Borágófélék

Borágófélék
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Asteridae Csoport: Lamiids Rend: Borágóvirágúak (Boraginales) Család: Borágófélék (Boraginaceae) Jussieu
Alcsaládok
Boraginoideae Cordioideae Ehretioideae Heliotropioideae Hydrophylloideae Lennooideae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Borágófélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Borágófélék témájú kategóriát.

Parlagi nefelejcs (Myosotis arvensis)

A borágófélék vagy érdeslevelűek (Boraginaceae) a valódi kétszikűek (eudicots) asterids kládjába, annak euasterids I csoportjába tartozó, a pontos rendszertani viszonyok tisztázásáig saját rendbe sorolt család. Körülbelül 100 nemzetség 2000 faja tartozik ide. Magyarországon kicsit több mint 40 faj őshonos.

Elterjedésük

A család főleg a mérsékelt és a szubtrópusi zónában elterjedt. A mérsékelt övben zömében lágyszárúak, a szubtrópusi zónában némileg magasabb a fássszárúak aránya.

Megjelenésük, felépítésük

Leveleik

Kevés kivételtől eltekintve a családban a levelek, sőt az egész növény kovásodott szőröktől érdes, gyakran szúrós. A levelek általában ép szélűek, szórt állásúak. Epidermiszükben szőlőfürtszerű mészkiválásokat, úgynevezett cisztolitokat halmoznak fel.

Virágaik

A virágok szerkezete a családon belül elég egyöntetű. A virág hímnős, javarészt sugaras, olykor kétoldali szimmetriájú. A csészelevelek száma 5, nincsenek összenőve. A szirmok száma is 5, ezek egymással és a porzókkal is összenőttek. A termő két, szintén összenőtt termőlevélből áll. A magház felső állású.

Virágzatuk

A virágzatok szerkezete szintén nagy egységességet mutat a családban. A részvirágzatok mindig bogas, méghozzá egyesbogas (monochaziális) elágazásúak, ezen belül a forgó (cincinnus vagy cicinnus) típust képviselik: a virágok a szimpodiális tengely jobb és bal oldalán váltakozva helyezkednek el, de nem egy síkban fekszenek. Az érdeslevelűek forgói gyakran sajátosak, mert a csúcsuk felé jellegzetesen bekunkorodnak (emiatt néha hibásan kunkor típusú egyesbognak tartják őket, holott nem azok), illetve a szimpodiális tengely felső oldala felé irányulnak; ezért az érdeslevelűek részvirágzatait boragoid forgónak vagy egyszerűen boragoidnak is hívják. A forgós részvirágzatok további összetett virágzatba rendeződnek. A monopodiális virágzati főtengelyről eredhet egy vagy kettő forgó; ebben az esetben az egész összetett virágzat bogas elágazásúnak tűnik, ezért cimoid (cymoid) virágzatnak nevezzük. Ha a főtengelyen kettőnél több forgó található, a virágzat tirzusz (thyrsus). Előfordul, hogy a forgók egy- vagy kétvirágúvá redukálódnak (uni- és biflór forgók), továbbá cönoszómák is kialakulhatnak (a virágzat elágazik, de a tengelyek nem nyúlnak meg, így kompakt testekként fejlődnek ki a hajtáson).

Termésük

Négy, ritkábban két makkocska.

Rendszerezésük

APG

Az APG III-rendszer a valódi kétszikűek (eudicots) euasterids I kládjába helyezi a csoportot rendbe nem besorolt, illetve bizonytalan besorolású családként. Az APG IV-rendszer saját, egyetlen családból álló rendbe sorolja a Boraginaceae s.l.-t, ami a következőkből áll: Boraginaceae s.s., Codonaceae, Cordiaceae, Ehretiaceae, Lennoaceae, Wellstediaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és a Nama L. klád.

Cronquist

Cronquist rendszere az Asteridae alosztály Lamiales rendjébe, Tahtadzsjan a Lamiidae alosztály Boraginales rendjébe sorolja a családot.

Néhány újabb osztályozás a Boraginaceae-t a következő családokra bontja fel: Boraginaceae s.s., Cordiaceae, Ehretiaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és Lennoaceae.

Más, elterjedtebb rendszerek a fentieket alcsaládként kezelik a Boraginaceae családon belül, az alábbiak szerint:

• Boraginoideae
• Cordioideae
• Ehretioideae
• Heliotropioideae
• Hydrophylloideae
• Lennooideae

Nemzetségek

Magyarországon is előforduló nemzetségek

kunkor (Heliotropium), békaszem (Omphalodes), ebnyelvűfű (Cynoglossum), koldustetű (Lappula), magiszák (Asperugo), nadálytő (Symphytum), atracél (Anchusa), farkasszem (Lycopsis vagy Anchusa), apácavirág (Nonea), báránypirosító (Alkanna), tüdőfű (Pulmonaria), nefelejcs (Myosotis), gyöngyköles (Lithospermum), Buglossoides, vértő (Onosma), szeplőlapu (Cerinthe), kígyószisz (Echium)

További nemzetségek

Actinocarya, Adelocaryum, Afrotysonia, Amblynotus, Amphibologyne, Amsinckia, Ancistrocarya, Anoplocaryum, Antiotrema, Antiphytum, Arnebia, Auxemma, Borago, Bothriospermum, Brachybotrys, Brunnera, Caccinia, Carmona, Chionocharis, Choriantha, Craniospermum, Cryptantha, Cynoglossopsis, Cynoglottis, Cysostemon, Dasynotus, Decalepidanthus, Echiochilon, Echiostachys, Elizaldia, Embadium, Eritrichium, Gastrocotyle, Gyrocaryum, Hackelia, Halacsya, Heliocarya, Heterocaryum, Huynhia, Ivanjohnstonia, Ixorhea, Lacaitaea, Lasiarrhenum, Lasiocaryum, Lepechiniella, Lepidocordia, Lindelophia, Lithodora, Lobostemon, Macromeria, Maharanga, Mairetis, Mattiastrum, Mertensia, Metaeritrichium, Microcaryum, Microula, Mimophytum, Moltkia, Moltkiopsis, Moritzia, Myosotidium, Neatostema, Nesocaryum, Nogalia, Nomosa, Ogastemma, Omphalolappula, Omphalotrigonotis, Onosmodium, Oxyosmyles, Paracaryum, Pardoglossum, Patagonula, Pectocarya, Pentaglottis, Perittostema, Plagiobothrys, Pseudomertensia, Psilolaemus, Pteleocarpa, Rindera, Rochefortia, Rochelia, Rotula, Saccellium, Scapicephalus, Selkirkia, Sericostoma, Sinojohnstonia, Solenanthus, Stenosolenium, Stephanocaryum, Suchtelenia,Thaumatocaryum, Thyrocarpus,Tianschaniella, Tiquilia, Tournefortia, Trachelanthus, Trachystemon, Trichodesma, Trigonocaryum, Trigonotis, Ulugbekia, Valentiniella

Források

• Uránia növényvilág – Gondolat kiadó, 1980
• Molnár V. Attila: Kétszikűek III., ÉlőVilág könyvtár – Kossuth kiadó, 2006