„Szilágyi Enikő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 55. sor: | 55. sor: | ||
A [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem|Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán]] szerzett diplomát 1980-ban. 1980-tól Marosvásárhelyen, 1987-től a [[Kolozsvári Állami Magyar Színház]]ban. 1989-ben férjével együtt elhagyta Romániát. Először [[Dánia|Dániába]] mentek, majd [[Belgium]]ba. Belgiumban egyik nap pincér volt egy luxusétteremben, másnap pedig egy bisztróban felszolgált és takarított. |
A [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem|Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán]] szerzett diplomát 1980-ban. 1980-tól Marosvásárhelyen, 1987-től a [[Kolozsvári Állami Magyar Színház]]ban. 1989-ben férjével együtt elhagyta Romániát. Először [[Dánia|Dániába]] mentek, majd [[Belgium]]ba. Belgiumban egyik nap pincér volt egy luxusétteremben, másnap pedig egy bisztróban felszolgált és takarított. |
||
Négy évet élt Hollandiában és Belgiumban, tökéletesítette francia tudását és megtanult hollandul. Majd Lengyel György szerződtette [[Debrecen]]be, a [[Csokonai Nemzeti Színház|Csokonai Színházhoz]]. Közben francia [[sanzon]]okat tanult. [[Jacques Brel]], [[Georges Brassens]], [[Léo Ferré]] dalai mellett megzenésítette [[Pablo Neruda]], [[Federico García Lorca|García Lorca]], [[Charles Baudelaire]], [[Paul Verlaine]], [[Arthur Rimbaud]] verseit. |
|||
Majd Lengyel György szerződtette [[Debrecen]]be, a [[Csokonai Nemzeti Színház|Csokonai Színházhoz]]. Közben francia [[sanzon]]okat tanult. [[Jacques Brel]], [[Georges Brassens]], [[Léo Ferré]] dalai mellett megzenésítette [[Pablo Neruda]], [[Federico García Lorca|García Lorca]], [[Charles Baudelaire]], [[Paul Verlaine]], [[Arthur Rimbaud]] verseit. |
|||
1995-től a [[kecskemét]]i [[Katona József Színház (Kecskemét)|Katona József Színházban]], 1997-től a debreceni Csokonai Színházban játszott. |
1995-től a [[kecskemét]]i [[Katona József Színház (Kecskemét)|Katona József Színházban]], 1997-től a debreceni Csokonai Színházban játszott. |
||
A lap 2018. december 14., 16:44-kori változata
| Szilágyi Enikő | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1952. december 19. Kolozsvár, Románia |
| Származás | magyar |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Iskolái | Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem |
| Aktív évek | 1980 - |
| Tevékenység | színművész, sanzonénekes |
| További díjak | Jászai Mari-díj (2023) |
| Szilágyi Enikő IMDb-adatlapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Enikő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágyi Enikő (Kolozsvár, 1952. december 19. –) erdélyi magyar színésznő.
 | |
|---|---|
 | Nem található szabad kép.(?) |
 | Felállva tapsolt a közönség |
Pályakép
A Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1980-ban. 1980-tól Marosvásárhelyen, 1987-től a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. 1989-ben férjével együtt elhagyta Romániát. Először Dániába mentek, majd Belgiumba. Belgiumban egyik nap pincér volt egy luxusétteremben, másnap pedig egy bisztróban felszolgált és takarított.
Négy évet élt Hollandiában és Belgiumban, tökéletesítette francia tudását és megtanult hollandul. Majd Lengyel György szerződtette Debrecenbe, a Csokonai Színházhoz. Közben francia sanzonokat tanult. Jacques Brel, Georges Brassens, Léo Ferré dalai mellett megzenésítette Pablo Neruda, García Lorca, Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud verseit. 1995-től a kecskeméti Katona József Színházban, 1997-től a debreceni Csokonai Színházban játszott.
Az év színésznője volt Romániában 1982-ben. Négyszer kapott nívódíjat, a szép magyar beszédért Kazinczy-díjat kapott. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével.
2005 óta Párizsban él. New Yorkban, Brüsszelben, Londonban, Berlinben, Párizsban énekel.
Szerepei
Filmszerepei
- A fény ösvényei (magyar, 2005)[1]
- Ezt kell beoszd mára, bébi! (magyar, 2003)
- Kulcslyukon surranó szerelem (magyar, 2002)
- Balra a nap nyugszik (magyar, 2000)
- Cale liberă (román, 1986)
- Domnișoara Aurica (román, 1985)
- Horea (román, 1984)
- Secretul lui Bachus (román, 1984)
- Misterele Bucureștilor (román, 1983)
- Șantaj (román, 1982)
- Wilhelm Cuceritorul / Glorie și onoare (Cucerirea Angliei) (francia–svájci–román, 1982)
- Capcana mercenarilor (román, 1981)
- Destinația Mahmudia (román, 1981)
- Iancu Jianu, haiducul (román, 1981)
- Bietul Ioanide (román, 1980)
- Punga cu libelule (román, 1980)
- Ultima noapte de dragoste (román, 1980)
- Falansterul (román, 1979)