Antikrisztus

Az Antikrisztus és az ördög - részlet Luca Signorelli Az Antikrisztus prédikációja című festményéből (1501)

Az antikrisztus a görög ἀντίχριστος antikhrisztosz fordítatlan átvétele, keresztény fogalom. Az „ellen”, a „valamivel szemben”, jelentésű anti (ἀντί), és a „Felkent” (Messiás) jelentésű Krisztus (Χρίστος) összetétele. Jelentése körülbelül „Krisztus ellenfele, ellentettje".

Az Antikrisztus elnevezés a Szentírásban kétféle értelemben fordul elő: először egy személyt jelent, ki a világ vége előtt (értvén a világ vége alatt az emberi nem jelen állapotának végét) meg fog jelenni s fel fog támadni minden ellen, ami Krisztus dicsőítésére és a krisztusi tanok érvényesülésére vonatkozik; másodszor általánosítva jelent mindent és mindenkit, aki hitében és tanításában ellenkezik Krisztus tanításával.

Az Antikrisztus az Újszövetségben

Maga a kifejezés csak János első és második levelében olvasható, de mint az Isten-ellenes hatalom képviselője már az evangéliumokban és Pál apostolnál is megjelenik.

A fogalom az evangéliumból eredeztethető. Jézus a kis apokalipszisnek nevezett beszédében (Máté 24., Márk 13., Lukács 21. fejezet) "hamis Krisztusokról és hamis prófétákról" beszél:

"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is."

Pálnál "törvénytaposóként" jelenik meg az Antikrisztus alakja:

"Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek..." (2 Thessz. 2,7-10)

Az Antikrisztus szót második jelentésében, mint Krisztus minden ellenségét, használja János apostolː

"Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van." (1. Ján 4,3)

"Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra." (1 János 2,18)

"Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus." (2 János 1,7)

A Jelenések könyvében is felismerhető, bár jóval differenciáltabban. A Biblia utolsó kanonikus könyve jelképrendszerében több Krisztus-ellenes lény is feltűnik. A "fenevad", a "Nagy Babilon" és a "hamis próféta" egyaránt üldözi a "szenteket". Így sok teológus szerint az Antikrisztus nem egyetlen személy, hanem egy szellemiség.

A Jelenések szerzője konkrétumot is közöl az Antikrisztusról:

"Itt van a bölcseség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat." (Jelenések 13,18)

Történelem

Az Antikrisztus Néróval vagy pedig a Római Birodalommal való azonosítása nagyon korán megjelent.

A történelem folyamán sok konkrét személyt azonosítottak az Antikrisztussal. A keresztény ókorban Ariust, az arianizmus alapítóját, később Julianus császárt, majd Mohamed prófétát, az iszlám alapítóját nevezték Antikrisztusnak.

I. Gergely pápa az Antikrisztus-képet szabályszerű antikrisztológiává fejlesztette tovább, majd a 10. századi Adso, Montier-en-Der apátja a meglévő hagyományok alapján megírta az Antikrisztus életét. Széles körben elterjedt "De ortu et tempore Antichristi" műve összegyűjtötte az Antikrisztus-legenda alapvető vonásaitː az Antikrisztus Babilonban születik a Római Birodalom összeomlásakor, Dán törzséből, 30 évesen megmutatja Jeruzsálemben szemfényvesztő csodáit és eztán álmessiásként tisztelik őt.

Petrus Joannis Olivi 1228-ban megjelent művében a pápát és II. Frigyes császárt, Ubertino de Casale 1305-ben megjelent könyvében pedig VIII. Bonifác és XI. Benedek pápát tartotta az Antikrisztus megtestesítőjének.

A katharok, Wycliffe, Husz János és a husziták szintén a pápát tartották Antikrisztusnak. A kezdeti bizonytalanság után Luther Márton arra a meggyőződésre jutott, hogy a pápaságban (nem egy bizonyos pápa személyében) már hosszú idő óta az Antikrisztus működött. A reformátorok előszeretettel ragadták ki Pál megfogalmazását, mely szerint az Antikrisztus Isten templomában foglal helyet (2Thes 2,4).

Oroszországban az óhitűek (raszkolnyikok) Nyikon moszkvai pátriárkát, majd I. Péter orosz cárt nevezték Antikrisztusnak.

A felvilágosult protestáns teológia teljesen elveti az Antikrisztus személyként való megjelenéséről szóló tanokat (a Rómában működő Antikrisztus képét is). A pietisták viszont az értelem felmagasztalásában és a francia forradalomban az Antikrisztus képét vélték felfedezni.

A porosz ébresztő mozgalom teológusai az Antikrisztust az újkori racionalizmus eszméiben látták megnyilvánulni. A 19. században az Antikrisztus képe csupán egyes kisegyházak és mozgalmak vitáiban és világvége várásában jelent meg.

A fogalom sajátos eszkatologikus tartalma fokozatosan eltűnt, s maga a fogalom mindaz metaforájává halványult, ami a kereszténységgel szembehelyezkedik.

Antikrisztusnak tartott személyek

• Legelső azonosítása - római katolikus és más preterista értelmezők szerint - Néró, római császár, aki az 1. században uralkodott, ő tekinthető az első nagy keresztényüldözőnek. Ha nevét és címét (Néró császár), héber betűkkel írják le (NRVN QSR), s a betűk számértékét összeadják, akkor kiszámolható a 666-os szám. A Jelenésekben így olvasható: "Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat." (Jel. 13,18) Néróval való azonosítást támogatja, hogy a fenevad görögül therion, amelyet ha héber betűkkel helyettesítenek (trivn = 400 + 200 + 10 + 6 + 50) ugyancsak 666-ot kapunk.

De a Jelenések könyve nagy valószínűséggel Nérónál később keletkezett.

• Katolikusok szerint elképzelhető, hogy a Jelenések szerzője Domitianus római császárra gondolt. Ő is az 1. században uralkodott, s magát úrnak és istennek szólíttatta. Ellenszenvvel viseltetett a keresztények irányába. Igazi diktátor volt. Az ő nevét a következőképpen olvassák ki a 666-ból: Autokrator Kaisar Dometianos Sebastos Germanikos (= 1 + 31 + 419 + 207 + 8). Neve ui. számos feliratban így található, de csak az aláhúzott kezdőbetűk számértékét kell összeadni, és görögül kell leírni.
• Arius, az arianizmus megalapítója,
• Mohamed próféta,
• a pápákat is gyakran tekintették Antikrisztusnak, de nem nevük, hanem eretneküldöző tevékenységük okán, és azért, mert magukat a keresztény egyház kizárólagos fejének tekintették, s hatalmas gazdagsággal és hatalommal bírtak. Sok kisegyház szerint a pápaság tanításai sem egyeztethetőek össze a Bibliával. Elterjedt tévhit szerint a pápa tiaráján található egy felirat, amelyből kiszámolható a 666. A VICARIVS FILII DEI (Isten fiának helytartója) szöveg azonban egyetlen tiarán sem olvasható. Bár az igaz, hogy a szöveg latin betűinek számértéke 666.
• Nyikon moszkvai pátriárka,
• I. Péter orosz cár,
• I. Napóleon francia császár,
• Adolf Hitler.

Források

• Bibliai kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978
• Vallástörténeti kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Antikrisztus témájú médiaállományokat.

• Apokaliptika

Kapcsolódó cikkek

• Eszkatológia
• A jelenések könyve