Árvay Árpád

{{Író infobox |név=Árvay Árpád |kép= |képaláírás= |születési dátum=1902. április 21. |születési hely= Szatmár |halál dátuma=1985. szeptember 9. (83 évesen) |halál helye=Bukarest |nemzetiség= |szülei= |feleség=Lőrinczy Jolán |férj= |gyerekek=Árvay Zsolt [[Árvay}} Katalinnal |írói álnév= |műfaj=regény |irányzat= |periódus= |első mű= |fő mű= |díjak= |weboldal= |aláírás= }} Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21. – Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kutató vegyészmérnök.

Életútja

A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz c. antológiában. Az Országos Magyar Párt helyi elnöke volt.

1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját a német megszállók beszüntették. A második világháború után a kolozsvári népbíróság 10 év börtönre ítélte, 1949-ben szabadult. Hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.

Főbb munkái

• Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931)
• Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970)
• Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuța előszavával, 1975)
• Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

További információk

• Árvay Árpád könyvei (antikvarium.hu)