„Wladimir Köppen” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
138. sor: 138. sor:
! colspan="3" | '''A Köppen-féle térkép betűkódjai'''<ref>http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0017_20_eghajlattan/ch02s03.html</ref>
! colspan="3" | '''A Köppen-féle térkép betűkódjai'''<ref>http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0017_20_eghajlattan/ch02s03.html</ref>
|-
|-
! főöv (''1. kód'') !! csapadék (''2. kód'') !! hőmérséklet (''3. kód'')
! főöv ''(1. kód)'' !! csapadék ''(2. kód)'' !! hőmérséklet ''(3. kód)''
|-
|-
| '''A''' : trópusi || '''W''' : sivatag || '''h''' : forró-száraz
| '''A''' : trópusi || '''W''' : sivatag || '''h''' : forró-száraz

A lap 2018. november 24., 19:33-kori változata

Wladimir Köppen
Született1846. szeptember 25.[1][2]
Szentpétervár
Elhunyt1940. június 22. (93 évesen)[1][2][3]
Graz
Állampolgársága
GyermekeiElse Köppen
SzüleiAlexandra Fedorovna Adelung
Peter von Köppen
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • a Grazi Egyetem díszdoktora
  • Adlerschild des Deutschen Reiches (1937. március 28.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Wladimir Köppen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Köppen-féle éghajlattípusok

Wladimir Köppen (eredeti, orosz nevén: Vlagyimir Petrovics Kjoppen, (Szentpétervár, 1846. szeptember 25. – Graz, 1940. június 22.) Oroszországban született német-osztrák földrajztudós, meteorológus, éghajlatkutató és botanikus, Alfred Wegener apósa.

Élete

Nagyapja egyike volt azoknak a német tudósoknak, akiket Nagy Katalin cárnő hívott Oroszországba. Édesapja, Peter von Köppen (1793–1864) földrajztudós, történész és etnográfus főképp az orosz kultúra gyökereit kutatta. Eredményeiért II. Sándor cár a kor legmagasabb akadémiai kitüntetésével és (1858-ban) krími tengerparti villával jutalmazta.

Wladimir Szimferopolban járt középiskolába. Botanikát 1864-ben a szentpétervári egyetemen kezdett hallgatni, és hamarosan felkeltette figyelmét a Krím-félsziget növényzeti sokfélesége. 1867-től a Heidelbergi Egyetemen folytatta tanulmányait. Doktori disszertációját (a hőmérséklet és a növények növekedésének kapcsolatáról) a lipcsei egyetemen, 1870-ben védte meg.

A porosz–francia háborúban (1870–71) egy egészségügyi alakulatban szolgált, majd visszatért Oroszországba.

Szakmai tevékenysége mellett mindig intenzíven foglalkoztatták a legkülönfélébb társadalmi kérdések:

  • a földreform,
  • az iskolarendszer reformja,
  • a szegények élelmezése,
  • az alkoholizmus,
  • a naptárreform stb.

Szakkérdésekről és társadalmi témákról összesen több mint 500 publikációja jelent meg. Úgy vélte, a világbéke legfőbb eszköze az eszperantó nyelv elterjesztése lehet. Eszperantóul épp oly folyékonyan beszélt, mint németül vagy oroszul, és több cikkét eszperantóra is lefordította.

Különösen a gyerekek sorsa érdekelte. Hamburgban fiú árvaházat alapított, és amíg ott élt, tevékenyen részt is vett az ottani munkában. Öt gyermeke mellé (apjuk halála után) egy unokaöccsét és egy unokahúgát is örökbe fogadta.

Több, Oroszországból kivándorolt tudósnak szállást adott Hamburgban, majd segítette áttelepülésüket Amerikába

Rendkívül szerény ember volt: nemesi előnevét nem használta; tudományos címeire, kitüntetéseire nem hivatkozott.

Szakmai pályafutása

1872-ben állt munkába az orosz meteorológiai szolgálatnál, majd hamarosan Németországba költözött, ahol 1875-ben a hamburgi tengerészeti obszervatórium (Deutsche Seewarte) meteorológiai részlegvezetőjévé nevezték ki – itt időjárás-előrejelző rendszert dolgozott ki. Ezen a munkahelyen 1919-ig maradt; posztján veje, Alfred Wegener követte).

1886–1891 között a Német Meteorológiai Szolgálat (Deutsche Meteorologische Gesellschaft) évkönyvének társszerkesztője volt.

1924-ben Grazba költözött; itt kezdte a közös munkát Rudolph Geiger meteorológussal.

Köppen-féle osztályozás

Fő műve az éghajlattípusokat összegző és osztályozó rendszer, ami máig a legismertebb tipizálások egyike. Alapját, a Föld hőmérsékleti öveinek térképét 1884-ben publikálta; az osztályozás matematikai alapjaival és első változatával 1900 táján készült el. Rendszerét 1936-ig fokozatosan finomította. E felosztás alapelemei kizárólag statisztikai módszerekkel feldolgozott meteorológia adatok:

  • a hőmérséklet és
  • a csapadék értékei

voltak.

Az éghajlat legfőbb kifejezőjének az őshonos növényzetet tekintette. Az első változatban még csak öt alapvető típust:

  • A: trópusi öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete is meghaladja a 18 °C-ot [4]
  • B: száraz öv, amelynek határát nem a hőmérséklet, hanem az elegendő csapadék hiánya jelöli ki [4]
  • C: meleg mérsékelt öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete 18 °C és -3 °C között van, rendszeres hótakaró nem keletkezik [4]
  • D: kontinentális-boreális, a szélsőségesen nagy évközi hőingadozással jellemzett öv [4]
  • E: sarkvidéki, a fatenyészet határán túli hideg, poláris terület [4]

Öt övet különböztetett meg, és ezeket sorban A-tól E-ig az ábécé betűivel jelölte.

Később ezeket a csapadék eloszlásának típusa szerint három altípusra bontotta:

  • száraz időszak nélkül (f), → például Cf: meleg-mérsékelt éghajlat az éven belüli egyenletes csapadékeloszlással
  • száraz nyári időszakkal (s),
  • száraz téli időszakkal (w).

Bevezetett négy újabb földrajzi zónát is:

  • sztyepp (S), → pl. BS: száraz éghajlatú sztyepp klíma, rövid csapadékos időszakkal
  • sivatag (W)
  • tundra (T), → pl. ET: poláris vagy magashegységi tundra éghajlat, rövid nyári vegetációs időszakkal
  • örök fagy (F).

Természetesen nem minden alaptípusban fordult elő mindhárom, elméletileg lehetséges alcsoport, így a gyakorlatban 11 éghajlati osztályt jelölt ki, és ezt a rendszert később 6 hőmérsékleti kategória bevezetésével finomította.

Rendszerét 1954-ben Glenn Thomas Trewartha módosította.

Köppen nyomán Magyarországon Zólyomi Bálint dolgozott ki módszert a hazai csapadékjárási típusok statisztikai elemzésére.

Térképek

Térképek a Köppen-osztályozás alapján

A Föld éghajlati osztályozása

Köppen-Geiger-féle éghajlati osztályozás. Az első betűkód az éghajlati főöv, a 2. kód a csapadéké, a 3. kód a hőmérsékleté. Lásd a lejjebb levő táblázatban.
  Af - állandóan csapadékos trópusi esőerdő éghajlat
  Am - trópusi monszun éghajlat
  As - trópusi szavanna éghajlat
  Aw - trópusi, időnként száraz szavanna éghajlat
  BWh - forró sivatagi éghajlat
  BWk - hideg sivatagi éghajlat
  BSh - forró félszáraz éghajlat
  BSk - hideg félszáraz éghajlat
  Csa - forró nyarú mediterrán éghajlat
  Csb - meleg nyarú mediterrán éghajlat
  Csc - hideg nyarú mediterrán éghajlat
  Cwa - nedves szubtrópusi éghajlat
  Cwb - nedves szubtrópusi / szubtrópusi-óceáni-hegyvidéki
  Cwc - óceáni szubpoláris éghajlat
  Cfa - meleg óceáni / nedves szubtrópusi
  Cfb - mérséklet óceáni
  Cfc - hideg óceáni éghajlat
  Dsa - meleg kontinentális / mediterrán kontinentális
  Dsb - mérséklet kontinentális / mediterrán kontinentális
  Dsc - hűvös kontinentális éghajlat
  Dsd - hideg kontinentális éghajlat
  Dwa - meleg kontinentális / nedves kontinentális
  Dwb - mérsékelt kontinentális / nedves kontinentális
  Dwc - hűvös kontinentális / szubarktikus
  Dwd - hideg kontinentális / szubarktikus
  Dfa - meleg kontinentális / nedves kontinentális
  Dfb - mérsékelt kontinentális / nedves kontinentális
  Dfc - hűvös kontinentális / szubarktikus
  Dfd - hideg kontinentális / szubarktikus
  ET - tundra éghajlat
  EF - örök fagy éghajlat
A Köppen-féle térkép betűkódjai[5]
főöv (1. kód) csapadék (2. kód) hőmérséklet (3. kód)
A : trópusi W : sivatag h : forró-száraz
B : száraz S : sztyepp k : hideg-száraz
C : meleg-mérsékelt f : egyenletesen nedves a : hosszú, forró nyár
D : kontinentális-boreális s : száraz nyár b : hosszú, hűvös nyár
E : poláris és magashegységi w : száraz tél c : rövid, hűvös nyár
m : monszun d : rövid, hűvös nyár; zord tél
F : állandó jég
T : tundra

Művei

Rendkívül termékeny szerző volt; több mint 100 publikációja jelent meg a különböző szaklapokban. Néhány a fontosabbak közül:

  • Wladimir Köppen, 1874: Über die Abhängigkeit des Klimatischen Charakters der Winde von Ihrem Ursprunge. Reportorium für Meteorologie.
  • Wladimir Köppen, 1884: A Föld meleg övezeteinek térképe.
  • Wladimir Köppen, 1899: Grundlinien der Maritimen Meteorologie. (A tengerészeti meteorológia alapjai.)
  • Wladimir Köppen, Alfred Wegener, 1924: Die Klimate der geologischen Vorzeit (A földtani múlt éghajlata).
  • Wladimir Köppen, Rudolph Geiger, 1927–1940: Handbuch der Klimatologie (Az éghajlattan kézikönyve; befejezetlen).
  • Wladimir Köppen, 1931: Grundriss der Klimakunde

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c d e Péczely Gy: Éghajlattan
  5. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0017_20_eghajlattan/ch02s03.html

Források