„Batthyány Kázmér” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Források: Kategória cseréje alkategóriára
bellink
89. sor: 89. sor:


== Szerepe az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] ==
== Szerepe az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] ==
[[1848]]. [[április 22.|április 22-étől]] [[Baranya vármegye]] főispánja, majd szeptember 17-én kormánybiztosa lett.<ref name="plex"/> Önkéntesként részt vett a [[délvidék]]i harcokban. Szeptemberben [[Mohács]]on népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a [[Dráva]]–[[Duna]] szögét [[Josip Jelačić|Jellasics]] utóvédként hátrahagyott csapataitól. [[október 22.|Október 22-én]] önkéntesei élén bevonult az eszéki várba,<ref name="plex"/> az ingadozó várparancsnok, [[Jovics István]] vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. [[1849]] február 2-től [[Szeged]] központtal a [[Kiskunság]], Szeged, [[Szabadka]] és [[Zombor]] teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki.<ref name="plex"/> A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel megalapozta [[Perczel Mór]] [[bácska]]i harctéri sikereit. [[március 22.|Március 22-én]] részt vett a szőregszentiványi ütközetben. [[április 2.|Április 2-ától]] [[május 2.|május 2-áig]] országos kormánybiztossá nevezték ki, majd [[Szemere-kormány|Szemere Bertalan kormányában]] külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. [[május 7.|Május 7-e]] és [[július 16.|július 16-a]] között a kormányzói rendeletek ellenjegyzésének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.
[[1848]]. [[április 22.|április 22-étől]] [[Baranya vármegye]] főispánja, majd szeptember 17-én kormánybiztosa lett.<ref name="plex"/> Önkéntesként részt vett a [[délvidék]]i harcokban. Szeptemberben [[Mohács]]on népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a [[Dráva]]–[[Duna]] szögét [[Josip Jelačić|Jellasics]] utóvédként hátrahagyott csapataitól. [[október 22.|Október 22-én]] önkéntesei élén bevonult az eszéki várba,<ref name="plex"/> az ingadozó várparancsnok, [[Jovics István]] vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. [[1849]] február 2-től [[Szeged]] központtal a [[Kiskunság]], Szeged, [[Szabadka]] és [[Zombor]] teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki.<ref name="plex"/> A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel megalapozta [[Perczel Mór]] [[bácska]]i harctéri sikereit. [[március 22.|Március 22-én]] részt vett a szőregszentiványi ütközetben. [[április 2.|Április 2-ától]] [[május 2.|május 2-áig]] országos kormánybiztossá nevezték ki, majd [[Szemere-kormány|Szemere Bertalan kormányában]] külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. [[május 7.|Május 7-e]] és [[július 16.|július 16-a]] között a kormányzói rendeletek [[ellenjegyzés]]ének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.


== Emigrációban ==
== Emigrációban ==

A lap 2018. november 8., 22:47-kori változata

Batthyány Kázmér
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő
1849. május 8. – július 15.
Elődnem volt
Utódcsak a kiegyezés után volt
Született

Pozsony
Elhunyt1854. július 13. (47 évesen)
Párizs
PártEllenzéki Párt
Foglalkozás
Halál okakolera
DíjakPécs díszpolgára (1845)
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Kázmér témájú médiaállományokat.

Németújvári gróf Batthyány Kázmér Antal Ferenc (Pozsony, 1807. június 3. – Párizs, 1854. július 13.)[2] reformkori liberális ellenzéki vezető, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt pedig főispán, kormánybiztos és a Szemere-kormány tagjaként Magyarország első külügyminisztere volt. Szerepéért távollétében halálra ítélték, emigrációban hunyt el.

A reformmozgalom vezéralakja

A gróf németújvári Batthyány család sarja. Apja, gróf németújvári Batthyány Antal József (1762-1828), anyja, gróf Cecilie Rogendorf (1775-1814) volt.[2] Az apai nagyszülei németújvári gróf Batthyány Tódor (1729-1812) tanácsos és galánthai gróf Esterházy Philippine (1734-1811) voltak.

A vele közel egykorú, a reformkorban és az 1848-as forradalomban szintén kiemelkedő szerepet játszó gróf Batthyány Lajossal meglehetősen távoli rokonságban állt: közös őseik szépapáik szülei, azaz mindkettejük hatodik fokú felmenői, gróf Batthyány Ádám (1610–1659) és első felesége, Aurora Katharina von Formentini zu Talmein (1609–1653) voltak.

Kázmér gróf fiatal korában a külföldieskedő, idegen szellemű magyar nagybirtokosok közé tartozott. Tanulmányait külföldön végezte, és magyarul is csak az 1830-as évek második felében kezdett tanulni. Nyugat-európai utazásai során megismerkedett a liberális eszmékkel és az 1830-as évek végére politikai nézetei gyökeresen megváltoztak. Az 1839–40-es, az 1843–44-es és az 1847-48-as országgyűlés felsőházában már mint a reformellenzék radikális képviselője vett részt.[2] Támogatta a magyarországi ipar és közlekedés fejlesztését. 1839-40-ben Gusztáv bátyjával és Károlyi Lajos gróffal felállították a rohonci gazdasági tanintézetet.[2]

Az 1844-ben megalakult Védegyletnek Kossuth Lajos igazgatója, Batthyány Kázmér pedig elnöke lett. 1845 szeptemberében a Vukovár–Fiumei Vasút Építésére Egyesült Társaság elnökévé választották.[2] Jobbágyai nagy részét örökváltság útján felszabadította. Birtokain óvodákat, iskolákat, Rohoncon gazdasági iskolát alapított. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a mezőgazdasági viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Támogatta a tudományt és a művészeteket is. Nagy Károlynak, gazdasági ügyei intézőjének javaslatára felajánlotta a Magyar Tudós Társaságnak teljes rohonci és kisbéri könyvtárát. Vörösmarty Mihály anyagi támogatására évjáradékot juttatott. Nagy Károly az ő anyagi támogatásával építhette fel az 1840-es évek közepén a Bicskei Csillagvizsgálót.

1846-47-ben szlavóniai birtokán bujtatta Táncsics Mihályt.[2] Ezt követően több megyében irányította az ellenzéket, és az ő közreműködésével lett Kossuth Lajos követ.[2]

Házassága

1847. november 4.-én feleségül vette a 39 éves gróf buzini Keglevich Auguszta (1808-1879) úrnőt, gróf buzini Keglevich Ágost (1759-1813) és gróf Maria Elisabeth von Waldstein-Wartenberg (1769-1813) lányát. Gróf Keglevich Auguszta, gróf Szapáry Antal (1802-1883) egykori felesége volt, de sikertelen házasságuk következtében elváltak. Batthyány Kázmér és Keglevich Auguszta házasságából nem született gyermek.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban

1848. április 22-étől Baranya vármegye főispánja, majd szeptember 17-én kormánybiztosa lett.[2] Önkéntesként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptemberben Mohácson népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a Dráva–Duna szögét Jellasics utóvédként hátrahagyott csapataitól. Október 22-én önkéntesei élén bevonult az eszéki várba,[2] az ingadozó várparancsnok, Jovics István vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. 1849 február 2-től Szeged központtal a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki.[2] A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel megalapozta Perczel Mór bácskai harctéri sikereit. Március 22-én részt vett a szőregszentiványi ütközetben. Április 2-ától május 2-áig országos kormánybiztossá nevezték ki, majd Szemere Bertalan kormányában külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. Május 7-e és július 16-a között a kormányzói rendeletek ellenjegyzésének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.

Emigrációban

1849 augusztusában követte Kossuthot Vidinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt Kütahyaba. Menekülés közben Szemere Bertalan miniszterelnök rejtve vitte a Szent Koronát a déli határig, a Duna-parti Orsováig, Szemere megosztotta a titkát a vele utazó Batthyány Kázmérral: „A korona mint egy vámpír faldosta oldalamat. Kivinni lehetetlen volt, itthagyni nem akartam, megsemmisíteni sem, azonban elrejteni sem tudtam. Végre közöltem Batthyányval helyzetem nehézségét. Ő semmi fontosságot nem tulajdonított a dolognak, s mintha egy darab kőről volna szó, hidegen azt felelte: törd össze, vagy vesd a Dunába.”[3][4] 1851 augusztusában hagyta el Törökországot, és haláláig Párizsban élt.[2] Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. 1987-ben, születésének 180. évfordulóján a montmartre-i temetőből hazahozták földi maradványait, és a siklósi vár kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ Batthyány, Kasimir Graf (BLKÖ)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 91. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  3. ↑ A Szent Korona őrizői, demokrata.hu
  4. ↑ Szent Korona a mocsárban

Források


Elődje:
Pulszky Ferenc
Magyarország külügyminisztere
1849. május 8. – 1849. július 16.
 Utódja:
Bécs hatáskörébe került
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Batthyány_Kázmér&oldid=20601963”