Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő

Bourbon Lujza Erzsébet
Uralkodóház	Francia–Bourbon
Született	1727. augusztus 14. Versailles
Elhunyt	1759. december 6. (32 évesen) Versailles
Nyughelye	Saint-Denis-székesegyház
Édesapja	XV. Lajos francia király
Édesanyja	Leszczyńska Mária
Házastársa	I. Fülöp parmai herceg
Gyermekei	Mária Izabella osztrák főhercerné I. Ferdinánd parmai herceg Mária Lujza spanyol királyné
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Bourbon Lujza Erzsébet témájú médiaállományokat.

Bourbon Lujza Erzsébet (ismert még mint Franciaországi Lujza Erzsébet, franciául: Louise Élisabeth de France, spanyolul: Isabel de Francia, olaszul: Luisa Elisabetta di Borbone-Francia; Versailles, 1727. augusztus 14. – Versailles, 1759. december 6.), a Bourbon-házból származó francia királyi hercegnő, XV. Lajos francia király és Leszczyńska Mária királyné legidősebb leánya, Anna Henrietta hercegnő ikertestvére, aki I. Fülöp herceggel kötött házassága révén Parma, Piacenza és Guastalla hercegnéje hitvese 1765-ös haláláig. Férjével a Bourbon-ház parmai ágának alapítói.

Élete

Származása, testvérei

Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő

Lujza Erzsébet királyi hercegnő 1727. augusztus 14-én született a versailles-i királyi kastélyban.

Édesapja a Bourbon-házból származó XV. Lajos francia király (1710–1774) volt, Lajos francia királyi hercegnek, Burgundia hercegének (1682–1712) és Mária Adelheid savoyai hercegnőnek (1685–1712) harmadik fia, XIV. Lajos király dédunokája.

Édesanyja a Leszczyński-házból származó Mária Zsófia lengyel királyi hercegnő (1703–1768) volt, I. (Leszczyński) Szaniszló király (1677–1766) és Katarzyna Opalińska lengyel grófnő (1680–1747) ifjabbik leánya.

A szülők házasságából 10 gyermek született, köztük elsőként Lujza Erzsébet hercegnő és ikerhúga, Anna Henrietta:

• Lujza Erzsébet (Izabella) hercegnő (1727–1759), aki 1739-ben feleségül ment Fülöp spanyol infánshoz, Parma uralkodó hercegéhez.
• Anna Henrietta hercegnő (1727–1752), Lujza Erzsébet hercegnő ikerhúga.
• Mária Lujza hercegnő (1728–1733), gyermekként meghalt.
• Lajos Ferdinánd herceg (1729–1765), a trónörökös (Dauphin de Viennois), aki 1744-ben Mária Terézia Rafaella spanyol infánsnőt (1726–1746), majd 1747-ben Mária Jozefa Karolina szász hercegnőt vette feleségül. Mária Jozefától született fiai lettek XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly királyok.
• Fülöp Lajos herceg (1730–1733), Anjou hercege, kisgyermekként meghalt.
• Mária Adelheid hercegnő (1732–1800)
• Viktória Lujza Mária Terézia hercegnő (1733–1799)
• Zsófia Filippina Erzsébet Jusztina hercegnő (1734–1782)
• Terézia Felicitász (1736–1744), gyermekként meghalt.
• Lujza Mária hercegnő (1737–1787), aki karmelita apáca lett (Mère Thérèse de Saint-Augustin).

Ifjúkora, házasságának előzményei

Lujza Erzsébet hercegnő húgaival együtt apjának versailles-i udvarában nőtt fel, ikerhúgával, Henriettával, és öccsével, Lajos Ferdinánddal együtt. (Kisebb testvéreit, Viktória, Zsófia Filippina, Teréz és Lujza hercegnőket már a Fontevrault apátságban neveltették, takarékossági okokból).

XV. Lajos – bár ő maga hírhedten csapodár férj volt – leányait féltő szeretettel óvta, és egy-két kivételtől eltekintve otthon, maga mellett szerette volna őket tartani. XV. Lajos szívéhez különösen elsőszülöttje, Erzsébet hercegnő állt, akinek érdeklődési köre az övéhez közel állt. Kedvenc leányát Babette-nek hívta. Paradox módon mégis ő lett az egyetlen, akit apja teljesen feláldozott a nagyhatalmi politikai érdekek oltárán.

1739-ben Lujza Erzsébet még csak 12 éves volt, amikor apja elkötelezte magát V. Fülöp spanyol királynak, hogy legidősebb leányát, a mindössze 12 éves Erzsébet hercegnőt feleségül adja Fülöp spanyol infánshoz, Fülöp második fiához. A házasság célja a Bourbon-ház francia és spanyol ágának kibékítése, kapcsolatuk megerősítése volt. Éveken át tartó diplomáciai tárgyalások előzték meg, amelyek egy 14 évvel korábbi inzultus következményeinek enyhítésére irányultak.

A két dinasztia viszonya 1725-ben került mélypontra, amikor XV. Lajos felbontotta 3 éven át fennálló hivatalos eljegyzését Mária Anna Viktória spanyol infánsnővel (1718–1781), V. Fülöp legidősebb (de ekkor még kisgyermek-korú) leányával, aki 1722 óta élt Versailles-ban. Ezt az eljegyzést – szintén nagyhatalmi érdekből, az 1718–20 között lezajlott spanyol–francia háború utáni békéltetés szándékával – II. Fülöp orléans-i herceg (1674-1723), Franciaország régense, a kiskorú XV. Lajos gyámja hozta tető alá. Ő azonban 1723-ban elhunyt. Az új régens, IV. Bourbon Lajos, Condé hercege (1692–1740) attól tartott, hogy a gyenge egészségű tizenéves király nem éri meg a gyermek-menyasszony felnövekedését, és a rivális Orléans-i ház örökölheti Franciaország trónját. Condé hercege mielőbb Bourbon-trónörököst akart, ezért 1725-ben felbontotta a spanyol eljegyzést, és hazaküldte az infánsnőt. XV. Lajos még abban az évben feleségül vette a nála 7 évvel idősebb Leszczyńska Mária lengyel királyi hercegnőt. A súlyos sértés miatt a két Bourbon családi ág kapcsolata 14 éven át fagyos és ellenséges maradt.

1739 februárjában XV. Lajos hivatalosan is bejelentette Erzsébet hercegnő és Fülöp infáns eljegyzését. A hercegnő gyermekkora 12 éves korában véget ért.

Erzsébet parmai hercegné férjével és gyermekeivel

Házassága, gyermekei

1739. augusztus 26-án a 12 éves (!) Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő a versailles-i kastélyban képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött a Bourbon-ház spanyol ágából való 19 éves Fülöp spanyol infánssal (1720–1765), V. Fülöp spanyol király (1683–1746) és Farnese Erzsébet parmai hercegnő (1692–1766) második fiával, XIV. Lajos francia király dédunokájával. Erzsébet hercegnő megkapta a Madame Infante (Infánsné Asszony) hivatalos címet. Fényes búcsúünnepségek után Erzsébet hercegnő elutazott Spanyolországba, fájdalmas búcsút véve megszokott környezetétől, köztük ikerhúgától, Henrietta hercegnőtől, akihez igen erős érzelmi kapcsolat fűzte.

Az ünnepélyes esküvőt, mindkét fél személyes részvételével 1739. október 25-én tartották Alcalá de Henaresben (Madrid közelében). A dinasztikus házasság célja a Bourbon-ház francia és spanyol ága közötti családi kapcsolatok megerősítése volt. E házasságból három gyermek született:

• Mária Izabella hercegnő (1741–1763), aki 1760-ban II. József osztrák főherceg (a későbbi német–római császár) első felesége lett.
• Ferdinánd herceg (1751–1802), a trónörökös, 1765-től Parma uralkodó hercege, aki Mária Amália osztrák főhercegnőt, Mária Terézia császárné leányát vette feleségül.
• Mária Lujza hercegnő (1751–1819), aki 1765-ben Károly spanyol infánshoz ment férjhez, 1788-tól Spanyolország királynéja lett.

Élete a spanyol királyi udvarban

Lujza Erzsébet hercegnő és legidősebb leánya, Mária Izabella.

A spanyol királyi udvar életet merev, ceremoniális udvari etikett uralta, szemben a szabados francia udvar kötetlenségével. Lujza Erzsébet hercegnő nyomasztónak találta az itteni életet, leveleiben az udvart lélektelen bábszínháznak, saját magát kiszolgáltatott marionettfigurának írta le, aki apósa, V. Fülöp király és domináns személyiségű anyósa, Farnese Erzsébet királyné akarata szerint kénytelen mozogni. (A francia hercegnő „megnevelését” Erzsébet királyné vállalta el.)

Férjével való viszonya kezdettől fogva kudarcra volt ítélve, Erzsébetben semmilyen vonzalom nem ébredt spanyol házastársa iránt. Leveleiben egy minden gyengédségtől mentes, kötelességszerűen teljesített kapcsolatot írt le, amelytől ő maga iszonyodott. A spanyol azonban udvar nem volt tekintettel gyermeki érzékenységre, csak a trónutódlás szükségességére. Erzsébet hercegnő csupán 14 éves volt, amikor 1741. december 31-én a Buen Retiro kastélyban világra hozta első gyermekét, Mária Izabella infánsnőt.

A magányos Lujza Erzsébet teljesen kislányának szentelte magát, ez a szoros anya–gyermek kapcsolat hatással volt Mária Izabella érzelmi fejlődésére. Anyja volt az egyetlen személy, akire bizalommal tekinthetett. Az évek múltával belelátott anyja és apja üres, tartalmatlan kapcsolatába, átérezte anyja kiszolgáltatottságát.

Parma hercegnéje

Erzsébet parmai hercegné 2-éves fiával, Ferdinánd herceggel.
Adélaïde Labille-Guiard műve, 1788.

A boldogtalan Lujza Erzsébet számos levélben apjának, XV. Lajosnak is írt kétségbeejtő helyzetéről. Egyre gyakrabban sújtották depressziós rohamok. Mindent megmozgatott annak érdekében, hogy elmenekülhessen Spanyolországból. Ebben az időben zajlott XV. Lajos és Ausztria között az osztrák örökösödési háború, amelyben Franciaország észak-itáliai területeket akart megszerezni. Az 1748. október 18-án megkötött aacheni békeszerződésben a Bourbon-háznak juttatták Parma, Piacenza és Guastalla vidékét. Az 1748-ban zajló béketárgyalások közben Lujza Erzsébet rábeszélte apját, hogy férjét, Fülöp infánst ismerje el Parma és Piacenza uralkodó hercegének. A Parmába való költözéstől gondjainak megoldását remélte. XV. Lajos teljesítette kedvenc leányának kérését, 1748. július 1-jén Fülöp infánst elismerte a Parmai Hercegség uralkodójának.

1748. december 11-én Lujza Erzsébet meglátogatta édesapját Versailles-ban, hogy köszönetet mondjon neki a férjének juttatott magas méltóságért. Találkozhatott szeretett ikerhúgával, Henrietta hercegnővel is. A látogatás során Lujza Erzsébet összebarátkozott apja hivatalos szeretőjével, Madame de Pompadour márkinéval, emiatt testvérei, akik gyűlölték a „szajha mamát” (Maman Putain), megnehezteltek nővérükre.

Az új hercegi pár 1749. március 9-én érkezett új hercegségébe. Lujza Erzsébet hercegnő, tehetséges francia miniszterének, Guillaume du Tillot-nak (1711–1774) segítségével igyekezett hercegségébe behozni a könnyedebb francia életstílust és kultúrát, amit a spanyol udvarban hiányolt. Érdekelte a politika, férje támaszkodhatott véleményére. Parmában pezsgő kulturális élet fejlődött ki, a várost „Itália Athénjának” kezdték nevezni. A kormányzati megbeszélések után a hercegnő vadászatokon, színházi előadásokon, álarcosbálokon múlatta idejét. Pszichés állapota Parmában átmenetileg megjavult.

1750-ben Lujza Erzsébet kislányával, Mária Izabella hercegnővel együtt hazalátogatott édesapjához, XV. Lajoshoz. Fontainebleau-ban találkoztak, a királyi nagyapa ekkor látta leányunokáját először.

Parmába visszatérve Erzsébet hercegnőt ismét depressziók kínozták. Férjével való fizikai együttlétet egyáltalán nem kívánta, Fülöp herceg azonban férfi örököst kívánt tőle. Erzsébet 1751-ben egy éven belül két gyermeket hozott a világra: januárban az áhított trónörököst, Ferdinánd herceget, decemberben egy második leányt, Mária Lujza hercegnőt. Kapcsolata ezekkel a gyermekekkel már nem volt olyan bensőséges, mint legidősebb leányával, Mária Izabella hercegnővel, aki örökölte tőle a melankóliára való hajlamot, és később, II. József osztrák főherceggel kötött házasságában anyjához hasonlóan viselkedett.

Utolsó évei

1752-ben hirtelen meghalt Lujza Erzsébet ikerhúga, Anna Henrietta hercegnő, akihez mindenkinél erősebben kötődött. A hír összetörte Erzsébetet, azonnal hazautazott, és órákat töltött ikertestvére sírjánál. Ezt a csapást élete végéig nem heverte ki. A következő években egészsége meggyengült. Egyre gyakrabban menekült el a parmai udvarból, amelyet unalmasnak és nyomasztónak talált. Megpróbált támogatást keresni ahhoz, hogy férje egy másik királyságot kapjon. Tárgyalt Mária Terézia osztrák főhercegnővel, aki a gazdag Habsburg-Németalföldet adta volna Parmáért. E tárgyalások keretében jegyezték el Erzsébet legidősebb leányát, Mária Izabellát és II. József osztrák trónörökössel, a későbbi II. József császárral. (A házasságkötésre csak 1760 őszén, egy évvel Lujza Erzsébet halála után került sor). Amikor VI. Ferdinánd spanyol király 1759. augusztus 10-én utód nélkül elhunyt, a parmai hercegi pár egy lépéssel közelebb jutott a spanyol trónhoz is. Azonban a soron következő örökös, Fülöp herceg bátyja, III. Károly lépett a trónra, Lujza Erzsébet illúziói a semmibe foszlottak.

Életének utolsó éveiben Lujza Erzsébet hercegnő egyre több időt töltött Franciaországban, családja körében. Az egyik látogatás során súlyosan megbetegedett. Anyja, Leszczyńska Mária királyné a legrosszabbtól tartva írta egy levelében: „Szegény gyermekem súlyos lázban fekszik, nagyon aggódom érte.” 1759 december elején elkapta a himlőt, és december 6-án családjának lakóhelyén, a versailles-i kastélyban elhunyt. 1760. március 27-én kívánsága szerint a Saint-Denis-székesegyházban temették el, szeretett ikerhúga, Anna Henrietta mellett.

Külső hivatkozások

• http://www.madamedepompadour.com/_eng_pomp/galleria/entour/entour1.htm
• Családi, életrajzi adatai (The Peerage).
• Családi, életrajzi adatai (Geneall.net).