen – ë-jelölő eszköz. www.morphologic.hu. Budapest: MorphoLogic Kft. (2006) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML)
- ↑ Vecdet Erkun: Magyarországról és a magyarokról visszaemlékezés. Magyar tudomány, (2004)
Külső hivatkozások
- A magyar helyesírás szabályai (11. kiadás). mek.oszk.hu. Budapest: Akadémiai Kiadó (1985) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (PDF)
- Simon Ager: Hungarian (magyar). www.omniglot.com. (angolul) Omniglot.com (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML)
- Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1952. = Nyelvészeti Tanulmányok, 2. kötet. ISSN 0078-2858
- Balázs Géza (2006. április). „Miért érdekes? A gondolkodás fejlődése és egyéb nyelvészeti furcsaságok” (PDF). Édes anyanyelvünk XXVIII. (2006) (2), 5. o. (Hozzáférés: 2019. április 18.)