„Latorcai János” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg., jav.
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
29. sor: 29. sor:
| házastárs =
| házastárs =
| párt =
| párt =
| foglalkozás =
| foglalkozás =Ő is G
| vallás =
| vallás =
| aláírás =
| aláírás =

A lap 2018. december 30., 14:13-kori változata

Latorcai János
A Magyar Köztársaság ipari és kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő
1993. február 25. – 1994. július 14.
ElődSzabó Iván
UtódPál László
Az Országgyűlés alelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2010. május 14.
ElődHarrach Péter

Született1944. május 9. (79 éves)
Békés
PártKereszténydemokrata Néppárt

GyermekeiLatorcai Csaba
FoglalkozásŐ is G
A Wikimédia Commons tartalmaz Latorcai János témájú médiaállományokat.

Latorcai János (Békés, 1944. május 9. –) gépészmérnök, politikus. 1993 és 1994 között ipari és kereskedelmi miniszter, 1994-től országgyűlési képviselő, 2010-től az Országgyűlés alelnöke.

Életpályája

1962-ben érettségizett Mezőtúron, majd az esztergomi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban tanult, ahol 1965-ben vegyipari technikusi képesítést szerzett. Ezután a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1971-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. 1976-ban doktorált.

1965-ben a Textilipari Kutatóintézet tudományos munkatársa lett, majd 1971-ben az Élelmiszeripari Főiskolán tanársegédi állást kapott. 1975-től a Munkaügyi Minisztérium tudományos munkatársa, majd osztályvezető-helyettese volt. 1976-tól 1992-ig a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa volt. 1989-től a FÉG szolgáltató leányvállalatánál dolgozott főmérnökként, majd a FÉG gyártásfejlesztési főmérnöke, később vezérigazgató-helyettese, majd annak vezérigazgatója. 1991-től az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ipargazdasági, majd 1992-től iparpolitikai főosztályának vezetője volt. 1991-től tagja a Rába Rt. vállalati tanácsának, majd egy ideig igazgatósági elnöke volt a cégnek.

1993-ban lépett be a KDNP-be. 1993 februárjában Szabó Iván utódjaként ipari és kereskedelmi miniszterré nevezték ki Antall József akkori miniszterelnök kormányába. Posztját Boross Péter miniszterelnöksége alatt is megtartotta. Az 1994-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. Az ez évi önkormányzati választáson a polgári oldal főpolgármester-jelöltje. A gazdasági bizottság alelnökeként tevékenykedett. 1994-ben a KDNP alelnökévé választották, majd 1995-ben a párt országos választmányának elnökévé választották. 1997-ben több párttársával együtt megalapítója az MKDSZ-nek, ami miatt kizárják pártjából és frakciójából, valamint az akkori Házszabály rendelkezése miatt elvesztette bizottsági tagságát is. Rövid független képviselői tevékenység után csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz, annak egyik helyettes vezetője lett. Új frakciója javaslatára újra a gazdasági bizottság alelnöke lett.

Az 1998-as országgyűlési választáson a Fidesz jelöltjeként az Esztergom központú választókerületben szerzett egyéni mandátumot. Az őszi önkormányzati választáson újra a polgári pártok főpolgármester-jelölje, de ezúttal is alulmarad Demszky Gáborral szemben. A Fidesz-frakció helyettes vezetője és a gazdasági bizottság elnöke volt. 1998 és 2002 között kétszer próbálta elérni, hogy Esztergom megkapja a megyei jogú város rangot.[1] A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz és az MDF Komárom-Esztergom megyei területi listájáról szerzett mandátumot. A gazdasági bizottság alelnöke volt.

2002-ben az újjáalakult KDNP alelnökévé választották, 2003 óta az országos választmány elnöke. 2006-ban a Fidesz és a KDNP közös országos listájáról szerzett mandátumot, 2010-ben pedig a Békés megyei területi listáról. 2010-ben az Országgyűlés egyik alelnökévé választották.

Több civil egyesület tagja.

Családja

Nős, felesége közgazdász és ikonfestő. Két felnőtt gyermek édesapja, nagyobbik fia a II. kerületi képviselő-testület tagja.

Források és jegyzetek

Külső hivatkozások