„Seguin de Badefol” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1336-ban elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
1. sor: 1. sor:
{{Katona infobox
{{építés alatt}}
| név = Seguin de Badefol
'''Seguin de Badefol''' (cc. [[1331]] – [[1336]]) [[Franciák|francia]] martalócparancsnok volt a [[százéves háború]]ban.
| élt = cc. 1331-1366
| kép =
| képaláírás = <center></center>
| születési dátum = cc. [[1331]]
| halál dátuma = [[1366]] {{életkor-holt|1321|0|0|1366|0|0}}
| beceneve =
| születés helye =
| halál helye =
| nemzetisége = francia
| fegyvernem =
| szolgálati idő =
| rang =
| egysége =
| csatái = [[Poitiers-i csata (1356)|poitiers-i csata]] <br>brioude-i csata
| kitüntetései =
| rokonai =
| polgári foglalkozása =
}}
'''Seguin de Badefol''' (cc. [[1331]] – [[1366]]) [[Franciák|francia]] martalócparancsnok volt a [[százéves háború]]ban.


== Pályafutása ==
== Pályafutása ==
Seguin Badefol Badefol-sur-Dordogne, egy Gascogne határán álló vár második urának leszármazottja volt. 1356-ban a franciák oldalán harcolt a [[Poitiers-i csata (1356)|poitiers-i csatában]]. A vesztes ütközet után elapadt a koronától származó pénzforrása, ezért ''le Margot'' néven saját szabadcsapatot szervezett. A nagyjából kétezer martalóccal részt vett [[Pont-Saint-Esprit]] kifosztásában 1361 tavaszán. [[VI. Ince pápa]] és Robert Finnes, a francia hadsereg feje azt ajánlotta Badefoléknak, hogy itáliai vagy spanyol háborúkban alkalmazzák őket, de a békés időszak miatt ez nem sikerült, így a fosztogatók maradtak Dél-Franciaországban.{{refhely|John A. Wagner|40-41.}}
Seguin Badefol Badefol-sur-Dordogne, egy Gascogne határán álló vár második urának leszármazottja volt. 1356-ban a franciák oldalán harcolt a [[Poitiers-i csata (1356)|poitiers-i csatában]]. A vesztes ütközet után elapadt a koronától származó pénzforrása, ezért ''le Margot'' néven saját szabadcsapatot szervezett. A nagyjából kétezer martalóccal részt vett [[Pont-Saint-Esprit]] kifosztásában 1361 tavaszán. [[VI. Ince pápa]] és Robert Finnes, a francia hadsereg feje azt ajánlotta Badefoléknak, hogy itáliai vagy spanyol háborúkban alkalmazzák őket, de a békés időszak miatt ez nem sikerült, így a fosztogatók maradtak Dél-Franciaországban.{{refhely|John A. Wagner|40-41.|azonos=40-41}}


1361 novemberében Badefol lemondott kapitányi tisztéről, miután [[Toulouse]], [[Carcassonne]] és [[Beaucaire (Gard)|Beaucaire]] üzletet kötött az útonállókkal, hogy menjek más vidékre. 1363-ban ismét a martalócok élére állt, akikkel szeptember 13-án megrohanta és kirabolta [[Brioude]]-t. A városka ezután a fosztogatók bázisa lett, ahonnan kiindulva támadták a környékbeli településeket. Badefol sikerének hírére más csapatok is csatlakoztak, és nagyjából tízezer rabló gyűlt össze Brioude-ban.{{refhely|John A. Wagner|40-41.}}
1361 novemberében Badefol lemondott kapitányi tisztéről, miután [[Toulouse]], [[Carcassonne]] és [[Beaucaire (Gard)|Beaucaire]] üzletet kötött az útonállókkal, hogy menjek más vidékre. 1363-ban ismét a martalócok élére állt, akikkel szeptember 13-án megrohanta és kirabolta [[Brioude]]-t. A városka ezután a fosztogatók bázisa lett, ahonnan kiindulva támadták a környékbeli településeket. Badefol sikerének hírére más csapatok is csatlakoztak, és nagyjából tízezer rabló gyűlt össze Brioude-ban.{{refhely|John A. Wagner|40-41.|azonos=40-41}}


Mivel ennyi ember ellátását a környékről nem tudták biztosítani, kiterjesztették hadjárataikat keletre, a gazdag [[Burgundi Hercegség]] területére. 1364 áprilisában Badefol királyi bocsánatot, pápai feloldozást és negyvenezer aranyforintot kapott, hogy embereivel elhagyja Brioude-t. Ezután [[II. Károly navarrai király]] parancsnokának nevezte magát, és november 1-jén kifosztotta [[Anse]]-t, amelyből egy második Brioude-t csinált. [[V. Orbán pápa]] kiátkozta Badefolt és embereit, és megbocsátást ígért annak, aki leszámol velük. Badefolék csak 1365. szeptember 1-jén távoztak, miután ismét kaptak negyvenezer aranyforintot.{{refhely|John A. Wagner|40-41.}}
Mivel ennyi ember ellátását a környékről nem tudták biztosítani, kiterjesztették hadjárataikat keletre, a gazdag [[Burgundi Hercegség]] területére. 1364 áprilisában Badefol királyi bocsánatot, pápai feloldozást és negyvenezer aranyforintot kapott, hogy embereivel elhagyja Brioude-t. Ezután [[II. Károly navarrai király]] parancsnokának nevezte magát, és november 1-jén kifosztotta [[Anse]]-t, amelyből egy második Brioude-t csinált. [[V. Orbán pápa]] kiátkozta Badefolt és embereit, és megbocsátást ígért annak, aki leszámol velük. Badefolék csak 1365. szeptember 1-jén távoztak, miután ismét kaptak negyvenezer aranyforintot.{{refhely|John A. Wagner|40-41.|azonos=40-41}}


A martalócvezér elhagyta embereit és a Navarrai Királyság területére ment, ahol megpróbálta behajtani II. Károlytól a megígért fizetséget. Az uralkodó elégedetlen volt Badefolt szolgálataival és tevékenységével, ezért 1366 januárjában meghívta vacsorára, amelyen megkínálta egy mérgezett körtével. A francia fosztogató hat nap szenvedés után halt meg.{{refhely|John A. Wagner|40-41.}}
A martalócvezér elhagyta embereit és a Navarrai Királyság területére ment, ahol megpróbálta behajtani II. Károlytól a megígért fizetséget. Az uralkodó elégedetlen volt Badefolt szolgálataival és tevékenységével, ezért 1366 januárjában meghívta vacsorára, amelyen megkínálta egy mérgezett körtével. A francia fosztogató hat nap szenvedés után halt meg.{{refhely|John A. Wagner|40-41.|azonos=40-41}}


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2019. május 6., 20:03-kori változata

Seguin de Badefol
Születettcc. 1331
Meghalt1366 (45 évesen)
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Csatáipoitiers-i csata
brioude-i csata
Halál okaméreg

Seguin de Badefol (cc. 13311366) francia martalócparancsnok volt a százéves háborúban.

Pályafutása

Seguin Badefol Badefol-sur-Dordogne, egy Gascogne határán álló vár második urának leszármazottja volt. 1356-ban a franciák oldalán harcolt a poitiers-i csatában. A vesztes ütközet után elapadt a koronától származó pénzforrása, ezért le Margot néven saját szabadcsapatot szervezett. A nagyjából kétezer martalóccal részt vett Pont-Saint-Esprit kifosztásában 1361 tavaszán. VI. Ince pápa és Robert Finnes, a francia hadsereg feje azt ajánlotta Badefoléknak, hogy itáliai vagy spanyol háborúkban alkalmazzák őket, de a békés időszak miatt ez nem sikerült, így a fosztogatók maradtak Dél-Franciaországban.[1]

1361 novemberében Badefol lemondott kapitányi tisztéről, miután Toulouse, Carcassonne és Beaucaire üzletet kötött az útonállókkal, hogy menjek más vidékre. 1363-ban ismét a martalócok élére állt, akikkel szeptember 13-án megrohanta és kirabolta Brioude-t. A városka ezután a fosztogatók bázisa lett, ahonnan kiindulva támadták a környékbeli településeket. Badefol sikerének hírére más csapatok is csatlakoztak, és nagyjából tízezer rabló gyűlt össze Brioude-ban.[1]

Mivel ennyi ember ellátását a környékről nem tudták biztosítani, kiterjesztették hadjárataikat keletre, a gazdag Burgundi Hercegség területére. 1364 áprilisában Badefol királyi bocsánatot, pápai feloldozást és negyvenezer aranyforintot kapott, hogy embereivel elhagyja Brioude-t. Ezután II. Károly navarrai király parancsnokának nevezte magát, és november 1-jén kifosztotta Anse-t, amelyből egy második Brioude-t csinált. V. Orbán pápa kiátkozta Badefolt és embereit, és megbocsátást ígért annak, aki leszámol velük. Badefolék csak 1365. szeptember 1-jén távoztak, miután ismét kaptak negyvenezer aranyforintot.[1]

A martalócvezér elhagyta embereit és a Navarrai Királyság területére ment, ahol megpróbálta behajtani II. Károlytól a megígért fizetséget. Az uralkodó elégedetlen volt Badefolt szolgálataival és tevékenységével, ezért 1366 januárjában meghívta vacsorára, amelyen megkínálta egy mérgezett körtével. A francia fosztogató hat nap szenvedés után halt meg.[1]

Jegyzetek

  1. a b c d John A. Wagner 40-41.

Források