„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
== Történet == |
== Történet == |
||
Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika''). {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika''). {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
{{lásd| |
{{lásd|Görög atomizmus}} |
||
{{lásd|Démokritosz#Tanítása az atomokról}} |
|||
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
||
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
A lap 2019. március 4., 17:38-kori változata
A természetfilozófia a régi filozófiai gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a természet egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. [1]
Történet
Az ókorban keletkezett, amikor a természettudományok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ókori atomisztika). [1]
A reneszánsz idején az olasz Bernardino Telesio és Giordano Bruno felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv dialektika alapján. [1]
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században Francis Bacon és René Descartes természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia idealista alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. I. Kant kozmogóniai hipotézise, Hegel elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). [1]
A tudományok specializálódásával, valamint a dialektikus materializmus létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. [1]
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a kreacionizmus, a preformizmus és az energetizmus elméleteiben. [1]
Jegyzetek
Források
- ↑ Új Magyar Lexikon: Új Magyar Lexikon: S-Z. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1962.