„Orderic Vitalis” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
|||
| 46. sor: | 46. sor: | ||
Orderic ''Odeleriusnak'', ''Roger de Montgomery'' lelkészének legidősebb fiakáént látta meg a napvilágot. 1085-ben a normandiai ''Saint-Évroult''-ba ment, ahol szerzetes lett. 1093-ban szentelték diakónussá, 1107-been pappá. Élete nagy részét a kolostorban töltötte, néhány feljegyzés azonban azt mutatja, hogy meglátogatta [[Cluny]], [[Cambrai]], [[Crowland|Crowlend]] és [[Worcester]] apátságait, valamint 1119-ben részt vett a [[Reims|Reims-i zsinaton]] is. |
Orderic ''Odeleriusnak'', ''Roger de Montgomery'' lelkészének legidősebb fiakáént látta meg a napvilágot. 1085-ben a normandiai ''Saint-Évroult''-ba ment, ahol szerzetes lett. 1093-ban szentelték diakónussá, 1107-been pappá. Élete nagy részét a kolostorban töltötte, néhány feljegyzés azonban azt mutatja, hogy meglátogatta [[Cluny]], [[Cambrai]], [[Crowland|Crowlend]] és [[Worcester]] apátságait, valamint 1119-ben részt vett a [[Reims|Reims-i zsinaton]] is. |
||
Saint-Évroult-ban lemásolta és kiegészítette [[Guillaume de Jumièges]] történetíró ''Gesta Normannorum Ducum'' (A normann hercegek cselekedetei) című művét, 1115 és 11142 között pedig írt egy egyháztörténetet |
Saint-Évroult-ban lemásolta és kiegészítette [[Guillaume de Jumièges]] történetíró ''Gesta Normannorum Ducum'' (A normann hercegek cselekedetei) című művét, 1115 és 11142 között pedig írt egy egyháztörténetet ''(Historia Ecclesiastica)'', melyet eredetileg csak a kolostora történetének szánt, azonban fokozatosan világtörténetté bővítette.Művében számos érdekes kitérőt, apró epizódot örökít meg a normann uralom alá került angolszászok életéről. |
||
Orderic nagy műveltségű író, könyveiben számos korábbi krónikából idéz – emellett kora divatos lovagi énekeit is ismeri. |
Orderic nagy műveltségű író, könyveiben számos korábbi krónikából idéz – emellett kora divatos lovagi énekeit is ismeri. |
||
A lap 2018. november 13., 19:25-kori változata
| Ordericus Vitalis | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1075. február 16. Sropshire, Shrewsbury mellett |
| Elhunyt | 1142 körül (67 évesen) Saint-Évroult, Normandia |
| Sírhely | Normandia |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Nemzetiség | angolszász |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Jelentős munkái | Historia Ecclesiastica, Gesta Normannorum Ducum |
| Hatással voltak rá | Jumieges-i Vilmos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ordericus Vitalis témájú médiaállományokat. | |
Orderic Vitalis vagy más néven Ordericus Vitalis (1075. február 16., Sropshire, Shrewsbury mellett – 1142 körül) latin nyelven író középkori angolszász történetíró. Fő művei a Historia Ecclesiastica és a Gesta Normannorum Ducum.
Élete és működése
Orderic Odeleriusnak, Roger de Montgomery lelkészének legidősebb fiakáént látta meg a napvilágot. 1085-ben a normandiai Saint-Évroult-ba ment, ahol szerzetes lett. 1093-ban szentelték diakónussá, 1107-been pappá. Élete nagy részét a kolostorban töltötte, néhány feljegyzés azonban azt mutatja, hogy meglátogatta Cluny, Cambrai, Crowlend és Worcester apátságait, valamint 1119-ben részt vett a Reims-i zsinaton is.
Saint-Évroult-ban lemásolta és kiegészítette Guillaume de Jumièges történetíró Gesta Normannorum Ducum (A normann hercegek cselekedetei) című művét, 1115 és 11142 között pedig írt egy egyháztörténetet (Historia Ecclesiastica), melyet eredetileg csak a kolostora történetének szánt, azonban fokozatosan világtörténetté bővítette.Művében számos érdekes kitérőt, apró epizódot örökít meg a normann uralom alá került angolszászok életéről.
Orderic nagy műveltségű író, könyveiben számos korábbi krónikából idéz – emellett kora divatos lovagi énekeit is ismeri.
Részlet művéből
| „ | Az angolok minden szabadsága semmivé lett. Az elviselhetetlen, még soha nem tapasztalt járom alól szabadulást keresvén, Svendhez, a dánok királyához fordultak, hogy követelje vissza Angliát, melyet ősei: Sven és Kanut fegyverrel foglaltak el. Egyesek meg számkivetésbe mentek, hogy a normannok hatalma alól szabaduljanak, s esetleg idegen segítséggel új harcot kezdhessenek ellenük. Megint mások, a fiatalság színe-java messzire távoztak, s Alexiosz konstantinápolyi császár hadseregébe szegődtek, ki ellen a bölcs és vendégszerető Guiscard Róbert minden erejével küzdött, ama Mihály érdekében, akit a görögök elűztek a trónról, mert meg akarta törni a szenátus haatalmát. | ” |
| – Krónikások, krónikák, 119. old. | ||
Jegyzetek
Források
- Krónikások, krónikák II. Szerk. Mezey László, Gondolat, Bp. 1960.
- Angi János – Bárány Attila – Orosz István – Papp Imre – Pósán László: Európa a korai középkorban. Multiplex Media – Debrecen University Press. Debrecen 1997. ISBN 9630491966
- Bárány Attila: Britek, angolszászok vikingek. Gödöllő-Máriabesnyő. Attraktor Kiadó. 2008. ISBN 9789639857025
