Ausztria császára

Ausztria császári koronája a Bécsi Hofburg kincstárában.

Az osztrák császári címet – pontosabban Ausztria császárának címét – 1804-ben, Ausztria örökös Osztrák Császársággá alakításakor vette föl Habsburg–Lotaringiai II. Ferenc, az utolsó német-római császár, aki I. Ferenc néven lett Ausztria első császára, köznyelven az első osztrák császár. Az államjogi aktus célja az volt, hogy Ferenc azonos szintű uralkodóként léphessen fel az újonnan keletkezett Francia császárság uralkodójával, I. Napóleonnal szemben. Ausztriát és a Habsburg-ház Ausztriával egybefüggő birtokait 1867-ig Habsburg Monarchiának vagy Habsburg Birodalomnak is nevezték.

I. Ferenc, az első osztrák császár (II. Ferenc néven) a német-római császári címet is viselte 1806-ig, amikor – I. Napóleon francia császár követelésére – a Német-római Birodalom, és vele a német-római császári cím, hivatalosan („de jure”) is megszűntek. Ekkorra a Német-római Birodalom ténylegesen („de facto”) már nem létezett, mert Napóleon azt különálló királyságokra bontotta, amelyeknek élére saját rokonait vagy hozzá hű uralkodókat helyezett.

A magyar királyok – azaz Magyarország királyainak – névsora ebben a korban azonos az osztrák császárok névsorával. Csak az uralkodói sorszámok eltérőek, attól függően, hogy osztrák császárként, magyar vagy cseh királyként címezték az illető uralkodót.

Az 1867-es kiegyezéssel az Osztrák Császárság átalakult duális államszerkezetű perszonálunióvá. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik tagállama az Ausztriai Császárság (azaz a „Birodalmi Gyűlésben Képviselt Tartományok” vagy Ciszlajtánia), másik tagállama a Magyar Királyság (azaz a „Magyar Korona Országai”, vagy Transzlajtánia) voltak. A közös uralkodó (rövid formájú) címe „császár és király”-ra („Kaiser und König”) módosult. A közös állami dokumentumok, intézmények neve előtt emiatt állt a „császári és királyi” minősítés, rövidítve „cs. és kir”, németül „k. u. k.”.

Az Osztrák–Magyar Monarchia (németül: Österreich-Ungarn), és benne az Ausztriai (vagy Osztrák) Császárság 1918-ig állt fenn. Az első világháborút követő forradalmak után az első Osztrák Köztársaság (1918–1938) parlamentje kimondta a monarchia megszűnését, a Habsburg–Lotaringiai-család trónfosztását, az uralkodó család tagjainak örökös száműzetését, amelyet a második Osztrák Köztársaság (1945–) parlamentje csak az 1990-es években enyhített.

Uralkodó	Élettartama	Uralkodása kezdete	Uralkodása vége	Uralkodóháza	Megjegyzés	Arcképe
I. Ferenc németül: Franz I. Ausztria 1. császára	1768. február 12. Firenze – 1835. március 2. Bécs (67 évesen)	1804. augusztus 11.	1835. március 2.	Habsburg–Lotaringiaiak	II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király és Bourbon Mária Ludovika spanyol infánsnő fia
I. Ferdinánd németül: Ferdinand I. Ausztria 2. császára	1793. április 19. Bécs – 1875. június 29. Prága (82 évesen)	1835. március 2.	1848. december 2.	Habsburg–Lotaringiaiak	I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király és Bourbon Mária Terézia nápoly–szicíliai királyi hercegnő fia
I. Ferenc József németül: Franz Joseph I. Ausztria 3. császára	1830. augusztus 18. Bécs – 1916. november 21. Bécs (86 évesen)	1848. december 2.	1916. november 21.	Habsburg–Lotaringiaiak	Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly osztrák főherceg és Wittelsbach Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő fia, I. Ferdinánd unokaöccse
I. Károly németül: Karl I. Ausztria 4. császára	1887. augusztus 17. Persenbeug-Gottsdorf – 1922. április 1. Funchal (34 évesen)	1916. november 21.	1918. november 11.	Habsburg–Lotaringiaiak	Habsburg–Lotaringiai Ottó Ferenc osztrák főherceg és Wettin Mária Jozefa szász királyi hercegnő fia, I. Ferenc József unokaöccse

Források

• Niederhauser Emil - Gonda Imre: A Habsburgok. Budapest, Pannonica Kiadó Kft, 1998.ISBN 9789638469755
• Pusztaszeri László: Habsburg Ottó élete és kora, Budapest, Nap Kiadó, 1997. ISBN 978-963-8116-27-7

Lásd még

• Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája (a kezdetektől 1804-ig)
• Osztrák Császárság