T–34

T–34
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	Malisev Gépgyár Leningrad Voroshilov Factory Uralmash Volgográdi Traktorgyár Cseljabinszki Traktorgyár Krasznoje Szormovo Uralvagonzavod
Gyártási darabszám	84 170
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	4-5
Hosszúság	6,75 m
Szélesség	3,00 m
Magasság	2,45 m
Tömeg	30-35 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	45 mm
Elsődleges fegyverzet	76,2 mm-es F–34 és L-11 típusú harckocsiágyú, 1943-tól 85 mm-es D–5T harckocsiágyú, 1944-től 85 mm-es ZiSZ SZ53 harckocsi ágyú
Másodlagos fegyverzet	2 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor	V–2 típusú, 12 hengeres, 38,88 literes vízhűtéses dízelmotor
Teljesítmény	363kW (500 LE) [2000 fordulat/perc-nél]
Felfüggesztés	Christie-féle futómű
Sebesség	úton 54 km/h, terepen 16–25 km/h
Fajlagos teljesítmény	13,8 kW/t
Hatótávolság	250-300km(T-34-76) 250-330km(T-34-85) km
A Wikimédia Commons tartalmaz T–34 témájú médiaállományokat.

A T–34 („три́дцатьчетвёрка”) szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. A második világháború egyik legsikeresebb harckocsitípusának mondható. Elismertségéhez hozzájárult több eredeti, előnyös műszaki megoldása is.

Története

A fejlesztés stádiumai: A-8 (BT–7M), A-20, T-34 Model 1940, T-34 Model 1941

Előrenyomuló T–34-esek Brjanszknál

Németek által zsákmányolt és harcba állított T–34-esek oszlopa

A T–34 fejlesztéséhez J. Walter Christie, amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, melyeket, miután az Egyesült Államok hadserege súlya és nehézsége miatt nem vásárolta meg tőle, ezért eladta a Szovjetuniónak.

A T–34-esek egyik fontos eleme a Christie-féle futómű speciálisan átdolgozott változata lett. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest volt. A 30-as évek harckocsijait jellemzően benzinmotorok hajtották, a T–34-be ezzel szemben dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A 38 liter hengerűrtartalmú V–2 típusú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor főkonstruktőre Konsztantyin Cselpan (1899–1938) volt.

A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.

A fejlesztést 1936-ban kezdték meg Mihail Koskin vezetésével, és az első két prototípus 1940 januárjára készült el. A tervezők a két prototípussal Harkovból Moszkvába hajtottak, hogy a Kreml urai előtt így bizonyítsák a harckocsi rendkívül jó menettulajdonságait. Ezután az akkor már elcsendesedett finn frontra irányították, ahol a Mannerheim-vonal elhagyott bunkereinek szétlövésével demonstrálták a T–34-es tűzerejét. Végül a harckocsik Minszken és Kijeven keresztül tértek vissza Harkovba. Koskin 1940. szeptember 26-án belehalt a tüdőgyulladásba, amit a rendkívül megerőltető téli próbák alatt szerzett. Helyét Alekszandr Morozov vette át.

A tank sorozatgyártása a tervek szerint 1940 júniusában indult volna meg, és Harkovban 500, Sztálingrádban pedig 100 T–34-est gyártottak volna az év végéig. Kulik marsall intrikái miatt azonban a tervezett 600 példányból csupán 115-öt sikerült legyártani 1940 decemberéig. 1941-ben összesen 2800 T–34-es gyártását tervezték, melyből 1800 Harkovban, 1000 pedig Sztálingrádban készült volna. A gyártás egyszerűsítése érdekében Vlagyimir Nyicenko egy 52 mm páncélvastagságú öntött tornyot tervezett a harckocsihoz, a hegesztett torony kiváltására. 1941 tavaszán korlátozott számú példányt már ezzel az öntött toronnyal szereltek fel. Az 1941. június 22-i német támadásig 1225 db T–34-est sikerült legyártani, melyből 967 került ki a csapatokhoz az invázió kezdetéig.

A T–34 egyszerűen és olcsón gyártható típus volt. A T–34 csak közvetlen közelről tudta kilőni a német Panzerkampfwagen VI-ot, a német technikai fölényt ellensúlyozta az orosz harckocsik mennyisége. A német páncélosok (Tiger és a Panther) felülmúlták páncélvédettség és tűzerő szempontjából.

Az orosz mérnökök 1943-ban az eredetileg légvédelmi ágyúnak készült 85 mm-es űrméretű L/51,5-es harckocsiágyút szereltek bele, amelynek páncéltörő képessége 914 méterről 30°-os becsapódási szög esetén is elérte a 95 millimétert. A szovjet mérnökök szerint ez elegendő volt a Tigrisek ellen, amelyeknek ugyan 110 mm-es homlokpáncéljuk volt, de azok függőlegesen álltak, így a becsapódási szög általában nem nagyon tért el a 90°-tól.

1941 nyarán a németeket sokkolta a T–34-esekkel és KV–1-esekkel történő találkozás. 37 mm-es páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult e harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. Volt olyan T–34, amely 24 találatot kapott és még folytatta a tüzelést. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől szemben szintén nem volt esélyük a T–34-esek és KV-1-esek ellen. A szovjetek mégsem tudták kiaknázni minőségi fölényüket és az új harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek számos oka volt. A harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége, a rádiók hiánya, a lőszerhiány, a pótalkatrészek és műszaki mentőjárművek hiánya. A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre nemigen maradt ideje. A sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek is. A katlanokban rekedt szovjet harckocsik nagy részével a német zuhanóbombázók végeztek.

Mindeközben a T–34-esek folyamatos gyártása is nagy nehézségekbe ütközött. 1941 júliusában megkezdődött a gyárak Urálon túlra telepítése. Augusztus második felében a Harkovi Mozdonygyárat (183. sz. gyár) elkezdték Nyizsnyij Tagilba telepíteni, ahol Uralvagon (183. sz. gyár) néven kezdett újra termelni, de az első harckocsi csak december 20-án gördülhetett le a szerelősorról. A kieső termelés kompenzálására a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban is megkezdődött a T–34-esek gyártása. Az első harckocsikat novemberben kapta meg innen a Moszkvai Front. Az omszki 174. sz. gyár is ráállt T–34-es alkatrészek gyártására. 1941 második felében 1886 db T–34-es készült el, java részük Sztálingrádban.

Amikor a német 6. hadsereg Sztálingrád felé tört előre, nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártást innen is át kell helyezni, bár a munkások a traktorgyárban, ahol az 1942 nyaráig legyártott T–34-esek 42%-a készült, szinte az utolsó pillanatig, 1942 szeptemberéig folytatták a termelést. Októbertől a szverdlovszki Uralmas gyárban folytatódott a gyártás. A tornyot átalakították háromfősre. A parancsnok függetlenítése növelte a típus hatékonyságát.

1940 és 1944 között több mint 35 000 T–34/76 típusú harckocsit gyártottak le. Két fő változata a T–34/76 és a T–34/85 volt. Előbbi 76,2 mm-es, utóbbi 85 mm-es löveggel rendelkezett. A háború után a Szovjetunió leállította sorozatgyártását, és a T–44-es, illetve T–54-es típusokkal váltotta fel. Lengyelországban és Csehszlovákiában viszont még számos T–34/85-öst gyártottak az 1950-es években. Ezek egy része számos hidegháborús konfliktusnak résztvevője lett.

A motor

A V-2 motor

A jármű mozgatásáról egy V-2 jelű 12 hengeres V elrendezésű dízelmotor gondoskodott, amelynek hengerszöge a szokásos 90° helyett a ritkábban használt 60°. Mind a 12 henger egy közös főtengelyt hajt. A motort Konsztantyin Cselpan vezetésével tervezték.

Változatok

Harckocsi típusváltozatok

T–34/85

• 1940-es modell (Német jelölés: T–34/76A) – Az L–11-es 76,2 mm-es löveggel gyártották, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
• 1941-es modell (Német jelölés: T–34/76B) – Az előzőnél sokkal jobb L–34-es 76,2 mm-es löveggel, nehezebb páncélzattal és öntöttvas toronnyal gyártották. Ára: 269 500 rubel.^[forrás?]
• 1942-es modell (Német jelölés: T–34/76C) – Több, kisebb jelentőségű változtatást vezettek be a könnyebb gyárthatóság és az alacsonyabb költségek érdekében. A vezető újfajta búvónyílást kapott, a lánctagok formáját módosították. Az alváz oldalsó páncélzatát 40 mm-ről 45 mm-re növelték. A gumihiány miatt új, teljes egészében acél futógörgőket alkalmaztak. A hiány enyhültével az első és az utolsó futógörgő ismét gumírozott lett. Ára: 193 000 rubel.^[forrás?]
• 1943-as modell (Német jelölés: T–34D, E és F) – Újratervezett, nagyobb, hatszögletű toronnyal gyártották, melynek homlokpáncélzata 70 mm, oldalsó páncélzata pedig 52 mm volt. A németek Mickey Mouse-nak hívták, mert a tornyon lévő két búvónyílás kinyitott, kerek fedele meghökkentően emlékeztetett a Disney-figura füleire. A későbbi változat parancsnoki kupolát kapott. Ellentétben a korábbi változatokkal, az 1943-as modelleknek már 75-80%-a fel volt szerelve rádióval.
• T–34/57 - Kevesebb mint 324 db T–34-est 1941-ben és 1943–1944 folyamán a ZiSZ–4-es 57 mm-es löveggel szereltek fel és páncélvadászként használtak. Néhányuk részt vett a moszkvai csatában.
• T–34-85 1943-as modell (Német jelölés: T–34/85) – 1944. február–márciusban kis sorozatban gyártott változat, a D–5T 85 mm-es löveggel és továbbfejlesztett, háromszemélyes toronnyal.
• T–34-85 1944-es modell (Német jelölés: T–34/85) – Az egyszerűbb ZiSZ–SZ–53-as 85 mm-es löveggel gyártották.
• Panzerkampfwagen T–34(r) – Németország által zsákmányolt T–34-esek.

T–34 alvázra épített egyéb harcjárművek

• Lángszórós harckocsik – Az OT–34 és OT–34–85 típusokon a homlokpáncélba épített géppuska helyére lángszóró került.
• PT–34 – Aknamentesítő jármű, főleg az 1943-as és a T–34–85 változaton alapult.
• Önjáró lövegek – A T–34 alvázára épített önjáró lövegek.
  • SZU–122
  • SZU–85
  • SZU–100

Alkalmazók

A második világháború alatt és után sok országban alkalmazták a típust. 1996-ban még 27 országban szolgálatban volt, ezeket (*) jelöli.

Európa és Amerika Albánia* Ausztria Bosznia-Hercegovina* Bulgária* Csehszlovákia Ciprus Finnország - Zsákmányolt darabokat NDK Görögország Harmadik Birodalom - Zsákmányolt darabokat Horvátország* Jugoszlávia Koszovó* Kuba* Magyarország Lengyelország Románia* Törökország Szerbia* Szlovénia Szovjetunió

Közel-Kelet és Ázsia Afganisztán* Dél-Jemen* Észak-Jemen Észak-Korea* Indonézia Irak Irán Izrael - Zsákmányolt darabokat Kambodzsa* Kína Laosz* Libanon Mongólia Palesztina Pakisztán Szíria Vietnám*

Afrika Algéria* Angola* Egyenlítői-Guinea* Egyiptom Etiópia* Guinea* Bissau-Guinea* Kongói Köztársaság* Líbia Mali* Mozambik* Namíbia* Szomália* Szudán* Togo* Zimbabwe*

Képtár

• 
  Az 1956-os forradalom ünnepére felállított T–34-es tank Kaposváron, 2016-ban
• 
  T–34-es harckocsi a Fegyveres Erők Központi Múzeumának főbejárata előtt Moszkvában
• 
  1943-as típusú T–34-es emelt alapzaton Gdańskban
• 
  A keleti-kárpátoki áttörés harckocsi-emlékműve a duklai-szorosban
• 
  Т–34–85 emlékműként Brjanszkban
• 
  T–34–85 Luhanszkban
• 
  A Т–34 emlékművének képe 1943а Berlinben
• 
  T–34–85 Wejherowóban, Lengyelország, Pomerániai vajdaság
• 
  Т–34–85 Zaporizzsjában, a Szovjetek terén
• 
  T–34–85 az Uralvagonzavod gépgyár előtt az oroszországi Nyizsnyij Tagilban
• 
  Т–34-es a donecki felszabadítás emlékműnél
• 
  A Mir mozi előtti emlékmű a nyugat-szibériai Barnaulban
• 
  A Т–34-es példánya a Volgográdi Traktorgyár előtti téren
• 
  Emlékmű Minszkben, Fehéroroszország

Források

Chant, Christopher (1994 [1996]). World Encyclopedia of the Tank: An International History of the Armoured Fighting Machine, Somerset: Patrick Stephens (Haynes). ISBN 1-85260-114-0. Coox, Alvin D. (1990 softcover edition, two volumes in one). Nomonhan, Japan Against Russia 1939. Stanford University Press. ISBN 0-8047-1835-0. Drabkin, Artem & Oleg Sheremet. T-34 in action. Barnsley (S-Y) Pen & Sword Military, 2006. ISBN 1-84415-243-X. Drousiotis, Makarios (2006). Cyprus 1974: The Greek coup and the Turkish invasion. Bibliopolis. ISBN 3-933925-76-2. Erickson, John. The Soviet high command: a military-political history, 1918–1941, 3rd ed., London: Frank Cass (1962). ISBN 0-7146-5178-8  Harrison, Mark (2002). Accounting for War: Soviet Production, Employment, and the Defence Burden, 1940–1945, Cambridge University Press. ISBN 0-521-89424-7. Kharkiv Morozov Machine Building Design Bureau (2006). "T-43 Medium Tank", at morozov.com.ua. URL accessed on October 5, 2006. Liddell Hart, Basil (1951 [1999]). The other side of the hill: Germany's generals, their rise and fall, with their own account of military events, 1939–1945, London: Cassell. ISBN 0-330-37324-2. Michulec, Robert, Mirosław Zientarzewski. T-34: mythical weapon. Mississauga, ON: Armagedon & Airconnection (2006). ISBN 0-9781091-0-4  Milsom, John (1971). Russian Tanks, 1900–1970: The Complete Illustrated History of Soviet Armoured Theory and Design, Harrisburg Penn.: Stackpole Books. ISBN 0-8117-1493-4. Para, Carl (April 2002). "Military Heritage feature on the T-34" in Military Heritage vol. 3, no. 5, pp. 18–20, 22–23. Perrett, Bryan (1987). Soviet Armour Since 1945, London: Blandford. ISBN 0-7137-1735-1. Perrett, Bryan and Jim Laurier (1999). Panzerkampfwagen IV Medium Tank, 1936–45 (New Vanguard 28). Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-843-7. Russian Battlefield (1998a). "T-34: Development History" The Russian Battlefield, URL accessed on December 27, 2005. Russian Battlefield (1998b). "T-34-85: Development History" The Russian Battlefield, URL accessed on December 27, 2005. Russian Battlefield (1998c). "Specification and Armor Penetration Values for the Soviet Main Guns" The Russian Battlefield, URL accessed on October 25, 2007.

Mark Solonin. 22 czerwca 1941 czyli Jak zaczęła się Wielka Wojna ojczyźniana, 1 (lengyel nyelven), Poznań, Poland: Dom Wydawniczy Rebis (2007). ISBN 978-83-7510-130-0  (the only English translations of Solonin's works seem to be, as of June 2011, these online chapters) Sewell, Stephen 'Cookie' (1998). "Why Three Tanks?" in Armor vol. 108, no. 4, p. 21. Fort Knox, KY: US Army Armor Center. ISSN 0004-2420. –describes the politics surrounding the introduction of the T–34 (PDF format) Von Mellenthin, Major General F. W. (1956). Panzer Battles: A Study of the Employment of Armor in the Second World War, First Ballantine Books Edition, 1971. New York: Ballantine Books. ISBN 0-345-24440-0. Wachowski, Tomasz (2004). "Nieznany T-34" (The Unknown T–34) in Nowa Technika Wojskowa (New Military Equipment) 11/2004, p. 53. Warsaw: Magnum-X. ISSN 1230-1655. Wright, Patrick (2001). Tank: The Progress of a Monstrous War Machine. Viking Adult. ISBN 0-670-03070-8. Zaloga, Steven J., James Grandsen (1983). T-34 in Action, Carrollton, Texas: Squadron/Signal. ISBN 0-89747-112-1. – includes many photographs and drawings demonstrating the detailed differences between T–34 models Zaloga, Steven J., James Grandsen (1984). Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two, London: Arms and Armour Press. ISBN 0-85368-606-8. Zaloga, Steven J., Jim Kinnear (1996). T-34-85 Medium Tank 1944–94, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-535-7. Zaloga, Steven J., Jim Kinnear, Andrey Aksenov & Aleksandr Koshchavtsev (1997). Soviet Tanks in Combat 1941–45: The T-28, T-34, T-34-85, and T-44 Medium Tanks, Hong Kong: Concord Publication. ISBN 962-361-615-5 Zaloga, Steven J., Peter Sarson (1994). T-34 Medium Tank 1941–45, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-382-6. Zaloga, Steven J. (2007). Japanese Tanks 1939–45, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 978-1-84603-091-8. Zaloga, Steven J. (2010) T-34-85 vs. M26 Pershing, Korea 1950, Osprey Publishing, ISBN 978-1-84603-990-4 Zheltov, I., M. Pavlov, I. Pavlov (1999). "Tanki BT. chast 3. Kolyosno-gusenychny tank BT-7" ("BT Tanks, part 3: BT-7 wheeled/tracked tank"), in Armada no. 17, p. 13. Moscow. Zheltov, I., M. Pavlov, I. Pavlov (2001). Neizvestnyy T-34 (The Unknown T-34). Moscow: Eksprint. ISBN 5-94038-013-1

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz T–34 témájú médiaállományokat.

• Ledwoch, Janusz. Czołg średni T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.38 (1997). ISBN 978-83-86209-55-2 
• Buriatyjski, M.. T-34 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.259 
• Lagutin, A.. T-34 vol. II. (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.265. ISBN 978-83-7219-265-3 
• Kirsanow, S.. T-34 vol. III (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.268. ISBN 83-7219-268-4 
• Kirsanow, S.. T-34 vol. IV (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.269. 83-7219-268-4 
• T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.275. ISBN 978-83-7219-275-2 
• Kolomiets, Maksym. T-34 vol. V (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.316. 9788372193162 
• Kolomiets, Maksym. T-34 vol. VI (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.328 
• Baryatinskiy, Michail. T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.381. ISBN 83-7219-381-70 
• Moszczanski, Ilja. T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.388. : 978-83-72-388 -9 

• [1] Bombay-Gyarmati-Turcsányi: Harckocsik (Szegedi Egyetemi Könyvtár)
• [2] Bemutató: T–34-es tank – 1955 - totalcar.hu, 2006. november 3. (A cikk több igen súlyos tárgyi tévedést tartalmaz, amit a cikk végén helyesbítenek)
• Külföldről importál szovjet tankokat Oroszország

Kapcsolódó szócikkek

• Második világháború
• Barbarossa hadművelet
• Harckocsi
• Prohorovkai páncélosütközet
• Kurszki csata
• Hortobágyi páncéloscsata