Londoni egyezmény (1915)

A londoni egyezmény (olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án.

Ausztria területéből Olaszországnak ígért területek (Tirol déli része és Trentino tartomány

Piros vonal: A londoni egyezményben Olaszországnak ígért dalmáciai szigetek és adriai partvidékek

Tartalma

A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését:

• Trieszt
• Trentino, Dél-Tirol
• Görz (Gorizia), és a szlovének által lakott területek egy része
• Isztriai-félsziget, Fiume nélkül
• Zára
• A Dódekanészosz-szigetek
• Protektorátus Albánia fölött
• Vlora
• Dalmácia egyes területei
• Sazan-sziget
• Törökország felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország

A Szerb Királyságnak ígérték:

• Spalato
• A Pelješac-félsziget
• Krk szigetet
• Dalmácia déli partvidékét

Montenegrónak ígérték:

• Dubrovnikot
• Shëngjin (San Giovanni di Medua) kikötővárost Albániában

Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:

• Bosznia-Hercegovina
• Bácska
• Szlavónia
• Meghatározatlan területek Albániában

Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.

A titkosság következményei

Olaszország és a fent említett antant-hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.

A londoni szerződés utóélete

A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az Olasz Királyság és a délszláv állam az 1920-as kétoldalú rapallói egyezményben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn.

Lásd még

• Olasz front

Külső hivatkozások

• A londoni szerződés angol nyelvű szövege
• A délszláv népek megosztása a londoni egyezmény alapján az I. világháború után