„Dés” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő módosítása: no:Dej |
cimer |
||
12. sor: | 12. sor: | ||
|nepsuruseg=1129 |
|nepsuruseg=1129 |
||
|polgarmester=Ioan Ungur |
|polgarmester=Ioan Ungur |
||
|cimer=Coa Dej CJ RO.png |
|||
|terkep=Dej_in_Romania.png |
|terkep=Dej_in_Romania.png |
||
}} |
}} |
A lap 2007. szeptember 15., 12:09-kori változata
Sablon:Romániai település Dés (románul Dej, németül Deesch, korábban Burgles) város a mai Romániában Kolozs megyében. Belső-Szolnok, majd 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye székhelye. A középkorban sóbányászati központ, bányászváros. Désakna, Kissomkút és Pestes tartozik hozzá.
Fekvése
Kolozsvártól 57 km-re északkeletre a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekszik.
Nevének eredete
A hagyomány alapján őseink a város helyén pihentek meg és imádkoztak, miközben háromszor "Deus"-t kiáltottak. Ezzel szemben neve valójában puszta személynévből (Des) ered. A román és a német név a magyarból való.
Története
1214-ben Dees néven említik először. Egykori várát II. Endre uralma alatt építették, a kolozsvári út melletti Rózsa-hegy tetejének északi részén. 1310 utáni sorsa ismeretlen. Károly Róbert szászokat telepített ide, majd a szabad királyi városok jogaival ruházta fel őket. 1437-ben a város mellett győzte le a felkelő parasztsereg az erdélyi vajda seregét. A fejedelmek kedvelt tartózkodási helye volt. 1616. november 20-án határában verte szét Bethlen Gábor serege az Erdélyre törő Gombos András hajdúhadát. 1661-ben a török felégette, majd ezután palánkkal és sánccal erősítették meg. 1686-ban és 1689-ben a császáriak rabolták ki, 1697-ben tűz pusztította. 1703-ban és 1706-ban a labancok égették fel. 1717-ben a krími tatárok dúlták fel, ekkortájt szűnt meg a sóbányászat is. Ma sem a vár, sem a városfal nem látszik. 1848. november 22-én a császáriak itt verik meg Katona Miklós őrnagy seregét, december 23-án itt ver meg Bem egy császári hadosztályt, 1849. január 6-án itt ütközött meg Bem Wardener császári tábornokkal. 1910-ben 11 452 lakosából 7991 magyar, 2911 román és 445 német volt. 2002-ben 38 437 lakosából 32 678 román, 5433 magyar, 258 cigány és 21 német volt.
Látnivalók
- A főtéren áll a 15. századi hatalmas gótikus református templom, melyet egykor kő körfal övezett, tőle északra az egykori fejedelmi ház. A templom boltozata az 1510-es évekből való. 1711-ben újjáépítették, a karzat vigágmintáit Umling Lőrinc festette, szószékét Sipos Dávid faragta 1752-ben. 1880 körül renoválták, ekkor bontották le régi erődfalát és új, szerényebb fallal vették körül. Tornya 72 m magas, négy fiatornyos.
Híres emberek
- Itt született 1649-ben Pápai Páriz Ferenc tudós,orvos.
- 1820-ban Czakó Zsigmond színész, drámaíró.
- 1895-ben Nyírő Gyula kiváló elmegyógyász.