„Pálmay Ernő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2019. január 22., 08:53-kori változata

Pálmay Ernő (1883 (?) – Vác, 1921. február 13.^[1]) honvédszázados, az összeomláskor részt vett a csehszlovák csapatok elleni ellenállásban és katonai küzdelmekben.

Élete

A Soproni 18. honvéd gyalogezred századosa volt.

Az első világháború alatt hadifogságba esett, s csak 1918 novemberében térhetett haza. A Léván állomásozó honvéd géppuskás tanfolyam utolsó parancsnoka, s egyben a helyőrség parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor a katonákból és a hozzájuk később csatlakozó barsi és honti polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett. Ez körülbelül négyszázadnyi erőt képviselt, de hamar összeütközésbe került az előrenyomuló cseh legionáriusokkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, mely Magyarország integritását akarta megőrizni.^[2]

A Károlyi-kormány egységét 1919. január 8-án az Ipoly bal partjára (demarkációs vonal) vezényelte, ezért elhagyta Lévát.^[3] Katonái közül azokat, akiket családja ehhez a területhez kötött, a szolgálat alól felmentette. 79-en maradtak,: 24 tiszt és 55 katona. Január 9–10-én Drégelypalánkról először Nagyorosziba, majd Rétságra települt. Január 29-én lefegyverezte a drégelypalánki cseh osztagot, de az ellentámadás miatt még az nap visszavonult. Másnap azonban a támadást visszaverte és a cseheket kiszorította, majd a síneket felszedette.^[4] 1919. január végén Balassagyarmaton állomásozott.

A Magyar Tanácsköztársaság felvidéki hadjárata során csapataival visszatért Lévára. Májusban mivel Pálmay nem kötelezte el magát egyértelműen a tanácsköztársaság mellett, csoportjának tagjait májusban Vácott vésztörvényszék elé állították, de kiszabadították őket. A Pálmay-csoport 1919. május 29-én éjjel Ipolyságért harcolt a csehszlovák csapatokkal.

A Friedrich-kormány 1. csendőr-tartalékzászlóaljként vette őket át. 1919. augusztus végén a román hadsereg Rétságon letartóztatta és Vácra internálta, de Bandholtz tábornok közbenjárására elengedték.

Emléke

Az első bécsi döntés után, 1942-ben a lévai kaszárnyán emléktáblát avattak az emlékére.^[5]
Pálmay-csoport Bajtársi Köre

Források

1943 A Pálmay-csoport története. In: Ajtay Endre (szerk.): A magyar katona. Budapest II, 188-189.
Fogarassy László 1969: Az augusztusi dráma (1919). Irodalmi Szemle 1969/8, 722-723.
Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád 2000: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma. Balassagyarmat.
Barthó Zsuzsanna 2005: A balassagyarmati csehkiverés utóélete az 1945 előtti helyi sajtó és az emlékiratok tükrében. Limes 18/1.
Danis Ferenc 2011: Ipolyság – a kettéosztott város. Fórum Társadalomtudományi Szemle XIII/3.
Elvett illúziók - Drozdy Győző emlékiratai.

↑ Budapesti Hírlap 41/37, 4 (1921. február 16.); Pesti Hírlap 43/37, 4. (1921. február 16.); Vasárnapi Újság 68/4, 48. (1921)
↑ Bars 1918. december 29.
↑ Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 53.
↑ 2007 Drégelypalánk
↑ Pesti Hírlap 64/128, 7 (1942. június 9.); 64/136, 7; 64/142; leviceonline.sk

Ez az életrajzi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] Budapesti Hírlap 41/37, 4 (1921. február 16.); Pesti Hírlap 43/37, 4. (1921. február 16.); Vasárnapi Újság 68/4, 48. (1921)

[2] Bars 1918. december 29.

[3] Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 53.

[4] 2007 Drégelypalánk

[5] Pesti Hírlap 64/128, 7 (1942. június 9.); 64/136, 7; 64/142; leviceonline.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 A Soproni 18. honvéd gyalogezred századosa volt.
-Az [[első világháború]] alatt hadifogságba esett, s csak 1918 novemberében térhetett haza. A Léván állomásozó honvéd géppuskás tanfolyam utolsó parancsnoka, s egyben a helyőrség parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor a katonákból és a hozzájuk később csatlakozó barsi és honti polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett. Ez körülbelül négyszázadnyi erőt képviselt, de hamar összeütközésbe került az előrenyomuló cseh legionáriusokkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, mely Magyarország integritását akarta megőrizni.<ref>[[Bars (újság)|Bars]] 1918. december 29.</ref>
+Az [[első világháború]] alatt hadifogságba esett, s csak [[1918]] novemberében térhetett haza. A [[Léva|Léván]] állomásozó honvéd géppuskás tanfolyam utolsó parancsnoka, s egyben a helyőrség parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor a katonákból és a hozzájuk később csatlakozó barsi és honti polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett. Ez körülbelül négyszázadnyi erőt képviselt, de hamar összeütközésbe került az előrenyomuló cseh legionáriusokkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, mely Magyarország integritását akarta megőrizni.<ref>[[Bars (újság)|Bars]] 1918. december 29.</ref>
-A [[Károlyi-kormány]] egységét 1919. január 8-án az [[Ipoly]] bal partjára (demarkációs vonal) vezényelte, ezért elhagyta Lévát.<ref>Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 53.</ref> Katonái közül azokat, akiket családja ehhez a területhez kötött, a szolgálat alól felmentette. 79-en maradtak,: 24 tiszt és 55 katona. Január 9–10-én [[Drégelypalánk]]ról először [[Nagyoroszi]]ba, majd [[Rétság]]ra települt. Január 29-én lefegyverezte a drégelypalánki cseh osztagot, de az ellentámadás miatt még az nap visszavonult. Másnap azonban a támadást visszaverte és a cseheket kiszorította, majd a síneket felszedette.<ref>[http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Dregelypalank/pages/008_haboru.htm 2007 Drégelypalánk]</ref> 1919. január végén [[Balassagyarmat]]on állomásozott.
+A [[Károlyi-kormány]] egységét 1919. január 8-án az [[Ipoly]] bal partjára ([[demarkációs vonal]]) vezényelte, ezért elhagyta Lévát.<ref>Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 53.</ref> Katonái közül azokat, akiket családja ehhez a területhez kötött, a szolgálat alól felmentette. 79-en maradtak,: 24 tiszt és 55 katona. Január 9–10-én [[Drégelypalánk]]ról először [[Nagyoroszi]]ba, majd [[Rétság]]ra települt. Január 29-én lefegyverezte a drégelypalánki cseh osztagot, de az ellentámadás miatt még az nap visszavonult. Másnap azonban a támadást visszaverte és a cseheket kiszorította, majd a síneket felszedette.<ref>[http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Dregelypalank/pages/008_haboru.htm 2007 Drégelypalánk]</ref> 1919. január végén [[Balassagyarmat]]on állomásozott.
 A [[Magyar Tanácsköztársaság]] felvidéki hadjárata során csapataival visszatért Lévára. Májusban mivel Pálmay nem kötelezte el magát egyértelműen a tanácsköztársaság mellett, csoportjának tagjait májusban Vácott vésztörvényszék elé állították, de kiszabadították őket. A Pálmay-csoport 1919. május 29-én éjjel [[Ipolyság]]ért harcolt a csehszlovák csapatokkal.