„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
6. sor: | 6. sor: | ||
{{lásd|Démokritosz#Tanítása az atomokról}} |
{{lásd|Démokritosz#Tanítása az atomokról}} |
||
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
||
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} A reneszánsz természetfilozófia jellegzetes formája volt a [[panteizmus]].<ref>Boros Istvánː A filozófia klasszikusai, 2001, 103. o.</ref> |
||
A reneszánsz természetfilozófia jellegzetes formája volt a [[panteizmus]], mely első markáns képviselője [[Nicolaus Cusanus]] volt.<ref>Boros Istvánː A filozófia klasszikusai, 2001, 103. o.</ref> |
|||
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
A lap 2019. március 15., 19:27-kori változata
A természetfilozófia a régi filozófiai gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a természet egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. [1]
Történet
Az ókorban keletkezett, amikor a természettudományok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ókori atomisztika). [1]
A reneszánsz idején az olasz Bernardino Telesio és Giordano Bruno felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv dialektika alapján. [1] A reneszánsz természetfilozófia jellegzetes formája volt a panteizmus.[2]
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században Francis Bacon és René Descartes természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia idealista alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. I. Kant kozmogóniai hipotézise, Hegel elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). [1]
A tudományok specializálódásával, valamint a dialektikus materializmus létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. [1]
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a kreacionizmus, a preformizmus és az energetizmus elméleteiben. [1]
Jegyzetek
Források
- ↑ Új Magyar Lexikon: Új Magyar Lexikon: S-Z. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1962.