Rákosi Mátyás

Rákosi Mátyás
Rákosi Mátyás 1948. június 11-én beszédet mond a Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitásakor
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2. elnöke
Hivatali idő 1952. augusztus 14. – 1953. július 4.
Előd	Dobi István
Utód	Nagy Imre
A Magyar Kommunista Párt főtitkára
Hivatali idő 1945 – 1948
Előd	újonnan létrehozott tisztség
Utód	a tisztség megszűnt
A Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára
Hivatali idő 1948 – 1953
Előd	újonnan létrehozott tisztség
Utód	ő maga első titkárként
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára
Hivatali idő 1953 – 1956. július 18.
Előd	ő maga főtitkárként
Utód	Gerő Ernő
Születési név	Rosenfeld Mátyás
Született	1892. március 9. Ada, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1971. február 5. (78 évesen) Gorkij, Szovjetunió
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	MKP, MDP, MSZMP
Házastársa	Fenya Fjodorovna Kornyilova
Foglalkozás	politikus
Vallás	ateista
Díjak	Magyar Szabadság Érdemrend Magyar Népköztársasági Érdemrend Munka Érdemrend
Rákosi Mátyás aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákosi Mátyás témájú médiaállományokat.

Rákosi Mátyás (1903-ig Rosenfeld Mátyás, Ada, 1892. március 9. – Gorkij, 1971. február 5.) 1945–56 között a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja fő-, majd első titkára, 1952–53-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.

Élete

Gyermekkora és iskolásévei

Az ifjú Rákosi

Az akkor Magyarországhoz, ma Szerbiához tartozó bácskai Ada községben született a szegény, nem túl vallásos zsidó terménykereskedő Rosenfeld József és Léderer Cecília hatodik gyermekeként. Édesapja három, édesanyja hat elemit végzett. Tizenkét testvére született, közülük tízen élték meg a felnőttkort; Ludovika Lujza és Jenő még kisgyermekkorukban meghaltak. Testvérei Béla (1886–1944), Jolán (1888–?), Matild Gizella (1890–?), Izabella (1895–?), Margit (1896–1932), Zoltán (1898–?), Mária (1902–1938), Ferenc (1904–2006), Dezső (1906–?) és Hajnal (1908–1944).

Az apai nagyapja falusi kovács volt, és az 1848-as szabadságharc idején a helyi népfelkelők „kaszáit egyenesítette” és emiatt később menekülnie kellett. Apját a faluban „Kossuth-zsidó”-nak is hívták, mivel a Kossuth-párt támogatója volt. Szülei Topolyán születtek, apja 1903-ban változtatta családnevét Rosenfeldről Rákosira (helyenként tévesen olvasható, illetve elterjedt pletyka, hogy eredeti neve Roth Manó lett volna – valójában ez egy később ráragasztott gúnynév volt; a rot – németül vörös – a kommunisták által használt színre utalt). A kis Mátyás már kisgyerekként rendkívül érdeklődő volt, alig várta, hogy iskolába járhasson. Sopronban végezte az elemi iskolát, majd 1910-ben érettségizett a szegedi főreáliskolában jeles eredménnyel. Ezután két félévet a Keleti Kereskedelmi Akadémia külkereskedelmi szakán tanult. 1912-től Hamburgban, 1913-ban Londonban tanult ösztöndíjasként.

Rákosi Mátyás 1919-ben

Az első világháború idején (1914–1918)

Még budapesti tanulmányai kezdetén, 1910-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, majd részt vett a diákmozgalomban és titkára volt az antimilitarista Galilei Körnek, amelynek soraiból nem egy magyar kommunista került ki. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett, és egészen 1918-ig távol-keleti hadifogolytáborokban élt. Innen megszökött, és Pétervárra ment.

A Tanácsköztársaság idején (1919)

Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt, többször járt az északi és a román fronton, végül 1919. július végén rövid időre a Vörös Őrség parancsnoka lett. 1919. augusztus 2-án egy embercsempész segítette át az osztrák határon.

Börtönévek és emigráció (1919–1940)

A bukás utáni frakcióharcban Kun Bélát támogatta, de egy beszéde miatt kitiltották és kitoloncolták Ausztriából. 1920 és 1924 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet-európai kommunista mozgalomban. 1924-ben illegálisan visszatért Magyarországra, ahol 1925-ben letartóztatták, és az első Rákosi-perben lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték. Máig tisztázatlan okokból a kommün alatti tevékenysége miatt nem folytatták le a bírósági eljárást, holott a népbiztosok perében vádolva volt, de szökésben volt, s ezért elfogatóparancsot bocsátottak ki ellene. A per nemzetközileg is híres lett Rákosi az utolsó szó jogán elmondott beszéde után, s elítélését Henri Barbusse francia költő-író is elemezte írásában, sok más közép-európai kommunista sorsával együtt. 1930-ban a szegedi Csillagbörtönbe szállították. 1934 elején telt volna le a büntetése, de szabadulás helyett májusban – jogászi és politikai körök meglepetésére – „elővették” a kommün alatti tevékenysége miatt indított, le nem zárt eljárást, melyet 1925-ben kellett volna lefolytatni. Ebben az újabb perben a budapesti büntető törvényszék B.XIV.5736/1919/1035.sz. ítéletével kommün alatti tevékenységéért – felségsértés, lázadás, tettestársként 27 rendbeli gyilkosság, felbujtóként 17 rendbeli gyilkosság, pénzhamisítás bűntettekért – életfogytiglant kapott.

A szegedi Csillag börtönben kivételesen jó elbánásban részesült, zárkája egész nap nyitva volt, szabadon járkált az írnoki helye és a cella között. Időnként a politikai foglyokkal párttaggyűlést tartott, és frakciózás címén kizárta a pártból azt, aki kifogásolni merte, hogy a többiektől eltérően a csomagját nem osztotta meg a rabtársak között. Feltűnően sok pénze volt, s különösen Domokos József ügyvédje útján állandó kapcsolatban volt Moszkvában lévő rokonaival, különösen Zoltán (1945 után Biró Zoltán) testvérével, aki figyelmeztette, hogy olyan idők járnak Moszkvában, hogy jobb helyen van a Csillagban mint a Szovjetunióban, s az ügyvédek útján küldött nagyobb összegeket. Az akkori jogi szabályozás folytán is összbüntetésbe foglalták a két kiszabott büntetést, 1940-ben tehát nem kegyelemmel, hanem azért szabadult mert lejárt az összbüntetésre megállapított 15 év büntetés 1925-től számítva. 1940. október 30-án egy államközi megállapodás értelmében Vas Zoltánnal együtt a Szovjetunióba távozhatott a cári csapatok által 1849-ben, a szabadságharc végén zsákmányolt honvédzászlókért cserében.

A Szovjetunióban (1940–1945)

A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták; érkezése másnapján, 1940. november 7-én Sztálin mellett állhatott a Vörös téri felvonulás díszemelvényén. Bár eleinte megdöbbentették a sztálini politika által radikálisan megváltozott viszonyok, gyorsan akklimatizálódott, és mindenben követte Sztálint és az SZKP-t. Az emigráns Magyar Kommunista Párt vezetője lett, ő irányította az emigráns-magyar Kossuth Rádiót, és a magyar foglyok közötti propagandamunkát. Ezekben az években ismerte meg leendő feleségét, a jakut származású, 1903-ban született Feodora (Fenya) Fjodorovna Kornyilovát, akivel 1942-ben kötöttek házasságot. Gyermekük nem született; felesége első házasságából származó gyermekét azonban közösen nevelték fel, ahogy 1945-től húga fiát Vlagyimirt is. (Rákosi számos testvére élt hosszabb-rövidebb ideig a Szovjetunióban és hozzá hasonlóan egy részük „helyi” férjet, vagy feleséget választott.)

Magyarországon maradt apját és két testvérét, Bélát és Hajnalt 1944-ben Szabadkáról deportálták és Auschwitzban haltak meg július 29-én. Ez a hely és dátum áll a hivatalos holttá nyilvánításban (Szabadka, 1947. június 10.), maga Rákosi azonban erről mást írt. Rákosi visszaemlékezéseiben „Arról beszámol, hogy apja a mauthauseni lágerban halt meg kiütéses tífuszban. Bátyja, Béla ugyanaznap, ugyanott pusztult el, és Bergen-Belsenben lelte halálát a húga, Hajnal...”.

Visszatérése

1945. január 30-án érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. Még távollétében, 1944 végén beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az ezt követő hónapokban taktikai okokból nem hangsúlyozta a kommunista hatalomátvétel szükségességét, amiben az is közrejátszott, hogy még Sztálin szándékai sem voltak egyértelműek Magyarországgal kapcsolatosan. Több nyelven kiválóan beszélt, ez tette lehetővé, hogy Trumannal angolul tárgyalhatott Washingtonban a békeküldöttség tagjaként, de emellett meg tudta magát értetni oroszul, németül és olaszul is. A politika volt a „hobbija”, amely élete minden percét kitöltötte. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a szociáldemokrata párttal (SZDP) való egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945 őszi, 57%-os kisgazda győzelemmel zárult parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a kisgazdákat és a többi demokratikus pártot.

A Rákosi-korszak

Rákosi a tribünön (a kép bal szélén), 1949. augusztus 28.

1947 után egyre inkább úrrá lett rajta a megalománia, s lassanként a hatalom rabjává vált. Pozícióinak megszilárdítására minden eszközt használhatónak ítélt meg. A Svájcban éppen szabadságát töltő Nagy Ferenc miniszterelnök alig ötéves fiát elraboltatta, s csak a lemondásáért, illetve azért cserében engedte szabadon, hogy Nagy soha többé nem tér vissza Magyarországra. Saját bajtársait is habozás nélkül börtönöztette be, kényszerítette emigrációra, vagy végeztette ki, közülük Rajk László esete a legismertebb.

Koncepciós perek

Rákosi Mátyás mikrofon előtt

A nevével fémjelzett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950–53 között egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett. A Rákosi-rendszerben hozzávetőleg 300 ezer embert telepítettek ki és internáltak korábbi lakhelyéről. Főként korábbi földbirtokosok, módosabb gazdák, katonatisztek, állami alkalmazottak, gyártulajdonosok jutottak erre a sorsra. Lakásukat rendszerint a politikai rendőrség tagjai és kiemelt káderek foglalták el, és az ott lévő berendezési tárgyakat(sokszor nagy értékű műtárgyakat) sajátjukként vettek birtokba, minden törvényi felhatalmazás nélkül.

Szinte tragikomikus, hogy Rákosi 1948-ban, tehát az úgynevezett fordulat évében meghirdette: az 1949-ben életbe lévő alkotmány folytán a jogszabályok alkalmazása terén beáll a diszkontiunitás, tehát az 1945. év előtti jogszabályok hatályukat vesztik. Mindezt az elvet mellőzve a kitelepítéseket a Horthy-korszakban hozott jogszabályokra hivatkozással hajtották végre. Összevetésül: Rajk Lászlót a Népbíróság ítélete szerint a hűtlenségről és kémkedésről szóló 1930. évi III. tc.-re hivatkozva akasztották fel. A legtöbb kitelepítettet mezőgazdasági munkára fogták (pl. Hortobágy) és embertelen körülmények között tartották.

60. születésnapja

A Rákosi-kultusz fokozatosan kiépülve 1952-re érte el tetőpontját, ekkor kezdték a „népünk bölcs vezére”, valamint a „Sztálin legjobb magyar tanítványa” jelzőkkel illetni. 1952 elején 60. születésnapja alkalmából munkaversenyeket hirdettek országszerte. Ekkoriban alapították meg a Rákosi Mátyás Tanulmányi Versenyt (előtte és 1956-tól OKTV-t), a Rákosi-kupát és még számos elismerést, amit tiszteletére alapítottak. Minden magyarnak kötelező volt valamivel hozzájárulnia a nagy ünnepséghez: az óvodások rajzokat készítettek, az általános iskolások első fogalmazásukat neki írták, a felnőttek terítőkbe hímezték Rákosi nevét. A Magyar Optikai Művek dolgozói egy különleges órát küldtek az alkalomra, augusztus 14-én pedig a Minisztertanács elnöke (azaz miniszterelnök) lehetett, s megalapíthatta saját kormányát, igaz Nagy Ferenc megzsarolása óta gyakorlatilag minden kormányt ő irányított, vagy legalábbis igyekezett a lehető legnagyobb kontrollt gyakorolni felettük.

Sztálin halála után

A pártelit 1953-ban

Sztálin 1953. március 5-i halála után pozíciója hirtelen meggyengült; egy pártdelegációval az 1953-as „választás” után alig egy hónappal júniusban Moszkvába rendelték, ahol a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői szándékosan a vezetőtársai előtt súlyos személyes bírálatban részesítették a „beképzelt, (...) kollektív módon dolgozni képtelen” Rákosit. Berija igen ingerült hangon hozta Rákosi és a magyar küldöttség tudomására, hogy olyan miniszterelnök kell, aki nem zsidó. Ezért kormányfői posztjáról Nagy Imre javára le kellett mondania, majd a Központi Vezetőség június végi ülésén önkritikára kényszerült, igaz ez utóbbi gesztus olyan titokban történt, hogy gyakorlatilag a hatalom legszűkebb felső vezetői körén kívül mások nem (még a párttársak sem) tudtak róla. A párt vezetője ő maradt ugyan, de már első titkárként, a főtitkári tisztséget megszüntették.

Ahogy a szovjet utódlási harcok közepette a vele leginkább ellenséges Lavrentyij Beriját letartóztatták, majd 1953 decemberében kivégezték, úgy kezdte újra magához ragadni a hatalmat, és visszafordítani a Moszkva által elrendelt enyhülést és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását, sőt további elnyomó intézkedésekre és perekre is sor került. Tette mindezt úgy, hogy például elérte, hogy a törvénytipró perek kivizsgálására összeállított bizottság elnöke legyen. 1956-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott Nagy Imrével, akit rendszeresen személyesen igyekezett lejáratni Moszkvában. Ezekben az években is tanúbizonyságot tett kiváló taktikázó képességeiről, s végül 1955-re sikerült elérnie Nagy Imre leváltását. Helyére bizalmi embere, Hegedüs András került.

Második (és végső) bukása 1956 nyarán

Karikatúra Rákosiról egy vagon oldalán az 1956-os forradalom idején

Az SZKP XX. kongresszusa után, 1956. július 18-án szovjet nyomásra az MDP Központi Vezetősége első titkári tisztségéből eltávolította, ekkor a Szovjetunióba távozott, s többet már nem is tért haza.

„	Tisztelt Központi Bizottság, Kérem a Központi Bizottságot, hogy mentsen föl a KB első titkárának és a Politikai Bizottság tagjának tisztsége alól. Kérelmemnek egyik indítéka, hogy 65 éves vagyok, és betegségem már két éve kínoz, mind súlyosabbá válik, és akadályozza a KB első titkárának tisztségén végzett munkámat. Ezenkívül a személyi kultusz és a szocialista törvényesség terén elkövetett hibáim megnehezítik a pártvezetőség számára, hogy a Párt figyelmét teljes egészében az előttünk álló feladatokra összpontosítsam. Felmentésemet kérve továbbra is Pártunk, dolgozó népünk és a szocializmus ügyét kívánom szolgálni. Rákosi Mátyás	”
– Rákosi lemondásának szövege

A pártfőtitkári székben a legközelebbi elvbarátjának számító Gerő Ernő követte.

Száműzetése és halála

Az 1956-os forradalom bukásával hatalomra került Kádár János Rákosi Mátyás személyi kultuszát jelölte meg az „ellenforradalom” egyik kiváltó okának. Bár Rákosi ismételt kísérleteket tett a hazatérésre, erre nem kapott engedélyt, Hruscsov Kádár mellett döntött. 1957. május 9-én az Országgyűlés megfosztotta elnöki tanácsi tagságától és parlamenti mandátumától is. Novemberben Moszkvából a mintegy 1500 kilométerre lévő Krasznodarba telepítették ki. Innentől kezdve rendíthetetlenül ostromolta a szovjet pártvezetést leveleivel, hogy járjanak közben visszatérésének ügyében.

Rákosi Mátyás sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben (60-1-191/192. fülke)

1962. augusztus 15-én az MSZMP KB az általa dominált időszakban elkövetett törvénysértésekben viselt felelőssége miatt kizárta az MSZMP-ből. Pár nappal később a kirgizisztáni Tokmakba telepítették át. Innen 1967-ben térhetett vissza a Gorkiji területen fekvő Arzamaszba. Élete végéig abban a hitben volt, hogy őt Magyarországon szeretik és visszavárják. Az MSZMP KB sokat foglalkozott hazatelepedési kérelmeivel, amihez feltételül a közügyektől (vagyis a politikától) való eltiltást és a házi őrizetet ajánlották fel. Mivel Rákosi ezt nem fogadta el, Gorkijban maradt, és ott is érte a halál 1971. február 5-én. Haláláról a lapokban csak egy pár soros, eldugott közleményben számoltak be. Urnáját menetrend szerinti járattal hozták haza, lényegében titokban. Búcsúztatása szűk családi körben a Farkasréti temetőben történt. Az urnáját tároló fülke előlapjáról 2007-ben minden díszt és azonosítót eltávolítottak, hogy véget vessenek a folyamatos rongálásoknak.

Emlékezete

• Rákosi Mátyásról több gyárat, üzemet neveztek el hatalma csúcsán, a legjelentősebb közülük a Rákosi Mátyás Művek, az egykori Weiss Manfréd Művek, későbbi nevén Csepel Vas- és Fémművek.
• Rákosiról kapta a nevét a Fejér megyéhez tartozó, 1952-ben alakult Mátyásdomb község, melynek neve később sem változott meg.
• Ugyanebben az évben, Rákosi 60. születésnapja alkalmával, a főtitkár dicsőítésére kötet jelent meg Magyar Írók Rákosi Mátyásról címmel.
• Egy időben a jelenlegi Miskolci Egyetem is viselte a nevét mint Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem. Várpalotán Rákosi-telep nevű városrész viselte a nevét, amely ma Rákóczi-telep.
• Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.
• Felix E. Feist filmrendező 1949-ben bemutatott, Mindszenty perről szóló Guilty of Treason (~Az árulás bűne) című amerikai filmdrámájában Nestor Paiva alakította Rákosi Mátyást.
• A ménesgazda című 1978-as Kovács András filmben Benkóczy Zoltán személyesítette meg pár pillanatra.
• Észak-Koreában, Szarivon városában egy magyar segítséggel épült kórház viseli a nevét.

Lásd még: Rákosi Mátyás Magyar Kórház

Művei

• Rákosi elvtárs beszéde a burzsoábíróság előtt; KMP, Bp., 1935
• Rákosi elvtárs beszéde a budapesti törvényszék előtt; Az Út, Pozsony 1935
• A magyar tanácsköztársaság Rákosi Mátyás beszéde a budapesti törvényszék előtt; Az Út, Prága 1935
• Horthy a felelős! Előadás artotta 1943 szeptember 7-én a 27-es számú hadifogolytáborban Rákosi Mátyás; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva 1943
• Ki a felelős? Rákosi Mátyás előadása 1943. szept. 7-én a 27-es sz. hadifogolytáborban; Szabadság Ny., Pécs 1945
• Pártunk feladatai a választások tükrében; Szikra, Bp., 1945 (M. K. P. Szeminárium)
• A pártaktíva feladatairól 1945.február 22.; Szikra, Bp., 1945 (M. K. P. Szeminárium)
• Föld, kenyér, szabadság! Rákosi Mátyás beszéde a Magyar Kommunista Párt 1945 február 11-én tartott debreceni nagygyűlésen; Athenaeum, Bp., 1945
• Rákosi Mátyás beszéde a budapesti és környéki pártaktivához 1945. február 22.-én; M.K.P., Bp., 1945
• A magyar választókhoz! Rákosi Mátyás rádióbeszéde 1945. okt. 6-án; Szikra, Bp., 1945
• Nemzetmentés; Szikra, Bp., 1945
• A közalkalmazottak helye a népi demokráciában eszéd a közalkalmazottakhoz 1945 augusztus 30-án; Szikra, Bp., 1945
• Harc az újjáépítésért Rákosi Mátyás beszámolója a Magyar Kommunista Párt országos pártértekezletének 1945 május 20-án tartott ülésén; Új Dunántúl, Pécs 1945
• A rendőrség a demokratikus Magyarországon Rákosi Mátyás beszéde a Városi Színházban 1945 július 21-én a budapesti rendőrökhöz; Szikra, Bp., 1945
• A tatai bányászokhoz Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Tatabányán 1945 július 22-én; Szikra, Bp., 1945
• Rákosi Mátyás beszéde Pécs dolgozóihoz 1945. május 27-én; MKP Pécsi Szervezete, Pécs 1945
• Rákosi Mátyás beszéde Sopronban a Magyar Kommunista Párt 1945. évi szeptember 2-iki nagygyűlésén; MKP, Sopron 1945
• Földet, kenyeret, szabadságot!; Fekete Ny., Miskolc, 1945
• Rákosi Mátyás beszéde Budapesten nyolcvanezer ember előtt a Magyar Kommunista Párt 1945 február 25-én tartott nagygyűlésén; Dunántúl Ny., Pécs, 1945
• A magyar jövőért (Szikra, 1945)
• A M. K. P. III. kongresszusa és a magyar demokrácia jövője : Rákosi Mátyás előadásaSzikra, Bp., 1946.Terj./Fiz. jell.: 20 p. ; 20 cmSorozat: A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája
• A parasztságért! Rákosi Mátyás beszéde a Magyar Kommunista Párt kecskeméti parasztnapján 1946. aug. 20-án Révai József vezércikke a Szabad Nép 1946. aug. 25-i számában; Szikra, Bp., 1946.
• A magyar demokráciáért (Szikra, 1947)
• A fordulat éve (Szikra, 1948)
• Építjük a nép országát (Szikra, 1949) (Magyar Elektronikus Könyvtár)
• Válogatott beszédek és cikkek (Szikra, 1950)
• A békéért és a szocializmus építéséért (Szikra, 1951)
• Honvédelem és hazafiság (Szikra, 1952)
• A szocialista Magyarországért (Szikra, 1953)
• A politikai helyzet és a Párt feladatai. A Politikai Bizottság beszámolója a Budapesti Pártaktíva ülésén 1956. május 18-án; Szikra, Bp., 1956
• Visszaemlékezések: 1892–1925 – I-II. kötet – szerk. Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente; sajtó alá rend. és a jegyzeteket kész. Baráth Magdolna – Napvilág Kiadó, Budapest, 2002. 976 o. – ISBN 963-9082-90-2.
• Visszaemlékezések, 1940–1956 – I-II. kötet – szerk. Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente; sajtó alá rend. és a jegyzeteket kész. Baráth Magdolna – Napvilág Kiadó, Budapest, 2002. 1122 o. – ISBN 963-9082-15-5.

Beszédei

• Filmhíradó, némafilm 1919. július
• a Kommunista Párt szombathelyi nagygyűlésén 1946. május
• Beszéd a budapesti pártaktíván 1953. július 11.

Források

• Győrffy Sándor (összeállításában): A Rákosi-per, Budapest, Magyar Munkásmozgalmi Intézet, Szikra Kiadó, 1950
• Propagandafilm forgatókönyve Rákosi Mátyás 60. születésnapjára, Rákosi Mátyás titkári iratai (MOL M-KS 267. f. 65. cs. 388. ő. e.) Géppel írt másodlat.
• Kocsis Piroska: Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjának megünneplése, Budapest, 1952
• Domokos József: Emlékezik egy kommunista védőügyvéd. Gondolat-Budapest. 1979.
• Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi, Forrás folyóirat, 2003. októbere
• Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért, Budapest, Európa Kiadó, 1992 ISBN 963 07 5412 6
• Pünkösti Árpád: Rákosi a csúcson, Budapest, Európa Kiadó, 1996 ISBN 963 07 6048 7
• Pünkösti Árpád: Rákosi bukása, száműzetése és halála, Budapest, Európa Kiadó, 2001 ISBN 963 07 6948 4
• Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa, Budapest, Európa Kiadó, 2004 ISBN 963 07 7663 4
• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
• Életrajza az Országgyűlési Almanach 1947–1949-ben, Budapest, 2005.
• Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? (tanulmány), Médiakutató, 2003 tele
• Hogyan éljünk túl vámpírokat és diktátorokat? – 21 történet a XXI. századból, Athenaeum 2000 Kiadó, 2007 ISBN 963 9615 46 3
• A lepusztult Rákosi kórház Észak-Korea egyik legmodernebb egészségügyi intézménye, pokoli történetek (TV2), 2010. július 6.

További információk

• Rakosi60@neprajz.hu - a Néprajzi Múzeum virtuális kiállítása
• Rákosi Mátyás Kisvárosi története
• XXI. század - Rákosi Mátyás

Elődje: Dobi István

Magyarország miniszterelnöke 1952–1953

Utódja: Nagy Imre

Elődje: -

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára 1948–1953 (főtitkár) 1953–1956. július 18. (első titkár)

Utódja: Gerő Ernő