„T–34” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Az angol wiki nem számít forrásnak. Visszavontam az utolsó változtatást (86.101.194.208), visszaállítva InternetArchiveBot szerkesztésére |
Szeretem, mikor belekötünk abba, aminek csak 30 sec alatt utána kellene nézni, Tesséka források: Zaloga & Grandsen (1984:113, 184), Harrison (2002:181), KMDB (2006). CIA jelentés: CIA-RDP81-01044R000100070001-4 |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
| sebesség = úton 54 km/h, terepen 16–25 |
| sebesség = úton 54 km/h, terepen 16–25 |
||
| fajlagos teljesítmény = 13,8 kW/t |
| fajlagos teljesítmény = 13,8 kW/t |
||
| hatótávolság = |
| hatótávolság = 250-300km(T-34-76) |
||
250-330km(T-34-85) |
|||
| képméret = 250px |
| képméret = 250px |
||
}} |
}} |
A lap 2019. április 21., 18:00-kori változata
T–34 | |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Gyártó |
|
Gyártási darabszám | 84 170 |
Háborús részvétel | második világháború |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 4-5 |
Hosszúság | 6,75 m |
Szélesség | 3,00 m |
Magasság | 2,45 m |
Tömeg | 30-35 tonna |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 45 mm |
Elsődleges fegyverzet | 76,2 mm-es F–34 és L-11 típusú harckocsiágyú, 1943-tól 85 mm-es D–5T harckocsiágyú, 1944-től 85 mm-es ZiSZ SZ53 harckocsi ágyú |
Másodlagos fegyverzet | 2 db 7,62 mm-es DT géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | V–2 típusú, 12 hengeres, 38,88 literes vízhűtéses dízelmotor |
Teljesítmény | 363kW (500 LE) [2000 fordulat/perc-nél] |
Felfüggesztés | Christie-féle futómű |
Sebesség | úton 54 km/h, terepen 16–25 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 13,8 kW/t |
Hatótávolság | 250-300km(T-34-76) 250-330km(T-34-85) km |
A Wikimédia Commons tartalmaz T–34 témájú médiaállományokat. |
A T–34 („три́дцатьчетвёрка”) szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. A második világháború egyik legsikeresebb harckocsitípusának mondható. Elismertségéhez hozzájárult több eredeti, előnyös műszaki megoldása is.
Története
A T–34 fejlesztéséhez J. Walter Christie, amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, melyeket, miután az Egyesült Államok hadserege súlya és nehézsége miatt nem vásárolta meg tőle, ezért eladta a Szovjetuniónak.
A T–34-esek egyik fontos eleme a Christie-féle futómű speciálisan átdolgozott változata lett. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest volt. A 30-as évek harckocsijait jellemzően benzinmotorok hajtották, a T–34-be ezzel szemben dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A 38 liter hengerűrtartalmú V–2 típusú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor főkonstruktőre Konsztantyin Cselpan (1899–1938) volt.
A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.
A fejlesztést 1936-ban kezdték meg Mihail Koskin[1] vezetésével, és az első két prototípus 1940 januárjára készült el. A tervezők a két prototípussal Harkovból Moszkvába hajtottak, hogy a Kreml urai előtt így bizonyítsák a harckocsi rendkívül jó menettulajdonságait. Ezután az akkor már elcsendesedett finn frontra irányították, ahol a Mannerheim-vonal elhagyott bunkereinek szétlövésével demonstrálták a T–34-es tűzerejét. Végül a harckocsik Minszken és Kijeven keresztül tértek vissza Harkovba. Koskin 1940. szeptember 26-án belehalt a tüdőgyulladásba, amit a rendkívül megerőltető téli próbák alatt szerzett. Helyét Alekszandr Morozov[2] vette át.
A tank sorozatgyártása a tervek szerint 1940 júniusában indult volna meg, és Harkovban 500, Sztálingrádban pedig 100 T–34-est gyártottak volna az év végéig. Kulik marsall intrikái miatt azonban a tervezett 600 példányból csupán 115-öt sikerült legyártani 1940 decemberéig. 1941-ben összesen 2800 T–34-es gyártását tervezték, melyből 1800 Harkovban, 1000 pedig Sztálingrádban készült volna. A gyártás egyszerűsítése érdekében Vlagyimir Nyicenko egy 52 mm páncélvastagságú öntött tornyot tervezett a harckocsihoz, a hegesztett torony kiváltására. 1941 tavaszán korlátozott számú példányt már ezzel az öntött toronnyal szereltek fel. Az 1941. június 22-i német támadásig 1225 db T–34-est sikerült legyártani, melyből 967 került ki a csapatokhoz az invázió kezdetéig.
A T–34 egyszerűen és olcsón gyártható típus volt.[3] A T–34 csak közvetlen közelről tudta kilőni a német Panzerkampfwagen VI-ot, a német technikai fölényt ellensúlyozta az orosz harckocsik mennyisége. A német páncélosok (Tiger és a Panther) felülmúlták páncélvédettség és tűzerő szempontjából.
Az orosz mérnökök 1943-ban az eredetileg légvédelmi ágyúnak készült 85 mm-es űrméretű L/51,5-es harckocsiágyút szereltek bele, amelynek páncéltörő képessége 914 méterről 30°-os becsapódási szög esetén is elérte a 95 millimétert. A szovjet mérnökök szerint ez elegendő volt a Tigrisek ellen, amelyeknek ugyan 110 mm-es homlokpáncéljuk volt, de azok függőlegesen álltak, így a becsapódási szög általában nem nagyon tért el a 90°-tól.
1941 nyarán a németeket sokkolta a T–34-esekkel és KV–1-esekkel történő találkozás. 37 mm-es páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult e harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. Volt olyan T–34, amely 24 találatot kapott és még folytatta a tüzelést. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől szemben szintén nem volt esélyük a T–34-esek és KV-1-esek ellen. A szovjetek mégsem tudták kiaknázni minőségi fölényüket és az új harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek számos oka volt. A harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége, a rádiók hiánya, a lőszerhiány, a pótalkatrészek és műszaki mentőjárművek hiánya. A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre nemigen maradt ideje. A sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek is. A katlanokban rekedt szovjet harckocsik nagy részével a német zuhanóbombázók végeztek.
Mindeközben a T–34-esek folyamatos gyártása is nagy nehézségekbe ütközött. 1941 júliusában megkezdődött a gyárak Urálon túlra telepítése. Augusztus második felében a Harkovi Mozdonygyárat (183. sz. gyár) elkezdték Nyizsnyij Tagilba telepíteni, ahol Uralvagon (183. sz. gyár) néven kezdett újra termelni, de az első harckocsi csak december 20-án gördülhetett le a szerelősorról. A kieső termelés kompenzálására a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban is megkezdődött a T–34-esek gyártása. Az első harckocsikat novemberben kapta meg innen a Moszkvai Front. Az omszki 174. sz. gyár is ráállt T–34-es alkatrészek gyártására. 1941 második felében 1886 db T–34-es készült el, java részük Sztálingrádban.
Amikor a német 6. hadsereg Sztálingrád felé tört előre, nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártást innen is át kell helyezni, bár a munkások a traktorgyárban, ahol az 1942 nyaráig legyártott T–34-esek 42%-a készült, szinte az utolsó pillanatig, 1942 szeptemberéig folytatták a termelést. Októbertől a szverdlovszki Uralmas gyárban folytatódott a gyártás. A tornyot átalakították háromfősre. A parancsnok függetlenítése növelte a típus hatékonyságát.
1940 és 1944 között több mint 35 000 T–34/76 típusú harckocsit gyártottak le. Két fő változata a T–34/76 és a T–34/85 volt. Előbbi 76,2 mm-es, utóbbi 85 mm-es löveggel rendelkezett. A háború után a Szovjetunió leállította sorozatgyártását, és a T–44-es, illetve T–54-es típusokkal váltotta fel. Lengyelországban és Csehszlovákiában viszont még számos T–34/85-öst gyártottak az 1950-es években. Ezek egy része számos hidegháborús konfliktusnak résztvevője lett.
A motor
A jármű mozgatásáról egy V-2 jelű 12 hengeres V elrendezésű dízelmotor gondoskodott, amelynek hengerszöge a szokásos 90° helyett a ritkábban használt 60°. Mind a 12 henger egy közös főtengelyt hajt. A motort Konsztantyin Cselpan vezetésével tervezték.
Változatok
Harckocsi típusváltozatok
- 1940-es modell (Német jelölés: T–34/76A) – Az L–11-es 76,2 mm-es löveggel gyártották, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
- 1941-es modell (Német jelölés: T–34/76B) – Az előzőnél sokkal jobb L–34-es 76,2 mm-es löveggel, nehezebb páncélzattal és öntöttvas toronnyal gyártották. Ára: 269 500 rubel.[forrás?]
- 1942-es modell (Német jelölés: T–34/76C) – Több, kisebb jelentőségű változtatást vezettek be a könnyebb gyárthatóság és az alacsonyabb költségek érdekében. A vezető újfajta búvónyílást kapott, a lánctagok formáját módosították. Az alváz oldalsó páncélzatát 40 mm-ről 45 mm-re növelték. A gumihiány miatt új, teljes egészében acél futógörgőket alkalmaztak. A hiány enyhültével az első és az utolsó futógörgő ismét gumírozott lett. Ára: 193 000 rubel.[forrás?]
- 1943-as modell (Német jelölés: T–34D, E és F) – Újratervezett, nagyobb, hatszögletű toronnyal gyártották, melynek homlokpáncélzata 70 mm, oldalsó páncélzata pedig 52 mm volt. A németek Mickey Mouse-nak hívták, mert a tornyon lévő két búvónyílás kinyitott, kerek fedele meghökkentően emlékeztetett a Disney-figura füleire. A későbbi változat parancsnoki kupolát kapott. Ellentétben a korábbi változatokkal, az 1943-as modelleknek már 75-80%-a fel volt szerelve rádióval.
- T–34/57 - Kevesebb mint 324 db T–34-est 1941-ben és 1943–1944 folyamán a ZiSZ–4-es 57 mm-es löveggel szereltek fel és páncélvadászként használtak. Néhányuk részt vett a moszkvai csatában.
- T–34-85 1943-as modell (Német jelölés: T–34/85) – 1944. február–márciusban kis sorozatban gyártott változat, a D–5T 85 mm-es löveggel és továbbfejlesztett, háromszemélyes toronnyal.
- T–34-85 1944-es modell (Német jelölés: T–34/85) – Az egyszerűbb ZiSZ–SZ–53-as 85 mm-es löveggel gyártották.
- Panzerkampfwagen T–34(r) – Németország által zsákmányolt T–34-esek.
T–34 alvázra épített egyéb harcjárművek
- Lángszórós harckocsik – Az OT–34 és OT–34–85 típusokon a homlokpáncélba épített géppuska helyére lángszóró került.
- PT–34 – Aknamentesítő jármű, főleg az 1943-as és a T–34–85 változaton alapult.
- Önjáró lövegek – A T–34 alvázára épített önjáró lövegek.
Alkalmazók
A második világháború alatt és után sok országban alkalmazták a típust. 1996-ban még 27 országban szolgálatban volt, ezeket (*) jelöli.[4]
Európa és Amerika
|
Közel-Kelet és Ázsia
|
Afrika |
Képtár
-
Az 1956-os forradalom ünnepére felállított T–34-es tank Kaposváron, 2016-ban
-
T–34-es harckocsi a Fegyveres Erők Központi Múzeumának főbejárata előtt Moszkvában
-
A keleti-kárpátoki áttörés harckocsi-emlékműve a duklai-szorosban
-
Т–34–85 emlékműként Brjanszkban
-
T–34–85 Luhanszkban
-
Т–34–85 Zaporizzsjában, a Szovjetek terén
-
Т–34-es a donecki felszabadítás emlékműnél
-
A Mir mozi előtti emlékmű a nyugat-szibériai Barnaulban
-
A Т–34-es példánya a Volgográdi Traktorgyár előtti téren
-
Emlékmű Minszkben, Fehéroroszország
Jegyzetek
- ↑ Zicherman István. A T-34-es története (magyar nyelven). Anno (Budapest) (2007)
- ↑ Alexandr Morozov - T-34 fejlesztése (angol nyelven)
- ↑ T-34-es harckocsi (magyar nyelven). [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
- ↑ Zaloga & Kinnear 1996, i. m. 34. o.
Források
|
|
További információk
- Ledwoch, Janusz. Czołg średni T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.38 (1997). ISBN 978-83-86209-55-2
- Buriatyjski, M.. T-34 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.259
- Lagutin, A.. T-34 vol. II. (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.265. ISBN 978-83-7219-265-3
- Kirsanow, S.. T-34 vol. III (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.268. ISBN 83-7219-268-4
- Kirsanow, S.. T-34 vol. IV (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.269. 83-7219-268-4
- T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.275. ISBN 978-83-7219-275-2
- Kolomiets, Maksym. T-34 vol. V (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.316. 9788372193162
- Kolomiets, Maksym. T-34 vol. VI (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.328
- Baryatinskiy, Michail. T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.381. ISBN 83-7219-381-70
- Moszczanski, Ilja. T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.388. helytelen ISBN kód: 978-83-72-388 -9
- [1] Bombay-Gyarmati-Turcsányi: Harckocsik (Szegedi Egyetemi Könyvtár)
- [2] Bemutató: T–34-es tank – 1955 - totalcar.hu, 2006. november 3. (A cikk több igen súlyos tárgyi tévedést tartalmaz, amit a cikk végén helyesbítenek)
- Külföldről importál szovjet tankokat Oroszország
Kapcsolódó szócikkek
- Második világháború
- Barbarossa hadművelet
- Harckocsi
- Prohorovkai páncélosütközet
- Kurszki csata
- Hortobágyi páncéloscsata