Fekély

A fekély (ulkusz) létrejöhet a testfelszínt borító bőr, de az üreges szerveket bélelő nyálkahártya egy részének elhalása révén. Az elhalást a külvilágból származó behatás (fagyás, égés, maróanyag, sugárhatás) okozhatja, de bekövetkezhet a véráram romlásának (lábszár-, gyomorfekély) következményeként. A fedőhámot tönkreteheti még a felszínre törö (gennyesedés, tbc, daganat) folyamat. A hám elpusztulása, a hám alatti szövetek (kötő-, és zsírszövetek, izomzat) károsodásával jár együtt.

A fekélyek következménye nagyságuktól, kialakulásuktól és szervi előfordulásuktól függ.

A fekélyek gyógyulása egyrészt a kórt okozó tényezőktől, másrészt attól függ, hogy a hámhiány alatti területek milyen mélységig károsodtak. A sérüléses és gyulladásos eredetű fekélyek általában gyorsan, míg a sugár- vagy kémiai hatásra, vérkeringési zavarra visszavezethető fekélyek nehezen gyógyulnak. A felszínre törő és kifekélyesedő daganatok esetében csak akkor lehetséges a gyógyulás, ha a daganatot a környező, még épp területtel együtt kimetszik.

A fekély mélyre terjedése érkimaródást, vérzést, vagy az üreges belső szervek (gyomorban, belekben) esetében, átfúródást okozhat. Idült esetekben rákos átalakulás is előfordul, ezért gyógyításuk elsőrendűen fontos.

Gyomorfekély

Akaratunktól független, a vegetatív idegrendszer egyensúlyi zavarainak következménye - kerek szövethiány (ulkusz peptikum). Leggyakrabban a gyomor kisgörbületén, (ulkusz ventrikuli) vagy a nyombél kezdeti szakaszán (ulkusz duodeni) alakul ki. A gyomorfekély létrejöttében jelentős szerepet játszik a szabadsósav-termelés (gyomorsav), amely a nyálkahártya önemésztését okozza akkor, ha idegrendszeri elváltozás miatt érvényesülhet a szabadsósav szövetkárosító hatása.

Előfordulása

A gyomor részeit ábrázoló rajz.

Gyógykezelése

A gyomorműtétet (gasztrektómiát) alkalmazzák rák kezelésére, a gyomorfal átlyukadása és súlyos gyomorfekély esetén. A feltáró műtétet ma már ritkábban alkalmazzák, mivel a gyomorfekélyt inkább endoszkópos módszerrel vagy a Helicobacter pylori ellen ható antiobiotikummal kezelik.

A patkóbélben létrejövő fekélyek néha szükségessé teszik a gyomor alsó részének (gyomorzár – pylorus) és a vékonybél felső részének (patkóbél – duodenum) eltávolítását. Amennyiben a patkóbélből megfelelő darab maradhat meg, akkor a Billroth I eljárást hajtják végre, mely során a gyomor megmaradó részét újra összekapcsolják a patkóbéllel, az epevezeték és a hasnyálmirigy kivezető csatornájának belépése előtt. Ha a gyomrot nem lehet a patkóbéllel újra összekapcsolni, akkor a Billroth II eljárást alkalmazzák, melynek során a patkóbél megmaradt részét lezárják, és a vékonybél legközelebb található részén, az éhbélen (jejunum) lyukat vágnak és a gyomrot ehhez a lyukhoz kapcsolják. Mivel a gyomorzár feladata a táplálék aprózása és fokozatos adagolás a vékonybélbe, ezért eltávolítása a táplálék gyorsabb vékonybélbe történő átjutását eredményezheti, ami Dumping-szindrómához vezethet.

Régebben a gyomorfekély miatt végrehajtott gasztrektómiák során gyakran alkalmazták a vagotómiát is, melynek során a gyomor zsigeri idegét (vagus) keresztülvágták, így csökkentve a gyomorsavtermelést. Manapság ezt műtéti beavatkozás nékül oldják meg, protonpumpagátlók segítségével.