„Aurelio Brandolini Lippo” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
1. sor: 1. sor:
{{Személy infobox
{{Személy infobox
|típus=
|típus=
|név=
|név= Lippus Brandolinus
|kép=
|kép=
|képméret =
|képméret =
13. sor: 13. sor:
|születési név= <!-- Wikidata: p513 -->
|születési név= <!-- Wikidata: p513 -->
|neme = <!-- csak ha nem derül ki a bevezetőből vagy az utónévből -->
|neme = <!-- csak ha nem derül ki a bevezetőből vagy az utónévből -->
|művésznév =
|latin név = Lippus Brandolinus
|álnév = <!-- Wikidata: p742 -->
|álnév = <!-- Wikidata: p742 -->
|becenév= <!-- Wikidata:p1449 -->
|becenév= <!-- Wikidata:p1449 -->

A lap 2019. január 6., 13:37-kori változata

Lippus Brandolinus
Született1440[1]
Firenze[2]
Elhunyt1497 (56-57 évesen)[1][3][4][5][6]
Róma[7]
Foglalkozása
Halál okapestis
SablonWikidataSegítség

Aurelio Brandolini Lippo (vaksága miatti mellékneve az „il Lippo") (Firenze, 1449 körül – Róma, 1497), latinos névalakja: Lippus Brandolinus. Humanista rétor, ágoston-rendi szerzetes, Mátyás király humanista kíséretének tagja.

Élete

Előkelő firenzei nemesi család sarjaként született. Noha gyermekkorában egy betegség következtében elvesztette látását, kora egyik leghíresebb retorikatanára, szónoka, prédikátora lett. Mátyás király ezért hívta Magyarországra, felajánlva neki a retorikai katedrát a pozsonyi egyetemen. Nem ismert, hogy pontosan mikor érkezett Magyarországra, biztosan csak annyit lehet tudni, hogy 1481-ben még Rómában volt, de 1489-ben már a Hunyadi-udvarban tartózkodott. Az uralkodót 1490-ben Bécsbe is elkísérte; Mátyás temetésén ő mondta a gyászbeszédet. Mivel valószínűleg a Corvin János-párthoz tartozott, hamar kénytelen volt visszatérni hazájába, szülővárosába, ahol belépett az Ágoston-rendbe. Pestisben halt meg Rómában, 1497-ben.

Munkái

  • Dialogus ad Matthiam invictissimum Hungariae regem et Beatricem reginam de vitae humanae conditione et corporis aegritudine toleranda. Basilea, 1541. (2. kiadása. U. ott, 1543), Vienna 1541. Német fordítása Augsburg. 1622.
  • De comparatione Reipubblicae et regni. Kéziratban a firenzei Biblioteca Laurenzianában és a Biblioteca Riccardianában. Első nyomtatott kiadása: 1890, Ábel Jenő gondozásában, magyar fordítása 1928-ban jelent meg, Angyal Pál készítette, s látta el bevezető tanulmánnyal.

A dialógus témája a két államforma, a köztársaság és a királyság összehasonlítása. A beszélgetés résztvevői: Mátyás, törvénytelen fia, Corvin János és Domenico Giugni firenzei lovag, aki valóban hosszú időt töltött ekkoriban Budán. János kérésére apja oktatja fiát a tökéletes államról, a jó kormányzás művészetéről, a jó uralkodóról olyan (antik modelleket követő) formában, hogy vitapartnert hív maga mellé, s együtt veszik sorra különböző álláspontok melletti és elleni érveket. A három napon át tartó disputából a királyság eszméje kerül ki győztesen. Mátyás az ideális uralkodó mintaképeként jelenik meg. Aurelio Budán kezdte el írni, majd Firenzében folytatta, de életében nem fejezte be művét. Öccse, Raffaele készítette el a ma ismert kéziratot, ő ajánlotta és ajándékozta azt Giovanni Medici bíborosnak, a későbbi X. Leó pápának. A szépen díszített kódexet évszázadokig a Mediciek könyvtára rejtette.

  • Re ratione scribendi.' Basilea. 1543. [Basle]: Per Ioan. Oporinum, et haeredes Ioan Heruagij, 1565. Londini: Apud Henricum Middletonum, 1573
  • La storia sacra dei Ebrei és De laudibus musicae. Kéziratban a Biblioteca Laurenzianában
  • Oratio de virtutibus domini nostri Jesu Christi. Romae: ex typographia D. Basae, 1596
  • Lippi Brandolini De humanae vitae conditione, et toleranda corporis aegritudine: ...dialogus. Adiecimus alterae huic editioni. De exilaratione animi, in mortis angore Aymari Falconei Thautani dialogum, opuscolum ... Basle: R. Winter, 1543. Parisiis: apud Federicum Morellum ..., 1562
  • Oratio pro Antonio Lauredano oratore Veneto ad principem et senatum Venetum.

Magyarul

  • Lippus Brandolinus: A köztársaság és királyság összehasonlítása; közreadja Angyal Pál; Pallas Ny., Bp., 1928

Források

  • Girolamo Tiraboschi: Storia della letteratura italiana (első kiadás: Venezia, 1783)
  • Lippus Brandolinus: A köztársaság és királyság összehasonlítása (Angyal Pál fordításában, bevezető tanulmányával, Budapest, 1928)
  • Puskás István: Monumento al Principe, in Nuova Corvina 20 (Budapest, 2008)

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. LIBRIS. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Alvin
  6. NUKAT
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)