Erdélyi Magyar Hírvivő

Erdélyi Magyar Hírvivő
Adatok
Alapítva	1790
Megszűnt	1791
Kiadó	Martin Hochmeister
Szerkesztő	Fábián Dániel Cserei Elek
Nyelv	magyar
Székhely	Nagyszeben, Kolozsvár

Az Erdélyi Magyar Hírvivő az első erdélyi magyar nyelvű sajtótermék. 1790–1791-ben jelent meg Nagyszebenben illetve Kolozsváron; a lap kiadója ifj. Martin Hochmeister nyomdász és könyvkiadó volt.

Története

A 18. század végén Erdélyben még nem létezett magyar nyelvű hírlap, viszont a pozsonyi illetve bécsi magyar lapoknak számos erdélyi előfizetője volt. Ifj. Martin Hochmeister nagyszebeni nyomdász 1790. januárban engedélyt kért a főkormányszéktől önálló magyar nyelvű hírlap indítására. Először a Nagyszebenben megjelenő Kriegsbote fordítására kapott engedélyt, de Hochmeister ezzel nem elégedett meg, azzal érvelve, hogy a fordítással megnövekedett átfutási idő alatt a hírek elavulnának. Az újság alapításához megnyerte Bánffy György kormányzó támogatását is, aki pártját fogta minden erdélyi magyar közművelődési kezdeményezésnek. 1790. március 4-én az Erdélyi Udvari Kancellária engedélyezte az önálló újság kiadását, előzetes cenzúra mellett.

A lap megjelenése előtt több helyen is hirdette programját: először a Neuer Kurier aus Ungarn von Kriegs und Staarssachen című német újság mellékletként jelent meg február 18-án, utána közzétette a Hadi és más Történetek illetve az Ephemerides Budenses is.

Az első szám a terveknek megfelelően 1790. április 3-án jelent meg, de ekkor még csak más, korábban engedélyezett lapok híreit vehették át, mert még nem érkezett meg az önálló lapra vonatkozó engedély. Szerkesztői Fábián Dániel táblai levéltáros és Cserei Elek kormányszéki allevéltáros voltak. A kormányszék Kolozsvárra költözése miatt 1790. december 16-ától a lap Kolozsváron jelent meg. Itt azonban a város korábban létező (katolikus és protestáns) nyomdái támadást indítottak az új versenytárs ellen. Hochmeistert decemberben azzal vádolta az erdélyi országgyűlés, hogy a rendek hozzájárulása nélkül jelentette meg a király válaszát rendekhez; ezt a támadást a nyomdász azzal védte ki, hogy az országgyűlésnek nem, csak a főkormányszéknek tartozik felelősséggel. 1791. januárban azzal az új váddal került az országgyűlés elé, hogy az 1791. évi 3. számában engedély nélkül és hibás fordításban tette közzé a királyi leiratokat. Az üzletben tartott házkutatás során lefoglalták az ominózus lapszám példányait, viszont kiderült, hogy a cenzúra engedélyezte a szöveget. Ezért – noha az országgyűlés a nyomdász megbüntetésére tett javaslatot, – a főkormányszék csak helyesbítést kért. Az ügy II. Lipót elé került, aki nem értett egyet az országgyűléssel. Utóbb azonban a rendek tiltakozása miatt megváltoztatta álláspontját, és feltehetően ez vezetett a lap megszűnéséhez.

Az Erdélyi Magyar Hírvivő-nek összesen 64 vagy 65 száma jelent meg, de az 1791-ben megjelent három vagy négy szám nem maradt fenn. Az 1790-es lapszámok is csak részben fellelhetőek.

Források

• Győrffy Gábor: Az Erdélyi Magyar Hírvivő századai. ME.DOK Média–Történet–Kommunikáció, VI. évf. 2. sz. (2011)
• A magyar sajtó története. Főszerk. Szabolcsi Miklós. Budapest: Akadémiai. 1979–1985. ISBN 963 05 1772 8  
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3  

További információk

• Éder Zoltán: Tiszti szójegyzék 1790-ből. Magyar Nyelvőr, XCIX. évf. 2. sz. (1975)
• Gyalui Farkas: Erdélyi Magyar Hírvivő. Pásztortűz, II. évf. 9. sz. (1924) 27–28. o.
• Gyalui Farkas: Az "Erdélyi Hírvivő" célkitűzése és hírek a lapból. Pásztortűz, 5. sz. (1940) 263–268. o.