Interdictum

Az interdictum (interdiktum) latin szó, amely tilalmat, kitiltást, kiközösítést jelent.

Római katolikus egyház

Az interdictum vagy egyházi tilalom egyházi cselekmények gyakorlásának, jelesül szentségek kiszolgáltatásának s felvételének, bizonyos személyek v. bizonyos helyen eltiltása, s ehhez képest az interdictum v. personale, v. reale s mindkettő ismét különös vagy általános, amint csak egyes egyénenként meghatározott személyre, ill. egyes egyházra, v. pedig több személy összességére p. egy testületre, illetve egy egész városra, községre terjed ki.

Római jog

A római jogban I.-nak bizonyos birói parancsokat neveztek, melyek leginkább tényleges állapotoknak hatalmaskodás és efélék ellen hatóságilag való fentartását célozván, a jogvédelemnek, de egyuttal a közcsend rendészeti védelmének is szükséges kiegészítését képezték. Aszerint, amint az I. bizonyos tilalmat tartalmazott vagy alperesnek valaminek visszaszolgáltatását v. előmutatását hagyta meg, prohibitoria, restitutoria v. exhibitoria I.-okat különböztettek meg. A birtok védelmére szolgáló I.-ok különösen I. retinendae vagy krecuperandae, vagy kadipiscendae possessionis, a szerint, amint fennálló, de megháborított birtoknak fentartására, elvesztett birtoknak visszaszerzésére, v. birtoknak megszerzésére irányulnak. Az elsőt ingatlanoknál I. uti possidites-, ingóknál I. atrubi-nak nevezték. Ezenkivül az I.-oknak tárgyuk szerint különböző neveik voltak.

Etimológia

interdictum (tilalom, „beleszólás”) < inter- (közbe) + dico (szól)

interdicere, interdictum (‘megtilt, megtagad’) igéből, az inter- (‘között, közbe’) és dicere (‘mond’)

Kapcsolódó cikk

• Interdictum utrubi (a római jogban)

Forrás

• Pallasː Egyházi büntetések
• Pallasː Interdictum