„Rend (feudalizmus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
korrektúra |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{ |
{{Egyért2|a történelmi társadalmi csoportról}} |
||
[[Fájl:Cleric-Knight-Workman.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Az [[egyházi rend|egyházi]], a [[nemesség|nemesi]] és a [[harmadik rend]] ábrázolása egy [[középkor]]i [[kódex]]ből]] |
[[Fájl:Cleric-Knight-Workman.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Az [[egyházi rend|egyházi]], a [[nemesség|nemesi]] és a [[harmadik rend]] ábrázolása egy [[középkor]]i [[kódex]]ből]] |
||
'''Rend'''nek nevezi a történetírás az európai [[feudalizmus]]ban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját. |
'''Rend'''nek nevezi a történetírás az európai [[feudalizmus]]ban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját.{{Refhely|Száray IV.|151. o.}} Nyugat-Európában a 13. századtól, Közép-Európában a 15. századtól a gazdasági és politikai fejlődés következtében az alá-fölérendeltségi viszonyok láncolatán alapuló hűbéri függőségi hálózatok helyett a hasonló helyzetű társadalmi csoportok „rendekbe” szerveződtek, és érvényesítették akaratukat a helyi önkormányzatban és a rendi gyűlés révén az országos politikában. A különböző államokban az eltérő adottságok, társadalmi fejlődés következtében eltérő rendek alakultak ki, azonban általában elkülönült a [[polgárság]],<ref group="jegyzet">Az úgynevezett ''harmadik rend'' elvileg mind [[Anglia]], mind [[Franciaország]] rendiségében a nemesség és egyháziak körén kívüli lakosságot jelentette (lásd {{Refmutat|Britannica Hungarica|„rend” szócikk}}), képviseletet azonban általában csak a városi polgárság kapott.</ref> a [[nemesség]] és az [[egyház]]i hivatalnokok rétege, utóbbi kettő körében pedig eltérő jogokat élveztek az uralkodónak közvetlenül alárendelt előkelőségek és az alacsonyabb rangú kiváltságosak. Bár külön társadalmi réteget alkottak, és a legtöbb középkori európai államban jelentős tömegek tartoztak hozzá, nem szokás rendnek tekinteni a [[jobbágyság]]ot, sem a [[rabszolgák]] szűkebb rétegét, csak részének számítanak a harmadik rendnek, azaz a közrendnek. |
||
A '''rendiség''' az azonos jogú és kötelezettségű társadalmi csoportok elkülönülésén alapuló [[középkor]]i és több helyen a késő [[újkor]]ig fennmaradó társadalmi berendezkedés,<ref name = "kislexikon.hu rendiség">{{cite web| title = A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n| url = http://www.kislexikon.hu/rendiseg.html | accessdate = 2009-09-11}}</ref> valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,<ref name = "kislexikon.hu rendiség"/> majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az [[Abszolút monarchia|abszolutizmusnak]] vagy az [[alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiának]]. |
A '''rendiség''' az azonos jogú és kötelezettségű társadalmi csoportok elkülönülésén alapuló [[középkor]]i és több helyen a késő [[újkor]]ig fennmaradó társadalmi berendezkedés,<ref name = "kislexikon.hu rendiség">{{cite web| title = A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n| url = http://www.kislexikon.hu/rendiseg.html | accessdate = 2009-09-11}}</ref> valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,<ref name = "kislexikon.hu rendiség"/> majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az [[Abszolút monarchia|abszolutizmusnak]] vagy az [[alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiának]]. |
||
Magyarországon a rendi korszak a nemesi kiváltságok eltörlésével fejeződött be az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] után. Ekkor a polgárság és a jobbágyság szabadnak és egyenlőnek számított a törvény előtt és a közteherviselés lépett érvénybe. Ekkor jött létre egy teljesen új társadalom, amelyben az alapja, hogy az ország összes lakosság onnantól fogva polgár |
Magyarországon a rendi korszak a nemesi kiváltságok eltörlésével fejeződött be az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] után. Ekkor a polgárság és a jobbágyság szabadnak és egyenlőnek számított a törvény előtt és a közteherviselés lépett érvénybe. Ekkor jött létre egy teljesen új társadalom, amelyben az alapja, hogy az ország összes lakosság onnantól fogva polgár, ''„civis”'' volt. |
||
== A rendek tagjai == |
== A rendek tagjai == |
||
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a [[kaszt]] fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai [[identitástudat]]tal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul. |
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a [[kaszt]] fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai [[identitástudat]]tal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul. |
||
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, [[tulajdonjog]], adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog. |
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, [[tulajdonjog]], adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog.{{Refhely|Britannica Hungarica|„rend” szócikk|azonos=BH rend}} Ezeket a jogokat az uralkodók általában szorult helyzetükben ismerték el hivatalosan (mint [[II. András magyar király]] a szerviensek jogait az [[Aranybulla|Aranybullában]] vagy [[Földnélküli János]] a nemesi jogokat a [[Magna Carta Libertatum]]ban).{{Refhely|Száray IV.|67. o.|Száray V.|61. o.}} |
||
=== A nemesség === |
=== A nemesség === |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe [[nemesi oklevél]] igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi [[címer]], aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt [[hűbérbirtok]] adományozása, amely a [[feudalizmus|feudalista államrend]] alapját képezte. A [[Kora újkori magyar történelem|kora újkori Magyarországon]] azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt. |
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe [[nemesi oklevél]] igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi [[címer]], aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt [[hűbérbirtok]] adományozása, amely a [[feudalizmus|feudalista államrend]] alapját képezte. A [[Kora újkori magyar történelem|kora újkori Magyarországon]] azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt. |
||
A nemesség gazdasági bázisát hűbérbirtokán úrbéri szolgálatra kötelezett jobbágyai alkották, akik termésük egy részét adóként befizették ([[kilenced]]), és a nemes munkára kötelezhette őket ([[Robot ( |
A nemesség gazdasági bázisát hűbérbirtokán úrbéri szolgálatra kötelezett jobbágyai alkották, akik termésük egy részét adóként befizették ([[Kilenced (adó)|kilenced]]), és a nemes munkára kötelezhette őket ([[Robot (feudalizmus)|robot]]). A nemes emellett jobbágyai bírája is volt. A rend feladata az ország védelme ([[nemesi felkelés]]) és az uralkodó szolgálata volt (ez testesül meg a [[18. század]]i „[[Noblesse oblige|nemesség kötelez]]” ''„nobilitas obligat”'' mondásban is), előbbi azonban a központi hatalom meggyöngülésekor a katonaság bizonytalan forrásává vált, és különösen a [[hivatásos hadsereg]]ek elterjedésével háttérbe szorult. |
||
A nemesség nem minden országban maradt egységes rendként: például Angliában és a kora újkori Magyarországon a fő- és a köznemesség külön renddé vált szét, miután az eredetileg egységes nemességen belül a főnemesség és a köznemesség, jogait és kötelezettségeit tekintve, fokozatosan elkülönült. |
A nemesség nem minden országban maradt egységes rendként: például Angliában és a kora újkori Magyarországon a fő- és a köznemesség külön renddé vált szét, miután az eredetileg egységes nemességen belül a főnemesség és a köznemesség, jogait és kötelezettségeit tekintve, fokozatosan elkülönült. |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
=== A papság === |
=== A papság === |
||
{{Bővebben|Egyházi rend}} |
{{Bővebben|Egyházi rend}} |
||
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe [[szentség]]nek számított. Ennek a kiszolgáltatása a [[püspök]] jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a [[szimónia]] virágzását, majd a [[ |
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe [[szentség]]nek számított. Ennek a kiszolgáltatása a [[püspök]] jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a [[szimónia]] virágzását, majd a [[reneszánsz]] idején a pápai trónusért küzdő itáliai nemesek időnként még a család gyermek tagjait is pappá szentelték. |
||
A római katolikus papok szerepe a kezdetektől igen jelentős volt a középkori európai államok kialakulásában és igazgatásában, ezért az uralkodók az évszázadok során jelentős birtokadományokkal gazdagították az egyházat. Ezeken a területeken a [[főpap]]ok ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a világi földbirtokosok, jogosultak voltak a [[dézsma]] beszedésére, a robot és egyéb úrbéres szolgáltatásokat követelhettek meg a jobbágyoktól, ítélkezhettek. |
A római katolikus papok szerepe a kezdetektől igen jelentős volt a középkori európai államok kialakulásában és igazgatásában, ezért az uralkodók az évszázadok során jelentős birtokadományokkal gazdagították az egyházat. Ezeken a területeken a [[főpap]]ok ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a világi földbirtokosok, jogosultak voltak a [[dézsma]] beszedésére, a robot és egyéb úrbéres szolgáltatásokat követelhettek meg a jobbágyoktól, ítélkezhettek. |
||
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,<ref>Magyarországon [[I. István magyar király|I. István]] II. törvénykönyve mondta ki (lásd |
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,<ref>Magyarországon [[I. István magyar király|I. István]] II. törvénykönyve mondta ki (lásd pl. {{Refmutat|Száray V.|37. o.}})</ref> ők azonban adómentesek voltak. A [[klérus]] fölött illetve egyházi ügyekben az egyházi bíróság ítélhetett. |
||
=== A harmadik rend === |
=== A harmadik rend === |
||
{{Bővebben|Polgárság |
{{Bővebben|Polgárság|Jobbágyság}} |
||
A rendi korszak alatt (Magyarországon [[1848]] előtt) |
A rendi korszak alatt (Magyarországon [[1848]] előtt) a harmadik rendet a [[közrend]]űek alkották. A [[jobbágy]]ok nem rendelkeztek se szabadsággal, se semmilyen joggal vagy kiváltsággal, és egyben a harmadik rend legnagyobb részét alkották. Velük ellentétben, ennek a harmadik rendnek a legszűkebb rétege a polgár ''(civis)'' volt, egy olyan szabad ember, aki nem csak városban lakott, hanem egy bizonyos tekintélye és vagyona volt. Fontos megjegyezni, hogy a városi lakosság és a városi polgárság nem ugyanazt a csoportot jelenti. Utóbbi csak a kiváltságokkal rendelkező városok (Magyarországon [[szabad királyi város]]ok) lakosai tartozhattak bele, a [[mezőváros]]oké nem. Közülük is csak a vagyonosabb, önállóan tevékenykedő iparosok és kereskedők alkották a polgárságot, a városi lakosság többségét kitevő segédmunkások, [[napszámos]]ok, illetve a [[céh]]eken kívüli [[kontár]]ok nem tartoztak közéjük. |
||
A polgárságba bekerülhettek a vagyonosodó városi lakosok |
A polgárságba bekerülhettek a vagyonosodó városi lakosok és (bevándorlás után) a jobbágyok ''(coloni)'' is. Települések városi rangra emelése is hozzájárult a polgári rend bővüléséhez. A papi és a nemesi rendből nem lehetett átkerülni a polgárságba. A szerényebb vagyonú vagy esetleg a nincstelen nemesek gyakran házasodtak össze módosabb polgárokkal, azonban természetesen a tehetősebb nemesek igyekeztek ezt a helyzetet kikerülni. |
||
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia [[rendi gyűlés]]eken születő döntéseket.<ref group="jegyzet">A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.</ref> Magyarországon a polgárok legnagyobb része ekkor |
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia [[rendi gyűlés]]eken születő döntéseket.<ref group="jegyzet">A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.</ref> Magyarországon a polgárok legnagyobb része ekkor német és szláv származású, akik a városokban laktak és néha komoly kis vagyonokkal rendelkeztek. Ahogy a nemesnek a kiváltsága a földbirtok, és mindenáron ezeket gyarapítani törekedett, a polgár, mivel számára törvényesen nem tudott olyat megszerezni, inkább házakat és épületeket szerzett a városban. A módosabb polgárok több épületeket birtokoltak, amelyeknek az ára gyakran hasonló volt, mint a nemesi birtokoké. |
||
Egy tipikus jómódú polgár a [[18. század]] végéről és a [[19. század]] elejéről |
Egy tipikus jómódú polgár a [[18. század]] végéről és a [[19. század]] elejéről a pesti [[Prückler család]]ból való Prückler József ([[1778]]–[[1848]]) pékmester, választott pesti polgár volt.<ref name="iddprucklerjozsef">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DY33-4C6?i=781&wc=M6W2-729%3A101520301%2C105350401%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|title=familysearch.org idd. Prückler József gyászjelentése}}</ref> A Kecskeméti utca, a Képíró utca, és a Bástya utca által bezárt telken volt egy több emeletes háza; a mai Bajcsy-Zsilinszky út 56. szám alatt szintén feküdt egy másik több emeletes háza, de az Országúton (a mai Károly körúton, a 16. szám alatt) volt a legnagyobb értéket képviselő palotája, amely [[1843]]-ban 18.000 forintot ért.<ref>Budapest Főváros Levéltára. XIII.5: A Prückler család iratai</ref> |
||
== A rendiség kialakulása == |
== A rendiség kialakulása == |
||
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai. |
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai. |
||
A [[Római Birodalom]] bukását követően Nyugat- és Dél-Európa társadalmilag igen sokszínű volt. A volt római társadalom maradványai megmaradtak a [[Mediterráneum]]ban és Nyugat-Európa romanizált területein (főként a korábbi [[Gallia|Galliában]] és [[Hispánia|Hispániában]]). Ennek jelentősebb csoportjai a [[latifundium]]ok tulajdonosai, a földeken dolgozó elnyomott népesség (főként [[colonus]]ok, erre a korra a rabszolgatartás erősen visszaszorult) és az egyház hivatalnokai voltak.<ref group ="jegyzet">A hatalom és a kereskedelem szétesése miatt az [[5. század]]ra a hivatalnokréteg és a kereskedők elvesztették megélhetésük alapját, a városok hanyatlásnak indultak.</ref> |
A [[Római Birodalom]] bukását követően Nyugat- és Dél-Európa társadalmilag igen sokszínű volt. A volt római társadalom maradványai megmaradtak a [[Mediterráneum]]ban és Nyugat-Európa romanizált területein (főként a korábbi [[Gallia|Galliában]] és [[Hispánia|Hispániában]]). Ennek jelentősebb csoportjai a [[latifundium]]ok tulajdonosai, a földeken dolgozó elnyomott népesség (főként [[colonus]]ok, erre a korra a rabszolgatartás erősen visszaszorult) és az egyház hivatalnokai voltak.<ref group ="jegyzet">A hatalom és a kereskedelem szétesése miatt az [[5. század]]ra a hivatalnokréteg és a kereskedők elvesztették megélhetésük alapját, a városok hanyatlásnak indultak.</ref>{{Refhely|Száray IV.|15–17. o.|azonos=Száray IV. 15-17}} Ezzel párhuzamosan működött kezdetben az Észak-, Közép- és Kelet-Európa területéről bevándorolt [[Germánok|germán]] népek törzsi társadalma, melyben a hódítás során szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása és a fejlettebb társadalommal való érintkezés hatására megindult a szabadok differenciálódása.<ref name ="Száray IV. 15-17"/> |
||
A kétféle rendszer az együttélés során fokozatosan összeolvadt. A colonusokból, rabszolgákból és lecsúszott szabad germánokból kialakult a jobbágyság, a római arisztokrácia és a befolyásos germán harcosok rétegének összeolvadásából keletkezett a középkor földbirtokos rétege, a nemesség.<ref name ="Száray IV. 15-17"/> A korszakban az egyház volt a kultúra letéteményese, írástudó szakemberei és az egyházi hierarchia nagy segítséget nyújtott a közigazgatás megszervezésében.<ref group |
A kétféle rendszer az együttélés során fokozatosan összeolvadt. A colonusokból, rabszolgákból és lecsúszott szabad germánokból kialakult a jobbágyság, a római arisztokrácia és a befolyásos germán harcosok rétegének összeolvadásából keletkezett a középkor földbirtokos rétege, a nemesség.<ref name ="Száray IV. 15-17"/> A korszakban az egyház volt a kultúra letéteményese, írástudó szakemberei és az egyházi hierarchia nagy segítséget nyújtott a közigazgatás megszervezésében.<ref group="jegyzet">A segítséget csak azok az uralkodók élvezték, amelyek római katolikus hitet vallottak. Ez is indokolta [[I. Klodvig frank király|Klodvig]] és a [[frankok]] megtérését [[498]] körül. (lásd {{Refmutat|Száray IV.|11. o.}} ill. {{Refmutat|Britannica Hungarica}})</ref>{{Refhely|Száray IV.|11. o.}} |
||
A középkor első évszázadaiban a hatalom alapját a hűbéri kötelékek képezték, amit a nagybirtokosok (különösen a későbbi Franciaország és a [[Német-római Birodalom]] területén) gyakran megtagadtak, és szembefordultak a királlyal. A [[12. század]]tól fellendülő gazdaság hatására azonban megerősödtek a kisnemesek, elindult a városok kialakulása, |
A középkor első évszázadaiban a hatalom alapját a hűbéri kötelékek képezték, amit a nagybirtokosok (különösen a későbbi Franciaország és a [[Német-római Birodalom]] területén) gyakran megtagadtak, és szembefordultak a királlyal. A [[12. század]]tól fellendülő gazdaság hatására azonban megerősödtek a kisnemesek, elindult a városok kialakulása,{{Refhely|Száray IV.|67–69. o.|azonos=Száray IV. 67-69}} és ezen folyamatokkal együtt a királyoknak is új bevételi forrásuk keletkezett a bányászat és a kereskedelem megadóztatásából, valamint a pénzverés monopolizálásából (összefoglalóan [[regálé]]). Ekkor kezdett nagyobb területeken kialakulni a polgárság, a földbirtokkal nem rendelkező, de személyében szabad kézművesek és kereskedők rétege.<ref name ="Száray IV. 67-69"/> |
||
Ezzel párhuzamosan elterjedt az a nézet, hogy az országlakosok az ország érdekében rákényszeríthetik akaratukat az uralkodóra.<ref name ="Száray IV. 67-69"/> A főnemesség után az újonnan felemelkedett rétegek beleszólást követeltek az állam irányításába, cserébe támogatták a központi hatalmat, amely ezeket a jogokat garantálta számukra. |
Ezzel párhuzamosan elterjedt az a nézet, hogy az országlakosok az ország érdekében rákényszeríthetik akaratukat az uralkodóra.<ref name ="Száray IV. 67-69"/> A főnemesség után az újonnan felemelkedett rétegek beleszólást követeltek az állam irányításába, cserébe támogatták a központi hatalmat, amely ezeket a jogokat garantálta számukra. |
||
54. sor: | 54. sor: | ||
=== Rendi fejlődés Magyarországon === |
=== Rendi fejlődés Magyarországon === |
||
{{lásd még|Aranybulla|Hármaskönyv|Áprilisi törvények}} |
{{lásd még|Aranybulla|Hármaskönyv|Áprilisi törvények}} |
||
Magyarországon a [[13. század]]ig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban [[II. András magyar király|II. András]] birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen [[szerviensek]] [[1222]]-ben az [[Aranybulla]] kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására. |
Magyarországon a [[13. század]]ig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban [[II. András magyar király|II. András]] birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen [[szerviensek]] [[1222]]-ben az [[Aranybulla]] kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására.{{Refhely|Száray V.|61–62. o.|azonos=Száray V. 61-62}}<ref>{{cite web| title = Az aranybulla szövege| url = http://www.1000ev.hu/index.php?a=2&k=1&f=504&s=0|accessdate = 2009-09-11}}</ref> Elismerte a szerviensek és az egyháziak adómentességét, a szerviensek saját bírót választhattak maguknak ([[szolgabíró]]k). Ezeket a rendelkezéseket lényegében megerősíti az aranybulla [[1231]]-es megújítása és az egy évvel későbbi [[kehidai oklevél]]. |
||
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:<ref name = "Száray V. 61-62"/> |
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:<ref name = "Száray V. 61-62"/> |
||
64. sor: | 64. sor: | ||
* [[nemesi felkelés|Kötelesek hadba vonulni]] az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére. |
* [[nemesi felkelés|Kötelesek hadba vonulni]] az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére. |
||
A szervienseket [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] [[1267]]-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban. |
A szervienseket [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] [[1267]]-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban.{{Refhely|Száray V.|72–73. o.|azonos=Száray V. 72-73}} |
||
IV. Béla uralkodásához köthető a különleges jogállású [[jászok]] és [[kunok]] betelepítése az országba, akik sokáig a feudális államrendtől elkülönült csoportot alkottak, a katonai szolgálat fejében csupán jelképes adóval tartoztak az államnak (egyházi adót fizettek). Hasonló helyzetben voltak a [[székelyek]] és a [[hajdúk]] is később.<ref name = "Száray V. 72-73"/> Az [[erdélyi szászok]] is különálló, autonóm csoportot alkottak II. András [[Andreanum]]a óta. |
IV. Béla uralkodásához köthető a különleges jogállású [[jászok]] és [[kunok]] betelepítése az országba, akik sokáig a feudális államrendtől elkülönült csoportot alkottak, a katonai szolgálat fejében csupán jelképes adóval tartoztak az államnak (egyházi adót fizettek). Hasonló helyzetben voltak a [[székelyek]] és a [[hajdúk]] is később.<ref name = "Száray V. 72-73"/> Az [[erdélyi szászok]] is különálló, autonóm csoportot alkottak II. András [[Andreanum]]a óta. |
||
A 13. század végére kialakult a [[köznemesség]] és a papság rendje, amelyek felsorakoztak a királyi hatalom mögött, és 1298-ban elrendelték az országgyűlés összehívását, azonban erejük kevésnek bizonyult egy működő rendi állam létrehozásához. |
A 13. század végére kialakult a [[köznemesség]] és a papság rendje, amelyek felsorakoztak a királyi hatalom mögött, és 1298-ban elrendelték az országgyűlés összehívását, azonban erejük kevésnek bizonyult egy működő rendi állam létrehozásához.{{Refhely|Száray V.|76–77. o.}} |
||
Az Anjouk korában megindult Magyarországon a városfejlődés, amely [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] uralkodásának idejére elvezetett egy immár említésre méltó polgári réteg létrejöttéhez, amelyet Zsigmond ki is használt a rendiség megerősítésére. Városi jogokat adományozott, függetlenítette őket a földesurak bíráskodásától, egységes fellebbviteli fórumot hozott létre számukra, a [[tárnoki szék]]et. Emellett képviselőiket is meghívta tanácskozásaikra. A városi polgárság igazi renddé válását azonban ekkor még akadályozta annak alacsony száma és a városok területi szövetségeinek szembenállása. |
Az Anjouk korában megindult Magyarországon a városfejlődés, amely [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] uralkodásának idejére elvezetett egy immár említésre méltó polgári réteg létrejöttéhez, amelyet Zsigmond ki is használt a rendiség megerősítésére. Városi jogokat adományozott, függetlenítette őket a földesurak bíráskodásától, egységes fellebbviteli fórumot hozott létre számukra, a [[tárnoki szék]]et. Emellett képviselőiket is meghívta tanácskozásaikra. A városi polgárság igazi renddé válását azonban ekkor még akadályozta annak alacsony száma és a városok területi szövetségeinek szembenállása.{{Refhely|Száray V.|98–100. o.}} Erősítette a vármegyerendszert, és az egyház erejére is támaszkodva<ref group="jegyzet">Ennek részeként megadóztatta az egyházi jövedelmeket is, és üresen hagyott több főpapi hivatalt. (lásd {{Refmutat|Száray V.|98. o.}})</ref> rendi jellegű államot hozott létre, amely átvészelte a Zsigmond halálát követő kaotikus időket is, fenntartva az ország működését.{{Refhely|Száray V.|108. o.}} |
||
Magyarországon a [[15. század]] végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek [[1848]]-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:<ref name = "BH rend"/> |
Magyarországon a [[15. század]] végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek [[1848]]-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:<ref name = "BH rend"/> |
||
81. sor: | 81. sor: | ||
=== Rendi fejlődés Angliában === |
=== Rendi fejlődés Angliában === |
||
A főnemesség 1215-ben a [[Magna Carta Libertatum]] (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király |
A főnemesség 1215-ben a [[Magna Carta Libertatum]] (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király – megsértve a chartát – önkényesen adót vetett ki, a főnemesség fellázadt (1264) és közösen lépett fel az uralkodóval szemben. Összehívták a parlamentet, amely a kis létszámú tanácskozó testület volt a király mellett. Most azonban valamennyi főnemes, valamint a lovagok és a polgárok választott képviselői meghívót kaptak. A XIII. század végére megerősödött a királyi hatalom korlátozásának a gondolata. Az érdekeiket érvényesíteni képes, azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. Amikor I. Edwardnak pénzre volt szüksége Wales és Skócia meghódításához, összehívta a parlamentet (1295). Ettől kezdve az uralkodó Angliát a rendekkel együtt irányította. Kialakult a rendi monarchia. |
||
=== Rendi fejlődés Franciaországban === |
=== Rendi fejlődés Franciaországban === |
||
[[IV. Fülöp francia király]] biztosabb alapokra akarta helyezni országának gazdaságát, ezért megtámadta a posztógyártásról híres Flandriát, ám a flamand városi parasztok serege 1302 |
[[IV. Fülöp francia király]] biztosabb alapokra akarta helyezni országának gazdaságát, ezért megtámadta a posztógyártásról híres Flandriát, ám a flamand városi parasztok serege 1302-ben a [[Courtrai-i csata|courtrai-i csatában]] legyőzte a francia királyi ármádiát. A bevételek megnövelése érdekében Fülöp egyházi adót vetett ki, amely miatt azonban konfliktusba került a pápai hatalommal. 1302-ben Fülöp összehívta a már tartományi szinten működő rendi gyűlést, amelyben a három rend külön ülésezett. A főpapság és a főnemesség, csakúgy, mint az angol parlamentben, személyesen képviseltette érdekeit, a papság maradék része, a köznemesség és a polgárság képviselőkön keresztül. |
||
=== Rendi fejlődés a Német-római Birodalomban === |
=== Rendi fejlődés a Német-római Birodalomban === |
||
1356 |
1356-ban [[IV. Károly német-római császár]] (1346–1378) kiadta a Német Aranybullát, amely szentesítette a Német-római Birodalom széttagoltságát. Rögzítette benne, hogy a császárválasztás hét választófejedelem jogkörébe tartozik (a kölni, mainzi és trieri érsek, valamint a cseh király, a szász választófejedelem, a rajnai palotagróf és a brandenburgi őrgróf). Ez a tartós hatalmi állapot tette lehetővé, hogy Franciaország a kontinens legerősebb állama legyen, valamint hogy a magyar, cseh és lengyel királyságok regionális nagyhatalmi státuszt vívjanak ki maguknak Közép-Európában. |
||
==== Rendi fejlődés Csehországban ==== |
==== Rendi fejlődés Csehországban ==== |
||
A huszita háborúk nyomán elindult Csehország rendi fejlődése, ugyanis a lázadó husziták egyik csoportjával való megegyezés – amely egyébként engedélyezte nekik a két szín alatti áldozást |
A huszita háborúk nyomán elindult Csehország rendi fejlődése, ugyanis a lázadó husziták egyik csoportjával való megegyezés – amely egyébként engedélyezte nekik a [[Két szín alatti áldozás|két szín alatti áldozást]] – rögzítette a király (jelen esetben Luxemburgi Zsigmond) hatalmának korlátozottságát a nép felett. |
||
=== Rendi fejlődés Lengyelországban === |
=== Rendi fejlődés Lengyelországban === |
||
[[I. Lajos magyar király]], akit 1370 |
[[I. Lajos magyar király]], akit 1370-ben lengyel királlyá választottak, létrehozva a magyar és a lengyel királyságból a perszonáluniót, különböző törvényeket hozott a nemesség megerősítése érdekében (azért, hogy a nemesség elfogadja leánygyermekét, [[Hedvig lengyel királynő|Hedviget]] trónörökösnek). Ennek fényében 1374-ben kiadta a kassai privilégiumokat, törvényben rögzítette a nemesi adómentességet. Kialakult a lengyel kétkamarás országgyűlés intézménye, mely a Követek Házára és a Szejmre tagolódott. {{csonk-szakasz}} |
||
== A rendi állam intézményei == |
== A rendi állam intézményei == |
||
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.<ref name = "BH rend"/> |
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.<ref name = "BH rend"/> |
||
=== Törvényhozás |
=== Törvényhozás – a rendi gyűlés === |
||
{{Bővebben|Rendi gyűlés}} |
{{Bővebben|Rendi gyűlés}} |
||
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.<ref name = "BH rend"/> |
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.<ref name = "BH rend"/> |
||
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például [[Lengyelország]]ban, |
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például [[Lengyelország]]ban,{{Refhely|Száray V.|115. o.}} a [[Német-római Birodalom]]ban, a spanyol államokban{{refhely|Anderle|56. o.}} vagy Franciaországban, amelynek nagy területeit a 15. század végéig a koronától független hercegségek tették ki). A Magyar Királyság területén is működött tartományi gyűlés, a horvát [[szábor]]. |
||
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban ({{cite web| title=Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián| url =https://en.wikipedia.org/wiki/Riksdag_of_the_Estates}}) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam [[cortes]]ében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd {{ |
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban ({{cite web| title=Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián| url =https://en.wikipedia.org/wiki/Riksdag_of_the_Estates}}) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam [[cortes]]ében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd {{refmutat|Anderle|47. o.}})</ref> |
||
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon [[felsőtábla]]) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott [[főrend]]ek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon [[alsótábla]]) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel [[Szejm (lengyel)|szejmben]] ({{ |
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon [[felsőtábla]]) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott [[főrend]]ek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon [[alsótábla]]) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel [[Szejm (lengyel)|szejmben]] ({{refmutat|Száray IV.|115. o.}}).</ref> |
||
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.<ref>{{cite web| title = Rendiség a német Wikipedián | url = https://de.wikipedia.org/wiki/Ständeordnung#Regionale_Besonderheiten|language= német }}</ref> |
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.<ref>{{cite web| title = Rendiség a német Wikipedián | url = https://de.wikipedia.org/wiki/Ständeordnung#Regionale_Besonderheiten|language= német }}</ref> |
||
=== Végrehajtás === |
=== Végrehajtás === |
||
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,<ref name = "BH rend"/> csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető [[alispán]]t azonban a 15. századtól |
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,<ref name = "BH rend"/> csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető [[alispán]]t azonban a 15. századtól – a rendi állam magyarországi létrejöttétől – a megyei rendek választották.{{Refhely|Száray V.|127. o.}} |
||
=== Igazságszolgáltatás === |
=== Igazságszolgáltatás === |
||
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz. |
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz. |
||
== Megjegyzések == |
|||
⚫ | |||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
||
=== Jegyzetek === |
|||
⚫ | |||
=== Források === |
|||
{{források}} |
{{források}} |
||
== |
== Források == |
||
* {{ |
* {{Hely|Száray IV.}} {{CitLib |aut=Száray Miklós |tit=Történelem IV. |subtit=A középkor |loc=Budapest |red=Műszaki |ann=1999 |isbn=963 16 2262 2}} |
||
* {{ |
* {{Hely|Száray V.}} {{CitLib |aut=Száray Miklós |tit=Történelem V. |subtit=Magyar történet a kezdetektől 1490-ig |loc=Budapest |red=Műszaki |ann=1999 |isbn=963 16 2263 0}} |
||
* {{ |
* {{Hely|Britannica Hungarica}} {{CitLib |tit=Britannica Hungarica Világenciklopédia |ass=szerk. Halász György – Széky János |edi=Elektronikus kiadás |loc=Budapest |red=J.I.T. LEXIKON |ann=2005}} |
||
* {{Hely|Anderle}} {{CitLib |aut=Anderle Ádám |tit=Spanyolország története |red=Móra |isbn=963 11 6874 3}} |
|||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
* [[Feudalizmus]] |
|||
* [[Alkotmányos monarchia]] |
|||
* [[Abszolút monarchia]] |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
A lap 2019. január 27., 16:22-kori változata
Rendnek nevezi a történetírás az európai feudalizmusban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját.[1] Nyugat-Európában a 13. századtól, Közép-Európában a 15. századtól a gazdasági és politikai fejlődés következtében az alá-fölérendeltségi viszonyok láncolatán alapuló hűbéri függőségi hálózatok helyett a hasonló helyzetű társadalmi csoportok „rendekbe” szerveződtek, és érvényesítették akaratukat a helyi önkormányzatban és a rendi gyűlés révén az országos politikában. A különböző államokban az eltérő adottságok, társadalmi fejlődés következtében eltérő rendek alakultak ki, azonban általában elkülönült a polgárság,[jegyzet 1] a nemesség és az egyházi hivatalnokok rétege, utóbbi kettő körében pedig eltérő jogokat élveztek az uralkodónak közvetlenül alárendelt előkelőségek és az alacsonyabb rangú kiváltságosak. Bár külön társadalmi réteget alkottak, és a legtöbb középkori európai államban jelentős tömegek tartoztak hozzá, nem szokás rendnek tekinteni a jobbágyságot, sem a rabszolgák szűkebb rétegét, csak részének számítanak a harmadik rendnek, azaz a közrendnek.
A rendiség az azonos jogú és kötelezettségű társadalmi csoportok elkülönülésén alapuló középkori és több helyen a késő újkorig fennmaradó társadalmi berendezkedés,[2] valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,[2] majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az abszolutizmusnak vagy az alkotmányos monarchiának.
Magyarországon a rendi korszak a nemesi kiváltságok eltörlésével fejeződött be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után. Ekkor a polgárság és a jobbágyság szabadnak és egyenlőnek számított a törvény előtt és a közteherviselés lépett érvénybe. Ekkor jött létre egy teljesen új társadalom, amelyben az alapja, hogy az ország összes lakosság onnantól fogva polgár, „civis” volt.
A rendek tagjai
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a kaszt fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai identitástudattal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul.
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, tulajdonjog, adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog.[3] Ezeket a jogokat az uralkodók általában szorult helyzetükben ismerték el hivatalosan (mint II. András magyar király a szerviensek jogait az Aranybullában vagy Földnélküli János a nemesi jogokat a Magna Carta Libertatumban).[4]
A nemesség
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe nemesi oklevél igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi címer, aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt hűbérbirtok adományozása, amely a feudalista államrend alapját képezte. A kora újkori Magyarországon azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt.
A nemesség gazdasági bázisát hűbérbirtokán úrbéri szolgálatra kötelezett jobbágyai alkották, akik termésük egy részét adóként befizették (kilenced), és a nemes munkára kötelezhette őket (robot). A nemes emellett jobbágyai bírája is volt. A rend feladata az ország védelme (nemesi felkelés) és az uralkodó szolgálata volt (ez testesül meg a 18. századi „nemesség kötelez” „nobilitas obligat” mondásban is), előbbi azonban a központi hatalom meggyöngülésekor a katonaság bizonytalan forrásává vált, és különösen a hivatásos hadseregek elterjedésével háttérbe szorult.
A nemesség nem minden országban maradt egységes rendként: például Angliában és a kora újkori Magyarországon a fő- és a köznemesség külön renddé vált szét, miután az eredetileg egységes nemességen belül a főnemesség és a köznemesség, jogait és kötelezettségeit tekintve, fokozatosan elkülönült.
A papság
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe szentségnek számított. Ennek a kiszolgáltatása a püspök jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a szimónia virágzását, majd a reneszánsz idején a pápai trónusért küzdő itáliai nemesek időnként még a család gyermek tagjait is pappá szentelték.
A római katolikus papok szerepe a kezdetektől igen jelentős volt a középkori európai államok kialakulásában és igazgatásában, ezért az uralkodók az évszázadok során jelentős birtokadományokkal gazdagították az egyházat. Ezeken a területeken a főpapok ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a világi földbirtokosok, jogosultak voltak a dézsma beszedésére, a robot és egyéb úrbéres szolgáltatásokat követelhettek meg a jobbágyoktól, ítélkezhettek.
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,[5] ők azonban adómentesek voltak. A klérus fölött illetve egyházi ügyekben az egyházi bíróság ítélhetett.
A harmadik rend
A rendi korszak alatt (Magyarországon 1848 előtt) a harmadik rendet a közrendűek alkották. A jobbágyok nem rendelkeztek se szabadsággal, se semmilyen joggal vagy kiváltsággal, és egyben a harmadik rend legnagyobb részét alkották. Velük ellentétben, ennek a harmadik rendnek a legszűkebb rétege a polgár (civis) volt, egy olyan szabad ember, aki nem csak városban lakott, hanem egy bizonyos tekintélye és vagyona volt. Fontos megjegyezni, hogy a városi lakosság és a városi polgárság nem ugyanazt a csoportot jelenti. Utóbbi csak a kiváltságokkal rendelkező városok (Magyarországon szabad királyi városok) lakosai tartozhattak bele, a mezővárosoké nem. Közülük is csak a vagyonosabb, önállóan tevékenykedő iparosok és kereskedők alkották a polgárságot, a városi lakosság többségét kitevő segédmunkások, napszámosok, illetve a céheken kívüli kontárok nem tartoztak közéjük.
A polgárságba bekerülhettek a vagyonosodó városi lakosok és (bevándorlás után) a jobbágyok (coloni) is. Települések városi rangra emelése is hozzájárult a polgári rend bővüléséhez. A papi és a nemesi rendből nem lehetett átkerülni a polgárságba. A szerényebb vagyonú vagy esetleg a nincstelen nemesek gyakran házasodtak össze módosabb polgárokkal, azonban természetesen a tehetősebb nemesek igyekeztek ezt a helyzetet kikerülni.
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia rendi gyűléseken születő döntéseket.[jegyzet 2] Magyarországon a polgárok legnagyobb része ekkor német és szláv származású, akik a városokban laktak és néha komoly kis vagyonokkal rendelkeztek. Ahogy a nemesnek a kiváltsága a földbirtok, és mindenáron ezeket gyarapítani törekedett, a polgár, mivel számára törvényesen nem tudott olyat megszerezni, inkább házakat és épületeket szerzett a városban. A módosabb polgárok több épületeket birtokoltak, amelyeknek az ára gyakran hasonló volt, mint a nemesi birtokoké.
Egy tipikus jómódú polgár a 18. század végéről és a 19. század elejéről a pesti Prückler családból való Prückler József (1778–1848) pékmester, választott pesti polgár volt.[6] A Kecskeméti utca, a Képíró utca, és a Bástya utca által bezárt telken volt egy több emeletes háza; a mai Bajcsy-Zsilinszky út 56. szám alatt szintén feküdt egy másik több emeletes háza, de az Országúton (a mai Károly körúton, a 16. szám alatt) volt a legnagyobb értéket képviselő palotája, amely 1843-ban 18.000 forintot ért.[7]
A rendiség kialakulása
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai.
A Római Birodalom bukását követően Nyugat- és Dél-Európa társadalmilag igen sokszínű volt. A volt római társadalom maradványai megmaradtak a Mediterráneumban és Nyugat-Európa romanizált területein (főként a korábbi Galliában és Hispániában). Ennek jelentősebb csoportjai a latifundiumok tulajdonosai, a földeken dolgozó elnyomott népesség (főként colonusok, erre a korra a rabszolgatartás erősen visszaszorult) és az egyház hivatalnokai voltak.[jegyzet 3][8] Ezzel párhuzamosan működött kezdetben az Észak-, Közép- és Kelet-Európa területéről bevándorolt germán népek törzsi társadalma, melyben a hódítás során szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása és a fejlettebb társadalommal való érintkezés hatására megindult a szabadok differenciálódása.[8]
A kétféle rendszer az együttélés során fokozatosan összeolvadt. A colonusokból, rabszolgákból és lecsúszott szabad germánokból kialakult a jobbágyság, a római arisztokrácia és a befolyásos germán harcosok rétegének összeolvadásából keletkezett a középkor földbirtokos rétege, a nemesség.[8] A korszakban az egyház volt a kultúra letéteményese, írástudó szakemberei és az egyházi hierarchia nagy segítséget nyújtott a közigazgatás megszervezésében.[jegyzet 4][9]
A középkor első évszázadaiban a hatalom alapját a hűbéri kötelékek képezték, amit a nagybirtokosok (különösen a későbbi Franciaország és a Német-római Birodalom területén) gyakran megtagadtak, és szembefordultak a királlyal. A 12. századtól fellendülő gazdaság hatására azonban megerősödtek a kisnemesek, elindult a városok kialakulása,[10] és ezen folyamatokkal együtt a királyoknak is új bevételi forrásuk keletkezett a bányászat és a kereskedelem megadóztatásából, valamint a pénzverés monopolizálásából (összefoglalóan regálé). Ekkor kezdett nagyobb területeken kialakulni a polgárság, a földbirtokkal nem rendelkező, de személyében szabad kézművesek és kereskedők rétege.[10]
Ezzel párhuzamosan elterjedt az a nézet, hogy az országlakosok az ország érdekében rákényszeríthetik akaratukat az uralkodóra.[10] A főnemesség után az újonnan felemelkedett rétegek beleszólást követeltek az állam irányításába, cserébe támogatták a központi hatalmat, amely ezeket a jogokat garantálta számukra.
Ezzel megnyílt az út a főnemesség és a papság hatalmának korlátok közé szorításához, aminek az intézményi keretét a rendi gyűlések teremtették meg.
Rendi fejlődés Magyarországon
Magyarországon a 13. századig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban II. András birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen szerviensek 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására.[11][12] Elismerte a szerviensek és az egyháziak adómentességét, a szerviensek saját bírót választhattak maguknak (szolgabírók). Ezeket a rendelkezéseket lényegében megerősíti az aranybulla 1231-es megújítása és az egy évvel későbbi kehidai oklevél.
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:[11]
- Adómentesség
- Bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el.
- Végrendelkezés joga
- Birtokán a nemes parancsol, engedélye nélkül a király sem szállhat meg ott.
- Csak a király vagy a nádor ítélkezhet felettük.
- Kötelesek hadba vonulni az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére.
A szervienseket IV. Béla 1267-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban.[13]
IV. Béla uralkodásához köthető a különleges jogállású jászok és kunok betelepítése az országba, akik sokáig a feudális államrendtől elkülönült csoportot alkottak, a katonai szolgálat fejében csupán jelképes adóval tartoztak az államnak (egyházi adót fizettek). Hasonló helyzetben voltak a székelyek és a hajdúk is később.[13] Az erdélyi szászok is különálló, autonóm csoportot alkottak II. András Andreanuma óta.
A 13. század végére kialakult a köznemesség és a papság rendje, amelyek felsorakoztak a királyi hatalom mögött, és 1298-ban elrendelték az országgyűlés összehívását, azonban erejük kevésnek bizonyult egy működő rendi állam létrehozásához.[14]
Az Anjouk korában megindult Magyarországon a városfejlődés, amely Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idejére elvezetett egy immár említésre méltó polgári réteg létrejöttéhez, amelyet Zsigmond ki is használt a rendiség megerősítésére. Városi jogokat adományozott, függetlenítette őket a földesurak bíráskodásától, egységes fellebbviteli fórumot hozott létre számukra, a tárnoki széket. Emellett képviselőiket is meghívta tanácskozásaikra. A városi polgárság igazi renddé válását azonban ekkor még akadályozta annak alacsony száma és a városok területi szövetségeinek szembenállása.[15] Erősítette a vármegyerendszert, és az egyház erejére is támaszkodva[jegyzet 5] rendi jellegű államot hozott létre, amely átvészelte a Zsigmond halálát követő kaotikus időket is, fenntartva az ország működését.[16]
Magyarországon a 15. század végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek 1848-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:[3]
- a főnemesség
- a köznemesség
- a papság
- a polgárság
A magyarországi rendi berendezkedést az 1848-ban elfogadott áprilisi törvények nagyrészt[jegyzet 6] felszámolták.
Rendi fejlődés Angliában
A főnemesség 1215-ben a Magna Carta Libertatum (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király – megsértve a chartát – önkényesen adót vetett ki, a főnemesség fellázadt (1264) és közösen lépett fel az uralkodóval szemben. Összehívták a parlamentet, amely a kis létszámú tanácskozó testület volt a király mellett. Most azonban valamennyi főnemes, valamint a lovagok és a polgárok választott képviselői meghívót kaptak. A XIII. század végére megerősödött a királyi hatalom korlátozásának a gondolata. Az érdekeiket érvényesíteni képes, azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. Amikor I. Edwardnak pénzre volt szüksége Wales és Skócia meghódításához, összehívta a parlamentet (1295). Ettől kezdve az uralkodó Angliát a rendekkel együtt irányította. Kialakult a rendi monarchia.
Rendi fejlődés Franciaországban
IV. Fülöp francia király biztosabb alapokra akarta helyezni országának gazdaságát, ezért megtámadta a posztógyártásról híres Flandriát, ám a flamand városi parasztok serege 1302-ben a courtrai-i csatában legyőzte a francia királyi ármádiát. A bevételek megnövelése érdekében Fülöp egyházi adót vetett ki, amely miatt azonban konfliktusba került a pápai hatalommal. 1302-ben Fülöp összehívta a már tartományi szinten működő rendi gyűlést, amelyben a három rend külön ülésezett. A főpapság és a főnemesség, csakúgy, mint az angol parlamentben, személyesen képviseltette érdekeit, a papság maradék része, a köznemesség és a polgárság képviselőkön keresztül.
Rendi fejlődés a Német-római Birodalomban
1356-ban IV. Károly német-római császár (1346–1378) kiadta a Német Aranybullát, amely szentesítette a Német-római Birodalom széttagoltságát. Rögzítette benne, hogy a császárválasztás hét választófejedelem jogkörébe tartozik (a kölni, mainzi és trieri érsek, valamint a cseh király, a szász választófejedelem, a rajnai palotagróf és a brandenburgi őrgróf). Ez a tartós hatalmi állapot tette lehetővé, hogy Franciaország a kontinens legerősebb állama legyen, valamint hogy a magyar, cseh és lengyel királyságok regionális nagyhatalmi státuszt vívjanak ki maguknak Közép-Európában.
Rendi fejlődés Csehországban
A huszita háborúk nyomán elindult Csehország rendi fejlődése, ugyanis a lázadó husziták egyik csoportjával való megegyezés – amely egyébként engedélyezte nekik a két szín alatti áldozást – rögzítette a király (jelen esetben Luxemburgi Zsigmond) hatalmának korlátozottságát a nép felett.
Rendi fejlődés Lengyelországban
I. Lajos magyar király, akit 1370-ben lengyel királlyá választottak, létrehozva a magyar és a lengyel királyságból a perszonáluniót, különböző törvényeket hozott a nemesség megerősítése érdekében (azért, hogy a nemesség elfogadja leánygyermekét, Hedviget trónörökösnek). Ennek fényében 1374-ben kiadta a kassai privilégiumokat, törvényben rögzítette a nemesi adómentességet. Kialakult a lengyel kétkamarás országgyűlés intézménye, mely a Követek Házára és a Szejmre tagolódott.
A rendi állam intézményei
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.[3]
Törvényhozás – a rendi gyűlés
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.[3]
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például Lengyelországban,[17] a Német-római Birodalomban, a spanyol államokban[18] vagy Franciaországban, amelynek nagy területeit a 15. század végéig a koronától független hercegségek tették ki). A Magyar Királyság területén is működött tartományi gyűlés, a horvát szábor.
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.[10][jegyzet 7]
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon felsőtábla) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott főrendek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon alsótábla) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.[10][jegyzet 8]
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.[19]
Végrehajtás
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,[3] csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető alispánt azonban a 15. századtól – a rendi állam magyarországi létrejöttétől – a megyei rendek választották.[20]
Igazságszolgáltatás
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz.
Megjegyzések
- ↑ Az úgynevezett harmadik rend elvileg mind Anglia, mind Franciaország rendiségében a nemesség és egyháziak körén kívüli lakosságot jelentette (lásd Britannica Hungarica „rend” szócikk), képviseletet azonban általában csak a városi polgárság kapott.
- ↑ A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.
- ↑ A hatalom és a kereskedelem szétesése miatt az 5. századra a hivatalnokréteg és a kereskedők elvesztették megélhetésük alapját, a városok hanyatlásnak indultak.
- ↑ A segítséget csak azok az uralkodók élvezték, amelyek római katolikus hitet vallottak. Ez is indokolta Klodvig és a frankok megtérését 498 körül. (lásd Száray IV. 11. o. ill. Britannica Hungarica)
- ↑ Ennek részeként megadóztatta az egyházi jövedelmeket is, és üresen hagyott több főpapi hivatalt. (lásd Száray V. 98. o.)
- ↑ A főrendek közvetlen részvétele az országgyűlésen például továbbra is megmaradt.
- ↑ Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban (Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam cortesében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd Anderle 47. o.)
- ↑ Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel szejmben (Száray IV. 115. o.).
Hivatkozások
- ↑ Száray IV. 151. o.
- ↑ a b A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n. (Hozzáférés: 2009. szeptember 11.)
- ↑ a b c d e Britannica Hungarica „rend” szócikk
- ↑ Száray IV. 67. o. Száray V. 61. o.
- ↑ Magyarországon I. István II. törvénykönyve mondta ki (lásd pl. Száray V. 37. o.)
- ↑ familysearch.org idd. Prückler József gyászjelentése
- ↑ Budapest Főváros Levéltára. XIII.5: A Prückler család iratai
- ↑ a b c Száray IV. 15–17. o.
- ↑ Száray IV. 11. o.
- ↑ a b c d e Száray IV. 67–69. o.
- ↑ a b Száray V. 61–62. o.
- ↑ Az aranybulla szövege. (Hozzáférés: 2009. szeptember 11.)
- ↑ a b Száray V. 72–73. o.
- ↑ Száray V. 76–77. o.
- ↑ Száray V. 98–100. o.
- ↑ Száray V. 108. o.
- ↑ Száray V. 115. o.
- ↑ Anderle 56. o.
- ↑ Rendiség a német Wikipedián (német nyelven)
- ↑ Száray V. 127. o.
Források
- ↑ Száray IV.: Száray Miklós: Történelem IV: A középkor. Budapest: Műszaki. 1999. ISBN 963 16 2262 2
- ↑ Száray V.: Száray Miklós: Történelem V: Magyar történet a kezdetektől 1490-ig. Budapest: Műszaki. 1999. ISBN 963 16 2263 0
- ↑ Britannica Hungarica: Britannica Hungarica Világenciklopédia. Szerk. Halász György – Széky János. Elektronikus kiadás. Budapest: J.I.T. LEXIKON. 2005.
- ↑ Anderle: Anderle Ádám: Spanyolország története. (hely nélkül): Móra. ISBN 963 11 6874 3