Vaudeville (műfaj)

Egy londoni levelezőlap 1908-ból

Plakát 1899-ből

A vaudeville eredetileg jellegzetesen párizsi, utcai dal volt, és a – zömmel itáliai komédiások – előszeretettel építették be ezeket a dalocskákat rögtönzéses játékaikba. A népszerű dalokat 1700 körül kezdték színpadi művekké szervezni — ezek cselekménye a mai zenés játékokéhoz hasonlóan laza volt; jobbára csak a dalok egységes keretbe fűzésére szolgált. Ezeket a vaudeville-eket (más műfajokkal együtt) a francia vígopera, az opéra comique előzményeinek tekintik.

A 18. század második felében a szó új jelentést kapott: ekkor azokat a felvonászáró dalokat nevezték így, amelyekben az egyes strófákat a szereplők szólóban énekelték, majd az egészet közösen, kórusba előadott refrénnel zárták le.

A vaudeville elnevezés egy magyarázat szerint a Vire-ből származó normandiai költő, Basselin szatirikus költeményeinek neve volt. Egy másik feltételezés: vaulx (vagy voix) de ville vagyis: a város hangja. De ez lett a neve a 16. század második felében a francia chanson egy bizonyos típusának is.

A vaudeville, mint zenés színpadi műfaj az angol music-hall amerikai változata. Az előadás táncból és énekből, pantomimból, dialógusokból, akrobatikából, állatidomárok és bűvészek mutatványaiból állt össze.

A vaudeville-társulatok általában az országban vándorolva adták elő a műsort. A tizenkilencedik század Amerikájában több száz társulat működött.

1930-tól kezdve a vaudeville átalakult varietévé.

A színháztörténetben a kabarénak is egyik előzménye a vaudeville.

Vaudeville sztárok

Nora Bayes,

Források

• Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 283–284. o. ISBN 963-9257-19-2  

További információk

• Hogyan ejtsd ki a vaudeville-t?. forvo.com. (Hozzáférés: 2014. november 5.)