„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{építés alatt}} |
{{építés alatt}} |
||
A '''természetfilozófia''' a régi [[filozófia]]i gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a [[természet]] egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. |
A '''természetfilozófia''' a régi [[filozófia]]i gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a [[természet]] egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
== Történet == |
== Történet == |
||
Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika''). |
Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika''). {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
||
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. |
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). |
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
A tudományok specializálódásával, valamint a [[dialektikus materializmus]] létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. |
A tudományok specializálódásával, valamint a [[dialektikus materializmus]] létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a [[kreacionizmus]], a [[preformizmus]] {{Wd|Q1431492}}, a fizikai idealizmus és [[energetizmus]] {{Wd|Q15647045}} elméleteiben. |
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a [[kreacionizmus]], a [[preformizmus]] {{Wd|Q1431492}}, a fizikai idealizmus és [[energetizmus]] {{Wd|Q15647045}} elméleteiben. {{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
* {{refhely|Új Magyar Lexikon}} {{CitLib|szerző=|szerző2= |szerző3= |cím=Új Magyar Lexikon |alcím= S-Z|közreműködők= |helyBudapest |kiadó=Akadémiai Kiadó |kiadó2= |év=1962|url=|fejezetszerző=|fejezetcím= |oldal=|isbn= }} |
|||
* |
|||
{{Filozófia}} |
{{Filozófia}} |
A lap 2019. március 4., 16:18-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A természetfilozófia a régi filozófiai gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a természet egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. [1]
Történet
Az ókorban keletkezett, amikor a természettudományok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ókori atomisztika). [1]
A reneszánsz idején az olasz Bernardino Telesio és Giordano Bruno felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv dialektika alapján. [1]
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században Francis Bacon és René Descartes természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia idealista alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. I. Kant kozmogóniai hipotézise, Hegel elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). [1]
A tudományok specializálódásával, valamint a dialektikus materializmus létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. [1]
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a kreacionizmus, a preformizmus , a fizikai idealizmus és energetizmus elméleteiben. [1]
Jegyzetek
Források
- [1] Új Magyar Lexikon: S-Z. (hely nélkül): Akadémiai Kiadó. 1962.