„Török Aurél” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Commonsba áthelyezett kép |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
||
66. sor: | 66. sor: | ||
* Makra Szabolcs (összeáll.): [http://embertan.blog.hu/2017/01/25/bibl_kieg#tor A Török Aurél bibliográfia kiegészítése] |
* Makra Szabolcs (összeáll.): [http://embertan.blog.hu/2017/01/25/bibl_kieg#tor A Török Aurél bibliográfia kiegészítése] |
||
* {{MÉL|ALL}} [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC15363/15990.htm Online elérhetőség] |
* {{MÉL|ALL}} [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC15363/15990.htm Online elérhetőség] |
||
* [http://www.nhmus.hu/tarak/embertar/story/ta.html Életrajzi adatok] |
* [https://web.archive.org/web/20050216061708/http://www.nhmus.hu/tarak/embertar/story/ta.html Életrajzi adatok] |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
A lap 2018. november 10., 12:24-kori változata
Török Aurél | |
Török Aurél arcképe | |
Született | Ponori Thewrewk Aurél 1842. február 13. Pozsony |
Elhunyt | 1912. szeptember 1. (70 évesen) Genf |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Ponori Thewrewk József |
Foglalkozása | orvos, egyetemi tanár, udvari tanácsos, akadémikus |
Iskolái | Bécsi Egyetem (–1867, orvostudomány) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Török Aurél témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Török Aurél vagy eredeti nevén Ponori Thewrewk Aurél (Pozsony, 1842. február 13. – Genf, 1912. szeptember 1.) magyar orvos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1892), egyetemi rendes tanár, és rektor, m. kir. udvari tanácsos. Nevének írásmódját azért változtatta az egyszerű Török névváltozatra, – testvéreivel ellentétben – mert a polgári pályán mozgó tudóshoz ez jobban illett. Külföldi útjain azonban mindig hozzátette a nemességet jelző “von” vagy “de” tagot. Apja Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, a róla elnevezett 16. századi nyelvemlék-kódex a Thewrewk-kódex felfedezője. Unokája Ponori Thewrewk Aurél csillagász.
Életpályája
A pesti piarista gimnázium elvégzése után a pesti tudományegyetemen kezdte el orvosi tanulmányait, majd azokat Bécsben folytatva szerezte meg az orvosi diplomát 1867-ben. Hazatérve az Élettani Intézetben Jendrassik Jenő tanársegédje lett. 1869-ben magántanári címet kapott „ébrénytan”-ból és „szövetfejlődéstan”-ból.
Még 1869-ben ugyanebben az évben kinevezték a kolozsvári Orvossebészeti Tanintézetbe az élettan, a szövettan, az orvosi fizika, a kórtan és az igazságügyi orvostan professzorának. 1872-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megalapításakor az élettan és a szövettan professzora lett az orvoskaron. Ebben az időszakban kezdett kialakulni az antropológia tudománya Európában is, Török Aurél ezen az egyetemen határozta el, hogy ezentúl ezzel a tudományággal kíván foglalkozni.
1878-ban a párizsi világkiállításon találkozott Pierre Paul Brocával, egy neves francia antropológussal, a párizsi Antropológiai Társaság alapítójával, ahol megerősödött ezen elhatározása is .(A világkiállításon ugyanis „Igazi magyar typusok” cím alatt rablógyilkosok koponyáit állították ki a szervezők. Paul Broca Török Aurél kifogására, hogy ez nem tipikus magyar, akkor ezt válaszolta: „Hát Önök nemes magyarok, ide jönnek protestálni,… Önök maguk nem tartják érdemesnek, hogy saját fajukat kutassák?”) 1879-ben már megjelentek első antropológia tárgyú írásai a Természettudományi Közlönyben. Az 1880-as évet Párizsban töltötte Broca intézetében.
Ilyen előzmények mellett alakult meg a világon ötödikként, Európában pedig negyedikként Budapesten az Antropológiai Intézet – ami ma is működik –, melynek vezetője Török Aurél lett. 1881. szeptember 8-án nevezték ki a tanszékre professzorként, és 1881 októberében kezdte meg egyetemi előadásait. Az első évfolyamon összesen két tanítványa volt: Thirring Gusztáv, a fővárosi Statisztikai Hivatal későbbi igazgatója és Pápai Károly, aki később osztyákföldi kutatásaival szerzett elismerést a hazai antropológia területén. Szemeszterei egyre népszerűbbé váltak, az 1900-as évek elején már 200-300 hallgató tanult a professzornál.
Tervezte az egyetemi intézet bővítését, múzeum felállítását, antropológiai társaság és folyóirat létrehozását. 1881-ben készített kutatási tervében célja saját maga által megfogalmazva: „hazánk emberrasszait és népességeit rendszeresen, vidékről vidékre biológiai, ethnológiai és demográfiai szempontból megvizsgálni és ennek alapján megírni Magyarország antropológiáját". Tervezett múzeumában a lakosságot különböző szempontok szerinti megoszlásban akarta bemutatni. Hozzáfogott a múzeum szervezéséhez, hamarosan nagy gyűjtemény alakult ki, tízezer koponyával és ezer csontvázzal létrehozta az intézetben az Antropológiai Múzeumot. Ilyen módon a magyar társadalmat is meg tudta ismertetni a modern antropológiával. Gyűjtőmunkája mellett módszertani kérdések megoldásával foglalkozott. Osteologiai, kraniologiai munkájához szellemes mérőeszközöket tervezett, többek között a koponyamérőt (craniometer). Elsők között alkalmazott biometriai módszereket és valószínűségszámítást kraniológiai munkája során.
Ennek a kutatómunkának összefoglalójaként írta meg és adta ki 1890-ben a 631 oldalas könyvét: „Grundzüge einer systematischen Kraniometrie” címmel a kraniometria módszertani könyvét. Ez a könyve és az általa kifejlesztett koponyamérő (craniometer) külföldön is ismertté tette. 1882-ben indította el az „Anthropologiai Füzetek” című szakfolyóiratot, első évfolyamának mind a 16 tanulmányát ő maga írta. A folyóirat érdeklődés híján egyetlen kötetet élt meg. Sikerei közé sorolható, hogy egy új tudományág, a tudományos embertan alapjait teremtette meg Magyarországon. Vizsgálhatta 1883-ban III. Béla király csontmaradványait, és a feljegyzései ma is alapdokumentumnak számítanak hasonló kutatásoknál. Ő azonosította II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre és több más bujdosó kihantolt tetemét. 1908-ban ő azonosította be az ún. halasi csata (1703. október 5.) következtében létesült Kuruchalomban (Kiskunhalas) nyugvó magyar katonák tetemeit.
1892. május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta, több külföldi tudományos társaságnak rendes, illetve levelező tagja lett. 1898-ban megkapta a III. osztályú Vaskorona-rendet. Életműve nem teljesedhetett ki, az intézet részére csak néhány helyiséget biztosítottak, a gyűjteményt csak részben tudta megvalósítani, az általa alapított folyóirat, az Anthropológiai Füzetek csak egy évfolyamot élt meg, a tudományos társaság gyakorlatilag nem alakult meg. Munkásságát külföldön is elismerték, igazi elméleti szakemberré vált a kraniometria területén. Két tanítványa, Jankó János (1868–1902) és Pápai Károly (1861–1893) folytatta a magyarság vizsgálatát és a magyar őstörténet kutatását.
Művei
- Az izomidegek végződése. Pest, 1866.
- Dr. Wundt élettanának kézikönyve. ford. U. ott, 1868-69. két kötet.
- Az emlékezőtehetség mint a szervezett anyag működése. Hering tanár után. U. ott, 1871.
- Der feinere Bau des Knorpels in der Achillessehne des Frosches. Würzburg, 1872. (Kül. ny. a verhandlunger der phys.-med. Gesellschaft N. F. V. kötetéből).
- Ueber den Bau der Nervenfaser. U. ott, 1872. (Kül. ny. ugyanazon munkából).
- Dolgozatok a m. kir. tudom.-egyetem élet-szövettani intézetéből. I. Az állati szervezetnek élő alakegységei. Tanulmány az állati sejtelmélet felett. Kolozsvár, 1876.
- Az életerő és az orvostan mai iránya. U. ott, 1880. (Ennek függeléke: A kozmologiai problémának mint a tapasztalati természetbúvárlat utolsó kérdésének fejtegetése, vonatkozással a szerves világ erőnyilvánulásainak alaptörvényeire).
- Dr. Topinard Pál: Az Anthropologia kézikönyve. Ford. Bpest, 1881. (Pethő Gyulával).
- Sur le crâne d'un jeune gorille du Musée Broca. Paris, 1881. (Kül. ny. a Bulletin de la Société d'Anthopologie-ból).
- A betegségek uralma a föld népe közt. Bpest. 1884. (Kül. ny. a Természettud. Közlönyből).
- Darwin: Az ember származása és az ivari kiválás. ford. U. ott, 1884. Két kötet. (Entz Gézával).
- Ueber ein Universal-Kraniometer. Zur Reform der Kraniometrischen Methodik. Leipzig, 1888.
- Az ájnók. Egy ősi emberfajtáról Ázsia keleti szélén. Anthropologiai tanulmány. U. ott, 1889. (Kül. ny. a Bud. Szemléből).
- Grundzüge einer system. kraniometrie… Stuttgart, 1890.
- Ueber eine neue Methode den Sattelwinkel zu messen. Leipzig, 1890. (Kül. ny. az Internat. Monatschrift für Anatomie und Physiologie VII. kötetéből).
- Egy Jézó szigetbeli ájno koponyáról… Bpest, 1892. (Kül. ny. gr. Széchenyi Béla: Keletázsiai utazások tudományos eredményei czímű munkából).
- Jelentés III. Béla király és neje test-ereklyéiről. U. ott. 1893. (Értekezések a természettudományok köréből XXIII. 4.).
- Adatok az emberszabásu lények koponya-alakulásához. U. ott, 1894. (Értek. a term. tud. kör. XXIII. 10.).
- Adatok az Árpádok testereklyéinek embertani búvárlatához. U. ott, 1894. (Értek. a term. tud. kör. XXIII. 9.)
- Esdő szó a magyar nemzethez. A honalapító királyok emlékei iránt való kegyelet ügyében III. Béla király halálának 701. évfordulója alkalmából. U. ott, 1897.
- Emlékirat egy a Szent-Gellért-hegyen építendő országos Pantheon tárgyában. U. ott, 1897. (Benyujtotta a képviselőháznak az Országos Nemzeti Szövetség).
- A Lombroso-féle bűnügyi embertan alapeszméjéről. U. ott, 1906.
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Pap Ildikó, Horváth Csaba: A biographical sketch of the life of Ponori Török (Thewrewk) Aurél, Anthropologia Hungarica 1992. 22. 68-69.
- Makra Szabolcs (összeáll.): A Török Aurél bibliográfia kiegészítése
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Online elérhetőség
- Életrajzi adatok