„Elefántfélék” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Patája van
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
1. sor: 1. sor:
{{egyért2|az elefántfélékről|Elefánt (zenekar)}}
Patája van.{{egyért2|az elefántfélékről|Elefánt (zenekar)}}
{{Taxobox
{{Taxobox
| name = Elefántfélék
| name = Elefántfélék

A lap 2018. december 28., 15:25-kori változata

Patája van.

Elefántfélék
Evolúciós időszak: Pliocén - jelenkor
Afrikai elefánt
Afrikai elefánt
Ázsiai elefánttehén a borjával
Ázsiai elefánttehén a borjával
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Öregcsalád: Elefántalakúak (Elephantoidea)
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Gray, 1821
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Elefántfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elefántfélék témájú médiaállományokat és Elefántfélék témájú kategóriát.

Ázsiai elefánt
Afrikai elefánt

Az elefántfélék (Elephantidae) három ma élő faja az ormányosok rendjének (Proboscidea) egyetlen ma is élő családját alkotja. Nemrég, genetikai vizsgálatok nyomán bizonyosodott be, hogy az erdei elefánt nem az afrikai elefánt alfaja, hanem önálló faj, így az ázsiai elefánttal együtt háromra emelkedett az elefántfajok száma. A család többi tagja – így a mamutok és a Stegodon nem tagjai is, illetve a hatalmas Palaeoloxodon recki – már régebben kihalt.

Az elefántfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

Leírásuk

Az elefántok a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, egyben a legtermetesebb szárazföldi emlősök. A legnagyobb ismert elefántot 1974-ben lőtték Angolában: a hatalmas bika 3,96 méteres marmagasságú volt és 10,4 tonnát nyomott.[1][2] A rekordméretű állatok vemhessége is rekordhosszúságú, mintegy 22 hónapig tart. Az elefántok sokáig élhetnek: akár 70 évig, olykor még tovább is.

Az elefántagyar olyan specializált, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfog, amely a táplálék kiásására, mozgatására és harcra szolgál.

Számos lelet tanúsítja, hogy az őskori emberek fogyasztottak különféle elefántféléket, az ókor több civilizációjában pedig a hadsereg fő csapásmérő erői voltak. Indiában mindmáig kultikus tisztelet övezi őket. Később kedvelt cirkuszi attrakciók és állatkerti látványosságok, illetve az erőgépek helyettesítői lettek. Közben folyamatosan vadásztak rájuk, elsősorban agyaruk, az elefántcsont miatt, ami számos luxuscikk alapanyaga.

Harci elefántok

Az elefántokat előszeretettel alkalmazták már az ókori perzsa és indiai hadviselésben is. Nagy Sándor az ellenük való sikeres védekezés módját is megtalálta. Utódai, a diadokhoszok, az elefántokat a falanxszal kombinálva létrehozták az i. e. III. század uralkodó hadviselési taktikáját. Az ormányosok hátára fából készült tornyot erősítettek, amelyben egy dárdavető és legalább egy íjász foglalt helyet, míg a hajtó - csaknem mindig indiai - maga is részt vett a harcban lándzsával vagy íjjal. Pürrhosz épeiroszi király, Nagy Sándor unokatestvére, elefántjaival halálra rémítette a rómaiakat, különösen a lovasságot, mivel a lovak nem állhatták az elefántok szagát. Hannibál is széleskörűen alkalmazta az afrikai elefántokat a második Pun háború idején. Az elefánt azonban a harci kürtök hangjára vagy a dárdák okozta sebek miatt könnyen megvadult, és ilyenkor barátot, ellenséget - válogatás nélkül - összetiport. Az elefántokat a makedónok gyakran bőrponyvákkal és fémből készült páncélzattal védték a sebesülés ellen.

Osztályozás

Az elefántfélék családját a következőképpen osztályozzák:

Fontos kiemelni, hogy a mai elefántok nem a mamutok leszármazottjai. A masztodonok (Mammutidae) pedig (nagymértékű hasonlóságuk ellenére) külön családot alkotnak az ormányosok rendjén belül.

Elefántok a kultúrában

Természetvédelmi helyzetük

Az elefántok száma erőteljesen lecsökkent, elsősorban élőhelyeik fogyatkozása és a vadászat miatt. Így 1979-ben még mintegy 1 300 000 elefánt élt Afrikában, 1989-ben már csak 600 000. A 2010-es évek elején a vadon élő ázsiai elefántok számát 37 000–57 000 közé tették; a háziasított egyedek száma mintegy 15 000.[3] Ezért az elefántfélék minden faja védett.

Érdekesség

  • Az elefántok gyomra emésztés közben nagy zajt kelt, azonban az elefánt képes az emésztése folyamatát akaratlagosan felfüggeszteni, ha úgy ítéli meg, hogy ez a zaj felhívná rá a ragadozók figyelmét.[4]
  • Nagyfokú empátiát mutatnak, bármilyen más fajjal szemben.[5] Például természeti katasztrófa esetén képesek felismerni, hogy vészhelyzet alakult ki, és a mentőkutyákhoz hasonlóan segítségére lehetnek az embereknek.[6]

Jegyzetek

  1. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  2. Wood, G.L. (1982) The Guinness book of animal facts and feats. Guinness Superlatives. ISBN 0-85112-235-3
  3. A Fővárosi Állat- és Növénykert tájékoztatója
  4. 1001 Unbelievable Facts, p 77
  5. http://www.erdekesseg.hu/19-allati-teny/
  6. http://nepszava.hu/cikk/1137978-elefantok-mentik-az-embereket-indiaban

További információk