„Vakolat” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
A vakolatarchitektúra és -technika döntően az első világháború után változott meg, ebben döntő szerepe volt az ún. „pallér ízlésnek”, ami a fejlett nagyvárosok környéki falvakból indult el. A második világháború után a fröcskölt és dörzsölt vakolatok jöttek divatba, ekkor terjedtek el a ''nemes vakolatok'' is, azaz a cementes besimításúak. |
A vakolatarchitektúra és -technika döntően az első világháború után változott meg, ebben döntő szerepe volt az ún. „pallér ízlésnek”, ami a fejlett nagyvárosok környéki falvakból indult el. A második világháború után a fröcskölt és dörzsölt vakolatok jöttek divatba, ekkor terjedtek el a ''nemes vakolatok'' is, azaz a cementes besimításúak. |
||
== |
==Források== |
||
*{{MNéprLex|5|464–466|5-1123.html}} |
*{{MNéprLex|5|464–466|5-1123.html}} |
||
* Günter Bayer: Javítások a ház körül Budapest, Sziget Kiadó 1999. {{ISBN|963-8138-36-X}} |
* Günter Bayer: Javítások a ház körül Budapest, Sziget Kiadó 1999. {{ISBN|963-8138-36-X}} |
||
*{{ÉKsz|1975|1456}} (a vakol fn. 1. sz. jelentése) |
*{{ÉKsz|1975|1456}} (a vakol fn. 1. sz. jelentése) |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
[[Kategória:Építészet]] |
[[Kategória:Építészet]] |
||
[[Kategória:Néprajz]] |
[[Kategória:Néprajz]] |
||
A lap 2019. május 19., 10:40-kori változata
A vakolat mész, homok vagy folyami kavics keverékéből kialakított habarcs, malter. A vakolat lehet cementes besimitású (nemes vakolat) vagy egyszerűen meszelt.
A vakolat rendeltetése
Az épületek, építmények falainak külső és belső védelme a hőhatásokkal (hideg-meleg), csapadékkal vagy más egyéb a falat károsító hatással szemben. A vakolat általános receptje szerint egy rész vízhez két rész szárazanyagot kell keverni.
Vakolat lehet céljától függően:
- Külső
- Belső
- Durva
- Finom
Glett
A glett a vakolat legfinomabb változata. Olyan massza, amely a gipsz (meszes általában por alakú ásvány) és a víz meghatározott arányú keveréke. A megszáradt vakolat festés illetve tapétázás előtti hibajavítására szolgál.
A massza sűrűségétől függően formákba önthető, és felületek díszítésére is használható (pl. mennyezet és oldalfal találkozásánál, csillár mennyezetbe illesztésénél stb.).
Vakolatarchitektúra
A 19. század második felétől lakóépületek és gazdasági épületek falazatainak bevonására alkalmazták a paraszti építészetben. Tégla, vályog és kőfalazatokat egyaránt vakoltak. A vakolat státusz-szimbólummá is vált a vakolatminták terjedésével. Mezővárosokban, polgárias falvakban már a 18. században gyakoriak voltak a mészhabarcsos vakolatú házak, a 19. században egyre jelentékenyebbekké lettek, a klasszicista, romantikus, copf és eklektikus ízlés szinte folklorizálódott a vakolatarchitektúrában. Az egyes díszítőelemek néhol azonban évtizedes késéssel jelentkeztek, és sokáig divatban maradtak, egyes falvakban még az 1920-as, 30-as évekig is.
A vakolatarchitektúra és -technika döntően az első világháború után változott meg, ebben döntő szerepe volt az ún. „pallér ízlésnek”, ami a fejlett nagyvárosok környéki falvakból indult el. A második világháború után a fröcskölt és dörzsölt vakolatok jöttek divatba, ekkor terjedtek el a nemes vakolatok is, azaz a cementes besimításúak.
Források
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 464–466. o. ISBN 963-05-2443-0
- Günter Bayer: Javítások a ház körül Budapest, Sziget Kiadó 1999. ISBN 963-8138-36-X
- Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 1456. o. ISBN 963-05-0731-5 (a vakol fn. 1. sz. jelentése)