„Perseidák” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta9)
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14)
23. sor: 23. sor:
* [http://www.galileowebcast.hu/live.html Perseida meteorraj követése az interneten] a Galileo Webcast segítségével.
* [http://www.galileowebcast.hu/live.html Perseida meteorraj követése az interneten] a Galileo Webcast segítségével.
* [https://web.archive.org/web/20090803075757/http://science.nasa.gov/headlines/y2009/31jul_perseids2009.htm The 2009 Perseid Meteor Shower]
* [https://web.archive.org/web/20090803075757/http://science.nasa.gov/headlines/y2009/31jul_perseids2009.htm The 2009 Perseid Meteor Shower]
* [http://science.nasa.gov/headlines/y2009/10aug_horseflies.htm?list1076597 Horse Flies and Meteors]
* [http://science.nasa.gov/headlines/y2009/10aug_horseflies.htm?list1076597 Horse Flies and Meteors]{{Halott link|url=http://science.nasa.gov/headlines/y2009/10aug_horseflies.htm?list1076597 |date=2019-04 }}


== További információk ==
== További információk ==

A lap 2019. április 6., 07:54-kori változata

Egy Perseida nyoma a Tejút előtt
 A 109P/Swift-Tuttle üstökös

A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr.u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8. és 9. században is előfordultak, később azonban a 12. század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quetelet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető.[1] A Perseidák szülőégitestje a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös, ennek a bizonyításául G.V. Schiaparelli számításai szolgáltak alapul.

Radiánsa a Perseus csillagkép területén van (innen kapta nevét), maximuma általában augusztus 12-re vagy augusztus 13-ra esik, függően a naptárszámítástól. A köztudatban emiatt augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A raj sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Megfigyelésükre legalkalmasabb az éjféltől hajnalig terjedő időszak, ilyenkor láthatók legnagyobb számban.[2]

Amikor a Perseus csillagkép alacsonyan van a látóhatáron, a meteorok száma kisebb, de azok hosszabb utat tesznek meg a légkörben. Nyomuk gyakran többszínű, vékony csík. Ezek megfigyelésére a 21-23 óra közötti időszak alkalmas.[3]

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

Források

Külső hivatkozások

További információk