„Vakolat” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
== Glett == |
== Glett == |
||
A glett a vakolat legfinomabb változata. Olyan massza, amely a [[gipsz]] (meszes általában por alakú ásvány) és a [[víz]] meghatározott arányú keveréke. A megszáradt vakolat festés illetve tapétázás előtti hibajavítására szolgál.<ref>[[sablon:Forrás-bakos]]lássad:glettelés cikk{{cite book |author=Bakos Ferenc |authorlink=Bakos Ferenc |editor=Fábián Pál, Zigány Judit, Ármósné Eisenbarth Magda, Bödey József |others= |title=Idegen szavak és kifejezések szótára |origyear=1986 |edition= |year= |publisher=Akadémiai Kiadó |location=Budapest |isbn=963-05-4262-5 |pages=302. oldal |chapter= }}</ref> |
A glett a vakolat legfinomabb változata. Olyan massza, amely a [[gipsz]] (meszes általában por alakú ásvány) és a [[víz]] meghatározott arányú keveréke. A megszáradt vakolat festés illetve tapétázás előtti hibajavítására szolgál, a munkaműveletet glettelésnek nevezik.<ref>[[sablon:Forrás-bakos]] lássad:glettelés cikk{{cite book |author=Bakos Ferenc |authorlink=Bakos Ferenc |editor=Fábián Pál, Zigány Judit, Ármósné Eisenbarth Magda, Bödey József |others= |title=Idegen szavak és kifejezések szótára |origyear=1986 |edition= |year= |publisher=Akadémiai Kiadó |location=Budapest |isbn=963-05-4262-5 |pages=302. oldal |chapter= }}</ref> |
||
A massza sűrűségétől függően formákba önthető, és felületek díszítésére is használható (pl. mennyezet és oldalfal találkozásánál, csillár mennyezetbe illesztésénél stb.). |
A massza sűrűségétől függően formákba önthető, és felületek díszítésére is használható (pl. mennyezet és oldalfal találkozásánál, csillár mennyezetbe illesztésénél stb.). |
||
A lap 2019. május 20., 13:13-kori változata
A vakolat mész, homok vagy folyami kavics keverékéből kialakított habarcs, malter. A vakolat lehet cementes besimitású (nemes vakolat) vagy egyszerűen meszelt.
A vakolat rendeltetése
Az épületek, építmények falainak külső és belső védelme a hőhatásokkal (hideg-meleg), csapadékkal vagy más egyéb a falat károsító hatással szemben. A vakolat általános receptje szerint egy rész vízhez két rész szárazanyagot kell keverni.
Vakolat lehet céljától függően:
- Külső
- Belső
- Durva
- Finom
Glett
A glett a vakolat legfinomabb változata. Olyan massza, amely a gipsz (meszes általában por alakú ásvány) és a víz meghatározott arányú keveréke. A megszáradt vakolat festés illetve tapétázás előtti hibajavítására szolgál, a munkaműveletet glettelésnek nevezik.[1]
A massza sűrűségétől függően formákba önthető, és felületek díszítésére is használható (pl. mennyezet és oldalfal találkozásánál, csillár mennyezetbe illesztésénél stb.).
Érdekesség
A gipsz lehet:[2]
- kristályos ásvány (képlet: CaSO42H2O)
- gletthez használt vízzel kevert égetett fehér por
- gipszkötés vagy gipszágy (orvosi értelemben)
- mezőgazdaságban pedig gipszet tartalmazó műtrágya.
Vakolatarchitektúra
A 19. század második felétől lakóépületek és gazdasági épületek falazatainak bevonására alkalmazták a paraszti építészetben. Tégla, vályog és kőfalazatokat egyaránt vakoltak. A vakolat státusz-szimbólummá is vált a vakolatminták terjedésével. Mezővárosokban, polgárias falvakban már a 18. században gyakoriak voltak a mészhabarcsos vakolatú házak, a 19. században egyre jelentékenyebbekké lettek, a klasszicista, romantikus, copf és eklektikus ízlés szinte folklorizálódott a vakolatarchitektúrában. Az egyes díszítőelemek néhol azonban évtizedes késéssel jelentkeztek, és sokáig divatban maradtak, egyes falvakban még az 1920-as, 30-as évekig is.
A vakolatarchitektúra és -technika döntően az első világháború után változott meg, ebben döntő szerepe volt az ún. „pallér ízlésnek”, ami a fejlett nagyvárosok környéki falvakból indult el. A második világháború után a fröcskölt és dörzsölt vakolatok jöttek divatba, ekkor terjedtek el a nemes vakolatok is, azaz a cementes besimításúak.
Jegyzetek
- ↑ sablon:Forrás-bakos lássad:glettelés cikkBakos Ferenc.szerk.: Fábián Pál, Zigány Judit, Ármósné Eisenbarth Magda, Bödey József: Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó, 302. oldal. o. [1986]. ISBN 963-05-4262-5
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 464oldal. o. ISBN 963-05-0731-5
Források
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 464–466. o. ISBN 963-05-2443-0
- Günter Bayer: Javítások a ház körül Budapest, Sziget Kiadó 1999. ISBN 963-8138-36-X
- Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 1456. o. ISBN 963-05-0731-5 (a vakol fn. 1. sz. jelentése)