„Maksay Albert” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
== Élete és munkássága == |
== Élete és munkássága == |
||
[[Kolozsvár]]on a [[Református kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégiumban]] érettségizett [[1915]]-ben, tanulmányait az egyetem orvosi karán kezdte, majd a [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|Református Teológián]] szerzett oklevelet [[1920]]-ban. Egy évig püspöki titkár volt; tanulmányait ezután az [[Amerikai Egyesült Államok]] több presbiteriánus teológiáján és a [[Chicagói Egyetem]] keleti nyelvészeti karán egészítette ki 1923 és 1925 között, közben a [[pennsylvania]]i szénbányatelep magyar munkásai között volt lelkész. Hazaérkezve a [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|Református Teológián]] az újszövetségi exegézis tanára volt 1925 és 1959 között, a [[Kiáltó Szó (folyóirat)|Kálvinista Világ]] (1927-28) és a [[Református Család]] (1929-44) szerkesztőjeként is dolgozott. Az [[Erdélyi Irodalmi Társaság]], az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] és az [[Erdélyi Helikon]] írói közösségeének, valamint a [[románia]]i [[ |
[[Kolozsvár]]on a [[Református kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégiumban]] érettségizett [[1915]]-ben, tanulmányait az egyetem orvosi karán kezdte, majd a [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|Református Teológián]] szerzett oklevelet [[1920]]-ban. Egy évig püspöki titkár volt; tanulmányait ezután az [[Amerikai Egyesült Államok]] több presbiteriánus teológiáján és a [[Chicagói Egyetem]] keleti nyelvészeti karán egészítette ki 1923 és 1925 között, közben a [[pennsylvania]]i szénbányatelep magyar munkásai között volt lelkész. Hazaérkezve a [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|Református Teológián]] az újszövetségi exegézis tanára volt 1925 és 1959 között, a [[Kiáltó Szó (folyóirat)|Kálvinista Világ]] (1927-28) és a [[Református Család]] (1929-44) szerkesztőjeként is dolgozott. Az [[Erdélyi Irodalmi Társaság]], az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] és az [[Erdélyi Helikon]] írói közösségeének, valamint a [[románia]]i [[Nemzetközi PEN Club|PEN Club]] magyar tagozatának tagja, a [[Károli Gáspár Irodalmi Társaság]] főtitkára, a [[második világháború]] után a [[Romániai Magyar Írók Szövetsége|Romániai Magyar Írók Szövetségének]] tagja. |
||
Első írását az [[Erdélyi Szemle]] közölte (1920). A ''Tizenegyek'' antológiájában (1923) versekkel, az [[Erdélyi Helikon]] íróinak antológiájában ''Szemek egy gyöngysorból'' c. [[dánia]]i útinaplójával (1934) szerepel. A [[Kecskeméthy István]]-emlékkönyv (1934) a [[Biblia|Szentírás]] eredeti nyelvéről szóló tanulmányát közli, szövegírója a [[Kuthy Sándor (költő)|Kuthy Sándor]] szerkesztette ''Kolozsvár'' c. városkalauznak (Kolozsvár, 1935), az ''Erdélyi csillagok'' (Kolozsvár, 1936) c. gyűjteményben Kőrösi Csoma Sándorról szóló esszéjével szerepel. Egy írói rajza [[Kolozsvár]]ról a ''Séta bölcsőhelyem körül'' (Budapest, 1940) c. kötetben jelent meg, rövidprózai írással vesz részt a ''Huszonhat elbeszélő válogatott novellája'' (1948) c. kötetben. Műfordítóként túlnyomórészt angol és amerikai költőket tolmácsolt, elsőnek mutatta be Erdélyben a néger lírát. |
Első írását az [[Erdélyi Szemle]] közölte (1920). A ''Tizenegyek'' antológiájában (1923) versekkel, az [[Erdélyi Helikon]] íróinak antológiájában ''Szemek egy gyöngysorból'' c. [[dánia]]i útinaplójával (1934) szerepel. A [[Kecskeméthy István]]-emlékkönyv (1934) a [[Biblia|Szentírás]] eredeti nyelvéről szóló tanulmányát közli, szövegírója a [[Kuthy Sándor (költő)|Kuthy Sándor]] szerkesztette ''Kolozsvár'' c. városkalauznak (Kolozsvár, 1935), az ''Erdélyi csillagok'' (Kolozsvár, 1936) c. gyűjteményben Kőrösi Csoma Sándorról szóló esszéjével szerepel. Egy írói rajza [[Kolozsvár]]ról a ''Séta bölcsőhelyem körül'' (Budapest, 1940) c. kötetben jelent meg, rövidprózai írással vesz részt a ''Huszonhat elbeszélő válogatott novellája'' (1948) c. kötetben. Műfordítóként túlnyomórészt angol és amerikai költőket tolmácsolt, elsőnek mutatta be Erdélyben a néger lírát. |
||
A lap 2018. november 11., 01:34-kori változata
| Maksay Albert | |
| Született | 1897. június 7. Sopron |
| Elhunyt | 1971. június 22. (74 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Gyermekei | Maksay Mária |
| Foglalkozása | költő, író, műfordító, teológiai szakíró |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maksay Albert témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Maksay Albert (Sopron, 1897. június 7. – Kolozsvár, 1971. június 22.) erdélyi magyar költő, író, műfordító, teológiai szakíró.
Élete és munkássága
Kolozsváron a Református Kollégiumban érettségizett 1915-ben, tanulmányait az egyetem orvosi karán kezdte, majd a Református Teológián szerzett oklevelet 1920-ban. Egy évig püspöki titkár volt; tanulmányait ezután az Amerikai Egyesült Államok több presbiteriánus teológiáján és a Chicagói Egyetem keleti nyelvészeti karán egészítette ki 1923 és 1925 között, közben a pennsylvaniai szénbányatelep magyar munkásai között volt lelkész. Hazaérkezve a Református Teológián az újszövetségi exegézis tanára volt 1925 és 1959 között, a Kálvinista Világ (1927-28) és a Református Család (1929-44) szerkesztőjeként is dolgozott. Az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Helikon írói közösségeének, valamint a romániai PEN Club magyar tagozatának tagja, a Károli Gáspár Irodalmi Társaság főtitkára, a második világháború után a Romániai Magyar Írók Szövetségének tagja.
Első írását az Erdélyi Szemle közölte (1920). A Tizenegyek antológiájában (1923) versekkel, az Erdélyi Helikon íróinak antológiájában Szemek egy gyöngysorból c. dániai útinaplójával (1934) szerepel. A Kecskeméthy István-emlékkönyv (1934) a Szentírás eredeti nyelvéről szóló tanulmányát közli, szövegírója a Kuthy Sándor szerkesztette Kolozsvár c. városkalauznak (Kolozsvár, 1935), az Erdélyi csillagok (Kolozsvár, 1936) c. gyűjteményben Kőrösi Csoma Sándorról szóló esszéjével szerepel. Egy írói rajza Kolozsvárról a Séta bölcsőhelyem körül (Budapest, 1940) c. kötetben jelent meg, rövidprózai írással vesz részt a Huszonhat elbeszélő válogatott novellája (1948) c. kötetben. Műfordítóként túlnyomórészt angol és amerikai költőket tolmácsolt, elsőnek mutatta be Erdélyben a néger lírát.
Mint egyházi író Imre Lajossal együtt valláskönyvet állított össze az elemi iskolák I. és II. osztályos református növendékei számára (Kolozsvár, 1929), Az exegezis problémái (Kolozsvár, 1931) c. szaktanulmánya a ref. teológiai tudományok dolgozat-sorozatában jelent meg. A Református Szemlében sorozatosan közölte A zsidókhoz írt levél magyarázatát (1953-56), itt ismertette a qumráni leleteket (1957) s adta közre A Kánon kialakulása (1965) és A Hegyi beszéd törvényértelmezése (1966) c. tanulmányait.
Az Erdélyi Szemle, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, Az Út, a Kiáltó Szó, a Református Szemle és az Utunk munkatársa, vallásos cikkei jelentek meg az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja és több amerikai egyházi folyóirat hasábjain.
Művei
- A csend dalai (versek, Torda, 1927)
- Imre Lajos–Maksay Albert: Valláskönyv az elemi népiskolák I. és II. osztályos református növendékei számára; Erdélyi Református Egyházkerület Iratterjesztése, Kolozsvár, 1929 (Az Erdélyi Református Egyház valláskönyvei)
- Az exegézis problémái; Minerva Ny., Cluj-Kolozsvár, 1931 (Dolgozatok a református theologiai tudomány köréből)
- Imre Lajos–Maksay Albert–Nagy Géza: Valláskönyv az elemi népiskolák III. és IV. osztályos református növendékei számára; Erdélyi Református Egyházkerület Iratterjesztése, Kolozsvár, 1933 (Az Erdélyi Református Egyház valláskönyvei)
- Idegen partok (úti képek, Kolozsvár, 1935)
- Kőrösi Csoma Sándor tibettudományi munkássága nyelvészeti és vallástudományi szempontból (különlenyomat az Erdélyi Múzeum-Egyesület 13. vándorgyűlésének emlékkönyvéből, Kolozsvár, 1935)
- Jézust követő asszonyok. Nőszövetségi kézikönyv. A transzilvániai nőszövetség egyházkerületi elnöksége, a kerületi nőszövetség megalakulásának 10. évfordulója alkalmából; sajtó alá rend. Maksay Albert; Tip. Grafica, Cluj, 1938
- A régi fal szomszédságában; szerk. Maksay Ágnes; Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 1998
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
További információk
- Reményik Sándor. „A csend dalai. Maksay Albert verseskötete”. Pásztortűz (1927/7).
- Reischel Artúr. „Maksay Albert, Idegen partok”. Erdélyi Helikon (1935/7).
- Dávid Gyula. „Búcsúbeszéd dr. Maksay Albert teológiai professzor temetésén”. Református Szemle (1971/4).
- Fülöp G. Dénes. „Maksay Albert, a walkerburgi tanító”. Korunk (1971/10).
Kapcsolódó szócikkek
.svg){kind=small}
- ↑ Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 5.)